Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-06 / 55. szám
1982. MÁRCIUS 6. Irodalom» művészet 9 Elkésett füttyöqetés Antalfy István: Egymáshoz hajoltak-.. A viláa csendes volt. kihalt, talán béke is volt. Lehet. Pihenni váavott már a szív. a aondolat. a képzelet, pihenni már. Mint a viláa. Mint ama hetedik napon. Semmivé válni eav kicsit, hoav leaven mit [meavallanom... Az ütközetnek véae lett. Nem szóltak dobok, harsonák. A viláa csendes volt. Kihalt. Egymáshoz haioltak a fák .. ét fura egy alak volt ez a Szarvaspataki» — őt adták mellém, hogy kísérjen el a szállodába. —' Sváb vagy, mi? — kérdeztem, tőle. — A svábok magyarosítanak ilyen marhaságokra, hogy Szarvaspataki, Vérhalom- kőd meg fityfene. — Hehe — heherészett. és a hátamra vágott —, te meg Kis vagy. Bár az se rosszabb. Egy s-sel, vagy két s-sel? (— Eggyel. — Btrühaha — röhögte —, mégis rosszabb! Megállt egy koszos cipőkirakat derengő fényében, kihízott, egy- gombos zakója feszült a pocakján, s most vettem észre, hogy bokán felül érő, hajtókás nadrágot visel. Csupa eldobni való, kinőtt holmi. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy maga Szarvaspataki semmivel sem különb ruházatánál, csak éppen senkinek sem volt még érkezése szemétdombra hajítani őt. A feje azonban más volt. Szók- ratész-fej, de pohos, germán kiadásban. kis, tömpe orra csupa szenvedés, s a szőke, borzas haj is, ahogy körülfolyta feje tetején pihés kopaszságát, hát az is valami megejtő volt. Különösen ott, annak a vacak kirakatnak a fényében. — Te Kis, te megkedveltél engem. Ne is tagadd — mondta, és bizonytalanul magasba emelte a jobb keze mutatóujját. — Aha — morogtam, és a sarok felé indultam, mert valami kocsmafélének a fényei villogtak ama. — Kocsma hát — rivallt Szarvaspataki —, a c"-;:t. puszi pajtásom! — Minden csapos ebben a porfészekben, mi? < De ügyet sem vetett a közbeszólásra. — Ég miért kedvelték meg? — kérdezte. . A hangja elvékonyodott, tömpe, látszólag mozgékonyslagra képtelen orra úgy rezgett, mint egy angóranyúlé. Muszáj volt ' végiggondolnom, hogy miért is kedveltem meg. Ott ült a többi nagykutya közölt. Azok piszokul rázták a rongyot. Hogy így, Kis elvtárs, meg úgy. Ez meg csak kopasz volt. — Azért, mert kopasz vagy — mondtam. Sértődötten rám nézett. Meg tán mérgesen is, mert az orra megkeskenyedett. Elvékonyodott hangon, majdnem suttogva mondta: — Marháskodsz!? Most mar- háskodsz velem?! — Mi van? Buzeráns vagy te!? — kérdeztem tőle dühösen. — A nagyanyád! A jó nagymamikád, az! — sziszegte, és megállt, nekitámaszkodotl egy villanyoszlopnak. — Pedig hát a kopaszságod miatt — mondtam neki bocsánalké- rően. — Olyan magától értetődően viselted a kopaszságodat a sok handabandázó, válltömésés írizu" rakiirály között. Kutyaként nézett rá.m a villanyfa mellől. A szempilláját így árnyékban lehetett látni. Fényiben nem. Olyan szempillája volt, mint egy kese kocának. — Hát ezt elhiszem — mondta lassan —. látod, ezt elhiszem. És mentünk be a kocsmába. Itt újra nem lehetett látni a szeimpillájátr. A szemöldökét se nagyon. — Szteletem, Rudi úr — ordi- bált a csapos Szarvaspatakimak, és felém 'bökött —, neki is?! Bólintott. A csapos elénk csúsztatott a lucskos bádogon két konyakot meg két pohár sört. Szarvaspataki gyanakodva rám pislaratott. — Komolyan mondtad, ezzel a kopaszsággal ? Éppen csak ránéztem. Ebből megtudhatta, hogy komolyan. — Még egyszer — mondta a csaposnak, és lenyomott a pult meg a fal közé egy söröshordóra. — Mesélj magadról valamik Valami fontosat! — Ne hülyéskedj! — mondtam, és lóbáltam a kezemben az üres söröspoharat. — Nem hülyéskedek. — Az orra megint, mint a nyúlé. Tudtam, hogy mesélni kell valami fontosat. — Egy spinkónál voltam egy hete — mondtam —, a férje éppen Angliában van. — Elhallgattam. — Na! — biztatott. — Lehet, hogy nem is fontos. — De az — mondta határozottan —, igenis fontos. Megtekert nyakkal néztem egy darabig, a poharat se lóbáltam. Honnan a francból tudja hogy fontos? Mert az volt. — Na igen, és füttyögettek meg hujgattak a srácok a ház előtt. Szemben valami kultúrház van. Beatzene meg ilyesmi... annak a nőnek nagyon szép combja volt. Mint az alabástrom. .— Mint micsoda? — kérdezte mohón. — Alabástrom. — Az milyen? — Nem tudom. Az anyja keser- vil fogalmam sincs, milyen az alabástrom! — Nem baj — legyintett —, folytasd. — Feküdtünk egymás mellett. A falak sárgák voltak. Szórt fény ... azt hiszem, jó nő... ,,Mi van veled?!" — kérdezte. „Nem hallod, íüttyögetnek” — mondtam. „Kis hülye huligánok — válaszolta —. ide járnak hacacárézni.. .” Egy bérházban voltunk a második emeleten. Magamra kaptam egy fürdőköpenyt, és kióvakodtam a loggiára. Három srác állt a kultúrház előtt, és füityögettek. Semmiért. csak úgy bele a vakvilágba. Szép, loboncos hajú srácok. Igaz este volt már, sötétedett, lehet, hogy nem is voltak loboncos hajúak. Én meg ott álltam a loggián, trotyakosan, igaz, a térdemben. a mellemben, a csontjaimban egy jó nagy szeretkezéssel. De azért trotyakosan. Ezek meg füty- työgették ott. Leüvöiltöttem nekik: „Mi az. srácok, nincs nőtök?” De csupa szerétéiből, azért, mert szerettem volna köztük állni... Azt hiszem. Azok ott lent abbahagyták a füttyögetést, és az egyik fölkiabált. „Tökfej!” — azt kiabálta. De én biztosan tudom, hogy szere tétből. i— Egésiz biztos — mondta áhítattal Szarvaspataki. — A nő meg örülitezett, és rángatott, befelé. „A szomszédok, a szomszédok!” — lihegte. En meg mór nem akartam mellé feküdni. Irtózatosan szerettem volna ott lent füttyögetni meg hujgatni a srácokkal. — De visszafeküdtél — mondta szomorúan. Elhúztam a számat Hát persze, visszafeküdtem. Kint az utcán a válllamra tette a kezét. Bár ez kényelmetlen lehetett neki. mert jóval alacsonyabb volt nálam. . — Kerülünk egyet, jó? Egy ramaty mellékutcában állt meg vélem, kétszintes, szemmel 'láthatóan új családi ház előtt. Az ablakból tompa fény szüremlett a fejünkre. Most megint meghatóan volt kopasz. — Hehe — rötyögött rám kis- lányos szemérmesen, és négy ujját a szájába dugta. Füttyentett,.. fittyfiu-fütty.,. csak úgy harsogott. Én meg mint egy oroszlán: hujuuhuhuj! Ö' is. Erre én füty- työgettem. Zenebona, gilingailang! Az ablakon kihajolt egy férfi. ,— Trógerok! Rohadt huligánok! Takarodjatok! — Tökfej! — üvöltötte neki Szarvaspataki... — Vén. kopasz állatok! — kiabált amaz, most már ügyet sem vetve a csendre. Mi meg futóra neki a sötét utcának. saroknál lassítottunk. A futástól kalapált a szívem, íú. de öreg vagyok! Ezt akartam mondani. De nem szóltam. Nézem ezt a marha Szarvas- patakit. Sír. A jó fenébe! Egy darabig ballagtam mellette, aztán a vállára tettem a kezem. — Süket hát miért nem mondtad? — morogtam szelíden. — Valami nőd lakik ott? Szeretőd? Feleséged? Óvatosan kihúzta magát a kezem alól. — Nincs nekem senkim — mondta —, nem is volt soha. — És barátságosan a hátamra pas- kolt. — Jó srác vagy. Isten bizony. Az a fényes ott a szálloda. Ezzel otthagyott ______________ ö sszeállította: Rékasy Ildikó Csanády János: Repülj csak, hó A vízcseppek hulltükban hópihévé faavnak. a variak lépeaetnek. lebbenaetnek a fehér hópihéken. az utakat a házmester hiába szórja be homokkal — hollófekete hajam maradéka is beszóródik fehér hópihékkel: hiába szórják be hamuval, ártatlanabb már nem leszek, mint avermek- koromban. többé bűntudat nem áltat, poaánu nem vaavok. nem vaavok kereszténu poaánv csak voltam naav történetemben, aztán református ősöket vallók, akik nyakasan voltak puritánok, s állva haltak mea. mint a katonák, vaau munka közben, kisföldű parasztok két kor mezsavehatárán estek össze, hulltukban is az eaet fenveaetve. Repülj csak hó. oly szép a szárnyalásod feketetollú madarak között — vattázd Budapest tetőit fehérre, találjon honra szívem messzeséae. Pardi Anna: Házasság Alszunk összefonódva és ébredünk szertefutva, a szerelmes szinteket oldia tömea és napfény, értelmünkbe begyűrűzik sok veszély: a viláa durvul, sokasodik, űz és sért. a számítóközpontok jövőt számítanak s az ember saját benső adatait is alia ismerve reménykedik, számít és él — lejtőn kell felfelé mennünk annyiszor. mozaásképtelenül és viaskodva: add a kezed, és ne add. amit csak önzésből kérnék. add a iószándékot, és ne add a sérülést. add a jövőt. és ne csak a lakásfalak néavfelé húzó jelenét. iESHHBHHHHBBBOBaI ŰaÉaitMfeifcfiSMHDMkMfl anyámnál. Én neki adom a f*- , zetésemet. Mi az anyósomnál lakunk. Annyi gondunk volt ezzel is. de most már fogunk lakást kapni. — Az első férjével mi történt? — Elváltunk. Nem volt elég neki egy asszony, összeállt egy ötgverekes elvált asszonv- n.val. Most is vele él. Négy gyereke született azóta. — Még az öthöz? — Igen. Csak azért sajnálom a férjemet. ho°v ilven rosszul csinálta az életét. Visz- ■ sza akart jönni hozzám, de nem engedtem. Azért is mentem másodszor férjhez Mert kezdett visszajárni, és késsel fenyegetett. .Hozzámegvek akárkihez, az sem baj. ha utcaseprő — gondoltam, csak hogy megszabaduljak tőle” Aztán úgy is lett. Nem is ismertük egymást a mostani férjemmel. Egyheti ismeretség után összeházasodtunk. Eleinte rosszul éltünk. Volt neki két barátja, azokal járt el otthonról. Jaj. de sokszor megvertem! — Megverte? — Meg én. De még hogv! Sodrófával, seorűnyé'llel. eev- szer az ébresztőórát is a fejébe vágtam. És hagyta magát. Más ember agyoncsapott volna. Előfordult, hogv hazamentem a kocsmából, ahol dolgoz....... - ■ -------t am. kérdeztem az anyósomat: Béla hol van? — Azt mondja: ..Az előbb még itthon volt. Mondta, hogy felmegy az irodaházba”. Oda járt mindig az irodaházban táncolni. Felmentem utána. Amint meglátott az egyik végén, már rohant is a másikon. Haza akart szaladni előlem, de én megvártam az utcán. Itt vagyok, anyukám — mondta, amikor elkaptam. — Látod, hogy itt vagyok. Csak egv pillanatra jöttem el. anyukám. Anyukám, itt vagyok már”. Na én aztán elmondtam mindennek. ..De ne veszekedj, anyukám. Ne csinálj feltűnést”. Nem érdekelt semmi engem. — Miért nem ment vele együtt szórakozni? — Tudja, amikor a kocsmában dolgoztam, vagy este tízkor végeztem, vagy ha délelőttös voltam, akkor kettőkor. Tízkor már késő volt. Hová lehetett olyankor menni? Kettő után akart velem menni, akkor azt mondtam, hogy segítsen mosogatni vagy főzni. Nem tudott főzni. Még krumplit hámozni sem. Ha nem segített, nem főztem semmit. Koplaltunk mind a ketten. De most már. mióta a gyerek megszületett. semmi