Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. DECEMBER 6. ■ ■ Ötvenezer gyümölcsfára vigyáz Néhány éve Szalóczi Sándor még a tiszaiburai Lenin Termelőszövetkezet gépműhelyében szerelte a r<*sz. olajtól csöpögő masinákat, Afféle szerény, ezermester hírében áMít. Szezonban, ha a dolog úgy kívánta, májusitól novemberiig a liu- cemaliszt-készítő üzem gépeit vigyázta, • de a nyári betakarítási teendők idején kombájnvezetőként is a legjobbak közé tartozott. Nem csoda, hogy a 'kovács szafc- mimikásibizonyítváínnyal rendelkező sokoldalú. tehetsé- ges fiatalemberre úgyszólván a mezőgazdaság minden területén lehetett számítani. És ő — aki a munkáján kívül szülőfaluját. Tiszab urát is nagyon szerette — sehol sem vallott szégyent— így telték, múltak az évek, és már családos emberként, kiszolgált katonaként érlelődött meg benne a gondolat: jó lenne toVálbb tanulni, többet tudni, ismerni a világból. Beiratkozott a karcagi technikum mezőgazda- sági gépész; szakára, és néhány félévet, sikeresen maga mögött hagyott, amikor egyszer hivatták a tenmélő- szövetkezet. vezetői: Közölték vele, hogy a faluból elsőként javasolják a SZET-re, azaz a felnőtt szakmunkástanulók egyetemi, főiskolai előkészítő tanfolyamára. Néhány nap gondolkodási időt kért majd otthon a féleségével megbeszélte a lehetőséget igent mondott Tudva: a vállalás mindkétitőjiüiknek nagyon nehéz esztendőket jelent. 1975-öt írtunk akkor, és a 25 éves, családos Szalóczi Sándor kovácsmester életében -"kezdődött valami új. Megint 'betilt az iskolapadiba, diók lett, és a tízhónapos. intenzív tanfolyamon igyekezett pótolni azt a rengeteg ismeretet, amit szaknyelvien középiskolai tananyagnak nevezünk. Éjfélig, egy óráig kuksolt a könyvek fölött Gödöllőn, — miközben készül a felvételire. Tudta: nem hibázhat, bízik benne a családja, a munkahelye bizonyítani kell a választási helyességét a mun- kaitársai élőik Nem egyszer kihullott kalápácsmyélhez szokott kezei közül a toll. a hajnal olykor a tanulóasztal felett érte. de a terve megvalósult Sikerült a felvételije, bejutott a Kertészeti Egyetem kecskeméti főiskolai karának nappali tagozatára. Nem kapott, nem is várt .elnézőbb” osztályzatokat hét nyolc évvel fiatalabb évfolyamtársainál. Tudták róla, hogy 1973 óta párttag. így a tanuláson" kívül a mozgalomban, a KISZiben is sokat várták tőle. Ráadásul minden írásbeli feladatot, dolgozatot, tanulnivalót hétfőtől péntekig teljesített, mert a hét vége a családé maradt. Hazavonatozott Buráira, segített a feleségének a ház körül, két kislányával játszott — majd a vasárnap este. éjszaka már újra úton találta. Nyaranta üzemi gyakorlaton vett részit a helybeli kertészeti 'részlegnél, és kíváncsian nézegette a gépi betakarítási, a rázógép viib- rlájcáójénák következményeit mennyire viselik magukon a fiák. a gyümölcsök. így teltek az évek, az egyik eredményes vizsga követte a másikat, és eljött 1980. július 19*e, a várva várt nagy nap. Az édesanyja. a felesége a rokonság jelenlétében vette át a diplomáját amire az ő családjában ismeretei-szerint még soha nem volt példa. Nem csoda, hogy többször kellett a szeméhez nyúlnia: és az oklevél osztás röpke negyedórája alatt átsuhaet emlékezetében a rengeteg miunka, a temérdek átvirrasztott éjszáka, a konokul sorakozó betűtenger, amely hajnal felé már színes karikákat hajtott a szeme elé.