Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-27 / 122. szám
1982. MÁJUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Májusi nyár Berekfürdőn. |A strand a hétvégeken már több hlint 1200 vendéget fogad Fiatal egészségügyi dolgozók tudományos konferenciái Fiatalokról felnőtteknek II családot semmi sem pótolhatja Kerekasztal-beszélgetés a gyermek- és ifjúságvédelemről Ahogy végignéz az ember az iskolából kirajzó, vidáman csevegő diákcsapatokon meg sem fordul a fejében, hogy ezeknek a gyerekeknek a tanuláson kívül másfajta gondjaik is lehetnek. Jól öltözöttek, jó kedvűek, gondtalanok. Legalább is első látásra. A valóságban azonban a kisdiákok egy kisebb hányada — a tavalyi statisztika szerint 3,5 százaléka — tele szorongással, félelemmel, izgalommal, erkölcsileg, anyagilag nyomasztó családi környezetből érkezik meg nap mint nap az iskolába. Őket jelöli a szaknyelv „veszélyeztetett helyzetű” gyerekeknek, fiataloknak. Róluk, értük vitatkoztak, tanácskoztak a pedagógusok a tavaszi nevelési értekezleten, de azóta már a Minisztertanács is foglalkozott a társadalmi, politikai életünk számára egyaránt fontos kérdéssel, s a feladatok kidolgozásával bízta meg az illetékes szerveket. Nem véletlen, hogy újra napirendre került a gyermek- és ifjúságvédelem helyzetének elemzése, s a további teendők meghatározása. A kedvező társadalmi folyamatok meggyorsulása, a mobilizáció, az életszínvonal emelkedése, szociálpolitikai intézkedések egész sora hatásaként egyes családok rendszerint a szülők iskolázatlansága, nem megfelelő erkölcsi, anyagi helyzete miatt képtelen az elvárások szerint élni a megváltozott, minden eddiginél nagyobb lehetőségekkel, s ami még ennél is súlyosabb következményekkel jár, alkalmatlan a gyermekek nevelésére. A jövőnk számára viszont nem lehet közömbös, hogy milyen lesz a felnövekvő nemzedék, mennyi lesz a becsületes, szorgalmas, felkészült szakember, s mennyien viszik tovább az otthon látott rossz példát, a társadalmi beilleszkedésre képtelen családmodellt. De ki veheti át ezektől a szülőktől a gyermekeik nevelését, mit tehet a társadalom a veszélyeztetett helyzetű fiatalokért? Ezekről a kérdésekről vitatkoztunk szerkesztőségi kerekasz- tal-beszélgetésünk vendégeivel Berki hnréné tiszaburai vezető óvónővel, Jusztin Lászlóval, a KISZ megyei Bizottsága munkatársával, Kálmán Jenő századossal, a megyei rendőr- főkapitányság osztályvezetőjével, Lánczy Ferencné dr-ral, a szolnoki tanács gyámügyi csoportvezetőjével, Rozenberszki Lászlóval, a megyei tanács főelőadójával. Sárkány Istvánná védőnővel, a szolnoki Széchenyi lakótelepi óvoda szülői munkaközösségének elnökével, Szuromi Mihállyal, a martfűi Cipőipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettesével. valamint Szűcs Gáborral, az öcsödi általános iskola igazgatójával. Az idei Egészségügyi Ifjúsági Napok programjának részeként, tudományos konferenciát szerveznek fiatal egészségügyi dolgozóknak — az Egészségügyi Minisztérium, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete, a Magyar Orvost.udományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége. valamint a KISZ Központ^ Bizottságának közreműködésével — a területi KlSZ-bizottságok, tudományos egyesületek és egészségügyi intézmények. Miként az Egészségügy i Minisztérium a napokban