panaszom nincs rá. Most már apának érzi magát. Nagyon ritkán akar elmenni valahová. A múltkor is egv hétig könvörgütt. hogv engedjem el a kertmoziba. Nem engedtem. — Hát azért moziba elmehetnének néha. — Fáradt vagyok to hozzá, ötig dolgozom itt. utána elmegyek a gyerekért, messze is lakunk, a város szélén, mire vacsorát készítek, késő e. *•» van. De minek is mennénk? Odaülünk ketten az áevra. a gyereket kettőnk közé tesszük, mindenfélét csinál az a kisgyerek. Most már kezd beszelni. de még öss—’vissza. Belgául beszél. Nem is kell annál jobb szórakozás. Vidd magaddal a pulvádat is a moziba — mondom a férjemnek ha el akar menni. De most már rendes. Nem lehet rá semmi panaszom. Megcsinál az otthon mindent. Miért nem hagysz el? Miért nem kezdesz valami fiatal lánnyal? — kérdezem tőle sokszor. Azt mondja, nem érdeklik a fiatal láncok. ..Hát mit akarsz! — mondja. — Ha nem téged vettelek volna el. már régen csavargó ' lennék. Talán már börtönben ülnék.” Azt mondja, nem is tudna elhagyni. Hát nem tudom, meddig fogunk együtt lenni méa. öregszem. Mire én megvénülök. ő akkor lesz a legélniaka- róbb férfi. Még mielőtt a gverek született, epyszer hat hónapig külön éltünk. Teljesen elzüllött ezalatt. Csavargó lett. Se lakása, se munkája nem volt. Aztán visszajött. Előfordult az is. hogy megcsalt, de én mindig rájöttem. Mintha csak valaki megsúgta volna. Mindig lelepleztem, és egynél többször nem tudott megcsalni. Előfordult, hogy összebarátkozott egv háromgyerekes asszonnyal... Volt együtt sok bánatunk ez alatt az öt év alatt. — A férje hol dolgozik? — A dohánygyárban. Pestre járt előzőleg, de megbetegedtem. és idejöttem dolgozni. Idegösszeröppanásom volt. Mindent megtett értem. Privát orvosokkal kezeltetett. .Más azt mondta volna, hogv ..hadd' dögöljön meg. legalább összeállhatok egv fiatalabbal”. — És Pesten hol dolgozott? — Az építőiparban. De onnan is rohant haza minden héten. Hogy aztán ott volt-e valakije. vagy hogy mit csinált, azt nem tudom. De hát minden hétre ötszáz forintot vitt magával — a többit hazaadta egv fillérig — az ötszáz forintból kosztolta magát, mindig rendesen viselkedett .Segíted mindenben, és megtette a férii kötelességét. Mió*-- itthon ■van. azóta csak egyszer fordult elő, hogy elment. A sógora meg annak a barátja hívta el. Nekem azt mondták hogy a Vasutas Klubba mennek kártyázni, és közben a Sörkertbe mentek. Alighogy elindultak otthonról, szóltam a szomszédasszonynak mert az ő férje is velük ment. hogv menjünk csak a Vasutasba és nézzük meg őket. De már nem is a Vasutasba indultunk, hanem egyenesen a Sörkertbe. Körüljártuk a kerthelyiséget, hát látom, hogy ot,t ül a férjem a kerítésnél. Vol* velük két nő is. Egyiknek udvarolt ef>v férfi, a másik pedig a barátnőié volt. De mindketten olyan jófélék. Az ePvik állapotos is. Ahogy a férjem észrevett. még csak búcsút sem mondott a társaságnak, odajött hozzám. „Ne haragudj, anyukám. Anyukám, drága anyukám”. Nekem te ne anvu- kázz! Nem érdekelsz! — mondtam neki. — Az sem érdek»'! ha itt maradsz. Nézd. én nem akarok itt botrányt csinálni. Gyere ki. beszéljük meg. Aztán vissza is jöhetsz felőlem. Nyugodtan visszajöhetsz. De előbb beszéljük meg. Persze aztán nem beszéltünk semmit. Fele úton hazafelé otthagytam. Az én házamba be nem teszed a lábad. Felszálltam a villamosra. Képzelje, ő gyalog hamarabb hazaért, mint' én villamossal. úgy rohant. De ez volt az egyetlen eset. mióta a gyerek megszületett.