- Szalóczi Sándor ma is fiatal, mindössze 31 éves, és a termelőszövetkezet kertészeti főágázatvezetője. Megjelenése egyszerű, póztadan: farmemadráCTHt, sportos öltözékét. gumicsizmáját, felöltőjét. sapkáiét Ügyeivé akár mezőőrnek is nézhetné az emibelr. Szép fizetést kap. de felelőssége ás rendkívüli hiszen ma már 200 hektár gyüimölc-ösért, ötvenezer fáéit felel. A termelési érték sem lebecsülendő, meghaladja az évi 15 millió forintot. Nyitott könyvként olvas a kertészetben mondja: a gyümöülcsifa mindenre reagál, bármit elárul a koráról, az egészségi helyzetéről, a várható élettartamáról. a termésről. Április közepétől május elejéig úgy alszik, mint a nyúl a bokorban. Ekkor virágzik a gyümölcsös : éjszaka óránként felkel. kimegy, nézi a hőmérőt az eget fürkészi. Az idén például április . 4-re virradó éjszáka is nagyot fagyott így tüstént riasztotta a kertészeti brigádot Kevés volt a ködgyertya így használt autógumikból, nedves gallyakból raktak apró tüzeket. Reggeli- "gomoJygott a füst, űzve a fagyot. — és a termés, a virágok sértetlenül vészelték át a zimamkós éjszakát. Szalóczi Sándor üzikai munkásból lieft néhány év alátt vezető — de éppen olyan szerény ember malnadt. amilyen egykoron volt. Zömében cigányasszomyokikal dolgozik.: sízót ért velük, hajlanak a szavára, elfogadják vezetőjüknek. Hogyne fogadnák, hiszen dologidőben hajnali öttől este tízig közöttük szorgoskodik, irányít, magyaráz, dicsér korhol a kertben. Mellesleg a helyi sportkör elnöke, a fooimeccsek élíma- radhatatlain látogatója (Már amikor ráér.) Szereti a hivatását, -szebbnek tartja mint a gépszerelést, elvégre órai, itt évről évire vizsgáznia kell az élő természet, a fák, és a brigád, az emberek előtt. Elégedettnek vallja magát, noha lakása, kocsija sincs még. Lányait becsületes emberekké szeretné nevelni és szülőfalujában Tiszabuirán bizonyítani Emberséggel, szakmaszeretettel. politikai elkötelezettséggel fea.zo’ni, hogy a kovácsból lett fő- áaazaitvezeíő agronómus jól megtanulta azt az intelmet, amellyel főiskolai évei megkezdése előtt munkatársai búcsúztak tőle: azután sose feledd él. honnan.. Kik közül jöttél! D. Szabó Miklós Kiscsoportos óvodások foglalkozása a szolnoki srvérmék városban Rég megette a kenyere javát. Akkor ette, amikor vége volllt a háborúnak, és minden hiányzott. Belőle a remény is1. Agglegény maradt. Amikor ennek indítékát tudakolják, így válaszol: — Mert eszik az asszony. Sorstársai ugyanezt azzal a közismert mondással fejezik ki, hogy „én tartsam el más lányát?” Még nótájuk is van : „A'ki lassan jár, az tovább ér, aki nem nősül, az tovább éL” Él, él — de hogyan? Beülni a készbe? A mezőtúri határ végén áll egy tanya. A többinek már csak a romjai törik meg a síkságot. Lakója nyugdíjas. Egyedül élő, megkeseredett emiben Rengeteg állatot nevel. A tsz útján értékesített jószágainak ára után következtetve évi jövedelme jóval meghaladja a száziezi- ret — Így van ez már évtizede — mondja a kerületvezető. — Házat is vett a városban az öreg, mégis itt érzi jól magát. A "tanyaközpont — árkon- boknon át — innen hat kilométerre lehet- Közben csak az üregi' nyulak laknak. A sivító szél betegség esetén nem viszi a központig a segítséget kérő hangot. Ha valahol igen, iáikkor itt elkelne egy segítő társ. Az öreg egykedvűen legyint: — Miinek az ? Amikor fiar tál voltam, apámat kuláknak kiáltották ki, veszendőbe ment minden értékünk, ezért nem jött hozzám senki. Most meg milyen jogon ülne be a készbe akármelyik asszony? — így gondolkozott a nagybátyám is — mondja a barátom — Most aztán van százezer forintja a bankban, de nincs, aki egy pohár vizet adjon neki. Amíg fiatal az ember, semmit nem vesz tragikusan. Szolnokon sokan ismerik L Miskát. Eletetve ez: „Nem szabad