közzétett felhívásban ismertette a konferenciákon a 35 évnél fiatalabb orvosok, gyógyszerészek, egészségügyi szakdolgozók számolhatnak be tudományos kutatásaik eredményeiről. Az egy-két napos tanácskozásokat szeptemberben Országszerte színes úttörő- rendezvényekkel. majálisokkal, kisdobos- és úttörőavató ünnepségekkel köszönti az Úttörő Szövetség a gyermeknapot. Az ország mintegy háromezer úttörőszervezetének többségénél május utolsó hetének végén rendezik meg az úttörőavatást. A kisdobos korból] „kiöregedő” pajtások ünnepélyes fogadalomtétel után köthetik nyakukba a piros nyakkendőt. Az úttörő-majálisok sokaságából kiemelkedik a butartják Budapesten és az ország kilenc városában, s mindenhol más-más témáról érkeznek a fiatal egészségügyi dolgozók. A fővárosban például az orvosi felelősségről, Debrecenben a genetika; betegségek megelőzésének és kezelésének lehetőségeiről, Veszprémben a magyarországi táplálkozási szokásokról, és azok követelményeiről. Salgótarjánban a koraszülések okairól és megelőzéséről szólnak najd. A kiskunhalasi konferencia témája a fog- és szájbetegségek, a győri konferenciáé az időskor egészségügyi és társadalmi problémái. A fiatalok június 30-ig jelenthetik be részvételi szándékukait a konferenciák helyi titkárainak, vagy a KISZ KB Értelmiségi Fiatalok Tanácsa titkárságának. daipesti gyermekegyüttesek néptánc-bemutatója, amelyet május 29—30-án rendeznek a fővárosi művelődési házban. A két nap alatt több mint húsz gyermek-néptánccsoport mutatja be produkcióját. A fellépéseket játszó, és táncház- programok követik, egésznapos szórakozást nyújtva az érdeklődőknek. Május 30- áin délelőtt szakmai tanácskozást is tartanak a néptánc sajátosságairól, jelenéről, jövőjéről. — A pedagógiai gyakorlatban gyakran összemosódik a veszélyeztetettség, a hátrányos helyzet, valamint a nehezen nevelhetőség fogalma. Ez annyiban jó, hogy mindhárom kategóriába tartozó gyerekkel fokozottabb figyelemmel törődnek a pedagógusok. Ám azt is jelenti, hogy a valóságban veszélyeztetett helyzetű kisdiákot csupán hátrányos környezetben élőnek tekintik. — Inkább fordítva szokott előfordulni — tiltakozik Szűcs Gábor. —. Az elvált szülők gyermekét is sok esetben veszélyeztetettnek hittük, noha ez önmagában még nem elég ok. A veszélyeztetettség olyan környezetet jelent, amely tartósan gátolja a gyermek testi, lelki fejlődését, tanulmányi feladatainak ellátását, a szocialista erkölcsi normák elsajátítását. — Mit tehet értük az iskola? — Sajnos Öcsödön is évről évre növekszik a veszélyeztetett és a hátrányos helyzetű tanítványaink száma. Jelenleg minden ötödik diákunk igényel egyre több, önfeláldozóbb munkát a nevelőktől, hiszen a szociális juttatásokon, napközis ellátáson kívül egyéni törődéssel, a felkészültségükhöz igazodó foglalkozásokkal tudunk csak eredményeket elérni. Legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy sikeresen elvégezzék az általános iskolát, s tanuljanak szakmát. Azt hiszem a pedagógusok ezzel tehetnek legtöbbet a fiatalok jövőjéért, beilleszkedésükért. — Az általános iskolák pedagógiai munkáját dicséri, hogy a gyerekek egy részét, sikeresen eljuttatják a továbbtanuláshoz. A szakmunkásképző intézetekben a fiatalok 2.5 százaléka veszélyeztetett. — Nálunk, Martfűn jóval magasabb az arányuk — mondja