Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-22 / 93. szám

Béke — haladás—szocializmus! A kisújszállási GELKA-szervizben havonta átlagosan ezer különféle híradástechni­kai és háztartási berendezést javítanak. Képünkön: a Bosch-rendszerű hűtőszekré­nyek kalorikus hibáinak kijavítását, egy korszerű, hordozható berendezés segítségé­vel, sok esetben a helyszínen el tudják végezni Milos után Nisylos Újabb görög szigetre készülnek az alföldi olajbányászok Kristálytiszta emberek Rendszertelen jegyzetek Leninről Nemrégiben A Kőolajkutató Vállalat 1980-ban kezdte meg szerző­désben vállalt, kötelezettsé­gének teljesítését Görögor- szában, Milos szigetén. A feladat három gőzkút lemé­lyítése és két, korábban fúrt kút javítása volt. A kint le­vő brigád a megrendelő legnagyobb megelégedésére elvégezte a könnyűnek egy­általán nem mondható mun­kát. Ennek köszönhető ,hogy a görög féllel való többszöri tárgyalás után Győry Gyula műszaki igazgatóhelyettes, Horváth Dénes vállalkozási önálló osztályvezető és Bo­ros Ferenc üzemvezető, a milosi munkák irányítója, az újabb szerződés megköté­séig is eljutott. Erről kér­deztem Horváth Dénest. — Sokan egy kicsit irigy­kednek azokra a vezetőkre, akik gyakran járnak kül­földre. ön is ezek közé tar­tozik. — A megkötött szerződé­sek önmagukért beszélnek. Azt pedig, hogy ezek mi­képpen jönnek létre, való­ban csak azok tudhatják, akik a késhegyre menő vi­tákon már részt vettek. Egv több millió dolláros üz­let nagy felelősséget ró az üzletkötőkre. Példaképpen elmondom, hogy az új gö­rög szerződés néha hajna­lig tartó tárgyalásokon, tö­ménytelen alternatíva kidol­gozásával jött létre. Nem sok szabadidővel rendelkeztünk, és azt is inkább erőgyűjtés­re kellet felhasználni a kö­vetkező tárgyalásokra. — A Milos-szigeten sike­resen lefúrták a szerződés­ben vállalt kutakat. A meg­rendelő örült annak, hogy a Kőolajkutató Vállalatban eredményesen dolgozó part­nert talált. Magam is hal­lottam azonban olyan meg­jegyzéseket, amelyekből azt lehetett érezni, nem min­denki bízott a sikerben. — Igen, ilyenek akadtak nemcsak idehaza, de való­színűleg a külföldi partner­cégek között is. Az ilyen megjegyzésekre legjobb vá­lasz a jó munka. A vállalat tezt tette Görögországban. Reméljük, hogy az újabb szerződésben vállalt felada­tok sikeres teljesítésével azt is bizonyítani tudjuk, hogy nem volt véletlen, amit Mi- los-szigetén elértünk. — Az új feladathoz szük­ség is lesz a nagyobb önbi­zalomra, hisz ahogy tudom, ez a munka talán még ne­hezebb, mint a korábbi volt. — A szerződésben Nisylos szigetén két geotermikus kút lefúrása szerepel. Várható­an 1500—2000 méter mély­ségig kell lefúrni. A nehéz­séget többek között az okoz­za, hogy mindössze egy 100 méteres fúrás van eddig, ez pedig nem nevezhető nagy előkutatásnak. Nehezíti to­vábbá a munkát, hogy a fú­rásokat egy, földtörténeti szempontból rövid idővel ez­előtt még működő vulkán kráterében kell lemélyíteni. Megijedni nem kell, a krá­tert már nem tartjuk ve­szélyesnek. Fúrási szempont­' ból a nehézséget az okozza, hogy várhatóan kénhidro­génnel találkoznak majd, amely az emberekre, és az eszközökre is károsan hat. Nem lesz könnyű a fúrás helyének megközelítése sem. Hajmeresztő szerpentin megy fel a kráter pereméig, majd onnan ugyanolyan me­redek út vezet le a belse­jébe. — Hallhatnánk valamit a szigetről, lakosairól, a mi dolgozóink várható körül­ményeiről? — Nyáron elég nagy a tu­ristaforgalom, mert zöldebb, mint a Milos-szigete, és a főidből sok helyen gőz tör fel, ami érdekes látványos­ságnak számít. A múlt szá­zadban volt egy utókitörés, és ennek hatására jön ez a kellemetlen kénhidrogénsza- gú gőz a felszínre. A sziget amúgy rendkívül békés ké­pet mutat, a lakosok száma mintegy ezer, akik annyit termelnek