megnősülnöm, mert ha én iszok többet, az asszony hőbörög. Ha viszont ő iszik többet, nekem nem tetszik.” Senki nem szól rá, amikor iszik. Tálán ez minden öröme A kedélyes, szók© fiatalasszony ajkát biggyeszti az agglegény szóra. — Ha valaki túl van a harmincon, és nőtlen, előttem elásta magát. Egy ilyenhez felmentem lánykoromban. Először mindent rendbe tett, még a parapetkályha lemezét is leszerelte, hogy por ott sem maradjon. Azt gondolta, hogy én a takarítás után következek. Nem kének az' ilyen emberekből. Lehet, hogy régen sértett hiúsága ingerli, mert árad belőle a szó; — A harmincon felüliek különben sem nevelhetők. Aki addig szörcsögött, azután is fog. Hiába van pénzük, kocsijuk, kibírhataitlanok. Rigolyának. Jóval a sihederkor után nősült ismerősöm viszont majdnem rokomlelkekre talált az agglegényekben. Megértőbben beszél róluk: — Az egyedüllétet választották. Nem biztos, hogy a magányt, hiszen családon belül is> lehet magányos az ember. Visszahúzódó, magábaforduló helyett lehet nagyon is határozott, sikeres, ezért magabiztos az agglegény is. A szőke asszonyka hajthatatlan: — Olyan nedves mindegyikük tenyere.. Tele vannak szorongással! Középkorú' társában hű segítőire lel: — Ha felmegy hozzájuk egy nő; azt mondják: ha már itt vagy, mosogass él. Aztán meg főzzön nekik az ember — de felügyelet alatt. Közben mdndt g beleszólnak a főzésba hogy az anyjuk (az a drága jó édesanyjuk) így szokta, meg úgy szokta. Állandóan őt idézik. Ki tudja, a szapulásá vágy, vagy a tapasztalat mondatja velle: — Sóherok, nagyon sóhe- rok. Egyetlen szál virágot vesznek névnapra, de ha ők kapnak valamilyen ajándékot, a képükre van írva, hogy szeretnék tudni, miibe került. — Jellemző rájuk az is, hogy félnek a hajadon októl, mert félnek a nősüléstőll Azit tartják: ha az ember akar egy liter tejet, nem kell azért megvenni egy tehenet. Különben szánni valóan esetlenek, kétbaUlábasak. Ugyanakkor igen jó fiérj- anyagok. Ha egy nő be tud tömi egy agglegényt, minta- férj válik abbóL Ez azonban ritka, mint a fehér hajló — talán emiatt is haragszik rájuk. — Az agglegény a kulcsos fiú. Lakást kér kölcsön, mondván, hogy a házigazda nem szíveli a nőd vendéget. Egyébként nagyon anyacentrikusaik. Amíg az anyjuk él, fienemód tartják magukat. Aztán meg borzasztóan elhagyatottak, üigyefogyottak lesznek. Félnek a nőktől? Mint mindenhol, az agglegények között is vannak középutasok. A félidő után feladják a mérkőzést — bizonyára abból a magion tolásból, hogy az ember fiatalkorában a dicsőségre, deresedő fejjel pedig á szeretetre vágyik. Harmincöt éves barátom csóválja a fejét: — Nem érzem magam agglegénynek. Nálunk a családban, mindenki negyvenéves korában nősült. Igaz1, egyre nehezebben szánom rá magam, de ha azt akarom, hogy a fiam az apjának és ne a nagyapjának nézzen, mielőbb bele kell vágnom. A nők, úgy látszik, szkeptikusak az agglegények iránt, mert a kérdezettek köziül a harmadik is elmarasztalóan nyilatkozik róluk: — Mulyák, félnek a nőktől, de azért jár a szájuk, állandóan ígérgetnek. Közben meg húzzáík-hataszítják a nősülést. Ha véletlenül meghúzásodnak, akikor meg többnyire jól beválasztanak. Társaságban két férj között is felhozom ezt a témát. — Nem kell félteni az agglegényt, az is megnyalja a sót — mondja egyikőjük —, csak okosan. — Már hogyan lenne okos az agglegény? — veti ellen a társa. — A zsenit és az okos embert az jeTemzi, hogy a főzést mosást, bevásárlást takarításit elvégző társat keres maga mellé, hogy neki ne kelljen, kínlódni ilyesmi- veL Csak a véleményekre vagyok