Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
8 Irodalom, művészet 1982. JANUÁR 30. Száz én novellái ét ember a város két ■SaBRj veséből elindult a Du- na-oarthoz meghalni. A két ember, a mélv "" ,,.«B elszántság befogadásakor és azelőtt sem nem tudott egymásról, csak mint két oihe az orkán intésére esvszerre fölliiibben- tek. ahosv két úi és külön ember egyszerre bukkan föl az életidézésre a vér és sár forgásából. A két ember, felükben a mes- kondult haranggal, nehéz szívük alatt a megbékélt keserűvel', átvádoltak az emberutcákon. előttük, mögöttük rivalaott. a város: szekerek, ablakok. lámDák és csillagok /‘'•'“bonáltak az örömmel: a nvári levegő könnyű köntösében búikáló oá rak viháncol- tak: lélegző fák. esőverte markok áradva érzékieskedtek: kifeszült mámor. reDdeső vágy. buzogó oo- tencia búgott a föld alól. az. ég alól ... A két ember előredőlten vándorolt beliebb és érkezőbben a város két végéből'. házak, korzók, botló konflislovak. fütvörésző inasgverekek szorosan váltakoztak testiségük körül, de a másik. az. éhesen önző. a diadalmasabb éniük válóban volt. mér tőlük, kókadt feiük még itt billegett, himbált a railó raiok között. de meleg homlokból tiuk alól a kéDzeletük már ellebegett az ezüstcsíkhoz amely úav mélvül a két város között, mint két. «eremén belül a sír. az áiult mellük, lábuk itt zökkent, tomant a szagos ruhák a falénk röhögések között. de a két megfordult szemük a vi Iá gosságk évékkel már elsu- gárzottak a niheaő nacv vízhez. úszott már előttük remenve szőtt, ezüst nórázait már belévetette a kimosott, gondolatiakon eszükbe .. Valamelyik nyargaló idegen meglökte a vándorlók egyikének vállai. értelmét, az fölhorkant, a bódulatból kitekintett, és morogva: — Melletted megv a halál... vissza zárult. önmagába, a megzilált ezüst Dóráz az eszén kihúrosodott. liúzta. vonta a mart felé. mint za- rándoktársát a város másik vécéből ... Forrt az utca. esti henyélésében könnven. felejtkezve nvúitózott a robot, de a zengő nyüzsgésre rábeszélt a víz. a babonázva sugdosó. hívta, lökte borongó iegveséit. hullámainak redőit nvitoaat- ta. terítcette. süllyedt, mélyéről a félelmeket fölvillantotta reáiuk. a két ember a város két végéből. léDtek akarta nélkül csak dőlt elő- a morailáshoz.. mellük, mint a mázsa megnehezedett a földa- cadt bőségtől, a beteg nyakukra vízhurkok szorultak. és lecsavarodtak a kariukra. a svává. rugós lábaikra, rengett a folvam. nedves, millió, kartkadó száiaival. forgók vesztéiben, csak nyaldosva zabáit a két ember lebecett-botlott a nó- ráz suhanókkal. nyöszörgő szűkülés tolta félre a szívüket... Valaki esti facér meglökte a másik vándor vállát, a léote megzökkent. a halált látó figyelme megbillent. oárzó emberek föl-alá sétafikál- tak. asszonyok, férfiak egymásba merült formákkal úgv vonszolódtak az utcán, mint a temetkező Daráználkodással. ha áavban ku- szálódnak. az út közönén ecv rongyos koldus ült. sebekkel tömör- tvűs csonka kariát kidugta a véres lámDák alá Docakos tőzsérek. cifra dámák, elfeketült naook. csörrenő katonatisztek mes-mee- álltak. és szíves nénzt haiicáltak a koldus kalaniába a vándor mor- gott. szavakat. haraDdált. dühöngő Kérész Béla (1876—1944). Szülővárosában Eszteroomban és Budavesten véaezte iskoláit, maid hosszabb időt töltött Párizsban és Berlinben. Hazatérése után a Névszava szerkesztőséaé- ben dolgozott. Az irodalmi rovat vehetőiéként ő nyitotta mea a Névszava hasábjait Adu előtt. Evekia voltak ió barátok, s Révész jelentős érdemeket szerzett a költő névszerűsítéséért foluta- tott küzdelemben Adura emlékező műveivel. Novellái és tárcái húszéves korától jelentek mea a fővárosi la- vokban. Írásait határozott szocialista szemlélet hatja át: a vroletáriátus döntő harcai ideién forradalmi szenvedély is. Müveinek hősei többnyire a fővárosi szeaénuséaböl kerülnek ki: munkások