Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

8

Irodalom» művészet

1982. MÁRCIUS 6

cS z á z m maqijav nűmlláihéí

Ady Endre:

Az asszony meghal

élben, amikar Kosz- ta kifogta az ökreit, szembenézett a Nappal, a falu felé, s dörmögött. Fáradtabban és kevesebb étvággyal, mint az ökrök, falatozni kezdett ő is. Csak úgy félszemmel figyelte azt az asszonyszemélyt, aki feléjük közeledett. Megismerte mesz- sziről. hogy kicsoda, nyugtalankodott volna is, ha nem szégyeli. Egyedül szántott itt a táblán, a többi béres messzebb volt egy ki- áltásnyinál. Bizonyos, hogy az asszony hozzá iparkodik. Ez Ti- mókné, az ő anyósa.

Csakugyan az, köszönt is Ti- mókné, lihegett, leült a friss hűtő, hideg szántásra. Máskor m.e- nyecskés,' fiatalabb, mint a leánya, jókedvű, és még a vejével is évő- dik. Most, mintha valami megijesztette volna, valami. amiről beszélnie kellene gyorsan, de azt akarja, hogy ne ő kezdje.

' — Az asszonnyal van valami? — kérdi majdnem haragosan Koszta, s főikéi, az ökrök között csinál rendet.

Nem siet vissza a válaszért de visszajön mégis, bosszankodik, s leül ő is. Timókné nem tudja, hogy kezdje, de végre is belefog nyávogva, mivel sváb származású asszony:

— Ajaj, én nem tudom, milyen bolond istanverés ez, hajnal óta kínlódik.

Most már sír is Timókné, s megint vár egy kicsit, hátha szól valamit Koszta. Kosata azonban makacsul, dühösen hallgat, beszéljen az asszony.

— Négy órákor, amikor te elmentél. nyomban rosszul lett, s nem tudta mostanig megszülni.

Koszta most már megszólalt, de káromkodva és átkozódva:

— Hát én mit csináljak, hát tehetek én arról, hogy ilyen hit-' vany?

Timókné megdöbbent, s úgy érzi, hogy védekeznie kell:

— Én nem tudom, kire ütött, nem énrám, nem az én családomra. Az én anyámnak hét gyermeke volt. nekem is hét. Az elsőt is, az utolsót is úgy hoztuk a világra, mint egy semmit, mikor ő született, a feleséged, reggel még kapálni mentem s ott lett meg a mezőn.

— Hát én nem bánom, mit csináljak én, nem akaszthatom föl magamat. Tán tíz doktort hozassak a városból, mint a cserlaki bárónénak hoztak a télen?

Timókné még sírt. és várt egy keveset, azután elment köszönés nélkül, de jajgatva.

Koszta bejármolta az ökröket,

s az életről gondolkozva szántott tovább. Szeretett gondolkozni titokban, szerette, ha a sors úgy veri, hogy egyben néki ad igazat. Lám, neki még az ilyesmi sem sikerül, mint az asszony. Hiszen nem rossz asszony, igaz hogy ideje se volt a rosszaságra. Egy esztendeje sincs, hogy elvette, s az egész asszony nincs tizenhét esztendős. Akkoriban figyelmeztették, hogy a leány anyja még mindig szereti a legényeket. Ö nem bánta, özvegyasszonynak több szabad, mint másnak. Még nem is bizonyos, hogy a kikapós asz- szony leánya is bomlott lesz.

A gyermekre, aki miatt az asszony kínlódik, alig is gondolt Koszta. azt ő biztosra vette, hogy a gyermekek jönni fognak. A szeAdy Endre <1877—1919) elsősorban a maavar irodalom eavik leanaauobb költőié, a 20. századi maavar líra forradalmának elindítóia.

Érdmindszenten született, kisnemesi családban. Befejezetten ioai tanulmányai után Debrecenben, maid Naavvára- don. a radikális Naavváradi Naplónál lett újsáaíró. 1903- ban ismerkedett mea Lédával, aki életére és életművére ehhatározó hatással volt. 1904- ben Párizsba utazott. 1905 eleién a Budapesti Napló belső munkatársa lett.

Nevét orszáaosan ismertté sok vihari kavart harmadik kötete, az Üj versek (1906) tette. 1908-tól a Nvuaat lett állandó fóruma. Közben többször meafordult Párizsban. Olaszországban. 1912-ben szakított Lédával. 1915-ben pedici feleségül vette Boncza Bertát. Ettől az időtől kezdve az év nagyobbik részét Csúcsán, fe- leséae kastélyában t"uötte.

Az imperialista háború ellen mearázó versekben emelte fel szavát, költészete most érkezett el a legmagasabb, eavete- mes emberi csúcsokra. Betegsége. a politikái izaalmak fokozódó gyorsasággal őrölték fel testi ereiét: a maouar irodalom eavik leanaauobb forradalmi költőié már nem érte mea a Tanácsköztársasánot. 1919 januárjában eav fővárosi szanatóriumban halt mea.

