Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-29 / 280. szám

1981. NOVEMBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Több kedvezményt, nagyobb önfegyelmet Vízügyi és építőipari fiatalok parlamentjén A Közéntiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság és a Vízgaz­dálkodási Társulatok szom­baton rendezték meg nvolc- vaninvolle küldött részvételi­vel — akik 783 fiatal kéDvi- selőieként voltak ielen — az if júsági parlamenti ükét. Dr. Hegedűs Laios igazgató be­számoló iában részletesen is­mertette a fiatalok körében végrehaitott ifiúsáenoliitikai intézkedések eredményeit, tapasztalatait, elismerve és hangsúlyozva, hogv a vízgaz­dálkodási feladatok sikeres végrehajtásából a közösség egyenrangú tagjaiként vették ki részüket. A beszámolót az 1981—84. évekre szóló ifiú- ságipoiliitikai intézkedési terv javaslata. valamint annak pénzügyi tervezetének ismer­tetése követte. A vitában szót kérő fiata­lok az elhangzottakkal egyet­értőén úiabb iavaslataikkal segítették a tartalmi munka íovábbfeilesztésének lehető­ségeit, melyek a közösség és az égvén érdekeit egyformán jól szolgálhatják. Igv többek .között javaslat hangzott el a pályakezdő fiatalok beillesz­kedésének máig hatékonyabb formáira, a házaspárt gar- zontakásokban, élő fiatalok kötelező elő takarékosságára. a munkáslakás kedvezmény igénybevételének kiteriesz- tésére. az ötnapos munkahét­ből adódóan megnövekedétt szabadidő-programiainak szervezésére a Vízgazdálko­dási Ifjúsági Napok megren­dezésére. annak hagyomány­úvá tételére, a termelési mozgalmak további szélesí­tésére. Végül a felvetett kérdések­re adott válaszok után. a parlament dokumentumai­nak elfogadásával egvideiű- I^g. háromtagú küldöttséget választottak, akik az 1982 ta­vaszán megrendezésre kerü­lő vízügyi ágazati parlamen­ten. az e fórumon elfogadott iávasiatok tolmácsolásával képviselik maid szűkebb ha­záink fiataljainak érdekeit. * * * Szintén tegnap került sor az ifiúsági parlamentre a Szolnokon és kömvékén te­vékenykedő Építőipari Szö­vetkezetnél is. A 430 dolgozó­nak mintegy felét képviselő parlamenten részt vett Mo­hácsi Ottó. a megvei pártbi­zottság titkára is. Az elnöki beszámolót követő vitában 11 felszólaló kért szót. s- ennek során több érdekes kérdés hangzott, el. részben a válla­lati tervekkel, azok megvaló­sításával. részben pedig a munkahelyi demokrácia gya­korlatával kapcsolatosan. Az egyik fiatal nehezmé­nyezte például, hogy egyik- másik munkahelyi vezetőnek ..túl sokat megenged” a köz­pont. A szövetkezet elnöke. Ipolyszesi Mihá’v válaszá­ban különös figyelmet szen­telt e problémának, és el­mondta: nem a központ, ha­nem egyik-másik munkahe­lyi vezető az. aki valóban túl sokat megenged magá­nak. s ez a felsőszintű veze­tőknek is tömérdek gondot okozott már. Hiszen előttük is nyilvánvaló, hogy az olyan gazdasási vetető, aki a saiát munkaideiének kihasználá­sát ..magánügynek” tekinti, aligha kérheti számon beosz- tottaitól a pontosságot, a fe­gyelmezettséget. Hozzátette, hogy a szóban forgó vezetők egv része a fiatal korosztály­hoz tartozik, s hogv ez a tény az ifiúsági parlamen­tek úis7jerű feladat sokolda­lú küldetésére irányítja a figveHmefc: nevezetesen arra hoigv a jogok gyakorlásával egyidőben a kötelességek