Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

1982. JANUÁR 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Színházlátogatástól a modellezésig Művelődő szakmunkástanulók Dél körül egy gombostűt sem lehetne leejteni a szol­noki 605-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézet földszinti aulájában. Ilyen­tájt váltják egymást a diá­kok, a délelőttösök kifelé, a délutánosok befele igyekez­nek. S noha az intézmény a megye egyik legújabb, leg­modernebb középiskolája, a zsúfoltság érthető; 1250 diák tanul itt, 47 tanulócsoport­ba osztva, hetenkénti váltás­ban, két „műszakban”. Az iskolában reggel negyed 8- tól, este negyed 8-ig tart a tanítás. A tanúlók 24 szak­mát sajátíthatnak el az in­tézményben, s úgy tűnik, nem is akárhogyan. Az or­szágos és megyei szakmai versenyeken évről évre ered­ményesen szerepelnek. Az iskola elsődleges feladata; a színvonalas szakmai képzés mellett azonban nagy gon­dot fordít a tanulók szabad­idős tevékenységének meg­szervezésére is. Sportszak­osztályok, szakkörök, művé­szeti csoportok, könyvtár, if­júsági klub várja a gyárak, vállalatok, szövetkezetek le­endő szakmunkásait. — Alapelvünk az, — mondja Miklós József igaz­gatóhelyettes —, hogy az is­kola valamennyi diákját a szabadidő hasznos eltöltésé­re szoktassuk, tanulóink a kulturált szórakozás, a mű­velődés, az önművelés igé­nyével érkezzenek majdan munkahelyeikre. Miután ta­nulólétszámunk igen nagy, 1974 óta kulturális nevelő­tanár irányítja, szervezi az iskolai és iskolán kívüli mű­velődési és sporttevékenysé­get, a könyvtárosi teendő­ket is függetlenített szakem­ber látja el. A kulturális nevelőtanár Farkas Erzsébet. — Ügy vélem, nem cse­kély, hogy az intézet diák­jainak 70—80 százaléka be­kapcsolódott a szakkörök, sportklubok munkájába, túl­nyomó többségük rendszeres látogatója a 8000 kötetes könyvtárnak is, tehát él azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az iskola kínál számára, nem az utcán, csa­vargással tölti az idejét — mondja. — Nem lehet könnyű 1250 diákot „szem előtt” tartani. — Nem hogy nem könnyű, de úgyszólván lehetetlen is. Az osztályfőnökök viszont nagy segítséget nyújtanak a munkámhoz, legyen szó a színház, mozi- és hangver­senylátogatások megszerve­zéséről vagy a különböző is­kolai kulturális programok­ról. Egyébként ezekről a rendezvényekről az iskolará­dió is tájékoztatja a diáko­kat. Csak jó szervező és pro­pagandamunkával érhettük el például, hogy az idén 500 mozibérletet és 100 szín­házbérletet váltottak a diá­kok. A színházlátogatók szá­ma persze ennél jóval több, a gyakorlati foglalkozásokat vezető üzemek, vállalatok ugyanis megközelítőleg 400 színházbérlettel ajándékoz­ták meg diákjainkat. Az üzemekkel tehát nem csupán szakmai kapcsolatai vannak a szakmunkásképző intézetnek. A legtöbb helyen a munkahelyi közművelődési programokba is bevonják a diákokat, hisz ez is a gyár, a vállalat, a munkásélet megismerését szolgálja, von­zóbbá teheti ezt. Ugyanak­kor, mivel az iskola helyszű­kével küszködik, szakköri foglalkozásoknak is otthont adnak. A vasútmodellezők a Járműjavító üzemben, a lö­vészklub tagjai pedig a Vo­lánnál tartják foglalkozásai­kat. Az intézetben egyéb­ként 10 szakkör, művészeti csoport, klub működik. A modellező és lövészklub mellett az MHSZ motoros­klubja, fémipari, fotó, orosz­nyelvi, matematika és honis­mereti szakkör, irodalmi színpad és a Horizont ifjúsá­gi klub várja a fiatalokat. Az ifjúsági klub a kollégium pincehelyiségében kapott otthont. Sajnos, az iskolá­ban nincs klubhelyiség, pe- -dig — különösen a bejáró tanulók — nagy hasznát vennék. A diákok 50 százalé­ka ugyanis a környező köz­ségekből nap mint nap uta­zik Szolnokra. Dóka László másodéves vízvezetékszerelő tanuló pél­dául Martfűről. — Állandó délutános va­gyok. Otthonról délelőtt fél 11-kor indulok, és este 9 órára érek haza. Délelőtt az iskolakezdésig van néhány üres órám. Ha beengednek, akkor a kollégiumban töl­töm el ezt az időt, ha nem, akkor az utcán. Este 9 óra után pedig már mit lehet kezdeni? Tavaly még