A költő Ady hírneve sokáia elhomályosította a novella- íróét: csak az újabb időkben ismerték fel szélesebb körben is. hogy nem eav novellája a maauar elbeszélő irodalom remekei közé tartozik.

gény embernek már ez kikerülhetetlen végzete, a sok gyerek- De most inkább az nyugtalanította, hátha megvész az asszony, s belepusztul ebbe a szamárságba. Fiatal is helyre is, tiszta, munkás, pontos, engedelmes. Hol kap ő hirtelen majd egy ilyen fehércselédet, akire pedig szükség van. Mindenki élhet özvegy életet, de a cse'lédsorban levő embernek feleség kell a halálig.

Kevesebbet szántott így gondolatok között a kelleténél Koszta. Félt is, hogy az ispán ide talál nézni még este előtt. De nem gya- vult el. s a filozófiája is egyre világosabb lett. Az asszonynak kötelessége bajt nem csinálni, s égy gyerek miatt nem illik fölfordulnia a világnak.

Este hazaballagott az ökreivel Koszta. bölcsen, nyugodtan, mivel indulatait komoly bölcsességgé dolgozta föl már. Az ökröket kifogta, megitatta, rendbe tette, enni adott nekik. Ekkor megindult a cselédházak felé ahol egy fél viskóban ő lakott.

Timókné szaladt elébe jajgatva. s Timókné nyomában sok asszony.

— A lányom jaj, jaj, az én drága lányom —- ordította Timókné.

.Koszta nyelt egyet, s tudta, hogy. nagy baj történhetett. De azonnal föl is fogadta magában, hpgy nem sajnáltatja magát az asszonyokkal.

zó nélkül ment be a házba, s szó nélkül állott meg az ágy előtt. Nagyon halottan feküdt már az asszony, s olyan szép volt, hogy sírni lehetett volna érte. De nem sírt, azonban azt a porontyot már nem nézte meg, akit a pitvarban kínálgattak neki. Pedig szép. nagy fiú volt, s egy szomszédos cselédasszony szoptatta, akinek szoptatós gyereke volt.

Éjjel nem hált otthon Koszta a takarmány-színben hált, s folytatta egy fél óráig gondolatait az élet ről.

Másnap csak délig szántott, mert délután már temették az asszonyt. A temetésre kiöltözött Koszta. s a temetés után félrehívta az anyósát:

— A kölyköt vegye magához, anyám, mert én nem tudom, mit csináljak vele. Én nem azért házasodtam, hogy egy ilyen féreggel bajoskodjak. így asszonyt se kapnék. pedig én nem lehetek el asz- sz.ony nélkül.

És egy hónap múlva már isméi fiatalasszony takarított, főzött, mosott Kosztának.

Kántor Péter:

Szerelem

Haramia-szél loboaása március fényes ielenése

hajnali ködök rianása füvek kékezüst remegése

csönd-sisakforaók koccanása láncok gyönggyé vemhesedése

havak kristályló sómorzsája havak halánték-perzselése

a stációk felvillanása és a stációk eltűnése

eget súroló kopár hegyen két csavargó menetelése

Simái Mihály:

mintha tél lenne mintha hó vers-hóviráa röpös szirom

Fehérfehér

szirom-vers annyira fehér hogy hó-vak lesz tőle a horizont

hóvirág-vers a papíron

annyira fehér már zene

mintha tél lenne mintha hó

s annyira zene hogy a fül

érte nyúlok de nem bírom

süket már rezaéseire

kitépni a fehér alól

— te hallod csak te egyedül

CSÁSZÁR ISTVÁN:

„Anyukám,

drága

anyukám!”

A délutáni hőségben aitót- ablakot nyitva hagvtam. és úgy olvastam az asztalnál ülve. Mikor a takarítónők a szobámhoz értek, megálltak, nézték. hogy mit csinálok. Az egyik alacsony, sötét haiú. ci- gánvképű asszonyka .volt. a másik idősebb, fakó haiú. a iobb szemén kissé ferdén állt a szemhéja, és ettől mulatságosan siralmas lett az arca.

— Csak butaságból és szemtelenségből lehet olyanokat mondani, amit a kollégáia mondott ma reggel — mondta a fiatalabb önérzetes kislánv- hangon. — így csak ringvók- kal lehet beszélni. Én nem szóltam neki semmit, mert azt néztem, hogy vendé*1. A vendéggel udvariasnak kell lenni. Csak kimentem a szobából, még nevettem is. De kint az

utcán nem tűrtem volna el. Ügy vágnám szájon, aki ilyet mondana, hogv megemlegetné, amíg él.

— Mit mondott magának? — kérdeztem tőle.

— Szemtelenséget. Vagy nagyon buta. vagy nagyon szemtelen. Nem ő az első vendég, aki ilvet mond. de ilyen durván senki sem mondta.

