Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

1982. JANUAR 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat ebben az évben 22 ezer tonna élő­súlyú szárnyast dolgoznak föl, képünkön csirkeaprólékot darabolnak az asszonyok Ml legyen az ipari hulladékkal7 A termelés árnyoldalai HOLNAP Időközi tanácstag­választás Az országgyűlési képvise­lők és a tanácstagok 1980. év­ben tartott általános váiasz- tása óta eltelt időben me­gyénkben is több városi, nagyközségi és községi ta­nácstag elköltözött lakóhe- ' lyéről. lemondott, meghalt, s így a tanácstagi választóke­rület megüresedett. A Vá­lasztási Törvény rendelkezé­se szerint a megüresedett.vá­lasztókerületekben új tanács­tagot kell választani. Az időközi választás idő­pontját a Népköztársaság El­nöki Tanácsa 1982. január 24. napjára állapította meg. Ennek megfelelően tűzte ki Szolnok megye Tanácsa is az időközi tanácstagválasz­tást a megüresedett választó- kerületekben. Időközi választás lesz a megye hat városában (Jász­berény város kivételével) 11 választókerületiben, és 30 községben 53 választókerü­letben. A választás előkészítése az elmúlt hetekben megtörtént Minden megüresedett válasz­tókerületben jelölőgyűlést tartottak, ahol az állampol­gárok eldöntötték, hogy ki legyen a tanácstagjelölt, ki­nek a neve kerüljön a sza­vazólapra. Azokban a választókerüle­tekben lakó. választójoggal rendelkező állampolgárok, ahol. választás lesz vasárnap, személyre szóló értesítést kaptak a helyi tanácsok vég­rehajtó bizottságától a név­jegyzékbe történt, felvételük­ről. Ez .az értesítés ' tartal­mazza a szavazás helyét, és idejét is. A tanácstagjelöltek nevét, a szavazás helyét és idejét a városokban, a községekben kifüggesztett választási hir­detményekből is megtudhat­ják az érintett állampolgá­rok. A szavazás január 24- én, vasárnap reggel 6 órakor kezdődik és délután 6 óráig tart. A megyei választási elnök­ség kéri a választópolgáro­kat, hogy megyénk választá­si hagyományaihoz híven a reggeli, délelőtti órákban ke­ressék fel a szavazóhelyisé- geiket, adják le szavazatukat. A szavazás módjáról a szavazatszedő bizottságok tá­jékoztatást adnak a válasz­tópolgároknak. . Szolnok megyei Választási Elnökség Hasznot hajtva Tárolási gondok A megoldás útja Az Országos Közegészség­ügyi Intézet által szervezett programhoz kapcsolódón — az ipari hulladék elhelyezése témakörben — elgondolkod­tató felmérést végzett a me­gyei KÖJÁL. Százkilenc- venhárom ipari üzem és te­lephely hulladék kibocsajtá- sát vizsgálták. Mivel az or­szágos adatok közreadása még nem történt meg. viszo­nyítási alapnak nem teljes, de megyénk adatai önma­gukbán is sokatmondóak. Közülük is mindenekelőtt az, hogy a vizsgált üzemek évente 138 679 tonna ipari hulladékot termelnek. Ez. a tény — m.ég akkor is. hu eddig nagyméretű kör­nyezeti szennyezés, vagy a lakosság veszélyeztetése nem következett be — az ipari hulladékoknak az. eddiginél jobb elhelyezését sürgeti. A hangsúly — természetesen a lehetőségekhez mérten — nem a megsemmisítésükön, hanem a hasznosításukon van. Megyénk ilyen értelem­ben vett eredményeit kedve­zően lehet megítélni, mivel a hulladékhasznosítás ará­nya eléri az 56 százalékot, sőt a technológiai hulladék­nak 75 százalékát hasznosít­ják. Ez alatt azt kell érte­ni, hogy új fafeldolgozó vál­lalatoknak, vagy saját dol­gozóiknak