kíváncsi, sehol sem tetszel gek az igazságtevő szerepében, Ezért ezzel az állásponttal és egy ganzonházban lakó lánnyal sem szállók vitába: — Huncut az agglegény, nagyon huncut. A szomszédomban is lakik egy. A múltkor az ajtófélfának dűlve fél; óráig panaszkodott az egyik nőnek; hogy elhagyatott hogy senki nem nyitja rá az ajtót, pedig milyen, beteg. Köziben csak azért nem hívta be a nőt, mert a másik odabent volit Hát ilyen az agglegény. Társa rábólint: — Nekem is van egy ilyen ismerősöm. A lakásában csak fekvőhely van. Lehet hegy úgy gondolja, eleget flörtölnek hazafelé menet És ráadásul listát vezet arról, melyik nő mennyit fogyaszt Aki sokba kerül; már mehet is. Társaságban mesélem tapasztalataimat Az egyik asszony ellenkezik: — Nagyon felületes és egysíkúén elmarasztaló a róluk alkotott ikép — heveskedik, mintha nem futó benyomásokat említenék, hanem tanulmányba akarnám foglalni ’ az agglegények életét — Azok között is van nagyon rendes és figyelmes, a közösségbe jól beilleszkedő ember. Mielőtt kifejteném, hogy eszem ágában sincs mindenáron elmarasztalni azokat, akik önmaguk számára tiltott területnek tartják a házasságkötő termet, partnere is bekapcsolódik a Vitáiba: — Esetenként tiszteletre méltó indokok is késztethetnek valakit az egyedüllét választására Ismerek például olyan férfit1, akit annak idején szakmunkásnak adtak a szülei. Munka közben, tette le az érettségit, majd néhány évi takarékoskodás után beiratkozott az orvostudományi egyetemre. Most már közel van az államvizsgához. — Meg kell a szívnek hasadni — heherészik erre az egyik lány. — Ügy hangzik mindez; mintha a lányokat manapság is el kellene tartani. Ilyen esetiben inkább számítani lehetne a feleség segítségénél Utóvégme manapság szinte minden, nő dolgozik — egyik-másik többet is keres, mint a férje Nagyon kevés az olyan, aki egy- órte’műen arra számít, hogy majd eltartja a házastársa. Válás után Gyermekkori ismerősöm válás után éli az egyedülállók életét: — Tudod, jó élet ez addig, míg az ember nem érzi a magányt. Akkor nehéz, amikor már rátelepszik az emberre. Vigaszt csak az adhat, ha van egy gyerek, aki apjának szólít. Az agglegények többségének viszont nincs gyereke. Sőt a lehetőség is egyre szűkülj az évek múlásával. Minél öregebb valaki, annál vá- logatósabb, pedig fordítva kellene lenni. ök azonban szilárdak Simon Béla A téma az amatőr művészeti mozgalom Az amatőr művészeti tevékenység minden formáia a fiatalok művelőd^'- Viek nélkülözhetetlen eszköze — fogalmazta mee a KISZ KB Intéző Bizottsága most nyilvánosságra hozott állásfoglalásában. A testület hászletesen áttekintette és elemezte az amatőr művészeti mozgalom heüvzeíét. megjelölte fejlesztésének feladatait. Legfontosabb közülük hogv az érintett állami és társadalmi szervekkel összefogva keressék a mozgalom fejlődését gátló gondok megoldását, és minden irányban szélesítsék a résztvevők körét, az amatőr művészeti tevékenységet. Ennek érdekében (ásítani kíván iák az amatőr művészeti tevékenység műfa iá és szervezeti lehetőségeit, hosv a szórakozás és művelődés más formáival esvütt a szabadidő-eltöltés vonzó lehetőségévé váiiék a fiatalok minden rétese számára A jelenleg még kevés helyen működő táncházak. Pávaikörök. díszítő művészkörök mintájára teremtsenek lehetőséget a művészetek olyan alkotó művelésére, amelynek célja nem elsősorban a közönség előtti bemutatkozás. hanem a készségek, az alkotókedv fejlesztése, a művészetekkel valló közvetlenebb találkozás, a közös művészi élmény szerzése — szögezi le az állásfoglalás.
