Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-18 / 65. szám
4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1982. MÁRCIUS 18. Elmenőben Orvosok a háború ellen Beszélgetés Zsebük Zoltán orvosprofesszorral Egy nemzetközi orvosmozgalomhoz csatlakoztak március 12-én a magyar orvosok a Magyar Tudományos Akadémián rendezett gyűlésen. Fiatal mozgalomról van szó. amelynek tagjai nem egyszerűen a békéért, a béke megőrzéséért. hanem kifejezetten a nukleáris háború megelőzése érdekében kívánnak cselekedni. E mozgalom időszerűségéről és jelentőségéről folytattunk beszélgetést dr. Zsebük Zoltánnal, a nemzetközi hírű orvosprofesszorral. Nemzedékváltás: az a jelenség, hogy a fiatalabb nemzedék elfoglalja az előzőnek a helyét — így magyarázza a kifejezést az értelmező szótár. A hetvenes évek közepétől felgyorsult a mezőgazdaságban a generációk cseréje. Azok búcsúztak a munkától, akik elkezdték a közös nagyüzemi gazdálkodást. ..Passzív állományba” — Vészi Endre kifejezését kölcsönöztem — kerülték azok az idős emberek, akiknek a föld, mint tápláló tulajdon mindent jelentett: eszközt és célt. A paraszt kerül velük örökre nyugdíjba. Utódaik már nem nevezhetők majd meg az osztáilytartalmú, ugyanakikor lesajnáló, pejoratív értelemben is gyakran használt kifejezéssel. A paraszt utolsó nemzedékei tűnnek el szemünk láttára. A nagyüzemi gazdaság tagjai már nem parasztok a szó hagyományos értelmében. inkább illik rájuk a mezőgazdasági ('betanított, -segéd -szak) munkás meghatározás. Mást kíván tőlük a termelőszövetkezet, mint elődeiktől a törpebirtok, vagy a kezdeti évek olykor valóban kezdetleges közös gazdálkodása. Ugyanezt lehet mondani a paraszti léthez oly közeli falusi mesteremberekről is. Embere válogatja, ki hogyan válaszolja meg környezetének a nyugdíjaztatását. Környezete válogatja, milyen körülmények között búcsúzik a. közösségtől — de nem a munkától — az elöregedett generáció. Az azonban szociológiai tény. hogv a nagyobb kereset hiányán kívül elsősorban a rendszeres közösségi tevékenység hiánya keseríti meg a felváltott nemzedék életét. Egy somogyi faluban tapasztaltam : a kocsmában tartják meg paraszti-iparosi munkásságuk végén a „tort” a termeli őszövetkezet tagjai, alkalmazottjai. Majd évente egyszer összetrombitálják őket a téeszJöregek napjára. Az úttörők műsort adnak, aztán a szövetkezet elnöke kisebb összeggel vagy ajándékkal kedveskedik nékik. Mindig akad valaki, aki elsírja magát. Mindig akad valaki, aki megköszönve a gondoskodást, belebonyolódik a „hősikor” emlegetésébe, mire szelíd erőszakkal letáimogatják a színpadról. A hivatalos ünnepséget követő „spontán" beszélgetés sehogy sem akar létrejönni: ugyan miről is dis- ku rá Ihatnának a mamut gépek kezelői, a szakosított telep automatikához szokott szakmunkásai, vagy a helikopteres növényvédelem specialistái ezekkel az „ér- tetlen” kis öregemberekkel, öregasszonyokkal, akik a maguk néhány holdját univerzumnak tudták? Mit is kezdhetnének azokkal, akik zavart heherészéssel fogadják az ő „meséiket”? Nemzedékváltás és öregség! „Oly árvák ők, mind az öregek” — bensőségesen és mégis vádlón hangzik föl a rádióban a kodályi—weöresi dal. öregember hallgatja. Napernyőnek is beillő, széles kanimájú kalapjának árnyékában üldögél a ház előtti kispadon, és embertelenül fölöslegesnék érzi magát. Magyarország több mint kétmillió nyugdíjasából egy ember. Néha feltarisznyái és ki- ballag a högybe szomorkod- ni a szőlőn, gyümölcsösön. Niem tud már lehajolni a termésért. Ha sikerülne is, a teli vékával hogyan botorkálna le onnan? Évről évre hullik, rothad veszendőbe a gyümölcs, szőlőszem Azt kérdezi napernyőkala- pos