— Hát mit. mondott?

— Nagy butaság kell ehhez. Hogy borogassam a fájós lábát, vagy ha akarom, ő borogat engem az ágyra egy húszasért! Egy húszasért 1 Egv ötvenesért, egy százasért sem! Nem vagyunk mi ringyók. Azt. mondja. ha nem húszasért, akkor hitelbe. Ha hitelbe, akkor nem magával" — mondtam neki. Nem kell nekem a húszasa. nem vagyok én arra rászorulva. Ha megteszem, azzal teszem, akit szeretek. Ringyó- nak nézik az embert, pedig ugyanolyan dolgozók vagyunk, mint maguk.

— Hát bizony — mondta az idősebb.

— Nem kell nekem ő még két százasért sem — mondta a fiatalabb. — Van énnékem férjem. Adja a kutyának.... Mert ha rá is ion a férfira, azért még nem kell ígv viselkedni. Csak nagyon buta ember tesz ilvet.

— Hát bizony — mondta az

idősebb. — Rájön néha az emberre ... De az én férjem* az nem ilyen. Mikor megismerkedtünk. akkor se mondott nekem ilvet soha. Csapos voltam a kocsmában. Megkérdezte, hogy meddig dolgozom, aztán megvárt mindig- Láthatta, hogy engem nem tapogatnak, nem nyomkodnak. nem visznek szórakozni. Kimentünk vele Sóstóra is, ott sem akart olvat tenni. Soha. Annak meg ez a baja. Hatalmas, naev ember, fiatalabb is nálam. Mée féltem is hozzámenni. attól tartottam, hogv két hét alatt tönkredögö- nvöz. De olyan az most is. mint akkor. Csak lefekszik, és elalszik. Azt mondja, neki egy pohár sör többet ér. Nem csinál semmit, csak alszik.

— Hát miért nem simogatod? — kérdezte a fiatalabb nevetve.

— Simogattam én. de nem izgul fel. Azt mondja, előtte meztelenre vetkőzhetem, akkor sem izgul fel. ha nem akarja. Fiatalabb is nálam. D.e nem kell annak a nő. Simogattam én. A hátát...

— Ne a hátát simogasd — mondta a fiatalabb nevetve.

— Nem lehet azt felizgatni semmivel-. Pedig néha úgy kívánnám. de neki csak az alváshoz van kedve. Mit csináljak vele? Pedig azt hittem, hogy nem lesz nyugtom tőle.

— Csak simogasd. Masszírozd — mondta a fiatalabb. — Masszírozni kell.

— Azt nem lehet! Nem engedné meg. hogy hozzányúljak.

— Az én férjemet nem lehet sokat simogatni — mondta a fiatalabb. — Az is szeret aludni. de előbb elvégzi a dolgát. Nem is hagyom addig aludni. Azért csak fel lehet egv férfit izgatni. Előtte mosakszol. Levetkőzöl. Bugyira meg melltartóra. hogy megjöjjön a kedve.

— Nem lehet az én férjemet felizgatni. Csak alszik, akárhogy is kívánom. Meg is mondom őszintén, minek titkolózzam. Hetenként egvszer vagy kéthetenként, ha csinálunk valamit.

— Elég az! Mit akarsz még? — mondta nevetve a fiatalabb.

— Azt mondják, az asszony negyvenéves korára olvan lesz. mint amikor lány volt. Tényleg igaz. Én is olvan lettem.

— Akkor nekem még van három évem — mondta a fiatalabb.

— Maid meglátod te is. A fene ette volna meg. aki kitalálta ezt az egészet! Az egész házasságot megeheti a fene! Hogy az egyik kívánja, a másik pedig nem.

—, Én mindig megkapom.

amit akarok — mondta a fiatalabb.

Az idősebb bánatosan nézett a nevetségesen siralmas szemeivel.

— Csak aludni akar mindig — mondta, és elment.

A fiatalabb még ott máradt az ajtóban.

— Hány éves a férje? — kérdeztem.

— Fiatalabb nálam. Én nem is tudom, hogy lehetett olvan bolond, hogy elvett feleségül. Én is bolond voltam, mikor hozzámentem.

. — Hány éves?

— Fiatalabb nálam. Huszonhét. Nagy bolondságot tett. hogv feleségül vett. Csak be- gubózik mellettem. Ilyen korban még élni kéne. Mondom is neki. hogy nagy bolondságot csinált. Bár nem panaszkod- hatom. Mióta a kicsi megszületett, nagyon rendes lett.

— A gyerekei hánv évesek?

— A két nagyobb az első férjemtől van. Ibolykám tizenhat éves. a kisebbik pedig most megy elsőbe.

— És a nagyobbik mit csinál?

— Iskolába jár. Gimnáziumba.

— És a legkisebb?

— Az másfél éves.

— Együtt laknak mindanv- nvian?

— Nem. A két nagyobb az

Meggyes László rajza

iFazekas Magdolna rajza