tel­jesítését is vonja ellenőrzése afflá a demokratizmust gya­korló ifjúsági fórum. Jövedelmezőbb gazdálkodás az erdőterületek növelésével {Folytatás az 1. oldalról) delmezőbb gazdálkodást is elősegítik az erdőterületek növelésével, az intenzív faki­termeléssel és erdőfelújítás­sal. Ahhoz, hogy a megye élő­fakészlete 1985-re meghalad­ja azi előirányzott^ 850 ezer köbmétert, 44 százalékkal több erdőtelepítést, 136 szá­zalékkal több erdőfelújítást kell végezni, és a fakiterme­lést 80 százalékkal kell nö­velni. A számottevően meg­növekedett feladatok feltét­lenül szemléletváltást igé­nyelnek a mezőgazdasági nagyüzemekben. Az erdőgaz­dálkodás árbevétele ugyanis csak kis részarányt képvisel a szövetkezetek, állami gaz­daságok árbevételében, nye­reségtömegében, ezért leg­több helyen nem fordítanak kellő figyelmet az ágazatban meglévő tartalékok feltárá­sára, a termelés fejlesztésé­re. Sokhelyütt elhanyagolják a mezőgazdasági rendeltetésű területek mintegy 0,3 száza­lékán található szórvány er­dőfoltokat, facsoportokat, fa­sorokat is. Pedig tervszerűen, ezekről a szélerózió elleni vé­delmet., vadgazdálkodást és tájesztétikai célokat is jól szolgáló fásított területekről is, mintegy 150 ezer köbmé­Az erdőgazdálkodás hosz- szább távú fejlesztése csak résziben valósítható meg a mezőgazdasági művelésre al­kalmatlan területek fásításá­val. Az új erdők kialakításá­nak a lehetőségei végesek: a szakemberek véleménye sze­rint a ‘ jelenlegi ötszázalékos helyett hétszázalékos erdősí- tettség elérését, és a megye mostani erdőterületének 33-- 35 ezer hektárra növelését te­szi lehetővé a meliorációra nem alkalmas és az áradá­soktól veszélyeztetett terüle­tek betelepítése. A korábban említett szem­léletváltás nyomán remélhe­tőleg évről évre megfelelő ütemben nőnek majd a me­gyében az erdőterületek, a kereslethez igazodó fajtavál­tás révén gyorsabban _ nő­nek az új és a felújított er­ter fatömeget lehetne hasz­nosítani. A VI. ötéves tervi felada­tok a szemléletmódosfitással együtt fajtaváltást is sürget­nek az erdőgazdálkodást folytató mező- és erdőgazda­sági üzemektől, vízügyi szer­vektől. Az új erdősítéseknél, a kitermelt erdők felújításá­nál figyelembe kell venni a hazai cellulózgyártás még mindig magas importját, a külpiaci lehetőségeket, a me­gyében és körzetében meg­lévő vagy tervezett faipari üzemek és egyéb faanyag­felvevők igényeit. Mindemel­lett természetesen azt is, hogy az újonnan telepített vagy felújított erdők mielőbb hasznot hozhassanak, azaz rövid idő alatt elérjék a fák a kitermelésükhöz, a gazda­ságos hasznosításukhoz leg­jobban megfelelő vastagsá­got, minőséget. A megye 1985-ig elkészített erdőtelepí­tési tervében 25 százalékot, felújítási tervében 45 száza­lékot tesz ki a nyárfafélék ará­nya. Az elkövetkező években ugyanis országos jelentőségű lesz e vidék szerepe a nyár­fa kitermelésében: Szolnok megyéből az országban hasz­nosításra kerülő nyárfa 9,3 százalékával számol a terv­időszak végére a népgazda­ság. Aránylag kismérety erdő­sítéssel kell tehát produkál­ni a megye mezőgazdasági üzemeinek, erdőgazdasági és vízügyi szerveinek az 1985-re országosan előirányzott 8,4 millió köbméter bruttó faki­termelés két százalékát. Ép­pen ezért a tervfeladataikat csak az erdőművelési, faki­termelési és hasznosítási munkák hatékonyságának lé­nyeges javításával érhetik el az erdőgazdálkodást folyta­tók. dőkben a fák. Mindezzel együtt,jár, hogy sokasodnak a tennivalók az erdőgazdál­kodásban, megyei és üzemi szinten is. A mezőgazdasági üzemekben az ágazat terme­lésfejlesztését nehezíti, hogy legtöbbjük csak kis erdőterü­lettel rendelkezik. Keresniük kell tehát a lehetőséget olyan társulások létrehozására, amelyekben a műszaki és szellemi kapacitásaik össze­vonásával gazdaságosabbá te­hetik az erdőfelújítási, tele­pítési, fakitermelési és szál­lítási munkákat. A növekvő fakitermelési lehetőségek a Középtiszavidéken és a Ti­szazugban egy-egy, 3000 köb­méter faanyag feldolgozására alkalmas üzem megépítését is indokolják, társulati for­mában A megye adottságait figyelembe véve a fejlesztést az együttesen mintegy 4000 hektárnyi erdővel rendelke­ző gazdaságok szolgáltató jel­legű társulása szolgálhatja legjobban. A Középtisza­vidéken is adottak a lehetőségek Az erdőterületeket tájegy- ségileg összefogó társulások közül a Jászságban már szer­veznek egyet), a jászfénysza- rui tsz gesztorságával. Az er­dősítések megtervezésétől kezdve a faanyag értékesíté­sének megszervezéséig az er­dőgazdálkodás teljes verti­kumát integráló ágazattal bő­vítette tevékenyégét a Ti­szai Öntözőgazdaságok Együttműködése is. A 12 ter­melőszövetkezetben mintegy kétezer hektár erdőt egyesí­tő társulás gesztora, a tisza- földvári Lenin Tsz a bemu­tató gazdaság szerepére vál­lalkozik, a nagyüzemi agro- • technológiához jól illeszkedő erdészeti • munka népszerűsí­tésére, Ugyancsak a TÖGE erdészeti társulásának kere­tében a tagszövetkezetek fa­csemete igényeinek előállítá­sával kívánja javítani a a együttműködő szövetkezetek­ben az erdőtelepítés és fel­újításgazdaságosságát a kun­szentmártoni Körösmenti Tsz. A Középtiszavidéken is adot­tak a lehetőségek hasonló jó kezdeményezésekre, de ott a -jelentős termelőszövetkezeti erdőterületek, és az erdőgaz­dasági csemete-előállító, fa- feldolgozó kapacitások együt­tes jelenléte körültekintő szervezést igényel: nehogy népgazdaságilag káros, pár­huzamos fejlesztésekbe fog­janak az erdészettel foglako­zó különböző gazdaságok. T. F. I Több köbméter, mint hektár Ne párhuzamosan, hanem együtt! Kutatás és fejlesztés Több feladatot a vállalatoknak, hasznosabb tevékenységet az egyetemeknek A tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés területén az utóbbi időben jelentős változások mentek végbe. E változásokról, a soronkövet- kezö feladatokról és a jövő tudománypolitikai terveiről beszélgettünk a kormány tu­dománypolitikai bizottsága titkárságának munkatársával, dr. Kábái Vilmossal. — Milyen tényezők hatá­rozzák meg tudománypoliti­kánkat? — A jelenlegi helyzetet alapvetően a külső és belső gazdasági feltétel-változások, illetve az 1979-től kibonta­kozó gazdaságpolitikai, gaz­daságfejlesztési törekvések szabták, illetve szabják meg. A módosuló társadalmi-gaz­dasági feltételek több lénye­ges pontban érintették a ku­tatás és fejlesztés cél-, esz­köz-, valamint intézményi rendszerét. A kutató-fejlesz­tő hálózaton belül nem le­het minden feladatot köz­pontilag meghatározni. A főbb irányvonalak megjelö­lése után fokozódnia kell a vállalati kutatóműszaki fej­lesztő tevékenység, a válla­lati innovációs tevékenység iránti figyelemnek. Az irá­nyító testületeknek és ter­mészetesen maguknak a vál­lalatoknak is a korábbinál több konkrét lépést kell ten­niük a szabadalmi, az ipar­jogvédelmi munka, a vállala­ti kutató-fejlesztő helyek erősítésére, a feltételek javí­tására. — A vállalati kutató-fej­lesztő helyeken felhasznált pénzeszközök növekedése az V. ötéves terv első három évében meghaladta az összes kutatási-fejlesztési ráfordí­tások növekedési ütemét, de 1979—80-ban visszaesés kö­vetkezett be. Milyen ten­denciák érvényesülnek ma és mi várható a jövőben? — Figyelmünk középpont­jában továbbra is a válla­lati kutatási-fejlesztési inno­vációs tevékenység feltételei­nek javítása áll. Ezt indo­kolt esetekben kutatóintéze­tek, kutatóintézeti részle­gek vállalatokhoz történő csatolásával is elő kívánjuk segíteni, hozzátéve, hogy nem ezt tekintjük az egyet­len eszköznek a vállalati műszaki fejlesztési tevékeny­ség erősítésénél. Szeretnénk az egyetemek szellemi kapa­citását minőségében fejlesz­teni, kutatótevékenységét jobban kihasználni a kuta­tóintézetek és a vállalatok munkájának elősegítéséhez. — Hogyan alakulnak a tu­dományos kutatás, műszaki fejlesztés feltételei ebben az időszakban? — A gazdasági fejlesztés új, intenzív növekedési .pá­lyára állításával függ össze, hogy hazánkban első ízben a VI. ötéves népgazdasági tervhez kapcsolódóan a kor­mány országos középtávú kutatási fejlesztési tervet dolgozott ki és fogadott el. Ez a terv azzal számol, hogy gazdaságfejlesztő tö­rekvéseink eredményeképpen növekedni fog a vállalatok érdekeltsége, a korszerű mű­szaki, technikai megoldások alkalmazásában. Ennek meg­felelően fokozódik az új iránti fogékonyság, az inno­vációs készség, a vállalatok kockázatvállalása, tevékeny­ségük valós gazdasági telje­sítményen nyugvó értékelése. E célok eléréséhez a tudo­mányos kutatásnak és mű­szaki fejlesztésnek koráb­binál eredményesebben kell működnie, jobban kell alkal­mazkodnia a nemzetközi gazdasági és műszaki fejlő­dés irányaihoz. — Milyen feladatokat sza­bott merj az ötéves terv a kutatási káder- és munka­erőgazdálkodásban? — A káderpolitikában kö­zéppontba kell állítani a minőségi követelményeket, azaz a tevékenység érdemi megítélését kell előtérbe he­lyezni. A kutatás-fejlesztés területén dolgozók körében a változó társadalmi-gazda­sági követelményeknek, a kutatási-fejlesztési irányok­nak megfelelően átcsoporto­sítás, indokolt esetben lét­számcsökkentés válhat szük­ségessé. A kutatói mobilitás elősegítése érdekében pedig . szélesebb körben kell al­kalmazni az ideiglenes, át­meneti, egy-egy feladat megoldására irányuló fog­lalkoztatást, a gyakorlati szakemberek kutatóhelyeken, a kutatóknak pedig a vál­lalati fejlesztésbe történő be­vonását. Fontos feladat az egyetemeken és kutatóinté­zetekben folyó kutatóképzés közelítése, a továbbképzés fejlesztése, a tervszerű kül­földi ösztöndíjak és munka- vállalási lehetőségek fel- használása, a tudományos kutatással foglalkozók ide­gennyelvi felkészítése. — Milyenek a kutatók, a xyűszaki fejlesztők munka- körülményei, alkotási lehe­tőségei? — Az intézetekben és az egyetemeken dolgozó kuta­tók helyzete általában meg­felelő, ők lényegesen ked­vezőbb tárgyi