Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-20 / 298. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. DECEMBER 20 Tanítványaitól várja, hogy legyőzzék A sportversenyek közönsé­ge még bizonyára emlék­szik Bozsó Erzsébetre, a tö­rökszentmiklósi Székács Ele­mér Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola egykori diákjára, aki 13,72 méterrel megyei csúcsot javított súlylökésben. A serdülő kategóriában má­ig sem döntötték meg a me­gye középiskolás lányai ezt az eredményt. A kiváló at­léta országos versenyeken folytatta sikereit, s bejutott az ifjúsági válogatott után­pótlás csapatába is. . Sok év telt el azóta, Bo­zsó Erzsébetből mégsem lett élsportoló. Nem bízott a to-' vábbi sikerben, a tehetsé­gében? Vagy a kudarctól, a megpróbáltatásoktól félt? Talán kicsit mindegyiktől, úgy gondolta, amit elérhet,- legfeljebb egy országos csúcs lesz. de a világ válogatott­jainak versenyében nála job­bak szerepelnek. S azt is tudta, hogy az élsport sok lemondást, kíván. Ö viszont annyi minden mást is el­képzelt, tervezett az életéről. Mi vált valóra a tervek­ből? Szinte minden. A test­nevelés közelében maradt — szerinte, aki egyszer felállt a dobogó legmagasabb csú­csára, az sohasem tud tel­jesen elszakadni a sporttól — elvégezte az. Egri tanár­képző Főiskola biológia—te t. nevelés szakát, a Testneve­lési Főiskolán pedig idén vette át diplomáját. S me­gint egy kis önbizalom hi­ányzott? Az érettségi után ugyanis a sikertelenségtől tartva nem merte tovább­tanulási lapját egyenesen a Testnevelési Főiskolára el­küldeni. Mindenesetre rendhagyó folytatásnak tűnik az útja a mezőgazdasági szakközépis­kola után. Bár igazában nem is ez a szokatlan, inkább az, hogy egy általános iskolás, eredményesen sportoló diák, aki a testnevelést tartja élethivatásának, mezőgaz­dásznak jelentkezik. Bozsó Erzsébet nem elsősorban a szakmát, hanem az iskolát választotta. A versenyeken nagy hatással volt rá a tö- rökszentmiklósiak sikere, a csapat összetartása, a győz­tesek őszinte ünneplése. Élet­re szóló élményt kapott az iskolától, s Jávor Lászlótól, testnevelő tanárától, aki ki­csit példaképe is. A testne­velés szakfelügyelő a fiatal tanárnő Kővágó Györgyné — tanítványai a szolnoki 633-as számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet diákjai már ass'zonynéven ismerték meg korosztályuk csúcstartóját — óráján könnyen felfedezhet­te Jávor László, s egykori általános iskolai tanára Kő­vári Lászlóné módszereinek hatását. S persze a lelkese­dést, a tenni akarást is. Kő­vágó Györgyné, tanártársai­val, s a diákokkal együtt kö­zösen kialakították az iskola sportudvarát. Társadalmi munkáját kitüntetéssel is­merték el. Jelenleg tervezik a másik sportudvár kialakí­tását is. ugyancsak táfsar- dalmi munkában. Ősszel és tavasszal már nincs gond a testnevelési órákkal, a tél azonban a szükségtornate- remben telik el. A fiatal pedagógus egyik álma egy szép, jól felszerelt tornaterem. Addig is azon­ban, amíg erre várni kell, igyekszik olyan megoldáso-. kát találni, amelynek megfe­lel a szükségtornaterem is. Másik álma, hogy tanítvá­nyai egyike döntse majd meg az ö rekordját. Persze nem­csak ezért keresi a legjobb módszereket a fiatalok testi nevelésében, hanem azt sze­retné elérni, hogy minden diákjában igénnyé váljon a. sportolás, mint az egészsé­ges életmód egyik alapvető feltétele. Pályamunkája, amelyben a 13—16 éves ko­rúak