növényből, állat­ból, amennyi saját szükség­letükre elég. Problémát okoz, hogy édesvíz nincs a szige­ten. Esővizet gyűjtenek és van egy napenergiával mű­ködő kis tengervíz-sótalaní- tó is. A mi embereinknek majd valamelyik közeli szi­getről szállítják az édes­vizet. — Meddig tart ennek a két fúrásnak a lemélyítése? — Várhatóan 10 hónapig, és szinte biztos vagyok ben­ne, hogy ha a milosihoz ha­sonló színvonalon dolgozunk, közben meglesz az újabb szerződés is. Szili József Zambiai vendégek Szolnokon Zambiai mezőgazdasági de- legálció látogatott tegnap Szolnokra Makauitó minisz­terhelyettes vezetésével!. A MÉM vendégeként hazánk­ban tartózkodó 4 tagú kül­döttség a Közép-magyaror­szági Vetőimagtermelfceitő Vállalat Panel úti vetőmag- üzemét tekintette meg, ta­nulmányozta a tisztítás, a feldolgozás és a csomagolás módozatait. Mindent tudó raktárépület A nyilvántartás korszerűsí­tését segíti, a raktározási gondokat enyhíti majd a Jászsági Ruhaipari Szövet­kezetben az az épület, amelynek kivitelezéséhez a .központi telephelyen rövide­sen hozzákezdenek. A több mint félmilliós költségű, 150 négyzetméter alapterületű létesítmény egyik részében kap helyet a központi irat­tár. A nyilvántartási munka könnyítése érdekében jól át­tekinthető, könnyen hozzá­férhető „salgó” polcokkal látják el. Az épület másik szárnyában lesz az a raktár- helyiség, ahol a megrende­lésre beérkezett értékes gé­peket tárolják üzembehelye­zésükig. Az új raktárépület­ben kap helyet ezen túl még a telephely két gépkocsijá­nak garázsa is. Vízgazdálkodá si tudományos napok A vízügyi kutatók és szakmai partnereik kereken 25 előadásban adnak számot legújabb tudományos és mű­szaki fejlesztési eredménye­ikről a vízgazdálkodási tudo­mányos napok rendezvény- sorozatán, amelyet tegnap nyi­tott meg a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Köz­pont székházéban Stelczer Károly, a VITUKI főigazga- tőhelyettese. Az első napon tárgyaltok az időszakosan túlterhelt — főleg Balaton környéki — szennyvíztisztító telepek tel­jesítményének növelését cél­zó úiabb műszaki megoldá­sokról. A pénteken záruló tudo­mányos napokon különösen nagy figyelmet szentelnek a belvízjárta és a szikes tala­jok vízháztartását gazdasá­gosan javító — a kísérleti parcellákon már sikeresen vizsgázott — megoldások­énak. Moszkvában időzve sétára indultam. Egy öreg bérház előtt hangos szóra lettem fi­gyelmes, majd a hang irá­nyában pinceszerű klubhe­lyiségre leltem. A színpadon alacsony fekete fiú beszélt. Lenint idézte: „Tegyük sza­bállyá, inkább mennyiségileg kevesebbet, de minőségileg jobbat. Tegyük szabállyá: inkább várjunk két, sőt há­rom évig, de ne dolgozzunk kutyafuttában, mert ezzel semmi reményünk sem le­het rá, hogy komoly ember­anyagot kapjunk. Tudom, nehéz lesz ezt a szabályt megtartani és valóságunkra alkalmazni... Mégis meg vagyok róla győződve, hogy célunkat csak ilyen munká­val érhetjük el.” A fiú lejött a színpadról, és beült a többiek közé. Har­mincán, negyvenen lehettek. Kifeszített vetítővásznon közben feltűnt Lenin arca. Csöndben figyelték a vetí­tést: sztrájkok, munkásgyű­lések, forradalmi felhívások, a Téli Palota ostroma, a győztes októberi szocialista forradalom, polgárháború, forradalmi harcok szerte a világon. Hosszú hajú lány lépett a széksorok elé. A többiekkel szembefordulva kérdezte: milyen fontosabb politikai témák foglalkoztatták Le­nint halála előtt? Rövid vá­laszok csattantak, s a han­gulat egyre jobban átforró­sodott. Pedig már-már szer­tartásos volt a 'fegyelem. Tűzből épített rend — ju­tott eszembe a hasonlat. — A forradalom -ellenségei felerősítve üvöltöttek to­vább minden kritikát, amit a Bolsevik Párt vezetői ön­magukról, a munkások ha­talmáról mondtak — vette vissza a szót Ismét a lány. — Lenint