adják el azokat, az éghető anyagok kis részét meg hőtermelésre használ­ják. Ez a kedvező folyamat azonban nem adhat okot a megnyugvásra, hiszen éven­te még így is több mint300 ezer tonna ipari hulladék terheli környezetünket. — gyakorlatilag teljes egészé­ben a talajt. Kevés üzem­nek van saját hulladéktele­pe. A szolnoki vállalatok jelentős része a Görbe-éri területen üzemeltetés nélkül' működő félillegális lerako­dóhelyen helyezi el hul­ladékát. Megyénkben általá­ban az jellemző, hogy a nem hasznosított ipari hulladék a települések szeméttelepeire kerül. Ez mindenhol talaj és környezetszennyezéssel jár. Külön gondot okoz a toxikus jellegű hulladékok elhelyezése. Azok egy részé­nél az elégetés sem jelent megoldást. A martfűi Tisza Cipőgyárban például évente 351 tonna krómtartalmú cserzett hulladék keletkezik. Az, erősen toxikus krómtar­talom a salakban is megma­rad és tovább szennyezi a környezetet, Megyénkben megoldatlan a szintén toxikus nehézfé­meket. tartalmazó. tehát nem megsemmisülő galván- iszapok elhelyezése is, (éven­te több mint ezer tonnáról van szó.) A jászberényi Hű­tőgépgyár ideiglenes lerakó­helyén hozzávetőlegesen százezer tonna toxikus ne­hézfémtartalmú iszapot tá­rok A kisebb üzemek . is ideiglenes tárolási megoldá­sokkal kísérleteznek. Olaj, olajos iszap, illetve szerves oldószer tartalmú ipari hulladék megyénk ti­zenhét helységében keletke­zik. Ezek jelentős része ége­téssel ártalmatlanítható len­ne. és még az energiater­meléshez. is hozzájárulna. Környezetegészségügyi szempontból a toxikus fém­tartalmú hulladékok és isza­pok. valamint az. olajos jellegű Hulladékok megnyug­tató elhelyezése megyénk legsürgetőbb feladatának tű­nik a KÖJÁL tanulmánya szerint. Veszélyességi szem­pontból kisebb súlyú, de ta­lajszennyező hatása miatt figyelemre méltó az évente több mint nyolcvanezer ton­nát kitevő szerves szenny­víziszapok köre is, — főleg Szolnokon. Karcagon és Jászberényben. Ezek után joggal vetődik fel a kérdés: mi a megol­dás útja? A KÖJÁL javas­lata: a hulladékszegény tech­nológiák terjesztése az üze­mekben, a hulladékhasznosí­tás fokozása, az ipari hulla­dékégető kapacitás növelé­se, a meg nem semmisíthető toxikus hulladékok biztonsá­gos tárolását lehetővé tevő regionális méregtárolónak az országos programba il­leszkedő mielőbbi megépí­tése. A KÖJÁL helyzetképe — attól függetlenül, hogy az 1978. évi állapotokat tükrö­zi — jó kiindulópontot je­lent a hathatósabb környe­zetvédelmi munkához. - Már csak azért is, mert ebben a témakörben ilyen széleskörű felmérés még nem készült megyénkben. S. B. „KUlkarkrimi” AZ nPRÍTŐGÉPGYÁR CSAK EGY A SZEREPLŐK KÖZÜL Keményedtek a világpia­ci értékesítés feltételei — e .félmondat valamelyik válto­zatát naponta hallják a kül­kereskedelemmel hivatás­szerűen nem foglalkozók is. Akinek nem szakmája a külföldi adás-vétel, legfel­jebb tudomásul veszi, hogy vállalataink a határokon túl nehezebb helyzetbe kerül­tek. Hogy pontosan mit je­lent ez? Mert bonyolult összefüggésekre számítanak, vagy éppen száraz számokat várnak,, sokan szívesen le­mondanak az alaposabb tudásról. Hol a vége 7 Pedig nagyon is izgalmas események történnek ma­napság a vállalatok kereske­delmi Osztályain. Érdekessé­gük egy krimijével vetek­szik — igaz, legalább két különbséggel: ezekben a „történetekben" nincs utol­só oldpl, ahol minden kide­rül, és nemcsak a sztori szereplőinek bőrére megy a játék. Inkább többé, mint kevésbé — mindannyian ér­dekeltek vagyunk. Az „üzleti krimi" résztve­vői persze uevanúgy lemon­danának az izgalmakról, mint a papíikötésben ter­jesztett rokon áldozatai és felügyelői. Az élet ugyanis túlságosan érdekes: a jó üz­letben is legalább annyi a bizonytalanság mint egy jó bűnügyi történet utolsó ol­dalai előtt. A jászberényi Aprítógépgyár például hiába készítette már évek óta — nyugati partnere megelége­désére — kitűnő minőség­ben az úgynevezett tönőkú- pokat. hiába volt ktorrekt a két cég kapcsolata. Az 1981-es megrendelésekről kezdett tárgyalásokon a lö­kés vállalat képviselője ár­csökkentést kért — miköz­ben a piaci árak emelked­tek. A megrendelőt nem a krimiben- gyakori rosszindu­lat vezérelte. Üzletének jö­vedelmezőségét kívánta megőrizni, hiszen a törőkú­pokkal felszerelt gépeinek előállítási költsége növeke­dett; eladási árukat viszont a tőkés cég sem tudta a kívánt mértékben emelni. Az igen éles. ezer érvet és ellenérvet felsorakoztató vitában végül kpmpromisz- szum született; minimális mértékben sikerült növelni a törőkúpok árát. Mondhat­nánk : minden jó. ha a vége jó. De hol itt a vég. A tár­gyalások után kellett ugyan­is Jászberényben módot ta­lálni a termelési költségeik csökkentésére, az áremelés­sel meg nem szerezhető ha­szon pótlására. Ehhez pedig okos érveket felsorakoztatni, alapos bizpnyítékokat bemu­tatni kevés volt; folyamato­san dolgozni, gondolkodni kellett. Már nemcsak a ke­reskedőknek. Nincs vége a „sztorinak” azért sem, mert a törőkúpok esetét Boros László, a vál­lalat kereskedelmi igazgató­ja csupán egyetlen példa­ként említette. Jóval. na­gyobb csokrot is köthetett volna az árvitáik élességét bizonyító esetekből. Nem tette, csak azért. sem. mert az Aprítógéogyár életében az ártárgyalások izgalmai — sajnos — a kevésbé említés­re méltóak közé tartoznak. Az utóbbi években történ­tek sokkolóbb események is. A szerződés nem segít A vállalat, a hetvenes évek végén igen jó üzletet kötött két nyugatnémet vál­lalattal: a mixerkocsik gyar­lóinak úgynevezett íörgódo- bokat adtak el. Az Aprító­gépgyár 1. sz. gyáregysége teljesen a dobok készítésére specializálódott, a szükséges különleges berendezések megvásárlásához hitelt is vett fel az üzem. Tavaly­előtt több mint 500 forgódo­bot készítettek a vállalat­nál. nagvon jövedelmezően. A bolt biztosnak látszott: a jelentősebb partnerrel 3 éves. évi .300 gyártmány el­adásáról szóló keretszerző­dése volt a jászberényi vál­lalatnak. Ez sem segített. A nyugat­német vállalat. ámelvik 1980-ban még 400 forgódo­bot vett meg. tavalv esvet- lene°vet sem kért mert a mixerkocsik kereslete erő­sen megcsappant, A koráb­bi gondtalan együttműködés, a keretszerződés ellenére az üzlet „meghalt”. Az Aprító- gépgvár közvetlen tőkés ex­portjának több mint a fele (az 500 dob révén szerzett bevétel 1980-ban 45 millió forintot tett ki) került, ve­szélybe. hiszen a másik mixerkocsit gyártó is elállt az üzlettől. Negyvenötmillió forint igen nagv vesztesé" és rá­adásul munka nélkül állt az 1-es gyáregység (bár a speci­alizálódására költött pénz a dobokon szerzett jelentős jö­vedelemből akkorra már megtérült). És ekkor — mint a krimiben — segített a vé­letlen. Egv építőipari gépe­ket készítő nyugatnémet vál­lalat úgynevezett kirakó ka­rok gyártására keresett, koo­perációs partnert. Az aprí- tógépgváriak természetesen tárgyalni kezdtek, szerződést is kötöttek. Szerencsével? Igen, Fortuna, azonban eb­ben az esetben sem ingyen osztogatta kegyeit. A megrendelő feltételei igen szigorúak voltak. A szerződést 1980 novemberé­ben írták alá kétezer kar eladásáról. Az első darabo­kat már márciusban útnak kellett indítani, áprilistól pe­dig (a Magyarországon meg­szokott negyedéves helvett) heti ütemezés szerint kellett szállítani. Nagvon kevés idő maradt, a felkészülésre, eav teljesen úi termék elkészíté­sének megtanulására, a spe­ciális gyártóeszközök beszer­zésére. az alapanyagok meg­vételére. Az Aprítógéogvár beruházási hitelkérelmét a Magyar Nemzeti Bank igen gyorsan teljesítette, a karok megrendelője pedig néhány speciális berendezést, adott bérbe, hogy az igen sokáig tartó külföldi vásárlás ne lassítsa a felkészülés tempó- iát, A kirakókarokat maidan készítő munkások azNSZK- ba utaztak az úi technoló­giát. megtanulni. (Nem né­zelődtek, bérért dolgoztak odakint). Sok-sok leleményre és rengeteg munkára volt szük­ség ahhoz, hogy az első ka­rok márciusban útnak in­dulhassanak. Időre a vago­nokba js kerülték, mert minden érdekelt szeme előtt az lebegett, hogy az évi hat­vanmilliót ígérő új üzlet pótolhatja a forgódobok el­vesztése miatti veszteséget. Már minden rendben vnlt — és ekkor jött a hidegzu­hany. A külföldi partner sajnálkozva közölte, gépei nem elég kelendőek. ezért az 1981. évi rendelését felé­re csökkenti. Vállalkozott az esetleg fölöslegesen megvett anyagok okozta kán megté­rítésére, az Aprítógépgyár azonban mindenképpen el­esett 30 millió forint bevé­teltől. A hiányt nem is sikerült pótolni, bár a vállalatnál és kereskedelmi partnerénél, a NIKEX-nél mindent meg­próbáltak. Óriási rizikóval elvállalták egy 10 millió fo­rintot érő. 200 tonnás hi- daskaparó elkészítését és az NSZK-ba szállítását. Az év közepén kellett az alapanya­gokat beszerezni (aki jártas a szakmában az tudja, mi­iven merészség ilyen fel­adó'ra vállalkozni), az év végi határidőt annak elle­nére be kellett tartani, hogy a tervek késtek. Újra az elejéről A hidaskaparó az év vé­gén elhagyta az országot. A 30 millió forintos kiesésből 10 milliót sikerült pótolni — a sok izgatom eredményét mégis cgv nagvon száraz ténnyel summ,ózhatjuk: a jászberényi Aprítógépgvár tavaly nem teljesítette köz­vetlen export,tervét, Mivel kecsegtet az idei év? Az előjelek biztatóak. A kirakodó karokból. most kétezernél is többet kérnek, a hidaskaparó vevőjével egy, a tavalyinál jóval je­lentősebb megrendelésről kezdett, tárgyalni a magyar vállalat. Kereslet tehát van. Igaz, a tavalyi év elején is volt. A sztori következő fejezeteiben azonban akkor más volt megírva. V. Szász József A kiskörei Vörös Hajnal Tsz, és a Hungária Műanyagfeldol­gozó Vállalat 1981-ben közös kivitelezésben, műanyagfeldol­gozó részleget létesített Kiskörén. Kezdetben csupán Trabant karosszéria elemeket készítettek, de az igényeknek megfele­lően 1982-re már jelentősen bővítették termékeik körét. Je­lenleg csónakokat, kenukat, hullámtörőket, hullámlemezeket és orvosi műszerdobazokat is készítenek a régi gépműhelyből kialakított korszerű üzemben. Még az idén megkezdik a jég- és szél vitorlások gyártását is. A képen: a műanyagüzem

Next

/
Oldalképek
Tartalom