Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-29 / 280. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. NOVEMBER 29, Aki meg nevettette a kongresszust Apák és fiuk szi 'különbbé a gyereket S többé-kevésbé ugyanúgy véHúsz évvel idősebb nálam, és irigylem a kirobbanó életkedvét, a temperamentumát, a sokszor megdöbbentő nyíltságát, tartását, no és a humorát. Gyanúsan sok kiváló jelző? Valóban. Meglehet, hogy elfogult vagyok vele szemben, félek is, hogy toliam alatt a valódi énjénél tökéletesebbre formálódik a mondatokból kirajzolódó portréja. Drukkolok, hogy édesanyja — akivel ma is együtt él — büszkén mondhassa: igen, ez Irma, hogy népes famíliája — huszon- ketten vannak a nevesebb családi összejöveteleken —, barátai, kollégái, ismerősei, mindenki, aki tiszteli, szereti, rábólintson: Irma valóban ilyen. Az élet sűrűjében élt mindig. Sohasem a veszélytelen, kényelmes utat választotta. Ha pedig nem ő választott, mire észbekapott, már ott volt a „harcvonalban”. „Nem vagyok babonás, de ha végiggondolom az életem, csak oda tudok kilyukadni, hogy a születésemtől fogva nem tipikusan női sorsot szántak nekem. Főleg az apám. Negyedik gyerekként jöttem a világra Törökszent- miklóson, az Almássy gróf birtokán, ahol apám főgépész volt. A bátyám és .a két nővérem után fiút vártak, Imrét, Dénest. Anyám meséli, hogy apám egy hétig rám se nézett. Aztán ahogy cseperedtem, úgy kezdett bánni velem, mint egy fiúval. Én voltam a kisinasa. Mire kamaszlány lettem, motorozni, barkácsolni, szerelni azt tudtam, de főzni nem. Furcsa, de sokszor kapok levelet dr. Szabó Imre címzéssel. A postás jól tudta, hogy kinek szól, hiszen ma is ott élek, abban a földszintes, régimódi házban Szolnokon, ahova 31 évvel ezelőtt költöztünk. Akkor még apám is élt, aki fiúnak nevelt. Nem bántam, mindig a bátyámhoz akartam hasonlítani. Valahogy a véletlen úgy is hozta, hogy mindenben követtem őt. No, katona nem voltam. De amikor ő tiszt volt a hadseregben 1950-ben, akkor lettem én a szolnoki alispáni hivatalban irodasegédtiszt, magyarán iktató. Ügy gondoltam, tiszt — tiszt Amikor ő befejezte a jogi egyetemet én akkor kezdtem. Ma szakmabeliek vagyunk, ö Zalaegerszegen a megyei tanács vb szervezési és jógi osztályának vezetője, én pedig Szolnokon.” Sokszor elmesélte már, hogy 31 évvel ezelőtt menynyire megilletődve lépett be az akkor neki palotának tűnő házba, az ispáni hivatalba. -Majdhogynem lábujjhegyen járt És alig egy év múltával, az első tanácsi választásokat követően már megyei büntető rendőrbíró, azaz mai titulussal élve szabálysértési előadó. „Egy törvénykönyvet nyomtak a kezembe. Forgattam, nézeget— Gyermekkorában mik voltak a kedvenc játékai? — Bízom benne, hogy sikerült megőriznem magamban a gyereket. Nagyon szeretek játszani, mindig is szerettem. Mindennel, ami körülöttünk van, azaz számomra nemcsak az a játék, amit hagyományosan annak neveznek, hanem minden, amivel szórakozni tudok, ami örömet okoz nekem. — A bűvös kocka világsikert aratott, bajnokságokat rendeznek az összerakásából, sőt jövőre talán világbajnokságot is. Mik lesznek a VB szabályai, hogyan lehet a versenyzők kockáit teljesen egyformán összekeverni? tem, egy szót se értettem belőle. Mi ez a vastag, kacskaringós jel, ami elöl- hátul kunkorodik? Kislányom, ez a paragrafus — mondta a főnököm, a paragrafus után vannak a szabályok, amiket alkalmazni kell. Hogy kik ellen? Azt hozza majd az élet.” Így kezdődött S a