erő-, gyorsaság-, álló- képesség-, ügyesség-, kész­ségfejlesztéséről írt, a me­gyei értékelésen első, az or­szágoson pedig — az első dí­jat nem adták ki — negye­dik helyezést ért el. A ta­nulmányban is megfogalmaz­ta, ezeknek a készségeknek a kialakítása, fejlesztése igen fontos feladat a szakmunkás­képző intézetekben, hiszen a fiatalok majd a munkapa­doknál, a futószalagnál, az építkezéseken, a lányok pe­dig a szabászműhelyben, fod­rászatban dolgoznak. A nyolcórás fizikai munkához szükségük lesz erőnlétre, ál­lóképességre, amely rendsze­res sportolással alakítható ki. A tanárnő saját példájával is igyekszik kifejleszteni a fiatalokban a mozgás, a test­nevelés iránti igényt. Az óráin, a sportköri foglalko­zásain nincs olyan gyakor­lat, amit be ne mutatna, de részt vesz lakóhelye, Tisza- várkony tömegsportmozgal­mában is. Két éve á falusi dolgozók megyei spartakiád- ján első lett férjével együtt, aki annak idején szintén az ifjúsági utánpótlás váloga­tott atlétája volt. Jelenleg az országos spartakiádra ké­szülnek. melynek Szolnok lesz a házigazdája jövő nyá­ron. Szeretnének ezen is eredményesen szerepelni, újabb sikert hozni a megye sportéletének. Tál Gizella A háztáji gazdaságokból naponta 900—1000 liter tejet gyűjt mozaikok ___ az átvevő A koraesti szürkület ilyenkor már a délutáni órákban belonakodik a szol­noki Kun, Béla körút és Móra Ferenc út tízemeletes épületkolosszusai közé. Ipar­kodó járókelők, sietős kon­cok haladnak tova. Haza a családhoz, a gyerekekhez, a — Coli maid megmutatta a bácsinak azt az ablakot. Itt van a másik házban, nem kelL sokat gyalogolni! De tessék ám vigyázni, mert én is ikantam már tőle eev fülest, amikor az egyik va­sárnap az ablaka előtt fe­leltünk! — ú Lácol ia eav vékony, tolldíszes huncut ké­pű fiú. Coli az aitóig kísér, de -i legelső csengetésire. mint akit. puskáiból lőttek ki. úgy inai el. Kétszer i.s jelzek, már azt hiszem, nincsenek otthon. amikor moreás. kulcscsörgés hallatszik. Kat­tan a zár. és az ajtóban eav kopaszodó. hatvan körüli mérges férfi áll. — Már il-;'zöiitern egyszer, hogy felmondom a biztosí­tást, Megértette? — néz a táskámra. — Elnézését kérem, össze­téveszt valakivel Én úisáa- iró vaauok. — Újságíró? A cikkeiknek köszönhetem, hogv cigányt tettek a szomszédomba! Rá­adásul ezek — mutat az esvik szemben levő ajtóra — örökösen zaianigianak. Ezt ír­ja meg! Volt szerencsém! — és bevágja az ajtót, mint aki most iól megmondta. Eav nerc múlva már ia,ki­fogásolt szomszédnál ülök. A 25 év körüli asszony be­mutatja a szépen berende­zett. llakáist, A pici az árvá­ban szuszog, de a szobáiban '•átsző nafivobb gverek sem lehet több háromévesnél. — Panaszkodik ő minden­kire aki a környékén él. Minket is feljelentett rü> azonban a nyolc-tízéves forma lurkók fittyet hány­nak a nyirkos decemberre: indiánosdit játszanak a parkban. Kissé irigykedő szívvel tartóztatom fel őket, bár a kérésemre készségiesen szakítják félbe néhány pil­lanatra a világ tegiámbo­csendhálborításért. pedig meggyőződhetett, milyen halkan szól a konyháiban a Sokol. hiszen a kislányom­nak csendre van, szüksége. Ha olvkor sír. arról nem tehetek — A másik lakóra is őr­ről. mert ciaánv. — Nem vollit azokkal sem­mi bai. Ráadásul még a nvíjiron elköltöztek innen, és a helyükre egv ’ özéokorú házaspár érkezett. Látiiai. azt s--- tudia. ki él mellette. Ennyire sötét lenne a kép? Eszembe jutnak Tímár Gyu- láné szavai, aki Szolnokon a há/.kezelés vezetője. — Győződték meg róla. de nekem az a véleményem, hogy az emberek többsége még nem tud a panel házak­ban igazi közösségiben, ió szomszédként élni. Inkább efivmás mellett lakinak. A Móra Ferenc út. 13-as számú háiz épületibe járatától balra levő lakásban csak a 15 éves G'-ndoss Gertrudot ta­lálom otthon. Középiskolás, aki éppen a, csütörtöki nap tantárgyaival bíbelődik. El­mondása szerint, minitesvtíz éve laknak itt, — Ismered a szomszédo­kat? — Alig. Sokan elköltöztek már azóta, mások érkeztél-; a ’'elvükre, szóval cserélő­dik a ház néne. — Köszönsz- nekik? — A n éhéin v ismerősnek iaen. a többieknek viszont nem Azt se tudom, kifélék. Miikor én suliba indulok, már elmentek amikorra ők hazaérnek én még javában Zsákai Anna és családja, va­lamint: a Buitor László—Ti­szai Annamária házaspár igazi lószomszédok. — Szükségünk vail egy­másra — mondiia Horvá th - né —. hiszen összekötnek bennünket a gyerekek. a gondok. Milyen ió. ha oly­kor a férjemmel moziba mehetünk, és van kire hagy­ni a fiainkat. — Önök honnan költöztek ide? — A Kis-gveoről. biztosan hallott már róla. Ma sem ér­tem. hogyan lehet az. hogy itt móir a két emelettel lei- iebb lakók is közömbösen mennek el egymás mellett. A Búi tor-házaspárnál csak Anina. a feleséig van otthon két tündéri. eleven kisfiáival. A szőke, szén arcú fiatal­asszony a ház ..toronymaga­san'’ legnépszerűbb lakóia. Ö az. akire ha — a szavai­val élVe — rátör a sütési kedv, temérdek süteményt készít és sorba becsenget a kóstolóval a szomszédokhoz. Ugyancsak ő vitt 40 szil vas- gombócot, a miinikilubba és madárteiből is készít 4—5 litert, ha. már annyi gverek van a szomszédoknál. — Az a bai nálunk — so­rolja —. hogv sokan fel sem tételeznek iót a másikról. Volt egv férfi, aki tüntető­én egy ideig soha nem kö­szönt, A bérházi etikett sze­rint itt. kétféle válasz lehet­séges. Az elfogadott az. hoev felhúzom az.orrom, és én is átnézek raiita. Én a másikat választottam: minden talál­kozásunkkor harsányan rá­köszöntem. megelőztem pár­szor. Azóta már szénit a bé­ke. sőt olykor beszélgetünk is. — Nem mindenki ilven. — Én is ismerek lakót, aki mindenkit, feljelent a kör­nyezetében. A tanácshoz, az IKV -hoz. a -rendőrségre. No­ha általában igaza van. mé"- is utál iák. Ennek ellenére képtelen belátni, hogy a ió- szomszédságot nem a rend­őrség hiainem a szomszédók szavatol iák. — Nincs bérházi élet konf­liktus nélkül. Barátkozni nehéz szülőkhöz. Az egyik ház kö- rabb helvi csatározását. Mindenkivel haragban i Ugyanebben az épületben lakik Ulviczki József. Ö a megyei statisztikai hivatal dolgozóra, a felesége tanár­nő. Két nagyobb gyerekük van: a 11 éves László és a 7 éves Tünde. — Barátok. Nem. itt nem járunk össze senkivel. Hogv miért? Nézze, én a Sas ut­cáiban everekeskedtem. ami máir azóta eltűnt, helyén ú? épületek állnak. A cimborá­im szétszóródtak, ki erre ki a-rra. — A szomszédok? — Mi tartiuk magunkat ahhoz a bérházi etikához: lehetőleg senkivel sem kel! rossz viszonyban lenni. Nem is orrot ránk egyetlen lakó sem de azért szoros kapcso­lat sem fűz a . szomszédok­hoz Dolgozunk, örök roha­nás az életünk, elvégre a munkaidőn túl is adódik tanfolyam, értekezlet, vita­kör. A továbbképzésről nem is beszélve És akkor még itt. a család, á , "verekekkel is illene foglalkozni. Tudia. ezeknek a sorakozó egven- háizaknak az a baiuk hogv aki öreg és eg ved ül él. való­ban nagyon magányos. La­kott itt egv koros néni. na­pokig nem láttál; nem tud­tak róla. Feltűnt, ki sem jön. hiába' kopogtatnak. Rá­törték az ajtót, és már fel­kelni sem tudott, úev hogy rögtön a kórházba szállítot­ták. Pásztor Gvula 67 éves. a feleségével egvütt nvußdiias. Két fiuk már nős. elkerül­tek hazulról. . íev az öregek magányosan morzsol aat iák P" -:kat, — Tudia kérem — mond- ; Gvula bácsi —. mi vala­mikor a Délibáb utcában lak­tunk. ahol mindenki ismerte egymást köszönt a másiknak. Tizenegy éve költöztünk ide. ebben a korban már záir- kózottabb. visszahúzódóbb a magamfajta. — Önök idős emberek. Nem zavarja néha a csalá­dot a bérházakra jellemző zaj? Eauáltalán miluen lár­mát enaed mea la vanelhá- zak etikája? — Előfordul ól-vari lárma, ami nem kellene, de belá­tással ezt is meg lehet ér­teni A névnapok. a hétvégi házibulik, a költözések ilven alkalmak. Ilyenkor azért nem .ártana, ha a bulit íren- dezők bekopogná maik a szom­szédokhoz és elnézést kérné­nek. Nálunk is akadt máir erre példa, amikor megjöt­tek a fiúk. meg az unoikálk. — Ha baj van? — Közel az utcai telefon. ' meg az ügyelet sincs mesz- sze. Az ital sem jó tanácsadó Leko Ferencné. a Móra Ferenc út-m lakóbizottsági tag mád tesz szóvá. :— Előfordul, hogv valaki, alaposan leissza magát. E/t aztán olvan kiabálás, vesze­kedés követi, amit nem­csak a .szomszéd ok. hanem az alul és felül lakók is hal­tának. Szólunk nekik, figyel­meztet iiik őket Van aki megérti, de akad. aki be sem enged a lakásába, mondván semmi közünk ah- no7. mit csinálnál!;. — Azért ök vannak keve­sebben. — Igen. de velük van a legtöbb összezördülés. És. hogv a csótányokat a mai nanie sem bírtuk kiirtani tíz annak b köszönhető, hogv ió néhanv lakásba nem me­hetünk be. ahonnan azután úira terjed a fertőzés. Persze azért adódnak ezekben a tízemeletes épüle­tekben n a p f én v esc bb e m be - ri kapcsolatok is. A tizedik emeleten lakó Horváthné — -Nekünk is akadt, nem is egv. de azután, megoldot­tuk valahogy, öt éve la­kunk itt. Amikor a 1-ifBen hoztuk fel a bútort, maid megettek . mia-tita. Azután hozzánk is bezörögiteik. hia hangosabban szólt a zene. mert vannak számok, ame­lyeket így szeretünk hall­gatni. Megértettük a szom­szédot. .éjszakás volt. aludt- ni akart, ezért lehalkítottuk a készüléket. Próbálkozni kell Anina szerencsés szemé­lyiség. már régen megtalál­ta azt. a kiskaput, ami a szomszédok szívéhez, eszé­hez nvílik. Mások még ke­resik ezt az uta-t.. de ■ szinte kivétel nélkül bevallották: rohanás ide. rohanás oda. azért egv. vagv több közeli ióbarát lakótárs .nagyon is beillens napjaik modern bér’ \zi életébe. Csőik éppen a hogyanokat, a közeledés mód iái t képtelenek megta­lálni. Pedig a kisgyerekek, a ház körüli közös társadalmi munkák, az esetenkénti ház előtti nvári tereferél; a ját­szótéri ücsörgések. néhány kedves szó meaánnvi kulcs lehet az emberekhez. Akad­nak *) példáik együtt vég­zett hétvégi, körnvezetcsino- sítási akciókra, a virágos fo­lyosókra. a szén erkélyekre. Ismerem a feleletet: sainos. a mi házunkban ez elkép­zelhetetlen. Pedig próbál­kozni kellene vele az Ani- náókhoz hasonllóaknak. akikc bői bizonyaira, sokkal, de Sokkal több cl. mint a meny­nyiről tudunk. A földszintes kertes házakban éppúgy, akár a négy- hét- tíz-, vagy h ú szeme l et e s bet on ko! osszu - sokban. D. Szabó Mik'ós Reggel 8 óra előtt óvodába és iskolába Munkába indulók

Next

/
Oldalképek
Tartalom