öreg beszélgetőtársam? „Minek is él az ember, ha egyedül marad?” A falu neuralgikus pontja az öregeik sorsa. Vagy nemcsak a falué? „Az öregség száműzetés. Egy korszakból, amely főleg délelőttökből állt. Kiutasítás egy édenkertből; illetve kiitévelyedés belőle merő figyelmetlenség folytán” — ezt írja Illyés Gyula a Khá- ron 'ladikjában. A legkedvezőbb helyzetben azok vannak, akik egy fedél alatt élnek a fiatalokkal. Ház körüli munkákban, unokák pesztrálásában számítanak rájuk. Az eljáró házaspárok kisgyerekeit a valósággal visszafiatalodott nagyanyák szinte szülőanya- ként nevelik. Szükség van rájuk, ez újra értelmet és célt ad létezésüknek; -mintegy elodázva az öregkort is. Hatvanon felül azonban gyakran önkéntes száműzetésbe — rendszerint a nyári konyhába kiköltözve — élik le hátralévő életüket. E mögött azt a mára morális érvényét vesztett, embertelen hagyományt kell keresnünk, amely Íratlanul is kötelező törvénye volt a régi paraszti világnak: a teljes értékű fizikai munkát végző, birtokba került fiatal gazda és családja lakjon kényelmesen, az elerőtr lenedett idősebb nemzedék pedig húzódjon vissza „arra a kis időre” a melléképületbe! öt-hat ilyen példát produkál ma is szinte minden falu. A legszorultabb helyzetben az egyedülálló, egyedül élő öregek vannak. Mivel a szükség parancsolta gyakorlat szerint — főként munkacsúcsok kampányfeladatok idején a mezőgazdaság ma még nem nélkülözheti nyugdíjasainak, járadékosainak munkáját —, amíg el nem erőtlenednek, moccanásképtelenné nem betegszenek; nem érzik fölösleges embernek magukat: mennek dolgozni az első hívó szóra. B tóival öregség — Babits jelzős szerkezete ez — a fiatalságot, az erőt és egészséget lopja el az embertől. Az idős falusiak szinte kivétel nélkül gerinc- és mozgásszervi betegségeiktől szenvednek, ízületeik deformálódtak. Gyakoriak az emésztőrendszeri 'bántál mák, a szív-, ér- és keringési zavarok. .Talán ennél is fájdalmasabb azonban, amiről felmérés beszél: szociológiai értelemben magányosan él a hatvan éven felüliek 14 százaléka. A szociológiai magányt hangsúlyozzuk mert ez a szám nem egyezik a magukat ténylegesen magányosnak érzők számával, Örkény István sorait joggal idézem: „Mindnyájan akarunk egymástól valamit. Csak az öregektől nem akar már senki semmit”. Őket nem kérdezte senki. Talán akarnának tőlünk valamit. L. L. — Professzor úr! ön orvosként tanulmányozta eav esetleaes nukleáris háború semmihez sem hasonlítható következményeit. emellett évtizedek óta tevékenykedik a békemozaalomban. Véleménye szerint mit tehet a maayar értelmiséa a nukleáris háború meaelözéséért? — A magyar békemozgalomban nemcsak értékes hagyományokra támaszkodunk, hanem ezenfelül tekintélyes intellektuális érték és erő halmozódott fel. Hogv mozgalmunk ne legven a papucsban. fotelben ülő. a régmúltat rezignációval.' nosztalgiával szemlélő nagyapához hasonló. ehhez az egvüttérző milliók aktív érdeklődését kell felkelteni. Az értelmiségnek azért tulajdonítok és szánok nagv szerepet a további munkában, mert az emberiség gyakorta nemcsak fehérköpenves csodatevőknek nézi a tudósokat, hanem olyanoknak, akiknek a jövendőről szólva hitelük van. Ha elmond iák és tudományosán dokumentálták a tudomány emberei mindazt, ami fenyegeti a világot, ezt megértik az emberek egv- olvan korszakban, amikor éppen a tudomány eredményeinek felhasználásával vált lehetségessé. hogy átlépjünk az egyik bolygóról a másikra ... — De a tudomány tette lehetővé azt is. hoav elpusztítsuk a salát bolvaónkat. s hozta létre azokat az eszközöket. amelyek nemcsak létünket veszélyeztetik, hanem eauúttal lehetlenné teszik, hoay jobban étiünk ... — Igen. ez