tagja voltam a lövészklubnak, de arról is le kellett monda-- nom. Arra sem nagyon van lehetőségem, hogy az iskolai rendezvényeken részt ve­gyek. Az iskola tanulói egyéb­ként soha sincsenek teljes létszámmal együtt, egyszerű­en azért, mert 1250 diák nem fér el egyszerre az in­tézményben. — A hagyományos iskolai ünnepségek és kulturális rendezvények, például az évenkénti Ki mit tud vetél­kedő, az iskolai vers- és prózamondóverseny, a könyvtári és a politikai ve­télkedők, az édesanyanyel­vünk verseny, a rendhagyó irodalomórák közönsége min­dig más-más osztályközössé­gekből verbuválódik — mondja Farkas Erzsébet. — így próbálunk enyhíteni ezen a gondon. Az iskola bizonyos terüle­ti közművelődési feladatokat is ellát. A megyében évek óta gazdája a Filharmónia szakmunkástanulóknak hir­detett hangversenysorozatá­nak. Ugyanakkor több or­szágos művészeti bemutató­nak, versenynek is otthont ad. A közeljövőben például a szakmunkástanulók szín­játszócsoportjainak országos seregszemléjét rendezi meg. — A város közművelődési intézményei mindenkor készséggel befogadják falai közé ilyen jellegű rendezvé­nyeinket, de más módon is támogatják munkánkat. Nya­ranként például segítségük­kel rendezzük meg a szol­noki szakmunkástanulók köz- művelődési táborát, A me­gyei könyvtár harmadéves tanulóinkat évről évre meg­hívja, szakemberei bemutat­ják a gyűjteményt, tájé­koztatják szolgáltatásaikról a diákokat. A munkahelyi és a városi közművelődési nitézmények művészeti cso­portjaiban, szakköreiben, rendezvényein is találkoz­hatunk a szakmunkásképző intézet tanulóival. — t. e. — f09li október 14-én esküdtünk. Az uram Mohácsi Bálint, az én nevem Muha Eszter. Az es­küvőnk egy kis vihart kavart a községben, nem találtak minket összeillő pórnak, mi­vel az uramnak 15 kis hold földje vöt* és mikor a jegy­váltáskor beiratkoztunk, az uram neve után az volt ír­va: kisbirtokos. Az én apám neve után meg csak így: napszámos. Ezt nem állhatta meg szó nélkül senki. Hát ki látott már ilyen csodát, kisgazda legény meg napszá­mos lánya! Mivel a vőlegé­nyemnek szülei nem vótak, a rokonság vette a kezébe ügyünket, hogy szétválassza­nak minket,... — a kisúj­szállási szociális otthonban olvastuk együtt e sorokat a szerzővel, Mohácsi Bálintné tiszaroffi tsz-nyugdíjassal, paraszfíiróval, aki 1978 óta az otthon lakója, önéletírása 1974-ben országos pályázaton nagydíjat nyert. írásai alap­ján a Hunnia Filmstúdió já­tékfilmet forgiait. — Milyennek képzeli a filmjét, Eszti néni? — tenné fel a kérdést a krónikás, de... Megteheti-e? Nem tapintatlanság-e? Ám mégis kérdeznie keilt mert minden kapott szó kincset érhet. Először nincs hangos vá­lasz, de a tengermély tiszta­Falitál Népművészeti kiállítás Karcagon Madarak, fák, virágok Fehér csipkék, torockói minták A karcagi Győrffy István Nagykun Múzeumban ked­den délután István Erzsé­bet, a Néprajzi Múzeum munkatársa nyitotta meg Szűcs Imre tiszafüredi faze­kas és a Szádváry Andrásné vezette túrkevei népi díszí­tőművészeti szakkör kiállí­tását. A nagy érdeklődéssel és tetszéssel fogadott tárlat rangját emeli, hogy Szűcs Imre tanulóifjúsága színhe­lyére tért vissza gyűjtemé­nyes — vagy ah'hpz igen közel álló — kiállításával. A „jókezű Kántor tanít­vány” — ahogy bő évtized­del ezelőtt még emlegették — ma mór érett mester, ' sőt némi romantikába haj­lóan azt a megállapítást is tehetjük, hogy a hajdani nagyhírű füredi fazekas céhdinasztia újkori megala­pítója. Szűcs Imre eleget tett megbízatásának: azt várták tőle, hogy a Kántor Sándor egyik szellemi örö­köséként alapítson olyan műhelyt Tiszafüreden, szű- kebb pátriájában, amely méltó folytatója és megújí- tója lesz a füredi hagyomá­nyoknak. Bizonyság mosta­ni kiállítása, hogy a fiatal mester érezte a helyzet fe- ' lelősségét. s a jeles elődök nyomdokain halad. A nagykun múzeum jól kihasznált kistermében — amely valójában két közepes nagyságú szoba, csupán funkciói és érdemei emelik a kiállítási terem rangjára — Szűcs Imre száz körüli reméket tett közszemlére. Gondos válogatás, amely felöleli az új füredi műhely javatermésének reprezentáns darabjait. Kronológiai sor­rendet. is könnyű felfedezni, főleg a nagy Miskák, „tes­tesebb” munkák az indulás éveinek jellemzői, a minia­tűrök meg éppen a szakmai teljesség legtöbbet mondó darabjai. Szűcs Imre a föl­det művelő emberek sze­rénységével csak akkor szó­lal meg, ha van mondani­valója. Nem a minduntalan kiállítgatók fajtájából való, — indulása óta alig né­hányszor állt munkáival közönség elé, talán külföl­dön többször, mint itthon. Ezért is örülünk gazdag for­ma- és színvilágé karcagi kiállításának. Míg Szűcs Imre munkás­ságának szép alkotásai jó­szerével egy kultúrkörhöz, a füredi fazekas hagyomá­nyokhoz kötődnek, a túrke­vei népi díszítőművészek a Kárpát-medencében élő ma­gyarság csaknem egészének ízlésgazdaigságáról adnak keresztmetszetek A tizenki­lenc nagy tehetségű, szor­galmas túrkevei lány, asz- szony alkotó fantáziával és etnográfusi pontossággal készítette a szebbnél szebb térítőkét, párnavégeket, függönyöket, lepedőszéleket stb. ' A kunhímzéstől — amelynek alapanyaga a fiá­nál, racka juh növényi fes­tékkel színezett szőréből ké­szült — a Kalotaszeg ábrá­zolásban, színekben gazdáig világán keresztül beregi, matyó, felvidéki stb. népi ízlést tükröző remekműve­ket láthatunk. Mindez a füredi kerámiával, igen jól harmonizál, s a kiállítás egésze íbvább fokozza az egyes alkotások nyújtotta maradandó élményt. — ti — Miniatűrök, — gyermekjátékok, a használati tárgyak kicsi' nyített hűséges másai Beregi motívumok ságú T-pgy meleg szemek be­szélnek. A száj nehezen en­gedelmeskedik. A gyógyulás már régen várat magára. — Írja le Eszti néni, amit mondani kar. A szemek hordozzák a gondolatot. A nyelv nehéz parancsoknak engedelmeske­dik, valahogy, úgy ahogy. De Eszti néni, avagy egy parasztcsalád története Film készül Mohácsi Bálintné Írásából a szótöredékek is gyönyö­rűek; — Ha ... Tiszaszaga lesz a filmnek, ha benne lesz a roffi Tisza, akkor éntőllem való film lesz. De csak úgy! Mert az egész életünk tör­ténete, mindé akikről írtam, ahhoz a vízihez* földhöz kö­tődik. Se élet, se halál anél­kül! De mégegy föld van az életemben, amelyik a fiamat befogadta. Neki ment sze­gény a világnak, ottmaradt Megfogadtam, megkeresem a sírjait Elmentem érte Ang­liába, megtaláltam, megnyu­godtam. Tán ezut án minden gyühet! Mintha csak éreztem volna, mielőtt megsújt a ha­lál szele, hogy meg kell ke­resnem Jánoskámat Tán er­ről szól majd a film a hű­ségről!, a földhöz meg a ma­gunkfajtájához ... Ilyen .. nek... képz ... elem. — Öröm az írás? — Kín az írás. így is, úgy is. Márcsak nagyon apró be­tűket vetek, nem. akarja a ce­ruza, amit az agyam paran­csol. De máshogy is baj írni: akik szeretnék;, azok is* ne­hezen bocsájtották meg, hogy közkézre adtam, amit gondol­tam, róluk, magamról. De azért csak írok. — Darab­ban van a tanyaverés. De be akarom fejezni ezt az írást, nem lenne nyugodt a lelkem, ha sírba vinném, mit küszkö­dött a szegény ember, amíg felépítette a tanyáját Félbe van,, végére akarok jutni. Mért kell elmúlni a szépnek, a jónak, az embernek, mond­ja, ha tudja? — Olvastam Bálint bácsi huncutságát. — Rég vót, szép vót. Meg­kértem az uramat, segítse fel a hízott kacsát a piacira, fi­zetek neki egy féldeci pá- lyinkát. ©yött Bálint mindig a féldeciért Most is úgy vót. Amikor a kocsma elé érünk lepakol, aszón,gya; gyerünk be. De ón csak három centet kértem. Megitta, ment ki a botból. Hát mikor a temp­lomhoz érünk megint lepa­kol az én emberem: no, ked­ves vigyed csak magad a portékádat mert a fuvar, a három cent csak idáig tart a piacig féldeci jár. Ríttam, rimánkodtam, de ő csak: nem lehet komácskám, en­gem csak egyszer lehet be­csapni. — A pótcsaládban, az ott­honban megleli nyugalmát? — Ha a szobatársak ked­vemre valóak, ha hagynak gondolkodni. Amúgy jó he­lyem van, csak hiányzik a Tisza-szaga. Ha megjön a ta- vaszt a nyár, szeretnék visz- sza-visszamenni Roffra, mert az: öreg fát már nem lehet odébb ültetni. Tiszai Lajos Fotó: Tarpai Zoltán Italos kulacsok

Next

/
Oldalképek
Tartalom