folytatás keményebb és cudarabb lett, mint hitte. Begyűjtés, padlássepréses korszak. Végigcsinálta a frontvonalban. „Nyolcórás munkaidő!? Kiszálláshoz gépkocsi!? Volt egy kismotorom, a fejembe vágtam a pilótasapkámat, hajnalban útnak eredtem. A jászberényi járás volt a területem. Éjszaka pedig az irodában bütyköltem a jelentéseket: községenként, fajtánként csoportosítva a begyűjtött élelmiszereket. De ez már történelem. Jött az ötvenhat, és elsöpörte a padlássöprést. A csoportot szélnek eresztették.” Hogy csak néhány hónapig kellett munkanélküli segélyből tengődnie, a véletlenen is múlott. Valaki azok közül, akikkel 31 évvel ezelőtt együtt kezdett, segített. Hogy menynyit értett meg akkor a körülötte zajló, gyorsan változó világból, ma már nehéz lenne megmondani. A szolnoki városi tanács földrendezőjeként előbb földet osztott, aztán egy-két év után már termelőszövetkezetet szervezett a kuncsorbai határban. „Agitáltam, tagosítottam és fülig szerelmes vgltam. Boldogan mentem férjhez ahhoz a karakán férfihoz, akit nagyon szerettem. Ma is vállalom ezt a házasságot, akkor is, ha csak hat évig tartott, akkor is, ha megcsalt asszonyként váltam el, akkor is, ha az uram megpróbálta elperelni anyémák fél házát. Soha többet nem akartam férjhez menni. Pedig egy gyereket... azt nagyon szerettem volna. Dehát... Nekem a házasságom alatt csak egy jogi diplomám lett.” Groteszk humorával, kemény öniróniájával sem tudta igazán álcázni elérzékenyülé- sét. Asszony! Bármennyire férfitulajdonsággal vértezte fel magát Válás. Fordulópont a magánéletében, a munkájában. Szolnokról mint szerelmes asszony ment el a férjéhez, s egyedülálló diplomásként jött vissza. „De nem magányos emberként! Mert voltak, akik megint segítettek. Akik szerettek, bíztak bennem. És akkor már nagyon kellett a jogász is a tanácsi apparátusban. így lettem főelőadó, tulajdonképpen azon az osztályon, ahol ma is dolgozom, csak akkor másként hívták, és a gazdasági hivatal is ide tartozott” Erről az időszakról „csak” annyit mondott, hogy dolgozott. „Ez idő tájt olyan sokszor megdicsérték a munká— Ez egyelőre még megoldatlan matematikai probléma. Gyakorlatilag azopban 30 véletlenszerű keverés után létrejött állapotok egyenértékűek, tehát versenyt is lehet belőle rendezni. — Milyen változásokat hozott életébe a bűvös kocka sikere? — A szakértők szerint 100 évenként fordul elő ilyen nagy siker a játékpiacon. Természetes, hogy egy váratlan siker nagy hatással van arra is, aki a játékot kitalálta. Egyelőre sodornak magukkal az események. A kocka révén eljuthattam soksok országba, városba. — Mesés összegekről suttognak, ugyanakkor a háza mat, hogy az már szinte gyanús volt. Mióta pedig osztályvezető vagyok... Mintha csak a beosztott munkatársaknak dukálna az elismerés.” Ugratott? Hiszen sikert sikerre halmozott a tíz év alatt. Elégedetlen talán? Ezt valahogy nem tudom elhinni. Kinevetett, amikor látta, hogy komolyan vettem. „Ritka szerencsés ember vagyok, a zsákutcáim, kudarcaim ellenére. Remek csapattal dolgozom, tehetséges diplomásokkal. A közvetlen főnökömet csak azért nem sorolom ide, mert nem szeretném, ha azt hinnék. hogy hízelegni akarok.” Aligha hiszem, hogy ezt róla bárki is feltételezné, Ahogy mondani szokás: ami a szívén, az a száján. Kertelés nélkül megmondja a magáét a legnagyobb nyilvánosság előtt is. Megtette ezt két egymást követő szak- szervezeti kongresszuson, a Szolnok megyei közalkalmazottak nevében. „Nem mint a közalkalmazottak szak- szervezete megyei bizottságának elnöke, hanem mint tanácsi dolgozó!” Nem hiszem, hogy lenne újságolvasó, tévénéző ember, aki ne tudná róla, nemcsak a megyében, hogy fanatikus megszállottja az emberséges, bürokratizmustól mentes tanácsi munkának, hogy mindehhez köze volt. ami eryiek érdekében történt. 