kisvolaárok. a társadalom hajótöröttjei. Novelláit e.rvresszionista stílusban írta. a maauár exvresszionizmus eauik úttörőié volt. A Tanácsköztársasáa ideién taaia volt az írói direktóriumnak. Az ellenforradalom ideién mellőzés jutott osztályrészéül, s a hitleri megszállás alatt elhurcolták. Valamelyik koncentrációs táborban feiezte be életét. erőlködéssel elfordítva az eszét a foraó ábrákról: — Rinavók. csalók! s visszasÜDDedt a felei tő tanácskozásba. mint társa a másik vá- rosvéaiben a keselvű felles alatt, amelv alatt megromlott eszükbe belemarkolt a kín. csöndes szívükre rátéDett a borzadálv. ám a szoros falak, taoadó stráfkocsik. útba énült gesztenyések között tárult eléiük a messzeség ... a lassú folvam. amelv úc.v is mutogatta magát. amint zöld hintáin csúszik alá az ÓDerenciákhoz a szendercés. a béke hívességeiből véréi tékörlő karok szállnak föl a magasba, ég és víz összezöldül. a csönd kánná- zatában karok légiói serénykednek. szárnyas neszeléssel meghajolnak ... és bekarolnak a városba. ahol a két ember, mint két fáradt cvermek dőlt előre az. alvás bölcsőiéhez... Virgonc emberszöcske, az ecvik vándor elé ugrott Visszaszökkent, és finomkodva ciroelt: oardon. a zarándok kihajolt fátvolaiból. kicsi és nasv feiek úsztak körülötte. nyakuk törzsük nem volt. csak a kerek, keskenv. horoadt. ráncos feiek bolvctak az álla alatt- ‘ a szemébe vigyorogtak, belérémül- döztek. zokogva tébolvodtak. a fekete levegőben úszkálva tétováztak és válluk hátuk nem volit. csak a koDon vacsoráinkban a szemük égett, föllobogó sietséggel, libbenő Dislogással lángba borult. . sikoltással... A vándor megmorogta az elmosott hömDölvcést: — Konorsók ... és visszamerült a társa mellé, az üdvözlésre... a búcsús utcák mögött mér ráiuk sóhajtott, a vakult szemüket meclecvezte már a víz... igvmást nem értve: ecvmást nem seitve. lelkűk viaskodó, iszonyatos izmaiban magasra emelt életükkelL közeledtek a Danihoz. kongott, a harang a felükben, dobolt a szívük a mellükben, huiiázott a víz fülükben, megálltak a mart mellett. fürdő arcukat még eevszer ráemelték a tűnő világra, és meff- láttók e°vmást. A oillanat korlátján átiutva. összeütköztek, és aráikor megnézték egvmást. egymáson meglátták ugyanazt a halált, akit mindketten kerestek. Elszécvellték magukat, és a mart kanvarcóián osonva eltávolodtak egymástól, hocv magukban legyenek. mint a teli állat, ha a köl-v- kedzésre elvonul.!. ■ ■------------------------Bir talan Ferenc Decemberi liturgia hajnali tiszta hó kereng hegyeknek élén temetés szegetlen szárnyon ködbe lena haláltalan világba vész hajnal szárnyú a temetés haláltalan viláara lena hegyeknek élén ködbe vész szegetlen tiszta hó derena Ozsvald Árpád Sötétség A villany hirtelen kialudt, könyvért nyúltam volna, kezem félúton meaállt. s mint óvatos csiga szarva tavoaatta a tárauakat. gyufám kerestem, s ceruzám nagy zörgéssel a földre hullt, utána csend és rémület: mi lenne, ha örökké vakon araszolna újjam a tárgyakon, s hiába gyújtanék tüzet, nem láthatnám arcát a viláanak. virágok színét lombját a fáknak. ceruzám holt fa volna csak. fekete betűk kuszáit vonalát ki fejtené mea. ki írná tovább a félig elkezdett sorokat? Mácsai István rajza Szakonyi Károly: z eső még esett, de ha Tímár el akarta érni a délutáni gyorsvonatot, nem várhatta tovább a presszóban a vihar elvonulását; a pultnál kapta el a pincért, fizetett; az üzlet ajtajában egy pillanatra megtorpant, hogy felmérje a helyzetet, aztán táskáját a feje fölé tartva átfutott az úttesten a buszmegállóhoz. Abban a percben csitult az eső, az ég is világosodni kezdett. Behúzódott az eresz alá. Hárman álltak a közelében, ernyő alatt — egy idős házaspár meg egy fiatal nő. Helyi lakosok lehettek, vasárnapi öltözékben; a férfi talán a Vasgyár munkása volt, kistermetű, és az a fajta, aki, ha teheti, műszak után elegáns; szürke nyári öltönyt viselt, sárga cipőt és színes inget nyekkendővel. A kissé testes asszonyon kosztüm feszült, frizurája egyszerű volt, hajtűkkel feltüzött konty. Mindketten kedvesen társalogtak a növel. Tímárnak feltűnt, hogy bár hallja, mégsem érti a szavakat, valami felismerhe- tetlen, idegen nyelven diskuráltak. A lány, olajzöld, puha bőrkabátjában karcsúnak, csaknem soványnak látszott, csak a haja volt dús és sötét, s a válláig omló. Az arca azonban közönségesnek tűnt, egyáltalán nem volt szép, de kreolos; Tímárnak azonnal megtetszett a széles pofacsont, a duzzadt száj és az árnyékos szempár, meg a lány ajka körül, főleg beszéd közben vékony ívbe futó két, keserű, mégis bájos vonás. A busz késett: az eresz alatt meghúzódva közel kerültek egymáshoz. A házaspár háttal állt; Tímár pedig szembe került a nővel. Leplezetlenül nézte, érdekelte ez az arc: a mélybarna szempár egyszercsak csodálkozva és kissé rendreutasítón villant feléje, de ő kivédte ezt a pillanatot, s makacs kitartással elérte, hogy a nő, miközben fesztelenséget mímelve folytatta a beszélgetést a házaspárral. mind többet tekintett rá, sőt már a figyelme is elkalandozott: kétségtelen, hogy a férfi némileg a hatalmába kerítette. Timárt bosszantotta, hogy nem érti, mit beszélnek; hogy nem képes megállapítani, milyen kapcsolatban vannak azok hárman. Az elegáns kis munkásember szinte rajongva és megállás nélkül magyarázott valamit, az asszony pedig csak bólogatva mosolygott. Észre sem vették, hogy társuk nem is figyel rájuk. UTÓN A busz végre feltűnt a főutca kanyarulatában. Már alig szemerkélt; Tímár kilépett az eresz alól. Amazok is becsukták az ernyőt, s nevetgélve, szakadatlanul csevegve húzódtak a járdaszélre.- A kocsiból két Tímár-korú, negyven körüli férfi szállt le, megbámulták a nőt, de az feléjük sem nézett. Csak a hátsó ajtó nyílott ki; mindannyiuk- nak ott kellett felszállni. Tímár előre engedte a társaságot. A szürke öltönyös emberke is előzékenyke- dett, de még a felesége is: túlzott kedvességgel segítették fel a hágcsóra a lányt. Már indult a busz, amikor Ti- már is felugrott. A csaknem üres kocsiban, miközben kilyukasztotta a jegyét, kíváncsian leste, hova ülnek. Az asz- szony az ablak mellé telepedett, külön, s hagyta, hogy a férje szorosan a fiatal nő mellett foglaljon helyet. Tímár a lány mögé ült. A társalgás azon a furcsa, szerb vagy miféle nyelven zökkenő nélkül folyt tovább. Csendesen, csaknem diszkréten beszéltek, nevetésük is halk volt, meghitt. A férfit ez bosszantotta. Kizárták valamiből. De miből? Hiszen még tíz perce sincs, hogy beléjük botlott, ők meg, ki tudja, mióta ismerik egymást. Megtehette volna, hogy velük szemben helyezkedik el, de kihívásnál többre becsülte a próbatételt, ha amaz így is érzi jelenlétét, nyert ügye van. A buszmegállóban annyira magába itta a lány arcát, hogy most, amint a támlába kapaszkodva mögötte ült, szinte látta. A nő dús, sötétbarna haja a kezét érte. Mozdulatlanul hagyta, hogy a hajszálak a bőrét simogassák. A kapcsolatra várt; valami jelre, amiből megtudhatja, a másik tudomást vett-e róla? A jel meg is érkezett: egy lassú, óvatos fejmozdulat, és ezzel a jobbra-balra ringatott hajzuhatag szelíd, mégis áramütéssel felérő cirógatása. Tímár beszippantotta az erős, édeskés par- főm illatát. Nem ismerte ezt a par- főmöt; közelebb hajolt, de a kezét a támlán hagyta. Ez a fejmozdulat néhányszor megismétlődött; s egyidejűleg mintha a nő hangja is megváltozott volna — átfűtöttebb. rekedtes lett. Már ez a hang is erotikus hatással volt rá. Arra gondolt, nem bánja a vonatot; ha ezek hárman leszállnak, ő sem megy ki a pályaudvarra. Meg kell ismerkedniük. Szentül hitte, • • • Szakonyi ÍKároly írása a Központi Sajtószolgálat 1981. évi ielbeszéléspá- lyázatán 111. díjat nyert. Révész Béla: A szégyen Mohácsi Reeős Ferenc ra.iza A