Szuromi Mihály —, s jelenleg 14 tanulónk állami gondozott. A differenciált foglalkozásokon kívül igyekszünk otthonos légkört teremteni az iskolában, a kollégiumban, hiszen ezeknek a gyerekeknek csak az intézmény az egyetlen otthona. Sőt —, sajnos teljesen szabálytalanul —a márszak- munkásbizonyítvánnyal rendelkező állami gondozott volt tanítványainknak a munkás- szállón külön „rezidenciát" alakítottunk ki. Kétágyas szobákban laknak, pedagógusok segítségével készülnek a felnőtt önálló életre. Az albérlet helyett ez mindenképpen jobb megoldásnak tűnik, de mégis előfordul velük, s a diákjainkkal is. hogy el-* hagynak bennünket... — S ekkor már a rendőrségen folytatódik, a „szökevények.” sorsa . . . — Különösen a cigány származású gyerekeknél erős a családi kötelék, a szülőkhöz, rokonsághoz való ragaszkodás, — összegzi tapasztalatait Kálmán Jenő — de elsősorban az otthon utáni vágy sarkallja szökésre egyre gyakrabban a többi állami gondozott fiatalt^is. A nevelőotthonok sajnos nem jelentik számukra az igazi otthont. Tavaly 126-an hagyták el „illegálisan” a megye nevelőintézeteit, s hetvenen közülük már bűncselekményt is elkövettek mire megtaláltuk őket. A gyermek- és fiatalkorúak bűnözésével nem éppen jó helyen szerepel Szolnok megye, de eltérések mutatkoznak területenként is. Különösen Mezőtúron. Túr- kevén, Kétpón, Törökszent- miklóson és Karcagon ölt nagyobb méreteket a gyermek és fiatalkorúak bűnözése. Egy külön otthont kellene létrehozni á veszélyeztetett helyzetű deviáns, túlkoros gyerekeknek. Arról volt szó, hogy ez meg is valósul Kisújszálláson ... — A megyei szervek támogatásával a közeljövőben megvalósul — jegyzi meg Rozenberszky László. — Én ettől függetlenül nem vagyok optimista a gyermek- és ifjúságvédelem helyzetét, s jövőjét tekintve sem — jegyzi meg Lánczy Ferencné dr. — Kilenc nevelési értekezleten vettem részt Szolnok általános iskoláiban, s mindenütt azt tapasztaltam. hogy az összefogás ezen a területen egyelőre csak kimondott malaszt, az iskolától várja el a társadalom, amit a családnak kellene tennie. Az iskola a legnagyobb erőfeszítések árán sem képes pótolni az otthont. Egy-egy osztályban 30—38 diák fejlődéséért felelősek . a pedagógusok, a gyerekek különböző értelmi képességűek, nincs elég korrekciós osztály. ami segítené a gyengébbek felzárkóztatását. S emellett az iskolának még a család tudatának, szemléletinek formálásában, is részt kell vállalnia. — Nem tehetnének ez utóbbiért többet a szülői munkaközösségek? — A szülők általában nem szívesen veszik ha egv másik szülő ..beleszól" az életükbe — véli Rozenberszky László. — S mi a tapasztalata Sárkány Istvánnénak, a szülői munkaközösség elnökének? — Azok a családok, akik nem megfelelően nevelik a gyerekeiket valóban -nem szívesen látnak bennünket, s nem is igen fogadják meg a tanácsainkat. Ha sikerül, viszont mégis legalább az édesanyákat megnyerni, akkor számíthatunk némi változásra. — Az ifjúsági őrjáratok során mi is gyakran „találkozunk” unatkozó, csellengő, kötekedő fiatal csoportokkal — veszi át a szót Kálmán Jenő. — Sok családban bizony jobbára az utolsó helyre kerül a gyermeknevelés'. Fontosabb ennél a pénz, az any- gi jólét megteremtése, s mivel ennek érdekében a nők is munkát vállalnak — ez bizonyos vonatkozásban természetesen