Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-22 / 118. szám
8 Irodalom, művészet 1982. MÁJUS 22. Luxus Filmszínház titkári irodájában ott kuporgott írógépes asztala előtt Friss Frici, a Luxus Filmszínház titkára; habozó újakkal verte a gépen a műsoron következő Szoknyás főhadnagy című német szupermes- terműnek a lapok számára küldendő előzetes dicsőítést. A Luxus Filmszínház titkári irodájának legfeljebb akkora a térfogata. mint egy Markó utcai celláé, azzal a különbséggel, hogy a cellának valami kis adag ablaka is van, aminek nyoma sincs itt a titkári irodában. A falak éppen olyan kopárak volnának, akár a cella falai, ha a Friss Frici irodájának a falait nem díszítenék Hollywood világra szóló sztárjainak az egyetlen villanykörtétől sejtelmesen ragyogó, nagyított fényképei. Az asztalka, amelyen az írógép áll. csupa hamu a padlón temetetlen cigarettavégek hever nek szanaszéjjel; a sarokban ki- szuperált vetítőgép porosodik. Friss Frici elmerülve fogalmaz a gépen, közben keserveseket pislog a füsttől, mert a füst a fogai közé szögezett cigarettából szabadon száll fel a szemébe. Ramon Novarro a falról féltékenyen nézi Friss Fricit. akinek ugyanaz az ötcentiméteres pakompartja van. mint néki, s a kicsike fülei is éppen úgy elállnak, mint néki magának. az isteni Ramon Novarrónak. Kopogtatnak az ajtón. — Ki az? — oly idegesen, oly panaszos arccal fordult hátra Friss Frici, mint az áhítatából felriasztott poéta. Könnyű fiatal lány lépett be az irodába májszínű Rákóczi úti köpenyben. rikító sárga cérnakesztyűkkel a kezein, az egyik kesztyűvel viseltes bőrretiikült szorítva. Kissé félénken hajtotta meg a fejét. — Alázatos szolgája. Titkár urat keresem, kérem. — Mit akar? i— Kérem szépen, jelentkezni alkarok... — Milyen ügyben? — Kérem szépen, a mozihoz szeretnék bekerülni. — Mozihoz? — Friss Frici fölállott. elébe lépett a lánynak. — Ki küldte, fiam? — Senki, kérem. Csalk azt mondták. akiit kérdeztem, hogy a titkár úrhoz forduljak. Friss Frici már kivizsgálta, hogy a lánynak üde kék szeme van. puha sárga haja. fogai épék. szépek. Alkalmas anyag. Lenézett a lány bokájára is. Semmi kifogása nem lehetett a- boka ellen. Élvezettel szívott egyet a cigarettáján, s a lánynak a vállára tette a tenyerét, jóakarattal. — Hogy jutott eszébe a mozi. mondja, kedves? — Kérem szépen, csak gondoltam. hátha el lehet helyezkedni, szerencsét próbálok. — Nagyon helyes, drágám. Egv csinos fiatal lánynak meg kell próbálni a szerencsét. Maga nagyon csinos kislány. — Köszönöm szépen. Friss Frici szimpátiával megveregette a mosolygó lánynak az arcocskáját, s utána kényelmesen meg is simogatta, le egészen a nyakáig. — Finom teintje van. igazán. A lány lesütötte a szemét. — Hogy hívják, édes? — Etus. — Etus. Forduljon meg csak. Etus. Hány éves? A lány úgv mondta meg háttal: — Tizenhét múltam, most a nyáron. Kérem, irodában voltam, pálinkaüzletben.. de az üzlet tönkrement, tetszik tudni... Előrefordult már az Etus; nem folytathatta, mert újabb rendeletet kapott Friss Fricitől: — Mosolyogjon, aranyom. Etus mosolygott. — Ügy. És most nézzen arra. Lássuk a profilját. Friss Frici hátralépett, hogy jobb áttekintést nyerjen. Meg volt elégedve. — Igen. Emelje föl csak azt a kabátot. — Tessék? — A térd fölé, bátran, fiam. Bátran. Elszántan. Ha az ember el akar helyezkedni, nem szabad sóikat okoskodni. Ha a titkár úr látni akarja a térdét, biztosan arra is szükség van; Istenem. nagyon megválogatják mai világban a lányokat, akik el akarnak helyezkedni. — Bravó. Tündéri. Olyan a lábad. mint á Diatriché, szavamra. Gratulálok, édes. — Friss Frici lelkesedésében elkapta az Etus kezét. Kétszer-háromszor megSzép Ernő: MOZI emelte, s aztán végigcirógatta az Etus karját, ak; ott állott előtte, zavartan, kéregető s reménykedő szemekkel. — Kérem szépen — azt mondja —, ha csak lehetséges volna bekerülni. .. — Ja. fiacskáim, ha az olyan hamar menne! És ha csak tőlem függne. Én mindenesetre megfelelőnek tartom. Reméljük, szivem, reméljük a legjobbat, kicsi szívem. Ezalatt Friss Frici legyűrte félig az Etus kezéről a kesztyűjét és gyöngéden, tétován, kihagyásokkal húzgálta az újjá; hegyét az Etus keze fején. És jó mélyen belementette a tekintetét az Etus szemébe. — Mondja, kicsi lány, van magának valakije? Etus sebesen megrázta a fejét, s pislogott, mert erős volt szemének a Friss Frici pillantása. — Nincs, kérem szépen, én kérem. .. én nem is jártam még soha fiúkkal, én azelőtt üzletiben voltam, és kalapszalonban is dolgoztam, és mellékesen mindig segítettem, otthon, én,.. Friss Frici már két kézzel gondozta az Etus kezét. — Nagyon helyes, kis aranyom. Nem is szabad akárkivel elkezdeni. Etus mohón folytatta a magáét. — Kérem szépen, tudom, hogy fekete ruha szükséges; van egy fekete taft ruhám, azt át fogom alakítani... Friss Frici nevetett: — Hol vagyunk még a ruhától. Nem fontos, édes. Legelőször fénykép kell. Nem hozott fényképet? — Fényképet, kérem? — Csacsikám, hát persze. Be kell mutatni a fényképét. Anélkül szóba se állnak velem, Vannak jó képei? — Friss Frici megtapogatta az Etus fényes haját a homlokán, s aztán elhúzta a kezét az Etus álián. szórakozottan, úgyhogy az Etus nyitott ajkait is érintette. Etu.s tájékozatlan szemekkel, engedelmesen felelt: — Nincs kérem, kérem szépen, csináltatni fogok. Kérem, titkár úr. mikor lehet jelentkezni? — Amint a fölvételeket m°5- kap.ja. édes. Csak jöjjön fel ide hozzám, délután négykor itt talál. — Friss Fricj odahajolt a lánv arcához. Ramon Novarro csábos, álmos nézésével. Chevalier mosolyával. és Willv Fritsch mézes tónusával: — Viszontlátásra szívem. — Es véfiigsimogatta az Etus vállát, amikor kibocsátotta az ajtón: — Pá, drága. És utánanézett a csinos kis szőkének, akit egykettőre megkaparint majd magának, úgy mint tavaly azt a csinos kis feketét és •három hónapon át bolondítani fogja, mint a tavalyit ’'Is . aztán ezt is kitanácsolja majd Berlinbe s örökre megszabadul tőle. Szegény Etus dobogó szívvel sietett haza a kopár Beleznay utcáiba. csupa álom volt, csupa boldogság. Három nap múlva bekopogott a Luxus Filmszínház titkári irodájába. Friss Frici most is az írógép elől - állott fel. — Á, az Etus. Isten hozta, kicsi babukám. Megvan? .— Igenis... tessék, kérem szépen. És Etus kivette a retikülből a fényképét. Egy bágyadt kis fölvételt, affélét, amilyent a rendőrségen készít a fotográfus, az útlevélosztályon. — Ez az egész? Ezt hozta? — Igenis... — Ezt adjam oda a vezérnek, a rendezőnek, az operatőrnek? Mit gondol, maga kis szerencsétlen. Hatszor ekkora kellett volna és legalább egy tucat, egész és, mellkép és fej, profil, lábak, mosoly, dekoltázs, premier piám! Butukám, ennyit csak tudni kellett volna egy lánynak, aki moziszínésznő akar lenni! Et.us nagy szemeket meresztett. — Kérem szépen, én nem akartam moziszínésznő lenni. — Nem? Hát mit akart? — Titkár úr., kérem, én cukor- kás lánynak jöttem jelentkezni ide a mozihoz. Friss Fricj felkacagott. kissé keserűen. — Te ió Isten. Cukorkás.. . És lenézett a szomorú kicsi képre s aztán felnézett az Etus várakozó szemeibe, kiábrándulva. — Az. fiam. nehéz dolog. Sajnálom. Ha valakj Marlene Dietrich akar lenni, hát arról lehet csevegni. De cukorkás, az. az aztán nem megy olyan egyszerűen. Nem veszünk fel új cukorkást, nem tehetek semmit magáért. riss Frici visszaadta a képecskét az Etus kesztyűjébe, már vissza is ült az írógépes asztalkához, tovább billentyűzni a szerelmes levelet egy “kis kaiba- réművésznőhöz. Hátraszólott: — Eredj haza, anyuskám. Szervusz. Trencsényi Imre: Bisztray Ádám: Égi biciklista A kapa élét megfényezték a szíjas agyagban szikrázó kövek, egy másik éberségben csak öt kerestem, de éneklő, halk és sejtelmes hangja soha inen) szólított. Túl a sövéhyen fúrj vezette csibéit, föld-színű szárnyuk rebbent, s én tudtam, sátoros ,haját ölelte kendő lebeg s virrad egy juharfa-ágon. Füst-homályú hegyek hullámzottak körül, s ,megérinthetetlenül hátráltak a messziségbe, elfutó árok mentén a katáng kék szemében egymagám, égi biciklista lobogtam a fehér ingben, karba tett kézzel vitt a foltozott kerék. A Nap lebukott, még fecskék forogtak fejemnél, szelet támasztó puha tollak, fekete—fehér glória. Hajnal reménye mindig megcsalt, alkonyé biztatott. A makói talicska Szép Ernő (1884—1953) verseket, elbeszéléseket, regényeket. színműveket írt. Első \ver- seskötete még mezőtúri diákkorában jelent meg, 1902-ben. Fiatalon Budapestre került. 19 éves korában hírlapíró lett, munkatársa volt a Nyugatnak ' is. Kötetei gyors egymásutánban jelentek meg. s bírálói mindig 'elismeréssel szóltak valamennyiről. Finom hangú írásaiban főként hangulatokat, lelki történéseket fejezett ki impresszionista érzékenységgel. Novelláiban fővárosi kisemberek, századeleji művészek és bohémek világát és gyermekkori élményeit elevenítette meg sok nosztalgiával, derűs emlékezéssel, a szegények iránti együttérzéssel. A II. világháborúban ,munkaszolgálatos volt, élményeit megrendítő emlékiratban örökítette meg. Élete utolsó éveit betegen, teljes visszavonult- ságban töltötte. Fiam állandóan a konvertibilis forinttal nyúz. Született közgazdász a fickó. A genetika csodája . .. Ilyenforma idős lehettem, amikor először hallottam, hogy „ki-ki a képességei szerint dolgozik, és munkája arányában részesül . . .” S neki egyszer csak kipattan a fejéből: — Te, apa! Rájöttem, hogyan lehetne megjavítani a forintot! Ha mindenkinek megmondanánk, mit kell csinálnia, és azért adnák a pénzt, amit megcsinál az ember! — Hát igen. — De apa! Nem lehetne valahogy így megoldani? . . . (Apa! Kérdeztem valamit! — De. Jó lenne. Nekem is eszembe jutott néhányszor ... Csak mindig kiderült, hogy a dolog sokkal bonyolultabb . . . — Miért? — Na jó — teszem félre a munkámat (mert azért a havi fixes is csak bülvkölgel otthon valamit). — Régi történet. .. Kicsivel nagyobb voltam már, mint te most . . . Egyszóval kamaszkoromban az a nóta járta, hogy „Már minálunk. babám . . .” Arról szól. hogy ..nem szedik a meggyet fedeles kosárba. Felmegy a legény a meggyfa tetejére. oszt’ lerázzaja meggyet, te meg babám szedjed a rózsás kötényedbe!” ...Afféle munkadal volt... „A magyarok második szimfóniája.” Az elsőt, tudod, Gellert püspük hallotta, csak nem jegyezte le az utókor számára . .. Így tesznek a makkal is, a végén annyira belejönnek, hogy a legény egyszerre megy fel a „meggyfa-makkfa tetejére, lerázza a meggyet-mak- kot, te meg babám szedjed-kap- kodd . . . !” Mindig ezt fújtuk, ezzel tódultunk a hajókra is, meg a fenyő-lócás „boci-pullma- nokba”, irány Pentele, felépítjük a .Vasmüvet! Sokszor ledőlt a fal, de azért felépült a gyár is, meg a város is. A mi munkánk csak egy porszem az egészben, de azért benne van . . . Tudom, téged most nem ez érdekel, én sem erről akarok áradozni. Az a lényeg, hogy amikor a második kéthetes táborozást kezdtem, valahogy megválasztottak brigád- vezetőnek. Először még örültem is. kicsit büszke is voltam, azt hittem, annyi az egész, hogy kivonuláskor én megyek elöl a lapáttal. és a munkavezető nekem mutatja meg, mettől meddig kell planírozni. Élveztem, hogy süt rám a nap, erősödik a karom. Csakhogy a diáktáborban is, akár a felnőtt építők barakkvárosában, naponta közzétették a brigádverseny eredményeit. Zavartan sandítottunk a testnevelési főiskolásokra, akik olykor 150 százalékra is teljesítették a normát. Könnyű nekik — mondhattuk volna, ha nem jár a csúcs közelében egy leánybrigád is . . . Volt köztünk egy baromi erős fiú -r- máig sem értem, miért nem akart semmi áron brigádvezető lenni —, ez sehogyan sem tudott belenyugodni, hogy mi általában 50—60 százalékkal csúfoskodtunk. ö kezdett piszkálni, menjek oda a munkavezetőhöz, számoltassam újra a teljesítményünket. Amikor már a Kobra is, aki olyan volt, mint a lapát árnyéka, úgy nézett rám, mint valami rakás szerencsétlenségre. elszántam magam, oda- somfordáltam a szakihoz. Az vállat volt, és a normáshoz küldött. A normás azt mondta, hogy a diákoknak külön normásuk van, ahhoz menjek. Végre őt is megtaláltam, de igen vonakodott az újra számolástól, azt mondta, nincs nála a norma- könyve. Én akkor már nem hagytam lerázni magam. Kelletlenül átcsoszogott egy másik barackba. Előkotort valami könyvecskét. szorozgatott. osztogatott, végül kijött neki 24 százalék. Elhomályosult a tekintetem. Ez nem lehet igaz, mert akkor itt süllyedek el . . . — De hát hogy lett akkor hatvannégy . . . ? — motyogtam elhaló hangon. — Ügy, hogy a diákoknak más normájuk van — kottyantotta el A F Bényi László: Tirnovo (Száz ét) tnmjijar novelláiból!