1975-ben kertelés nélkül megbírálta a minisztériumokat, a főhatóságokat, és a példák sorával bizonyította, hogy agyonszabályozott mechanizmussal akarják a törvényességet betartani. Nála boldogabb ember aligha volt, amikor mindazt, amit 6 évvel ezelőtt a kongresszuson a bizalom elvéről elmondott, most az új államigazgatási eljárási törvényben viszontlátta. Végre! Nem kell az embereknek olyan igazolások után sza- ladozni, amit személyi okmányaikkal is igazolni tudnak. Hányszor, de hányszor elmondta! És hogyan? Megnevettette a kongresszust. Meg tudja nevettetni az embereket, mert ő is szeret nevetni. Sírni? Azt mondják, hogy egy alkalommal elcsuklott a hangja. Akkor, amikor munkatársai, és a megyei tanács tisztségviselői 50. születésnapján felköszöntötték. Miért hatódott meg? „Megértem, hogy amit általában másokról a temetésükön mondanak el, azt én hallhattam.” előtt egy kis Polski Fiat áll, nem egy Porsche vagy egy Jaguár. — Alapelvem az, hogy az embert olyan tárgyak, eszközök vegyék körül, amelyekre szüksége van, és nem olyanok, amelyeket esetleg anyagilag megengedhetne magának. A kocka esetében mesés szituációkról van szó, értve alatta a népszerűséget és az üzleti sikert is. Azt hiszem, értelemszerű és helyes, ha ez visszahat arra is, aki a • kockát kitalálta. Persze. ez nem azt jelenti, hogy a feltalálói díjak alapvetően megváltoztatnák az életmódot. Továbbra is tanítok az Iparművészeti Főiskolán, és újabb játékon töröm a fejem. A döblingi elmeevóevinté- zet ..foglyának” tollát nem az aoai hiúság vezette az Intelmek megírásaikor. Még akkor sem. ha tulaidonkéo- Den önmagát kereste és hiányolta a fiában. Széchenyi tisztában volt az ifiú Biélla képességeivel. a bölcs és buzdító szülői elmélkedés inkább kétségbeesett kapaszkodás egy segítőtárs után. ......ha a Te életerődet, töretlen kedélyedet éls reményeidet — íria — az én olv drága áron szerzett tapasztalataimmal és az én sainos túlságosan is világos fiondol- kodó-kénesséaammel kapcsoltok egybe, mi ketten. Te meg én együtt talán sóik ió szolgálatot tehetnénk az elárvult hazának.” A nemzedékek életműve közötti folytonosság történelmi szükségszerűsége csendül ki a majdhogynem magán „levélnek” szánt Intelmekből. Az ifiú Széchenyi nem emelkedett fel sohasem ania szintiére, amiért természetesen aligha marasztalható el. hiszen nem mindennap születnek ekkora szellemi s embert nagyságok. Hogy különb legyen A társadalomtörténet, az irodalom azonban számtalan olyan drámai összeütközést sorakoztat fel apák és fiuk közötti ellentétekről, amelyek al an vető oka. hogy az ifiú nem „váltotta be a hozzáfűzött reményeket”, „nem vitte sokra”. ..Hoey különb légven a gyerekem, mint én”, mióta világ a világ általában alanelv a szülők felfogásában. nevelési e’kéozelései- ben. Különbet akar fiából az orvos, a munkás. — s mekkora igazság ez! — még a Kék fény riportailanva. a gyermekeivel mit sem törődő alkoholista an a is azt kíván ia hogy ne olyanok legyenek. mint ő. Talán sikerül nekik ... Esetükben könnyen kitalálható. hosv mit ielent a „ne olvan legyen”. De vaion mit ért a „különbségen” a köztudat? Az üzem hatalmas szerelőcsarnokában egy idősebb, csupa oláios férfihoz vezetnek. — No. Pista bátyám — szól rá az üzemvezető — most eldicsekedhet az úiság- ban is a gyerekeiről! Szégyenlősen inkább nemet mondana, de mégsem teszi. Talán a művezető, vaev valami titkolt apai büszkeség. öröm miatt? — Nincs mivel dicsekedni — mondia. — Jól tanultak, hát miért ne mentek volna egyetemre. — Milyen pályára készülnek? — A fiam4 mérnöknek, a lányom orvosnak tanul a legkisebb meg még általános iskolás. — Bizonyára nem kevés, amibe a taníttatásuk ke-, rül... — Esztergályos vaevok. Nern panaszkodom: nem keresek rosszul, mégis úi családi „költségvetést” kellett kidolgoznunk. A feleségem fizetése egy az egvben a két nagyobbik gyereké. Azért kibírtok valahogy ezt a néhány évet! — Diplomásokat nevel, mit ielent ez magának? — Engem annak ideién nem tudtak taníttatni a szüleim. pedig többször is eliött hozzánk a tanító: „engedjék a Pistát gimnáziumba, ió eszű gyerek” — mondta apámnak. De hajthatatlan volthoz öregem: „ha a többi nem tanulhat, hát ebből se legyen úr. ez Se legven különb náluk.” — Ezek .szerint az a különb. aki diplomát szerez? — Aki tanultabb, az feltétlenül különb a kevésbé iskolázottnál. Bizonyára ió mérnök, s lelkiismeretes orvos válik a gyerekekből. „Különbek” lesznek, mint az apjuk. az ő logikáia szerint legalábbis. Mindehhez azonban még annyit, hogy Pista bácsi az üzem többszörös kiváló dol- gozóia. s más kitüntetéseinek is se szeri se szárma. Alighanem nehéz dolguk lesz a gyermekeinek, ha mégis különbek akarnak lenmii nála... Mi leszek, ha nagy leszek Dolgozatot ír az ötödik osztály. Szinte nvikoroe a toll. ahogy „vésik” gyerekes betűiket az irka lan iára. Érthető az izgalom hiszen róluk szól a fogalmazás ..mi leszek, ha naigv leszek?” Messze szállnak a gondolatok. álmok a falusi iskola olaios padló iú tanterméből: „Űrhajós leszek — íria egy élénk szemű fiú. — Leszállók maid a Holdra a parancsnokommal együtt, s kísérleteket végzünk” Egy másik dolgozat mór inkább a Földön íródott: „Én tanító szeretnék lenni. Mert szeretem a gyerekeket. Nekem is vannak kistestvéreim. s amikor Anvuka nem ér rá. én nevelem őket. kikérdezem a leckét, segítek nekik á tanulásiban.” Aki „különbnek” készül: „Az én szüleim reggelitől- estig dolgoznak a tsz-ben. meg otthon, a kertben, s még ott vannak az állatok is. Én nem akarok itthon maradni a faluban. A nyolcadik után a városba megyek. szakmát választok vagy gimnáziumiban tanulok tovább Még nem tudom, mi legyék.” S egy részlet egy szimpatikusa» . bizonytalankodó dolgozatából: „Sok minden érdekek. így még nem döntöttem el, hogy mi leszek. Tetszik a mezőgazdasági munka is, szeretek kimenni a nagyapával a szőlőbe, gyümölcsösbe. Akkor a legjobb, amikor már lehet szüreteim. A gyár az egészen más. Csillognak az olajos gépeik, alakul, formálódik a szerszám édesapám erős keze alatt. Amikor elvitt a műhelybe magával arra gondoltam. hogy én is olyan szeretnék lenni, mint ő.” Elérhető vágyak, s kissé eltúlzott álmok, de valamennyi írásiból őszinteség, s akarat sugárzik. De mennyi valósul majd meg mégis a szinte gyerekfejjel elképzelt jő-'"KŐI? Egy pedagógus feljegyzéseiből Aki több évtizedet tölt el egy település iskolájában, alighanem egész regényt megtudna inni élmén veiből, tapasztalataiból. Szemtanúja a változásoknak, az egyes családok életének, a tanítványok sorsa alakulásának. A falu nyugdíjas pedagógusának szobájában „el sem fér” a sok képzeletben meg- dnvitált vendég. Tíz. húsz évvel ezelőtt végzettek neveit sorolja felből a tanárnő, mindenkiről tudja, hol van. mit csinál. — Különbek lettek apáiknál? — Van, aki igen. s olyan is. aki nem. Persze lehet, hogy a szülők ezt másként értékelik, hiszvn egy részük az anyagi jólétben látja a különbséget. Ha a fiuknak van lakása, nyaralója, kocsija akkor szülei úgy vélik. vitte valamire, különb lett. mint. ők. Mások szerint a több tudás, a diploma telekednek erről a fiatalok is. — A „különbség” érzete nem egyszer családok életét teszi tönikre. — Sajnos, magam is tudnék sok pétoát mondani erre. A diplomás ifjú megfeledkezik a szülői szereteüről, arról a sok áldozatról, amit érte. taníttatásáért hoztak. A mamának már nincs hely a lakásban, de a szociális otthonban sem igen nyitják rá az ajtót azok. akiket a leginkább vár. Egészen másféle tapasztalatokat (gyűjtöttem viszont a tanyasi emberekről. Elküldték gyermekeiket a kollégiumba azzal1, hogy tanuljanak, tudjanak többet, de ne szakadjanak el a földtől. A természet: a föld, a mezőgazdaság iránti szeretet annyira benne volt már ezekben a gyerekekben, amikor a kollégiumiba kerültek. hogy másként nevelni már nem is lehetett volna őket. Nem mintha ezt akartuk volna. A diákok nagyobb hányada mezőgazdasági iskolában tanult tovább, de akiből vegyész vagy orvos lett. abban is él a ragaszkodás a földhöz. a tanyához. Alma a fájától? A különböző szociológiai felmérések, kutatások tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az élatmodeiiek hagy ományozódniak. vagyis a fiataloknak többnyire környezetük életmódja a megvalósítandó minta. Érzékelhető ez a nvolcadikos diákok pályaválasztásában. Az éütajános iskolában végzős fiatalok csaknem fele szakmunkásképzőbe a többiek középiskolába jelentkeznek. Megyénkbe" az előző tanév nyolcadikosadnak 46,2 százaléka szakmunkásképző intézetbe küldte dl továbbtanulási lapját, csaknem négy százalékkal többen, mintegy évvel korábban, s ezzel egyidejűleg némileg csökkent a gimnáziumiba, illetve szakközépiskolába jelentkezők aránya. S, hogy kik választották a szakmunkásképző intézetet? Az utóbbi három tanév statisztikája szerint a (tanulók hatvannégy-hatvanöt százalékának szülei munkások. huszonnégy-huszon- nyolc százalékának a szövetkezeti parasztsághoz tartozók. míg a diákok hat- nyolc százaléka értelmiségi családok gyereke. Nem esik messze az alma a fájától? Csak részigazsóg. hiszen a középiskolába járó mostani elsősök 64,6 százalékának is kétkezi munkások a szülei. A gimnáziumokban sajnos valamivel kevesebb az arányuk, az idén 52,7 százalék. Ugyanakkor igen örvendetes hogy a középiskoláinkból egyetemekre főiskolákra felvett fiatalok ötvennyolc százalékának fizikai dolgozók a szülei. S ez még mindig nem végleges arány, hiszen számos más módon — esti, levelező tagozaton — is bejuthatnak az egyetemre. Mi több. néhány éve rendszeresen indítanak egyetemi előkészítő tan folyamot érettségivel még nem rendelkező tehetséges szakmunkásoknak. Társadalmunk nyitottsága. mobilitása, nagymértékben lehetővé teszi a váltást a különböző rétegek, csoportok között. Teljesülhet tehát a szülők „hogy különb legyen” kívánsága, hiszen bárki,. aki megfelel az egyetemi felvételi vizsgán, liehet belőle diplomás. Ám a .makacs közvélemény ellenére sem ezáltal lesz különb másoknál. Ezt csak a munkája, s élete döntheti eL Tál Gizella Kovács Katalin Rózsa György KAPCSOLJA Rubik Ernőt