örvendetes, de — elsikkad az igazi otthon megteremtése, amely változatlanul az-édesanya feladata, a gyerekek nem érzik jól magukat a családban — vélekedik Lánczy Ferencné dr. — S amíg nem követnek el valamilyen büntetendő cselekményt, addig senkisem törődik velük, — fűzi tovább a gondolatot Jusztin László — pedig amikor már kiderül, hogy a fiatal veszélyeztetett, vagy hátrányos helyzetben él akkor már többnyire elkésett mindenféle intézkedés. A helyzet kialakulásának a megelőzése — szerintem — a legfontosabb, s ez a jövő útja is. — S mikor nem késő? A szakemberek véleménye megoszlik abban a kérdésben, hogy nevelőotthonba utalják-e a gyerekeket, vagy maradjanak inkább a családban, bármennyire is rossz hatással van rájuk a szülők viselkedése. Többnyire mégis a család mellett döntenek. — A hatósági intézkedések, az állami gondozásba vétel is hosszadalmas, bürokratikus, jószerivel kivihetetlen, — mondja Rozenberszki László. — A szülők felelősségre vonása azért nehézkes mert a tanúk, rendszerint a szomszédok a fenyegetés miatt nem mernek vallomást tenni a rendőrségen, a bíróságon. — Nem sok eredménye van a pénzbüntetésnek sem — teszi hozzá Kálmán Jenő — hiszen ezzel még rosszabb lesz a család anyagi helyzete, de többnyire ez egyébként is úgy történik a gyakorlatban, hogy felveszik a segélyt, s a másik ablaknál visszafizetik mint büntetést. — Hatékonyabb, összehangoltabb legalizált intézkedésekkel talán több eredményt lehetne elérni — veszi vissza a szót Rozenberszki László —, de alighanem erre hiába is várunk, hiszen a gyermek- és ifjúságvédelem ügye központilag is hét különböző szervhez tartozik. — Létre kellene hozni egy szervezetet — javasolja Lánczy Ferencné dr. — amelyben pedagógusok, jogászok, egészségügyi szakemberek dolgoznának, koordinálnák az ifjúságvédelem feladatainak végrehajtását. — Véleményem szerint nem lehet szervezettel megoldani az ilyenfajta gondot, hiszen nem csupán adminisztratív feladatokról van szó,, sokkal inkább szemlélet- változás’-a. az asszimilációs folyamatok meggyorsítására van szükség •— szólt közbe Jusztin László. — De lehetséges-e felnőttkorban valakit leszoktatni a deviáns magatartásformáról? A szülői munkaközösség jószerivel tehetetlen, a pedagógusnak is nehéz dolga van ezekkel a családokkal, s nem igazán jó megoldás a büntetés sem. Talán a munkahely? — Esetleg, ha lenne — hökkent meg válaszával bennünket Berki Imréné. — Tiszaburán sajnos nincs elég munkalehetőség. Életerős, munkabíró férfiak csellengenek egész nap a cigánytelepen, s ha megkérdezzük miért nem dolgoznak, kérdés a válasz: hol, mit? Igaz, szakképzetlenek, többnyire még az általános iskolát sem végezték el, de ettől függetlenül valahol biztosan lenne számukra állandó munkalehetőség. — Nem minden esetben segít a munkahely sem. — összegzi tapasztalatait Szűcs Gábor. — Gyakran úgy válaszol a szülő a kérdésre, figyelmeztetésre, hogy munkahelyet változtat. Ha viszont szükség van a munkájára akkor nem igen merik „háborgatni” a gyermekneveléssel az üzem, szövetkezet vezetői. — Nekem viszont — igaz, hogy csak kevés, de vannak jó tapasztalataim is — mondja Lánczy Ferencné dr. — Néhány családot eredményesen patronálnak szocialista brigádok. Véleményem szerint ez járható út lenne a felnőttnevelésben, csak több vállalkozó brigád kellene. — Ez valóban sok segítséget jelentene — ért egyet Berki Imréné ,— de hát sajnos a mi veszélyeztetett családjaink csak a tsz idénymunkájába tudnak bekapcsolódni. Anyagilag igen rossz körülmények között élnek, a gyerekeiket csak úgy engednék óvodába, ha nem kell érte fizetni, s ruhát is mi adunk nekik. — Ettől függetlenül cigánycsaládokból nem azért kell állami gondozásba venni gyerekeket, mert éhezte- tik, ütik-verik — jegyzi meg Kálmán Jenő. — Az óvoda igen sokat tehet a veszélyeztetett gyerekekért. Minél korábban kerül ugyanis másfajta környezetbe annál nagyobb a valószínűsége, hogy sikeresen leküzdheti a családból hozott hátrányt. Megyénkben cr jelenlegi elsősök közül 44 kisdiák nem részesült semmiféle iskolaelőkészítésben. A megelőző tanév statisztikája szerint a sem óvodába, sem előkészítőre nem járt elsősök 63 százaléka bukott meg osztályismétlésre. — Tiszaburán minden ötéves gyermek óvodás — említi büszkélkedés nélkül Berki Imréné. — A tapasztalataink szerint viszont a veszélyeztetett helyzetű gyerekek sikeres iskolakezdésében ez kevésnek bizonyul. Az lenne jó, ha hároméves kortól járatnák őket a szülők az óvodába. — Az óvodáztatás, az általános iskola eredményes elvégzése, a szakmatanulás valóban igen fontos tényező a veszélyeztetett fiatalok sorsának alakulásában — teszi hozzá Jusztin László —, de a pedagógia önmagában nem tehet csodákat, s nyilvánvaló, hogy az iskola nem tudja egyedül megnyugtatóan megoldani a veszélyeztetett fiatalok helyzetét. Minden illetékesnek, szervezetnek, s persze azért az iskolának is többet kell tenni értük, más. hatékonyabb módszerekkel, eszközökkel, célokkal segíteni beilleszkedésüket a társadalomba. Büvöskocka-világbajnokság Budapesten a Vigadó épületében • június 5-én rendezik meg az első bűvöskoc- ka-világbajnokságot. Tizenkilenc országból érkeznek hazánkba a Rubik-kocka leggyorsabb kezű forgatói, hogy összemérjék szemifü- 1 ességüket, logikai és térlátási képességüket, no és ügyességüket a magyar bajnokkal. ■ A versenyzők mindegyike azonos, számára a verseny kezdetéig teljesen ismeretlen állásból kezdi meg a kocka bűvölését. Az eredményt számítógéphez kapcsolt különleges időmérő szerkezettel regisztrálják. így az egymásután sorra kerülő versenyzők teljesítménye pontosan összehasonlítható. A világbajnokság házigazdája a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat, a kocka exportőre és a kockát gyártó Politoys Ipari Szövetkezet. A világverseny védnökei Török István külkereskedelmi államtitkár és Szabó Imre ipari miniszter- helyettes lesz. Az esemény rendezője a Magyar Hirdető. A világbajnokság tiszteletére a Magyar Posta bélyeget bocsát ki és azokat első napj bélyegzővel is ellátják a vb napján. A beszélgetés, a teljesség igénye nélkül is jól tükrözi a gyermek- és ifjúságvédelem jelenlegi helyzetét. A vitában felmerült gondok, esetenkénti ellentmondások, véleménykülönbségek a kérdés bonyolultságát, s éppen ezért a megoldás nehézségeit jelzik. A szakemberek javaslatai mindenesetre biztatóak, tenni akarásuk állásfoglalás a gyermek- és ifjúságvédelem. a jövő nemzedék ügye mellett. Segítsük munkájukat. legyünk a gy'ermek- és ifjúságvédelem, a fiatalok nevelésének „önkéntesei” utcán, vonaton, munkahelyekén, szórakozó helyeken! Táll Gizella Gyermeknapi úttörőrendezvények
