Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-20 / 298. szám

8

Irodalom» művészet

1981. DECEMBER 20.

cSzáz ét) ma tmar no vellái

z ember soká nézte a házszámot, aztán bement a kapualjába, és soká nézte a tágas udvarból nyíló piszkos konyhaajtókat. Csak a pipája heves szippantásaiból látszott, hogy siet. Majd lomhán cammogva, mint munkás embereknél szokás, akik egyforma bért kapnak, akár hamarább, akár későbben végeznek, benyitott abba az ajtóba, mely fölé ez volt írva: házmester.

— Merre is lakik az a Borsos István? — Negyedik ajtó balra. — Ügy, azaz, hogy most már csak Borsos Istvánné lakik ott, mert az urát agyonütötte a kazán. Ráesett, összelapította. — Jézus Mária, csak nem? — De bizony, és azért küldtek, hogy hívja el az asszonyt a kórházba, ha éppen még látni akarja. — No de ilyet; ki hitte volna? Még ma reggel — milyen derék ember volt. De hogyan is történt?

Hát úgy történt — de ekkor eszébe jutott az embernek, hogy a dolga sietős, és nem ' mondta el. Csak parazsat szedett ki a spór- herdből a pipájára, mely diskurzus közben elaludt. Veszkődött is vele, káromkodott is, de csak végzett vele. Aztán ment a nagy udvaron keresztül, balra, a negyedik ajtóba; a házmesterné vele ment, hogy megtudja, hogyan is történt. Ütközően .pedig, ahol ajtó nyílt, odakiáltotta :

— Hallja csak, Borsos • urat agyonütötte a kazán!

Balra a negyedik ajtóban egy fiatal asszony állt a gyúródeszka előtt. A keze tövig vájkált a tésztában, pogácsa lesz abból, jó töpör- tyűs pogácsa, amit az ura roppantul szeret. Ahogy az ember benyit az ajtón, az asszony kíváncsian néz elébe és jó kedvvel fogadja köszöntését.

— Jó napot, Borsosné.

— Ilyen szerencsétlenség, ilyen szerencsétlenség — abajgatott közbe a házmesterné — és épen most, fertály előtt!

. — Mi az, mi az? — kérdezi az asszony. Azt a gyári embert látván, meg azt az értelmetlen abajgatást hallva, a szíve tele lett a történtek sejtelmével, noha nem tudott semmit.

— Hált. — mondja az ember, a szemöldökét gyámoltalanul fölhúzva, — mivel hogy a műhelyvezető úr küldött, hogy siessek a Borsos István lakására és mondjam meg a feleségének, hogy az urát, szegényt, a kórházba vitték.

— A kazán! — sikítja közbe a házmesterné. kezeit tördelve, — megölte a kazán!

A szegény asszony tésztás kezét lógatta, kissé eltartva a testétől, hogy a ruhájára ne ragadjon. A szeme kidülledt, a szája nyitva maradt, majd zihálni k«zdett a melle, a lélegzete sziszegett, végül iszonyút sikoltva, rogyott térdre.

— Az uram, az uram, az én jó uram!

Az ember csak szíttá a pipáját, és nagyon meg volt iiidulva, de nem tehetett semmit. A házmesterné a batyuként a földön gubbasz- kodó zokogó teremtést a két karjával átölelte, úgy vigasztalta, csitította. közben maga is nagyokat jajgatva.

— Szedje össze magát, édes Borsosné, — szólítgatta — szedje ösz- sze magát, hiszen tán nem olyan nagy a baj. Aztán sietni kell ám a kórházba, menjen csak édes. majd vigyázok a lakására, amíg visszaér.

— A kendőm, a kendőm, — zokogta a megkínzott menyecske s dörzsölte kezéről a tésztát. A ház- mestemé berontott a szobába, s rögtön kihozta a kendőt. Míg fejére akarta csavarni, nagy kapkodásával belegabalyodott a kézé, nem tudta kiszabadítani. Ebben is segítségre szorult. Aztán rohant ki az ajtón, ott visszafordult, csakhogy a szeme elhomályosult a patakzó könnyektől, így szólt rá a házmester nére:

Kóbor Tamás:

Munkás

halála

— Dagassza meg a tésztát, hogy az is kárba ne vesszen.