igaz. Elkeserítő. hogv miiven óriási szellemi erő. értékes anvag és munka hever ezekK“n az eszközökben haszontalanul el- prédálva az emberiség közös vagyonát. Hadd mondjak két számot. A legmodernebb harci repülőgép gyártási költségéből e“v millió tonna gabonát lehetne venni az éhezőknek. és egv Trident típusú rakétákkal ellátott atomtengeralattiáró árának egvhar- madából megszüntethetnénk a Földön a maláriát. — Ez a tény is azok közé az iaazsáook közé tartozik, amelyet . sokszor hanaozta- tunk .., — Sokszor, de nem elégszer. Sokszor elmondtuk, de nem elég alkalommal, hogv ma Európában kétezer-négv- százötvenkét interkontinentális rakéta százötven ezer nukleáris töltettel áll bevetésre készen. Éppígy nem beszélünk róla elégszer, hogv ötszázöt stratégiai bombázó, húszonnégvezer harci repülőgép. kilencvenegvezer-két- százhetven tank és ötvenezer-négyszáz ágvú van készültségben. Elrémítő, döbbenetes számok, és még nem szóltam az ezernvolcvanhá- rom tengeralattjáróra szerelt rakétáról, és a földrészünket körülölelő négvezer- ötszáz hadihajóról. És a NATO 1979 decemberi határozata szerint ezt a borzalmas arzenált további ötszáz- hetve^két tökéletesített közepes hatósugarú rakétával akarják kiegészíteni... Világgá kiálthatiuk-e elég hangosan hogv Európa szinte egve"en nagv fegvverraktár lett. hogv eev meggondolatlan indulat lángra lobbant- hatia a gvúitózsinórt amelv pokoli erőket -zabadít el. melv lerombolhatja világunkat és temetővé teheti Európát. Világgá kell kiáltanunk. hogv az Európában ma készenlétben levő ötvenezer megatonnánvi nukleáris hadianyag minden egves« európai lakos számára százezerszerese a halálos pusztító erőt képviselő robbanásnak! — Amennyire tudom, a professzor úrnak meaauőző- dése. hoav nem lesz nukleáris háború. Milyen ielentő- séaet tulajdonít annak, hoav évven naviainkban. s hoav évven az orvosok indítanak mozaalmat az emberiséaet fenveaető tömeahalál mea- előzése érdekében? — Az orvosok az átlagosnál nagyobb befolyással vannak a közvéleményre. Felelősségünk és lelkiismeretünk kényszerít az igazság kimondására. Terveink valóra váltása tekintetében valóban optimista vagvok. De éppen ezért -kell a már eddig csoportosult és még meghívandó tagjainknak hitvallókként. is hirdetni sorsdöntő óráink igazságát. Hirdetni kell. hogy ismét válaszúihoz érkezett Európa és a világ, s az embereknek hatalmában van dönteni a tekintetben, hogv a háború vagv a béke irányába haladjunk, s hogv nem esves csoportok ioga a döntés az enyhülés, vagv a feszültség fokozása kérdésében. Helyzetünk bizonyos tekintetben könnvű. hiszen a béke igazsága örökkévaló. Napjainkban az értelmes ember számára nem kétséges, hogv a háború semmire se megoldás.' s aki mégis ezt állítaná, azzal meg kell értetni, hogv a háborúval keresni az emberiség iobb sorsát otromba és alias hazugság s aki háborút akar. az menlevelet kér olvan gyilkossághoz, melvben az egész emberiség az áldozat. Azt kell hirdetnünk. hogv a béke igazsága tőmondatos igazság. Egyszerű és természetes, mindenki számára felfogható, minthogy minden józan ember azt szeretné. hogv zavartalan békés évek jussanak osztályrészül. És ez az igazság például az Allensbachi Demoskopiai Intézet néhány héttel ezelőtti reprezentatív felmérése szerint a nvugatnémetorszá“i emberek között, tehát egv NATO-államban is tért hódít. Az értelmiség szerepét -öveli. hogv egvre nagyobb azoknak a száma, akik etikai kérdésként kezelik a háború és béke ügyét. Tehetnek-e egyebet a magvar orvosok, mint hogv élő 1-lkiismeret- ként továbbra is a béke igazságát és oszthatatlanságát hirdetik? A. G. Nagysziine then Felvételeink Jászjákóhalmán készültek
