Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-13 / 61. szám
1982. MÁRCIUS 13 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Filmnapok falun Tanácskozással zárolt a rendezvénysorozat A film szerepe a falu közművelődési életében címmel tanácskoziást rendeztek tegnap délelőtt Szolnokon, a {Tisza klubmoziban. A Filmnapok falun zárórendezvényén népművelők, könyvtárosok és a megye községeiben dolgozó filmszínházvezetők dr. Jan- csó János, a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Szolnok megyei Területi Szövetsége titkárhelyettesének előadásában tájékoztatót hallgattak meg a termelőszövetkezetekben folyó kulturális munkáról. A nagyüzemi termelés, a modem technológiák bevezetése a mezőgazdaság dolgozóitól is naprakész szakmai ismereteket kíván, általános műveltségük gyarapítását követeli meg. A termelőszövetkezetek éppen ezért alapvető feladatuknak tekintik a munkahelyi köz- művelődési munkát. Ehhez többnyire megfelelő személyi, anyagi és tárgyi feltételekkel is rendelkeznek. A megye valamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezetében megalakultak az oktatási, kulturális bizottságok, huszonnégy gazdaságban pedig függetlenített népművelő is dolgozik. A termelőszövetkezetek jó kapcsolatokat építettek ki a helyi közművelődési intézményekkel. A múlt évben 2 millió forinttal támogatták munkájukat, örvendetesen nőtt a közös fenntartású művelődési házak száma is. A tiszafüredi járásban például csaknem minden település művelődési intézménye ilyen formában működik. A jövőben elsősorban a közművelődési munka tartalmasabbá tételére kell törekedni. Különösen az általános iskolai végzettség megszerzésében tapasztalható lemaradás és ez 'a szakmai képzés, képzettség színvonalára is rányomja bélyegét. Dr. Jancsó János tájékoztatója után dr. Veress József filmesztéta, a MOKÉP igazgatóhelyettese a filmművészet és a falu kapcsolatáról' tartott előadást, amelyben elsősorban azt tekintette át. hogy a magyar filmművészetben hogyan tükröződött s tükröződik ma a falusi élet, azok a társadalmi változások, amelyek az utóbbi évtizedekben átformálták a magyar falu képét. Az előadásokat vita követte, majd Moldován Domonkos Rontás és reménység című új filmjét tekintették meg a résztvevők. Zene nélkül nincsen teljes ember Előkészületek a Kodály-centenáriumra Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából, a közelgő centenáriumi eseménysorozat előtt felhívást tett közzé a Kodály emlékbizottság. Az ünnepi megemlékezések, rendezvények összehangolásával foglalkozó testület az egyetemes zeneművészet és a magyar kultúra kimagasló alakja iránti méltó tiszteletadásra, a kodályi’ életmű alkotó hasznosítására, gondozására hívja fel közvéleményünket. A dokumentum szövege a következő: Ez év december 16-án ünnepeljük Kodály Zoltán születésének századik évfordulóját. Alkotói és emberi nagysága előtti tiszteletadásra készül hazánk és a nagyvilág. Emlékezzünk rá mindenekelőtt, mint a huszadik századi zene történetének kimagasló egyéniségére, aki Bartók Bélával együtt megteremtette és nemzetközi rangra emelte az új magyar zenét. Alkotásai a hangversenyek immár klasszikus darabjai a világ minden táján, s valahányszor felhangzanak. nemcsak szerzőjüknek, hanem hazájának a tekintélyét Is öregbítik. Mert a Psalmus Hungaricus és a Budavári tedeum, a Galántai és a Marosszéki táncok, a Fölszállott a páva és a Concerto csakúgy, mint a Háry János és a Székelyfonó, vagy a kamaraművek, dalok, kórusok hármelyike félreismerhetetlenül a magyar népi, nemzeti hagyományokban gyökerezik, s ugyanakkor eltéphe- tetlen szálakkal kötődik Európához. Kodály művészete azért válhatott az egész emberiség egyetemes kincsévé, mert saját népe és kora igazságait fejezte ki egyéni módon. A század elején, s a két világháború közt egy pusztulásra ítélt társadalom legjobbjainak gondolat- és érzésvilágát öntötte zenébe. Már 1905-ben felismerte a magyar népdal kettős arcát: hagyományőrző, s egyben jövőt építő szerepét. Ezért vált egész életművének alapjává, gerincévé népzenekutató tevékenysége. Erre épült nagyszabású művelődéspolitikai-pedagógiai koncepciója is: a népzenén alapuló egységes és általános, nemzetközi színvonalú és hatású nemzeti zenekultúra megteremtése. Hazánk felszabadulása tette lehetővé eszméinek társadalmi méretű érvényesülését. A szocialista fejlődés útjára lépett ország szerencséjére több mint két évtizeden át folytathatta még tevékenységét, mint a szellemi megújulás egyik irányítója. Az évforduló arra is kötelez bennünket, hogy jobban megismerjük, s a maga teljességében értékeljük sokrétű munkásságát. A művészetek történetében ritka az ilyen — összetettségében is egy tömbből faragott — életmű. Egységét nem csupán Kodály szintézist teremtő ereje, rendkívüli műveltsége, széles, látóköre biztosította, hanem mindenekelőtt elhivatottsága. népe iránti e'lkö- telezettsége. És mert gondolkodásától idegen volt a szűkkeblű nacionalizmus, a kicsinyes provincializmus, eszméi világszerte egyre jobban terjednek napjainkban is. Ünnepeljük ezért születésének századik évfordulóján a kultúraszervező, közösség- formáló művészt is Kodályban, aki küldetésének tekintette, hogy hazájában minél nagyobb tábort teremtsen az értékes művészetnek, a világban pedig minél több hívet szerezzen a magyar kultúrának. Vállaljuk fenntartás nélkül meggyőződését, hogy „a zene az élet szépségét, s ami* benne érték, azt mind meghatványozza”, mert igaz, hogy „zene nélkül nincsen teljes ember”. Ünnepeljük hát az évfordulót azzal a felelősséggel, ami őt mindvégig áthatott ta, mert így szolgálhatjuk legjobban törekvéseink megvalósulását: hazánk javát, s „az emberiség hőn óhajtott testvérré válását”. Tavaly a megye kulturális ágazatában — tehát a közoktatás, közművelődés, sport területén — 21 millió 980 forint állt rendelkezésre bérfej lesz- tésre. Ugyanebben az évben a bérgazdálkodás alapjául szolgáló 487 millió 935 ezer forintból közel 11 millió forintot — még nem készült el a végleges összegzés — tesz ki a bérmaradvány ösz- szege. Mi tagadás, lehetett volna mire használni a mintegy 11 millió forintot, amelyből egyébként 9,8 millió az oktatásügyi dolgozók bérmaradványa A bérgazdálkodás azonban korántsem ilyen egyszerű, hiszen szigorú jogszabályokon alapszik. Amikor a kevés is sok Tények, tapasztalatok a pedagógus-bérgazdálkodásról A megyei tanács minden évben rendelkezésére bocsátja a gazdálkodó intézményeknek a bértömegnek megfelelő bérfejlesztési összeget. Az 1979-től érvényben lévő megyei szintű szabályozás leszögezi: „A bér- fejlesztés összegét — amely az állandó és időszaki főfoglalkozású, részfoglalkozású «dolgozók előző évi tervezett bértömegének (alapbér, pótlékok és túlóra) 5 százaléka az önálló bérgazdálkodási jogkörrel rendelkező szervek kellő tartalékolás mellett kötelesek minden év január 1-1 hatállyal felhasználni.” A továbbiakban ez olvasható: „Bérfejlesztésből tartalék csak a minőségi cserékre és a képesítés megszerzésére képezhető, maximum a béralap 0,5 százalékos mértékéig” 1982. január 1-től a bérfej-! tesztés összege úgynevezett „alapellátó intézményekben” — óvoda, általános iskola, napközi és általános iskolai diákotthon — a bértömeg öt százaléka, a ,nem alapellátókban” — a kulturális ágazat többi intézménye — pedig négy százalék. Kenderesen az alsófokú oktatás 61 dolgozójának bérmaradványa tavaly mégis 115 ezer forint volt. Az iskolában hiába évődöm Barna Gyula igazgatóval a hatalmas páncélszekrényre mutatva, hogy bizonyára ott „lapul” a bérmaradvány, meghökkentő választ kapok: — Minden évben bértömegünk 5 százalékát kapjuk bérfejlesztésre. Maradvány? Tavaly alig egy százalék volt, 31 ezer forint. S ez abból adódik, hogy hét nevelőnk gyermekgondozási segélyen van, s többnyire képesítés nélküliek helyettesítik őket. — Mennyi az idei bérfejlesztés? .— Havonta 12 ezer 910 forinttal több a bérünk, mint tavaly, ebből 4 ezer forintot, jelent a soros előreléptetés, a többit a végzett munka szerint osztottuk szét. Nemigen van panaszra okunk, hiszen 1500 forinttal többet kapunk havonta, mint amennyit a bértömeg alapján a bérfejlesztés jelentene. Valószínűleg a cigánytanulókkal — a diákság csaknem 20 százaléka — elért eredményeinknek köszönhetjük. Czakó Sándomé tanácselnök elkomorul, amikor a három százalék körüli bérmaradványra célzok. — Nem fog többé előfordulni! — mondja ki rögtön a beszélgetés elején. — A maradványból 32 ezer forintot jelent egyébként, hogy két általános iskolai csoport fejlesztése helyett csak egy teljesült. Ezt az összeget vissza kell utalnunk a megyei tanácsnak. — S a maradék 83 ezer? — Az idei pedagógusnapon megkapják nevelőink. A jutalomalap egyébként is nagyon kevés. Alighanem jobban örültek volna a kenderesiek is, ha bérükbe építik be a nyolcvanháromezret. A jutalom ugyanis bizonytalan, sok esetben nem is objektív, s egyáltalán nem-mindegy, hogy bizonyos összeget 1981-ben bérként, vagy 1982-ben jutalomként kapnak. Kisújszálláson 292 óvónő, tanító, tanár, oktatástechnikái dolgozó bérfejlesztését kell évről évre megoldani. Tavaly 98,8 százalékos volt a bérfelhasználás, a maradvány összege 164 ezer forint, .amelyből 64 ezer feladatelmaradásból származik. — Szinte lehetetlen elérni a bűvös száz százalékot — vélekedik Szombat Lajos, a városi tanács intézményirányító osztályának vezetője. — Bár egyszer majdnem „sikerült”. — Majdnem? — 1977-ben 101,1 százalékra teljesítettük a bérfelhasználást. Meg is emlegetjük azt az évet, nem győztük a jelentéseket írni, fogadni az ellenőröket. — „Nyakukon a guillotine”, ha túllépik, azért, ha nem teljesítik a bérfelhasználást, azért jár fegyelmi — jegyzi meg Fülöp Gábor, a Pedagógusok Szakszervezete városi Bizottságának titkára. — S valóban jogos az elmarasztalás — az utóbbi esetben különösen —, hiszen a pedagógusok többnyire nem alaptalanul panaszkodnak a fizetésükre, s ugyanakkor a bérfelhasználás mégsem maradéktalan. A közvélemény szemében is nevetségessé válhatunk: minek a pénz, ha év végén „visszaadjuk”? — Valóban, miért „adják vissza”? _ . . , harmadik A kérdésre beszéigető*™®sssäsl . társunk. Dómján Lászlóné, egy újfajta intézmény, a Gazdaságiműszaki ellátó szervezet vezetője válaszol: — A feladatelmaradásból származó összeget nem használhatjuk fel. — A szakemberek szerint ez a nem megfelelő tervezésből adódik: — Szeptemberben indítottunk egy ruhaipari szakközépiskolai első osztályt dolgozóknak — szól közibe Fülöp Gábor. — 48-an iratkoztak be, s ahogy telt-múlt az idő, elfogyott az osztály. A bérmegtakarítás 26 ezer forint. — Rajtunk kívül álló ok, hogy az ötnapos tanítási hét kísérletében részt vevő iskolában a kevesebb túlóra, helyettesítés miatt szintén megmaradt 11 ezer forint —folytatja ismét Domjánné, aki lepedőnyi statisztikát mutat. — A tartósan távollévők — betegségek, katonaság, gyermekgondozási segély miatt — bére és a helyettesítések összege közötti különbség havonta 14 ezer 400 forint. Nyáron persze ennél jóval több, hiszen nem kell helyettesíteni. — Nincs pontos jogszabály arról— fűzi hozzá —, hogy ezeket a bérmaradványokat mikor lehet jutalmasítani. — A megyei tanács illetékes szakosztályai évek óta csak ígérik a kulturális ágazatra szóló bérszabályzat kidolgozását, pedig ez igencsak megkönnyítené a munkánkat — vélekedik Fülöp Gábor. — A régi ugyanis már nemigen felel meg a követelményeknek, ellentmondásos, s nem is csak az ágazatunkra vonatkozik. így vélekedik Paróczai Ernő, a Pedagógusok Szakszervezete megyei Bizottsága bér- felelőse is: — Az ország valamennyi megyéjében elkészült már a bérszabályzat. Nagyobb biztonságot ad a gazdálkodáshoz, ez igaz, de a bátorságot, a kockázat vállalását nem pótolja. Ám legjobban talán a bérgazdálkodás mechanizmusán javítana. Az eddigi gyakorlatban ugyanis az iskolavezetők szinte csak formálisan gazdálkodhatnak, jutalmazási, s rendkívüli béremelési kérdésekben dönthetnek ugyan, de csak a felettes szerv előzetes jóváhagyásával. S ha a válasz „nem”, akkor hiába futná esetleg az iskola keretéből, elmarad a jutalom, a béremelés. Az „igen” esetében pedig hosszú az átfutási idő. Szakszervezeti titkárainknak úgv vélem, alaposabban részt kellene vállalniuk a pedagógusok ilyen irányú érdekeinek védelmében is. A megyei tanácson Vincze Sándorral, a művelődésügyi osztály vezetőjével és Misu- rák Dénes pénzügyi osztály- vezetővel próbáljuk összegezni az elmúlt évi bérmaradvány még nem végleges megyei adatait. — Szolnokon 2,4 millió, a szolnoki járásban 1 millió, a kunszentmártoni járásban 700 ezer forint volt tavaly a bérmaradvány — mondja Vincze Sándor. — A szolnoki járásban Kenderesen, Kengyelen és örményesen, a kunszentmártoni járásban pedig a székhelyen, Kun- szentmártonban a legmagasabb. Tavaly szeptemberben, a megyei tanács művelődésügyi osztálya körlevélben értesítette a bérgazdálkodó intézményeket az első félévi bérfelhasználás helyzetéről, amely akkor 46,4 százalékot tett ki. Felhívta a gazdálkodók figyelmét a „bátor kezdeményezésre”, a „szintkülönbségek csökkentéséhez szükséges átcsoportosítási engedélyek kérésére”, s végül a bérfelhasználás 99,9 százalékos teljesítésére. A megyei átlag végeredménye: 97,7 százalék, az 1980-as 98,3, az 1979-es 98,6 százalékkal szemben. A korábbi évekkel összehasonlítva — 1976-ban 98,4, 1977-ben 99,4, 1978-ban 99,2 volt ugyanez az arány .— növekedett a bérmaradvány, amely kihatott a pedagógus átlagbérekre is. A pedagógusbérek emelkedésében megmutatkozó pozitív tendencián belül a bérmaradványok alakulása indokolatlanul erős hullámzást jelez. — Minden ágazatra jellemző az effajta bérgazdálkodás? — fordulok a pénzügyi osztály vezetőiéhez. — A kulturális ágazatban jobb a helyzet a többinél. Az össztanácsi teljesítés tavaly 97,2 százalék volt. Nem mintha elégedettek lennénk a kulturális ágazat, s ezen belül különösen az oktatási intézmények bérgazdálkod4- sával, bár a már említett helységeket kivéve javulás tapasztalható, ám minden szabályosan beépíthető összeget fel kellett volna használni a bérfejlesztésre. — A gazdálkodók szerint a 100 százalékos bérfelhasználás megoldhatatlan. — Nem vonom kétségbe, hogy nem jöhet közbe váratlan akadály — volt erre példa tavaly is —, de a bérgazdálkodóknak nemcsak joga, hanem kötelessége úgy vezetni az intézmények gazdasági ügyeit, hogy a lehelő legkevesebb legyen a maradványa, csupán annyi, ameny- nyit nem áll jogában felhasználni. — Ehhez kérnék az új, megyei szintű bérszabályzat kidolgozását. — Véleményem szerint az 1979-es szabályzat, valamint az azóta megjelent jogszabályok elegendő eligazítást adnak a bérgazdálkodóknak. — Az iskolák igazgatói szerint nem. — Júniusra elkészítjük az ágazatra vonatkozó bérszabályzatot — szól közbe Vincze Sándor. — Mi lesz a 11 millió forint bérmaradvány sorsa? — A jutalmasítható hányadát természetesen az 1982-1 oedagógusnapon jutalomként kaoiák meg az ágazat dolgozói. A feladatelmaradásokból származó összeget pedig új feladatok megoldására használjuk. 23 millió HZ Idén 763 ezer forinttal fejlesztheti dolgozói bérét a kulturális ágazat. Mennyi lesz majd évvégén a maradvány? Ügy hisszük, ez nemcsak az intézményvezetők bátorságán, kockázatvállalásán múlik, hiszen többségük eddig is sokat fáradozott azon, hogy a tantestület kiemelkedő munkát végző pedagógusait megfelelő anyagi elismerésben részesítse. S ha ez sóik esetben mégsem sikerült, ebben a bérgazdálkodás mechanizmusának ellentmondásai is szerepet játszottak. Az önállóság mértékének meg nem határozása, a döntési eljárások bürokratikus elemei, bonyodalmas- ságp a „gazdálkodó” vezetők tényleges jogait nyirbálja meg: tehát a felelősségüket is csökkenti. A júniusban megjelenő szabályzat bérgazdálkodásra vonatkozó állásfoglalásai bizonyára segítenek majd abban, hogy az idei. egyelőre még „számított” 546 millió 702 ezer forint béralap, még ebben az évben az ágazat dolgozóinak bérét gyarapítsa. Tál Gizella Két fiókkönyvtárával együtt mintegy 900 olvasót számlál a jászjákóhalmai községi könyvtár. A falusiak több mint 15 ezer kötetből válogathatnak Március 15-én a televízióban ERKEL FERENC: NÉVTELEN HŐSÖK Szolnoki színész a szereplők között A nagy ügyért, a szabadságharc eszméjéért életüket is áldozni kész, hétköznapi emberekről szól Erkel Ferenc Névtelen hősök című operája, amelyet, a tavalyi rádióbemutatóig, több mint ötven évig nem játszottak. Az elfelejtett Erkel-müből Vámos László rendező irányításával televíziós opera készült, meglehetősen nagyszabású vállalkozás keretében, kitűnő művészi erőket mozaósítva. A szövegkönyvet Romhányi József dolgozta át, a főbb szerepeket Melis György, Pászthy Júlia, Sárvári Győző, Barlay Zsuzsa alakítják. Fontos szerepben láthatjuk majd Csák Györgyöt, a szolnoki Szigligeti Színház művészét.