Az úton egyre azt sírta:

— Mi lesz most belőlem? Mi lesz belőlem? Meg abból, akit a szívem alatt hordozok! És itt van a fertály, ki fognak tenni az utcára, meg a bútoromat is elveszik, az utolsó vánkosomat!

Erre már tudott beszélni az ember.

— Sose búsuljon azon, Borsosné, be van biztosítva, az egész gyár be van biztosítva. És a temetés után úgy a markába olvasnak ezer kemény pengőket, mint egy krajcárt. Ezt én mondom magának.

A jajgatás hirtelen megszakadt. Ez az ismeretlen fogalom, az ezer pengő, a maga megfoghatatlan súlyával ránehezedett a fájdalmára.

— Mit mond? — szólt csöndes hangon.

— Ha nem hiszi, majd meglátja.

— És ezer forint?

— Vagy annál is több. Jó törvény az, csak az a baj, hogy meg kell érte halni.

Végre elérte a Rókust. A portás megállította. Borsos István! A neve után nem ismeri. Különben most nincs látogató óra. Délután. — Egy nemével a büszkeségnek szólt közbe az ember:

Kóbor Tamás (1867—1942). Pozsonyi kisiparos fiaként született. Jogot végzett, majd bank- tisztviselő lett Budapesten. Sógora volt Kiss Józsefnek, első írásaival is az ő lapjában, A Hétben jelentkezett, s később is

— egészen a lap megszűntéig — munkatársai közé tartozott. Az Újság című — kezdetben Tisza- párti, később liberális szellemű

— lapnak is hosszú időn át volt munkatársa, bámulatos termé- kenységű publicisztikai munkát végzett.

Regényeket, novellákat, színműveket írt. Fő témája a nagyváros kietlensége, a sivár külvárosi élet, a nyomor. Elsősorban a pesti zsidóság életét írta meg, különösen a szegényebb rétegekét. Műveit pontos megfigyelés, illúziótlan valóságlátás, fielyenként kesernyés humor jellemzi.

— De nekünk szabad ám, mert délután már nem lesz életben. A kazán ölte meg.

— Vagy úgy! Halálos ember és sebesült? Hát csak menjenek, első emeleten, a sebészeti osztályban.

Fölrepült a lépcsőn. De eltévedtek a hosszú folyosón. Egy irgalmas nővér vetődött útjukba, ez vezette el a kórterem ajtajához s megsúgta a szolgálatot tevő nővérnek, kit keresnek.

Ott volt Hangos zokogással rogyott térdre, a két keze közé fogva a beteg arcát. Még kormos volt de a kormon is keresztül világított a halotti fehérség, a vértelenség. A beteg nehezen emelte föl pilláit, és hangosan nyöszörgött. A melle járt, mint a fújtató, mozdulni sem tudott. A takaró alatt idom tálán tömegnek látszott a teste, és oly rövid volt, mint egy kisgyereké.

Amint beszélni akart, az ajkára véres hab borult. A kezével intett és az irgalmas nővér tolmácsolta kívánságát:

— Hajoljon egészen föléje, mondani akar valamit, de nem tud hangosan beszélni.

Az asszony fölugrott, és gyöngéden föléje hajolva, csókot nyomott homlokára, aztán a szájához tartotta a fülét. Nagy erőlködéssel, hörgésektől meg-megszakítvai, végre meg tudta mondani;

— A gyárból három napért jár a bér, a maiból se engedj semmit levonni, és a Reismann Bernát tartozik két forintommal, azt is követeld be.

Ezzel rémeset hörgött, a szeme golyója befelé fordult, majd rémü- letes haláliszonyattal tapadt az asszonyra, aki zogokva mondogatta:

— Nem fogom elfelejteni, nem fogom elfelejteni.

S mintha a haldokló lelke nagy tehertől szabadult volna meg, a szeme kitisztult, majd fáradtan lehanyatlott, mintha aludnék.

Délután négy óráig maradt nála az asszony, s mikor elhagyta a kórházat, özvegyasszony volt. Fásultan, könny nélkül ment hazafelé, a házmesterné ott volt az ajtajában és részvevő, szomorú hangon mondta:

— Már meg is sült a pogácsa.

Erre ismét megtalálta könnyeit.

És sűrű sírással emlékezett meg szegény uráról, és mesélte, hogy holnap lesz a temetés, és hogy már most gyászruhát kell szereznie, de előbb eszik valamit, mert reggel óta étlen-szomjan maradt. Könnyeivel áztatta a friss, még meleg pogácsát, és a szíve majd megszakadt, mikor panaszolta:

— Neki sütöttem, úgy szerette szegény a töpörtyűs pogácsát és most — Istenem, Istenem!

íisor a gyaszrunat magára öltötte, a fájdalma csak mint szomorú köd borult a lelkére. Apróra elmondott mindent. amit tudott, meg hogy az ura be volt biztosítva, és most sok pénzt fog kapná. A szomszédné részvevőén, helyeslőén bólogatott és vigasztalta:

— Jó az Isten, majd csak meg- vígasztalódik, és ennyi pénzzel, ha a gyász letelt, ismét férjhez mehet.

Az özvegy szomorúan rázogatta a fejét:

— Soha, hiszen most nem is lehet. s az esztendő múlva is még szoptatni fogok. Ha még annyi pénzem lenne is, nem mennék férjhez, míg a gyerekemet szoptatom.

Váncsa István:

A PRÓFÉTA

— Visszavonultan élek én már, kedves uram, jó ötven éve —szóval azóta, tudja — nem láttam újságírót, maga az első. Csak a tanítványaim jönnek el néha, igen, ne csodálkozzon, vannak tanítványaim, hajaj!... De magának bizonygassam? Nyissa ki az újságot, akármelyiket, találomra, tessék. .. itt van, ni! Robbanás Miamiban, a mexikói konzulátuson, robbanás New Yorkban (nyolc nap alatt a harmadik), robbanás a je- ruzsálemi óváros falánál, három bomba a korzikai Ajaccóban, egy másik Koppenhágában, a török légitársaság irodája előtt... Ott vagyunk mi, uram, mindenütt. Én, személy szerint, már nem, a gyakorlati munka már nem nekem való; beérem azzal, hogy filozófiára tanítom a fiatalokat. Igen, ne bámuljon, filozófiát tanulnak nálam, ezt a szakmát csak bölcseleti alapokon lehet művelni, ez nem újságírás, itt gondolkodni kell! A robbanástechnikát bárki elsajátítja egy hét alatt, akár még maga is, de a lényeg, uram, a lényeg nem ez. Hát mit gondol, mi a fenének robbantgatunk mi állandóan? Passzióból? Vagy azt hiszi, hogy bármelyikünknek személyes leszámolnivalója volt Be- hestivel, vagy azzal a másikkal, azzal a Bahonarral? Egy nyavalyát, kérem. A cél, ezt jól jegyezze meg, a cél a robbantás maga! Hogy még pontosabb legyek, a cél: kibontakoztatni az anyag isteni lényegét, s ezzel megidézni a teremtés misztériumát.

Nem érti, mi? Mert nem jól olvasta a. Bibliát. Ha jól olvasta volna, akkor tudná, hogy a robbantás titkaiba maga Isten avatta be Ábrahámot, mikor felrobbantotta előtte Szodomát? Ábrahám aztán megtanította Izsákot, Izsák Jákobot és így tovább; Mózes tudvalevőleg kutat robbantott a sziklába, Józsué pedig felrobbantotta egész Jerikót. Az írásban, nyilván emlékszik, az áll. hogy hét) lián fútta a sófárt, a nép pedig nagyot rikoltott, s ettől omlottak le a falak — ugyanis akkor még a szent titkokat nem volt szabad hirdetni. Nekem viszont Istentől nyert 'jogom és kötelességem felvilágosítani magát, hogy hiába tutulnak a papok tüdejük szakadtáig, attól egy kutyaól se dől össze, viszont ha gondosan vannak elhelyezve a töltetek, akkor egy szájharmonika hangja is elég. Ügy ám, uram.

Mármost, kérdezhetné ön. hogy jön össze a világ teremtése a plasztikbombával? Megmagyarázom. Tudja, mi az a Big Bang? Nem tudja, honnan is tudná, maga hírlapíró, tehát természettudományosán tájékozatlan. sőt böszme. Arról van szó. hogy az idők kezdetén, úgy tíz—tizenöt milliárd évvel ezelőtt, az egész világegyetem hallatlanul szűk térbe. gyakorlatilag egyetlen szinguláris pontba koncentrálódott, s aztán ez a pont. a világtojás, egyszer csak felrobbant. Ezt a robbanást nevezik a csillagászok Big Bang-nek, magyarul Nagy Bumm- nak. Érti már? A teremtés, a megnyilvánuló Isten első tevékenysége egy irtózatos detonáció. A világ, úgy ahogy van. az ősrobbanás hulladéka: maga. kérem. egy repeszdarab. Ezt fejezi ki a jelmondatunk: omne vivum ex diruptio, minden élő robbanásból jön. Továbbá azt is közölnöm kell magával, hogy nemcsak a világ kezdete robbanás, hanem a léte is; minden, ami

van, robban. Robbanak az anyag elemi építőkövei, robban a foton és elektron-pozitron pár lesz belőle, robban a neutron protonná, elektronná és antineutrinóvá, robbannak, kérem, a mezonok, a hi- peronok, és így tovább, nem is szólva némely atommagokról; nem folytatom, úgyse érti, a lényeg az, hogy a világ: permanens robbanás. És mondja meg, amikor a petesejt osztódni kezd az anyaméhben, az nem robbanás? A vetőmag kicsírázása nem az? És a coitus? A halál? Vagy maga a gondolat, uram, az a tény, hogy az embernek eszébe jut valami, és a semmiből hirtelen felszikrázik az eszme... Tudom, ez magával még nem fordult elő, hát higgye el nekem becsületszóra: ez is robbanás. Minden robbanás.

Maga most azt hiszi, hogy ez az egész afféle üres spekuláció, pedig ez a mi szakmánk alapköve. Mert hol kezdődik egy szakma? Az anyagismeretnél. Ha egy kezdő jön hozzám, először megkérdezem tőle, hogy mi a robbanóanyag? Mondja, hogy dinamit, trotil, ammónium-nitrát satöbbi, ment úgy tudja, vannak nem robbanó anyagok is, mint például szenteltvíz, teknősbéka, mustár. Legelőször is ezt kell kivernem a fejéből, ezt a dualizmust, megmagyarázván, hogy a robbanóanyag nem más, mint a tudatunktól függetlenül létező, objektív valóság. A fiú tehát a legelső pillar natban kap egy filozófiai definíciót, és persze éppoly maflán néz rám, mint maga most. Nem érti, mitől robbanóanyag a mustár? Hát csak gondolja el. mi történik akkor, ha antianyagból van a virsli, amit belemárt. Eltűnik a virsli, a mustár, de maga is, kedves uram, a fél várossal együtt, marad egy kráter. Akkorát tud robbanni a mustár, hogy az atombomba egyszerű vízipisztoly hozzá képest. És ugyanekkorát robban az írógépszalag, a jégkocka, a fogkrém, akármi. A robbanás, értse már meg. a dolgok lényege, bennük rejlik, robbantani annyi, mint felszínre hozni az anyag igazi valóját, azt, ami benne isteni. Szakrális cselekedet ez, uram, nincs világi célja. Igaz, mi a gyakorlatban azt robbantjuk fel, akit a megbízó akar, de hát végtére is nem robbanthatunk fel mindenkit, több nap, mint bomba; mégis, ami igazi, belső szándékunk. Istent, az Első Robbantót tisztelni, néki áldozni. A robbanás a mii vallásunk nagy misztériuma: olvan ez nekünk, mint magának a szentmise.

Hát ennyi volna a lényeg, tisztelt uram. Most pedig, miután végighallgatott, mutatok magának valamit. Látja ezt a kis ezüst kapszulát? Kalifornium van benne, nem magyarázom meg, mi az, mindenesetre akkorát tud szólni, mint tíz mázsa trotil. Jól hallotta: tíz mázsa és trotil. Én ezt a halálom előtt lenyelem. A gyújtószerkezete hőérzékeny, tehát akkor robbant, amikor engem hamvasztanak. Amikor alám gyújtanak a kemencében. El tudja képzelni? A krematórium, uram, elröpül. mint az ifjúság. Magát pedig felhatalmazom, hogy ennek megtörténte után írjon rólam, írjon egy szenzációs nekrológot, magyarázza meg, ki voltam én, ki volt a Robbantó Isten első prófétája. akit Matuska Szilveszternek hívtak valaha.

«TU I .IMI UW ÍT7 ja Bácskai Bertáján linómetszete

Lugossy László rajza