jövedelmi­anyagi és egyéb feltételek között dolgoznak mint a vál­lalati társaik. Tapasztalata­ink szerint a vállalati inno­váció előmozdításában kulcs­szerepet betöltő szakembe­rek munkalehetőségei, jöve­delmi helyzete, felkészültsé­ge sok esetben nem kielégí­tő. E fontos szakértelmiségi réteg helyzetét ezért a kö­vetkező időszakban alapo­sabban áttekintjük és ahol indokolt, a feltételeken vál­toztatunk. — Hogyan fejleszthetők a nemzetközi tudományos kap­csolataink? — A közelmúltban a Ma­gyar Tudományos Akadémia irányításával a nem kor­mányközi nemzetközi tudo­mányos együttműködés koordinálására konzultatív bizottság alakult. A nem­zetközi műszaki tudományos együttműködések koordiná­lásában azonban mindeddig kevés sikert értünk el. A korábbi kötöttségek hatása, a megnehezült gazdasági helyzet következtében nem - javultak, hanem esetenként romlottak a nemzetközi tu­dományos együttműködés, a kutatóhelyek közvetlen kap­csolattartásának az anyagi és engedélyi feltételei. Kö­rültekintően kell megvizsgál­nunk és mérlegelnünk: cél­szerű-e és ha igen, miként lehetne a kutató-, tervező- intézetek, egyetemi kollek­tívák szellemi exporttevé­kenységét nagyobb mérték­ben ösztönözni. A szocialista országokkal megvalósuló együttműködésben alapvető­nek a konkrét célú kooperá­ciót kell tekinteni. Ez első­sorban azokra a területekre irányul, amelyek a hazai tár­sadalmi, gazdasági célok ha­tékony megvalósítását segí­tik elő, illetve amelyek a szocialista országok által elhatározott nagyjelentőségű közös, tudományos és mű­szaki feladatok megoldásá­hoz járulnak hozzá. Ám csökkenteni kell a kevésbé jelentős együttműködési té­mák számát, és a formális elemeket a nemzetközi kap­csolatokban. A fejlett tőkés­országokkal folytatott tudo­mányos, műszaki együttmű­ködés elsődleges célja a következő tervidőszakban, is a hazai gazdaságfejlesztés­hez szükséges korszerű tech­nika, technológia és szer­vezési megoldások: átvétele, valamint az ilyen eljárások, módszerek továbbfejleszté­séhez szükséges szakemberek képzésének elősegítése. Az együttműködés keretében tö­rekedni kell a tudományos műszaki kooperációra is, úgy, hogy az ilyen kapcso­latok szükség esetén készít­sék 'elő a későbbi licencia­vásárlásokat és ‘ termelési kooperációkat is. — Beszéljünk a kutató­munka, a fejlesztés anyagi forrásairól is. Mennyit for­dítunk minderre? — A tervidőszakban a nemzeti jövedelem felhasz­nálásának mintegy 3 száza­lékát kitevő 103—104 milli­árd forint kutatási-fejlesz­tési forrásra lehet számítani, amely részben a központi költségvetési forrásból, más­részt a vállalatoknál kép­ződő műszaki fejlesztési alapból adódik össze. A forrásokból a kutatási terv programjainak végrehajtá­sára, a központi és a válla­lati eszközökből együttesen mintegy 17 milliárd forint áll rendelkezésre. A terv úgy fogalmaz, hogy a gaz­dasági célú kutatási progra­mok esetében központi forrá­sokra csak abban az esetben lehet számítani, ha a megfe­lelő vállalati érdekeltséget tükröző anyagi erőforrások is rendelkezésre állnak. Mérő Miklós Lemezelha.ilító gének gyártását kezdte el a tisza­füredi GéniDari Szövetkezet. Az első 25 darabos széria a Szer- számgéninari Művek megren­delésére készült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom