Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-18 / 65. szám
1982. MÁRCIUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 tied a kiskunsági Nemzeti Park Éled a k iskunhalasi Nemzeti Park madárszállása. Az átvonuló és az itt költő fajták száma már meghaladja a százat, s közülük számos az újhonos madár. A többi között jól érzik magukat a Sziki tavak mentén a sárga csőrű kenderikék, a nagy- pólingok és a fehér kócsagok. A felmelegedéssel szinte menetrend szerint érkeznek a költözők, részükre azonban a tenmészet még nem nyitotta ki éléstárát. A hűvös éjszakák miabt nem éled a rovarvilág így éheznek a bíbicek és csapatokban gubbasztanak a tocsogók környékén. Kibontotta szirmait a Mátrában a tavasz jellegzetes virága, az ibolya. Az idén a hosszantartó hideg miatt március elején még szinte mozdulatlan volt a természet a Mátra vidékén, de az utóbbi napákban egymás után bújnak ki a földből az erdő apró növényei* Az alattyáni községi könyvtárat az elmúlt évben újították fel, többek között központi fűtést kapott. A könyvtár 10 ezer kötettel rendelkezik és mintegy 32 féle folyóirat közül válogathat a közel 600 beiratkozott olvasója fon ma-Jukmatíc ' Pályázat Ember és köroyezet A HNF megyei elnöksége, a KÖTIVIZIG. az úttörő szövetség megyei elnöksége, a MTESZ környezetvédelmi bizottsága a megyei tanács településfejlesztési és környezetvédelmi bizottsága és az SZMT Ságvári Endre Művelődési Központja 6—14 éves tanulók számára környezetvédelmi pályázatot hirdet. A pályázat célja: a rajz és az írás eszközeivel szemléletesen, figyelemfelkeltő módon bemutatni az ember és környezetének kapcsolatát. a környezeti ártalmakat, valamint a velük szembeni védekezést. Pályázni rajzzal és dolgozattal lehet. A pá- lyadíj mind a rajznál, mind a dolgozatnál: 700—600—500 forint. Emellett lesznek kü- ■löndíjak és tárgyjutalmak. A pályamunkákat május 15-ig kell beküldeni a Hn- zafiás Népfront mégyei bizottságához (5000 Szolnok, Ságvári krt. 19.) ,A rendező szervek kezdeményezése mindenképpen dicséretes, mivel — remélhetően széles körben — ráirányítják a figyelmet korunk egyik legégetőbb feladatára, a természetvédelemre. Rendhagyó ünnepnapok Szolnoki főiskolások Helvécián „Önellátó’* táborozás három napig A forradalmi ifjúsági napokat rendhagyó módon ünnepük meg a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatának hallgatói. Március 19-től három napot a Helvéciái Állami Gazdaság kunbaracsi építőtáborában töltenek. — Tulajdoniképpen egy szükséghelyzetből adódó lehetőséget használunk ki — mondja Bagi Károlyné tagozatvezető-helyettes — a megyei ifjúsági fesztivál —, amelyen természetesen hallgatóink közül is jónéhányan részt vesznek — ugyanerre az időpontra esik. A városba érkező többszáz fiatal elhelyezését kívántuk segíteni azzal, hogy kollégiumunkat átadtuk a fesztivál idejére. A főiskola KlSZ-bi- zottsága ekkor vetette fel azt az ötletet hogy a „fedél nélkül” maradt hallgatók viszont töltsék a három napot táborozással. Ügy véljük, ez mindenképpen hasznos, jó kezdeményezés. A három nap programjai közt munka és szórakozás, szakmai és politikai, mozgalmi rendezvények egyaránt szerepelnek. Ezekről részletesebben Barta Imrét, a tábor diákvezetőjét kérdeztük. — A főiskola hallgatói közül csaknem százan vállalkoztak a táborozásra — mondja — március 19-én reggel indulunk, és dél körül egy jó ebéd reményében érkezünk meg. Ezt azért hangsúlyozom, ment az étkezésnek mindvégig különös jelentősége lesz, hisz saját „szakácsaink” főznek. A táborozás idején teljesen önellátóak leszünk. Délután játszik ‘ a tábor, mégpedig számháborút a közeli erdőben és az este ugyancsak szórakozással — játékos vetélkedőkkel. diszkóval — telik el. Másnap viszont már kora reggel talpon lesznek a főiskolások. — A napot mezőgazdasági munkával töltjük, este pedig tábortűz mellett emlékezünk meg a „három tavasz” ünnepéről és a KISZ zászlóbontásának 25. évfordulójáról. A táborozás harmadik napján szakmai felkészültségükről is számot adnak a vendéglátás és kereskedelem leendő szakemberei. És ha nem mosolyog a bűvös dobozban Au Foglalkozása: bemondó a televízióban. Esténként megjelenik a képernyőn, jó estét kíván, elmondja mit látunk aznap, híreket mond, jókat és rosszakat, katonai pucs- csokról és négyes ikrekről szól, árvízről és januári virágnyílásról, s miután ismertette a másnapi műsort, nyugodalmas jóéjszakát kíván. Látszólag semleges. Ám a „semlegesség” látszólag sem igaz. A szakmáról, a hivatásról, az indulásról és folytatásról, a tervekről és vágyakról, a múlt hét végén, Szentendrén beszélgettünk Endrei Judittal, akit jól ismernek a televízió nézői. — Az Endrei vezetéknevet a város, ahol él, kínálta, adta. És a névtelen, az igazi gyökerek? Endrei Judit kitűnő mesélő. Szolnokon született; Ti- szatenyőről, Törökszentmik- lósról és Szolnokról, a három településről, ahol húszéves koráig élt, szép és igaz meséket őriz. A kisgyermekkorból, Tiszatenyőről, például felejthetetlen játékok, fogócskák, bújócskák jutnak eszébe, de felejthetetlen a sarjadó tavaszi vetés s a fölötte rajzó cserebogár-csapat (..amit úgy szerettek a tyúkok”). Valószínű, hogy a képernyőről ismert, szépen kerekített, hosszú ú-kat és ó-kat is e tájról örökölte. Középiskola: Törökszentmiklóson, a Bercsényi Gimnáziumban. — Érettségi után? — Külkereskedelmi főiskolára jelentkeztem, nem sikerült a felvételi. Űjra próbáltam, mozgott bennem az „azért is”, miközben Szolnokon dolgoztam a likőripari vállalat ottani telepén. — Végül szegedi diák lett, a tanárképző főiskola magyar—orosz szakán. Minden úgy festett, hogy annak rend- je-módja szerint tanár lesz ... — Utolsó éves voltam, amikor bemondókat keresett a tévé szegedi stúdiója. Egy üres diákzseb és a hiúság számára nem létezik lehetetlen, megpróbáltam. Egy szó, mint száz: Szegedről négyen kerültünk Fisher tanár úr színe elé, én, no, hogy is mondjam, meglehetősen gömbölyded voltam akkoriban, s nem sok külön beszédművelés óra volt mögöttem; úgyhogy pesti kirándulásnak tekintettem az egészet. Ráadásul volt esélyem arra is, hogy a főiskola orosz tanszékén maradjak. — Végül tévébemondó lett. Nem bánta meg? Ha jól belegondolunk, ez a munka nem tűnik túl változatosnak, érdekesnek. — A választást nem bántam meg. Főképp nem. ha hozzáteszem, hogy nemcsak a bemondói munka — amit különben szeretek — tölti ki az életem, hanem orosz nyelven készítek riportokat a rádió számára, s élvezem, hogy időnként játékot, vetélkedőt vezetek, a holt anyagot én tölthetem meg élettel, végsősoron tőlem is függ, jól érezzük-e magunkat. Emellett konferálok, elvégzem az „aprómunkát”, amivel megbíznak. és tanulok. az ELTÉ-n, az orosz kiegészítő szakot végzem. Szóval, nem unatkozom. — A képernyőn megjelenni. onnan szólni nagy felelősség. Egy szép nőnek különösképp .. .* — Ami az utóbbit illeti: azt hiszem, nem vagyok szép, mondtam már, meglehetősen előnytelen külsővel startoltam a pályán. Ugyanakkor tudom, hogy a megjelenés, egy-egy apró gesztus rengeteget számít a képernyőn. Sok levelet kapok, amelyek segítenek. figyelmeztetnek. Néha szinte családtagnak tekintenek, aggódnak miattam. Ha — netán — nem mosolygok, jön a levél „Kedves Judit, bizonyára valami nagy bánata van, mert láttam, tegnap nem mosolygott...” Ilyenkor rá kell döbbennem, milyen nagy szerepe van annak a bűvös doboznak, amelyben megjelenek. Sok levélre válaszolok, néha még azokra is, akik megkérik a kezem; hogy —férjnél vagyok. — Megjelenni: ez sok-sok fodrásznál, varrónőnél, "kozmetikusnál töltött órát feltételez. — Fodrászhoz nem járok: igen kényelmes és egyszerű kontybán hordom a hajam. A sminkre szükség van, bár „civilben”, utcán szinte mindig smink nélkül járók. Mint minden nő, természetesen én is szeretem a szép, az elegáns, az ízléses holmikat. Meglehetősen sok magam ki- találta-varrta ruhám van. Egyébként: szeretek egyszerűen öltözködni. Hogy néz tévét, színházra, mozira, olvasásra jut-e elég idő? — Lehet, hogy meglepő: szeretem a televíziót, de módjával. Előre kiválasztok műsorokat — aztán vagy csalódom, vagy sem. Színházba ritkábban, moziba gyakrabban eljutok, ennek csak any- nyi a magyarázata, hogy — a mozival ellentétben — színházba nem lehet ötletszerűen menni. Olvasni? Elég sokat olvasok ahhoz, hogy tudjam, mennyi mindent nem olvastam. — Hol érzi magát igazán otthon? — Azt hiszem, szerencsés alkat vagyok. Szeretek beszélgetni, emberekkel találkozni, könnyedén, jóízűen csevegni — bárhol otthon érzem magam. Mindezt — valószínűleg abból az érzelemgazdag környezetből „hoztam” magammal, ahonnan származom, ahol gyermekkorom, kamaszkorom töltöttem, ahol nevelkedtem. Szabó János Fotó: Dede Géia Nem lehet őrt állítani Gyermektragédiák / Nincs megrázóbb, mint a gyermekhalál — mint egy gyermek értelmetlen, szörnyű elmúlása. S ha erőszak, ha torz és iszonyú indulat mozdította a gyilkos kezét, még megválaszolhatatlanabb a kérdés: miért tehette? Miért nem lehetett megoltalmazni a piszkos indulattól, miért nem lehetett biztonságosabbá tenni a hazavezető útját annak a gyermeknek? Gyermekéletet kioltó bűncselekményekből akadt sajnos néhány az utóbbi esztendőkben, hogy most csak a gyermekeit meggyilkoló, azóta már méltón megbűnhődött férfi esetére, vagy a ceglédi, az egész országot megrázó gyermekhalálra gondoljunk. De beteges vágyak, nemi elfer- dülések is követelhetnek néha gyermek-áldozatot. Jóllehet, nem gyakoriak ezek a bűncselekmények, a közvélemény — benne is elsősorban a szülők, nevelők — sokszoros felháborodással és a megelőzés útját kereső elhatározásokkal kíséri a tettesek bűnhődéséig vivő útját. Legyen szó lakótelepekkel tűzdelt, több tízezres lakosú városról vagy nagyközségről: veszélyek is leselkednek a gyermekekre. Orvosi, pszich- hológiai megfigyelések igazolják, hogy a modern kor életritmusa, a kisebb csoportokban előforduló nemi szabadosságok, másutt a lelki folyamatok elferdülése előidéz olyan magatartást, amely veszedelmet jelent. A korábban a maguk körében mindenkit ismerő lakóközösségek lazábbakká lettek szinte mindenütt. Emberek — egymás közelében élők — alig, vagy semmit nem tudnak egymásról. Járási orvostól hallottam az egyik alföldi megyében: visszavonhatatlanul vége annak a korábbi állapotnak, amit az ő körorvos apja még természetes jelenségnek tapasztalt: mármint hogy egy falu, sőt akár egy járás területén ismerték egymást nemcsak a közvetlen szomszédok, hanem a település egész lakossága. A károskóros indulatok sem maradtak rejtve ezekben az egykorvolt közösségekben. Egy Miskolc vagy Kecskemét nagyságú település lakosság szempontjából ma ismeretlen terület, béjáratlan föld. A nagy lakótelepeken sokszor az egy emeleten lakók sem tudnak semmit egymásról... Újfajta szülői, pedagógus- magatartásokat igényelnek ezért is. a megrázó bűnesetek. Elsősorban a mainál következetesebb családi fegyelem kialakítására intenek: például arra. hogy a gyerekek útia az iskolából, a napköziből elsősorban és ellenőrizhetően az otthonukba vezessen. De másként is: az idegen, az ismeretlen személy iránti tartózkodó magatartás kialakításával, az iskolai nevelésben pedig az emberismeret.. az utcai viselkedési szokások kellő formálásával. Akadnak ezek mellett olyan teendők is, amelyekkel sokhelyütt megelőzhetők a veszélyhelyzetek. A magasházakban a kapuk, a tetőátjárók zárva tartása, a pincék, a tárolók csukása, általában a lakótelepi közös helyiségek szemmel tartása, rendszeres ellenőrzése is elmulaszthatat- lan kötelessége elsősorban a házfelügyelőnek, a laköbi- zottságnak és mindenkinek. Sokáig gyűrűznek — méltán — egy-egy tragédia hullámai beszédtémáink sorában. A mege'őző cselekvést fontolgatjuk, az említett elővigyázatossági szabályokról is szó esik a legtöbb helyen. Komolyan kell venni ezeket, mert — s ezt mindenki tudja, érti —sohasem lehet minden gyermek mellé őrt állítani. VT. Március elején kézimunka kiállítás nyílt Jászapátin, a Vágó Pál helytörténeti múzeumban. A Ve- lemi Endre Termelőszövetkezet kézimunka szakköre tagjainak munkáiból közel 100 zsűrizett darabot mutatnak be. A kiállítás IV. 5-ig látható