is intették: ne szóljon olyan nyíltan a fia­tal szovjethatalom hibáiról, ö azonban azt tartotta, hogy a hazugság a kizsákmányo­lok szövetségese. A bürokra­ták, a hatalmaskodók, a kar­rierista szájtépők, a dogma­tikus fellegjárók, a munká­sok forradaimiságától resz­kető nyárspolgárok, a szépel­gők, a hanyagok nem re­mélhettek tőle kíméletet. Lenin bírálataival azonban semmire sem mehettek a forradalom ellenségei; vit­riollal írt kritikái is csak a forradalom mellett idézhe­tek. Erre felborult a rend, s a hangzavart egy bőrzekés, hórihorgas fiú szavai törték át: — A húszas évek elején — mondta — nagy viták foly­tak a proletár kultúra és a burzsoá kultúra viszonyáról. Ekkor, január 4-én jelent megnyitott „zöild út” egyik célja volt a szolgáltatások bővítése, színvonalának eme­lése. Különösen fontos ez a falviakban, kisvárosokban, egyszóval ott, ahol a szol­gáltatás nem pusztán, élet- színvonalat; emelő tényező. Szívesebben maradnak a fi­atalok szülővárosukban, ha ott a munkalehetőség mel­lett az eddig inkább csák nagyvárosokra jellemző, a mindennapok életét köny- nytobbé tevő szolgáltatáso­kat is megtalálják. Kisúj­szálláson is ez lenne a cél, bár — mint azt a városi ta­nács illetékesei elmondták — a ió szándék, a megnyílt út nem elég. Eddig két olyan csoport akadt, amelyek tagjai éltek az új lehetőségekkel. Az egyik a Vas-, Fa- és Építő­ipari Szövetkezet RAMO- VILL-szervizében dolgozók kollektívája. Ipari szakcso­portot alakítottak oly mó­meg Lenin Napló jegyzetek című írása a Pravdában. Cikke elején Lenin ismerteti a Központi Statisztikai Hi­vatal táblázatát, melyből ki­tűnik, hogy ezer lakos közül 1897-ben 223-an, 1920-ban pedig 319-en tudtak ími-ol- vasni Oroszországban. Lenin ehhez a következő megjegy­zést fűzte: „Míg proletár kultúráról és a proletár kul­túrának a burzsoá kultúrá­hoz váló viszonyáról fecse­günk, a tények olyan számo­kat tárnak elénk, amelyek azt mutatják, hogy még a burzsoá kultúra tekintetében is nagyon gyengén állunk... Látjuk ebből, hogy mennyi sürgős, hétköznapi munkát kell még elvégezni, hogy el­érjük egy közönséges nyu­gat-európai civilizált állam színvonalát... Fontos, hogy ne szorítkozzunk erre a vi­tathatatlan, de túlságosan elméleti tételre. Negyedévi költségvetésünk küszöbön- álló vizsgálata során gyakor­latilag is hozzá kell fognunk a dologhoz. Elsősorban ter­mészetesen nem a Közokta­tásügyi Népbiztosság kiadá­sait, hanem más hivata­lok kiadásait kell csök- kentenünk, hogy a felszaba­dult összegeket a Közokta­tásügyi Népbiztosság szük­ségleteire fordítsuk ...” Nem a rendkívülisége miatt időztem ilyen hosszan ennél a klubestnél. Ellenke­zőleg: talán a világ bárme­lyül; városában betévedhet­tem volna valami ehhez ha­sonló eseményre. Statiszti­kailag Is igazolható világ- jelenségről van ugyanis szó: az ifjúság és a marxizmus minden eddiginél szélesebb, mélyebb — és hitelesebb! — találkozásáról. És ennél aligha lehet va­lami is természetesebb. Köz­helyként beszélünk arról, , hogy az ifjúságot megkülön­böztetett módon foglalkoz­tatja a természeti környezet tisztasága, (ö él majd a jövő városában, a holnapi környe­zetünkben.) Az ifjúság ma­gatartása azonban mást is bizonyít: azt az egyre erősö­dő felismerést, hogy — a felnőttekkel, minden haladó politkai erővel összefogva — elsősorban a társadalmi szennyezettség ellen keli harcolnia, a társadalmi kör­nyezet tisztaságát kell meg­óvnia. megteremtenie. Ez a feltétele az összes egyéb kör­nyezeti tisztaságnak is. Ez a felismerés sodorja el­lenállhatatlanul a mai nem­zedékeket a marxizmushoz és annak valóságrajzolatá­hoz: a szocializmushoz. A kor, a történelem szinte a bőrünkre írja, vési a mar­xizmus igazságait. Itt azon­ban még másról is szó van: a'marxizmus klasszikusainak személyes, emberi példájá­ról. dón. hogy a szerviz jogilag továbbra is a szövetkezethez tartozik. Az eszközöket, a felszereléseket, a berende­zést bérlik a szövetkezettől (külön kedvezmény, hogy az első évre nem kell bérleti díjat fizetniük). A másik csoport Építőipari Szolgáltató Kisszövetkezet néven kezdte meg működé­sét. A résztvevők között akad mérnök, kőműves, vil­lanyszerelő, elektroműsze­rész. A tanácshoz benyújtott terveikben azonban nem szerepel „hazai terepen” végzett rhunka, igaz, a jog­szabály nem is köti ki a munkavállalás területét. Az építőipari szolgáltatás hiá­nyosságait jól ismerő taná­csi dolgozók így csak abban reménykedhetnek, hátha mégis lesz egy kis idejük a környékbeli munkákra is, vagy talán sikerükön fel­buzdulva akadnak vállalko­zók, akik nemcsak székhe. Erre gondoltam másnap, amikor a Lenin emlékmú­zeumba mentem a klubban szerzett barátaimmal. Be­lépve Lenin dolgozószobájá­ba, az első, ami szemembe tűnt: az órája. Megállt 1924. január 21-én 8 óra 14 perc­kor. „Lenin elment, és nem jön vissza többé” — magya­rázta kísérőnk Lenin halálát, és én mégsem arra a halott Leninre gondoltam; hanem a mozdulatlan tárgyak, a kéziratok által képzeletem­ben előlépő Lenint láttam, figyeltem. Bejön a Kremlbe és lakásnak, dolgozószobá­nak kiválasztja az épület legszerényebb néhány helyi­ségét, még a beosztásával kö­telezően együttjáró legszeré­nyebb külsőségeket sem tű­ri Nézem a Lenin házaspár iakását- itl élt a szovjetha­talom első embere. A Kony­ha rézüstjeiről, a nehéz, formátlan fehér szekrény­ről az jut eszembe; akármi­lyen szegények voltak is az én szüleim, ilyen konyhájuk, ilyen bútoruk még nekik is volt. A helyiség egyetlen dí­sze: egy hatalmas szamovár, amit Lenin moszkvai mun­kásoktól kapott ajándékba.' Sokat használta. Ha estén­ként későn ért haza, nem költötte fel a feleségét, a családját, hanem maga ké­szítette el a vacsoráját. És bár szívélyes házigaz­da volt, oíykor be kellett vallania, üres az éléskamrá­ja. A nép sorsának vállalása azonban nemcsak Leninre volt jellemző. Megtörtént, hogy a Bolsevik Párt vezető­ségének egyik tanácskozásán éppen a közellátási népbiz­tos ájult el az éhségtől. „Kristálytiszta ember” — mondta Lenin erről a mun­katársáról. Azok Voltak: kristálytiszta emberek. Hanglemezről Lenin hang­ját is hallgattuk. Mint a lök- hajtásos repülőgép energi­kus zúgása — gondoltam. Nyugtalanító és harmonikus. Nemcsak beszélt, de ott volt közöttünk. Külön-külön szólt valamennyiünkhöz. A termet járva szóba került, hogy akadnak napjainkban akik sikerre, kényelemre, pénzre, érvénye­sülésre váltják fel a kommu­nizmust. Talán igaz, ám Le­ninnel találkozva mégis azt gondoltam: ha százszor töb­ben lennének is a hitetlenek, a percemberek, a mai nem­zedékek szívéből már soha senki sem tudja kitépni a kommunizmus gyökereit: to­vábbviszik — megvalósítják — a lenini forradalmat. lyül, munkahelyül is Kisúj­szállást választják. A városban öt szerződéses bolt működik, a vendéglők közül három talált gazdára — igaz, hogy jó néhány üze­meltetésére viszont nem ke­rült gazda. A jogszabályok újak, — és valljuk be, szokatlanok — a tanácsi dolgozóktól nagy rugalmasságot követelnek. A kisújszállási tanácsnál a vál­lalkozási engedélv kiadóinak az. az álláspontja, hogy sen­kiinek nem szabad kedvét szegni. Az 6 kedvüket vi­szont rontja, hogy a „hi­ányszakmák” száma tovább­ra sem csökken. Városszerte gond bádogos, kerékpár- és kismotor-szerelő, fértfiszabó, kárpáítos szakembert talál­ni, tehát jónéhány — kife­jezetten a szolgáltatást se­gítő — szakma továbbra is hiányzik, a járatlan út még sokakat visszariaszt. — s — t — Földesi József JÁRT UTAT JÁRATLANÉRT...? Kisvárosi (kis)vállalkozások Kisújszálláson A kisvállalkozások előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom