Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-26 / 277. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. NOVEMBER 26. IA tudomány világa iii J Egyesült erővel Rohamos léptekkel fejlődik az orvostudomány. Ma már olyan beteaséaek ismerhetők fel és avóavíthatók. amelyek méa nem réaen is titokzatos, halálos kórként szerepeltek. S ebben a fejlődésben naav szerepe volt és van a diaanosztika eavik. mealehetösen új áaának. a nukleáris medicinának. A nukleáris medicina az ionizáló suaárzásokat — röntaensuaár kobaltáavú aammasuaara — és a radioaktív izotópokat alkalmazza beteaséafeltáró célokra. Sokain úev vélik, hosv izotópos vizsgálatokkal a különféle daganatos megbetegedéseket derítik fel. holott e módszer ennél sokkal szélesebb körű. H. A. Zubovsz- kii professzor, a Moszkvai Röntgenolósiai és Radioló- Eiai Intézet munkatársa, és egvben az Orosz Föderáció főradiológusa, a következőket mond in erről: — Az dzotóodiagnoszitika igen sok betegség korai, még gyógyítható stádiumban való felismerését segíti elő. Esv példa. Sok ember él a földön veleszületett értelmi fogyatékossággal A vizsgálatok szerint az esetek 80 százalékai 11 a oaizsminigy működésének elégtelenségére vezethető vissza. A szomorú csak az hoev mire egyéves kor táján a betegséget felismerik a gyermek máir gvógvíthatatlan. A nukleáris medicina módszerével azonban az 5—10 napos csecsemőktől levett vérben — in vitro, a szervezeten kívül, a gyermek egészségének veszélyeztetése nélkül — meghatározható a különböző hormonok mennyisége, amiből a naizsmirigv működésére lehet következtetni. Ha rendellenességet észlel az orvos. rögtön beavatkozhat. Abból a gyermekből akiből korábban fogyatékos, a társadalom jóindulatára szoruló ember vált volna, az ideiében felismert és gyógyított rendellenesség megszüntetésével a társadalom teljes értékű tágia lesz. Igv tehát a nukleáris medicina eredményei nem is csupán az orvostudomány. hanem a társadalom szempont iából is igen fontosak. Zubovszkii professzor beszélt arról hogy mely betegségek ismerhetők fel korai stádiumban az izotóodiag- nosztikávál s k ülön kiemel- fe a csontvizsgálatofcait. A daganatos betegségek egv része, sajnos, áttételhez vezet. a rosszindulatú daganat másutt is jelentkezhet. Ha a rák a csontot támadia meg. akkor a ..hagyományos” röntgen-diagnosztikai módszerekkel a betegség sokszor csak akkor ismerhető fel. amikor már gyógyíthatatlan. Radioaktív technéoiummal azonban az áttétel még ideiében felderíthető. Éppen ezért a Szov ietunióhan a rákos betegeket kötelező csonit- szűrésnek vetik alá. Mivel szűrésről van> szó. azonnal felvetődik a kérdés, honnan vegyék a tömeges vizsgálatokhoz a műsziereket. A nukleáris medicina ugyanis valóban különleges eredményieket kínál, de ehhez különleges műszereket igényel, amelyek beszerzése bizonv nem olcsó mulatság. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy még nem is ólvan régen ezeket a műszereket csak tőkés piacon lehetett megvenni, dollárért. A KGST-or&záeok szakemberei előtt tehát itt állt a feliadat: meg kell teremteni a nukleáris medicinához szükséges műszereket. A dolog eleinte nem ment Ikömv- nyen. Igaz. volt vagy 40—50 vállalkozó, de ..a sok bába között elveszett a gverek”, nem születtek meg az úi műszerek. A változás 19Z4* ben következett be. amikor Zubovszkii professzor intézete egv másik moszkvai, orvostechnikai intézet és á magyar Gamma Művek megállapodást kötött nukleáris orvosi berendezések közös fejlesztésére és gyártására. A fejlesztők a feladatokat nem is műszerenként, hanem részegységenként osztották el egymás között, hiszen ezeknek a műszereknek sok közös egységük van. — Nem kis feladatra vállalkoztunk — mondia Bába Miklós, a Gamma műszaki igazgatója. — Az ilyen berendezések gyártás á hoz igen pontos finommechanikai munka, fedett elektronika, a gyártás minden szakaszán szigorú ellenőrzés, és nem utolsó sorban hosszas klinikai vizsgálat szükséges. A kooperáció keretében összesen hét műszert fejlesztettünk ki. A Gamma automata mintaváltót gyárt — ez a horm önmeghatározásokhoz szükséges —. egv gvermek- renográfot — vesebetegségek kimutatására —. és megvettük Amerikából egv gamma-kamera licencét. Ez a bonvölult. számítógéppel vezérelt berendezés a szervezetbe diagnosztikai célból bevitt. és valamely szervben összegyűlt radioaktív izotópok elosztását mutatja amiből az orvos a szerv működésére következtethet. A szovjet konstruktőrök dózismérőt. gamma-fcirexométert. és gamma-tireoradiométert fejlesztettek ki — ezek a pajzsmirigyvizsgálatokhoz szükségesek. — valamint egv orofil-scannert. amelv a szervezetbe bevitt izotópok mozgását követi. Ilven műszerrel végezhető el például a már említett csontszűrés. — A kooperációnak köszönhetően a drása gamma- kamerákat gazdaságos szériában tudiuk előállítani — veszi át a szót dm. Maschek Tivadar kereskedelmi igazgató. — A készülék semmiben sem marad el az átlagos nvueati készülékektől, és körülbelül annyiba kerül is — olcsóbban természetesen ml sem tudiuk gyártani —. de ami lénveaes különbség, nem dollárért hanem forintért kapható. Közös munkánk eredménye, hogv ma már a magyar és a többi KGST- országban működő orvosoknak is rendelkezésükre áll ez a fontos berendezés. A nukleáris műszerek elkészültével azonban a munka és az együttműködés korántsem fejeződött be. Ezeknek a készülékeknek — hiszen igen feilett tecnikát képviselnek. — erkölcsi ..elavulásuk” 3—4 év. tehát a fejlesztést szüntelen folytatni kell. Zádor Erika Portüzek és porrobbanások A biztonság- technikai szakemberek komoly figyelmet szentelnek a oortíizek és porrobbantások elleni védekezésre. A gyúlékony porokat általában két veszélyességi osztályba sorol- iák. Az egyikbe azok a munkahelyek tartoznak, ahol csak időnként jelent veszélyt a por—levegő—keverék. A másik, ióval veszélyesebbe azokat az üzemhe- lviségeket sorolják. amelyekben állandóan számolni kell a por—levegő—keverékkel és nagymennyiségű lerakodott porral. A gvúlékonv porrétegek veszélyessége közismerten abban rei- lik. hogv általuk nagvkiteriedésű izzó. foitott tüzek keletkezhetnek. A gyulladást igen gyakran az tek, amelyekre a por lera- váltia ki. hogy túlságosan kódott. Kísérletekkel megha- felhevülnek azok a felüle- tározták azokat a legalacsotntyabb hőmérsékleti értékeket. amelyeken a szabad felületre lerakodott 5 milliméter vastag porrétegek meggyulladnák. Védekezéssül megszabták, hogy a villamos meghaitású üzemi berendezések felületi hőmérséklete csak 75 százalékát teheti ki az üzemhelviség levegőiében előforduló por izzási hőmérsékletének. Mivel a por meggyulladásának hőfoka a lerakodott réteg vastagságától is függ — minél vastagabb a porréteg, ■bnnál alacsonyabb hőfokon gyullad meg —. szükségesnek bizonyult a norréteg index-számának bevezetése. Képünkön egv portüzeik és porrobbanások vizsgálatával foglalkozó angol laboratórium ni unkájába nyerhetünk beirllantást. Meghatározott mennyiségű porral kevert levegőt gvúitanak meg egv függőleges csőben nagv feszültségű szikrával. E laboratóriumban minden évben 150-féle olvan porral végzik el a kísérletet amelvek a levegőben lebegve feltehetően robbanó keveriálket alkotnak. (KS) A nyolcvanas évek magnói A múlt évtizedben, a hetvenes években ielentősen fei- lődött a szórakoztató elektronika iparága — a fejlett és közepesen feilett országokban egyaránt. A naev külföldi elektronikai svának szinte ontják a ióbbnál iobb minőségű lemeziátszókat. magnetofonokat, erősítőket, rádiókat és ezek kombinált változatait. Merre tart ez az iparág a nyolcvanas években — sokat latolgatják ezt a különféle prognózisok. A naev híradástechnikai gvárak előre- ielzései szerint, a nvolcvanas években ielentősen növekszik az elektroakusztikai cikkek gyártása, a hetvenes évekhez viszonyítva. A gyártók célia. az. hoev minél lobban kielégítsék a szórakoztató elektronika iránti igényt és vásárlói érdeklődést. Az elmúlt években bemutatott készülékúidonsáeok már híven tükrözik a következő évek műszaki irányzatát ezen a téren. A hetvenes években számos olvan műszaki eliárás született, ami lényegesen megváltoztatta a népszerű elektroakusztika műszaki színvonalát. A hivatásos, stúdiótechnika céljaira gyártott készülékhez és berendezéshez kénest korábban rr«>g meglehetősen szerény volt a közhasználatú készülékek minősá'gii színvonala és hangvisszaadása. A mágneses hangrögzítők fejlesztése terén fő hangsúlyt kaptak a könnven kezelhető kompakt készülékek — például a kazettás magnó deckek — magas színvonalra emelés, de iélentős mértékű fejlődés következett be az orsós magnók gyártásában is. A kazettás Hi-Fi készülékek fejlesztési irányzata merőben más alapokról indult, mint az orsós készülékeké. Napjainkban egvfaita szakosodásnak lehetünk -tanúi a futóművek és az erősítőrendszerek gyártása terén. A magnómechanikák gyártására speciális gyártórészlegeket szerveztek ahol a legkülönlegesebb követelményeket is kielégítő futóművek előállíthatok. Az ilyen futóművek oreziic finommechanikát igényelnek. hiszen kis méreteik már eleve kizárják a hagyományos technológiát. Képünkön: lengvel gyártmányú Hi-Fi sztereo kazettás magnó deck. Fémek ragasztása A klasszikus kötési eljárások — a csavarokkal, csapszegekkel való oldható és a szegecseléssel, forrasztással, vagy hegesztéssel készült nem oldható kötések. — mellé az utóbbi évtizedben szorosan felzárkózott a fémragasztás is. Korábban gzaz eljárás teljesen hiányzott a technológusok „kelléktárából”) hiszen az akkor ismert ragasztóanyagok alkalmatlanok voltak fémek szilárd és tartós összeerősítésére. Ebből következik, hogy a változást a megfelelő ragasztóanyagok megtalálása hozta meg, amit viszont a műanyagkémia erőteljes fejlődése tett lehetővé. Fémragasztók Az első fémragasztót 1942- ben szabadalmaztatták, „Redux” néven került forgalomba. Tulajdonképpen ez az időpont tekinthető a fémragasztás kezdetének. A további ragasztófajtákat a műanyagipar sorra produkálta, így alakulhatott ki az a nagy választék, amely ma már a felhasználók rendelkezésére áll. A használatos fémragasztók mind műgyanta bázisú- ak. Az alapanyag elsősorban fenolgvanta. epoxigyanta és kopolimerizátumok. A felületek közé felvitt ragasztóanyag akkor teremti meg a már terhelhető kapcsolatot, ha megszilárdult, vagy — ahogy mondani szokták — kikeményedett. A kikemé- nyedés az a meg nem fordítható kémiai reakció, amely térhálós óriásmolekulákat hoz létre, meleg hatására vagy akár szobahőmérsékleten. A keményedés folyamata alatt a kötőanyagok tulajdonságai megváltoznak. Különös fontosságú az, hógy a kötőanyag mennyire zsugorodik. A szugorodás időtartamától és mértékétől függ, hogy milyen feszültségek keletkeznek majd a kötésben. A ragasztóanyag megválasztásakor tehát összhangba kell hozni, a ragasztandó fém és a kötőanyag hőtágulási tényezőit. Az úgynevezett meleg ragasztószerek kikeményedése 100—200 Celsius-fok hőmérsékleten 20 perctől 16 óráig terjedhető időt vehet igénybe. Az idő és a hőmérséklet egymás rovására —adott hatásfokon belül — változtatható. A hidegragasztó anyagok kétféle összetevőből, a tulajdonképpeni ragasztóanyagból és a keményítőszerből állnak, amelyeket felhasználás előtt meghatározott ’ arányban gondosan össze kell keverni. A polimerizációs idő ezeknél 10—48 óra; a folyamat szobahőmérsékleten játszódik le. A két csoport közül kétségtelenül az utóbbinak van nagyobb jelentősége, még akkor is, ha a kikeménye- dési idő tetemesen hosszabb. A melegragasztók használatánál a technológiai költséget ugyanis legtöbb esetben még az is növeli, hogy a polimert záció közben keletkezett gáz alakú zárványok eltávolítására a felületeket össze kell szorítani. A hidegragasztók továbbfejlődését je lentik azok az új, rövid ke- ményedési idejű, egyalkotós produktumok, amelyeknél 2 perc elteltével már a végső szilárdság 10 százalékát, 5 perc után pedig 25 százalékát lehet elérni. Sorozat- gyártásban van ennek különös haszna, mivel a ragasztással egyesített szerkezeti egység időveszteség nélkül tovább feldolgozható. A ragasztók többféle alakban kerülnek forgalomba, oldószert tartalmazó vagy oldószer nélküli folyadékok, porok, olvasztható rudak, paszták, fóliák formájában. Ezen belül is egy-, két- vagy többalkotós ragasztóanyagokat ismerünk. A ragasztás technológiája Az összekötendő anyagok és a megfelelő ragasztószer kiválasztásán, valamint az illesztési felületek helyes szerkezeti kialakításán kívül, a kifogástalan ^ragasztási technológia is döntő fontosságú. Néhány jól alkalmazható műveletre bontható: a felületek előkezelése, a ragasztó előkészítése és felhordása, a ragasztó kikeményí- tése és a kötés utókezelése. A ragasztást eddig leginkább a lemezszerkezetekben alkalmazzák. Ez korántsem azt jelenti, hogy ez lenne az egyedüli felhasználási területe, hiszen öntvények javításánál éppúgy találkozhatunk vele, mint csövek kötésénél, műszerelemek össze- erősítésénél, keményfémlap- kák felerősítésénél. A ragasztott kötéseket leggyakrabban alkalmazó két iparág a repülőgép-* és a gépkocsiipar. A repülőgépipar érdeklődése a fémragasztás iránt érthető, hiszen vékony lemezek kötésekor sem a hegesztés, sem a szegecselés nem tekinthető ideális kötésmódnak. Ragasztáskor a feszültségeloszlás az egész felületen majdnem egyenletes, ami kedvezően hat a kötés terhelési szilárdságára. Fontos érv még a ragasztás mellett a jól kialakítható aerodinamikai vonalvezetés is. A gépkocsiknál a karosszéria, az ablakok, a kárpitozás, az acél erősítőbordák rögzítésére alkalmaznak ragasztókat. Francia adatok szerint a futószalagokról le gördülő gépkocsi legalább 12 kiló ragasztóanyagot tartalmaz. A ragasztás segítségével megvalósíthatók az úgynevezett méhsejt- és szendvics-szerkezetek rengeteg új lehetőséget nyújtó konstrukciós elemei. Egyéb anyagok ragasztása A kötőanyagokat az ember civilizálódása óta használja. Mézgákat, viaszokat enyveket, cementeket, habarcsokat és bitument fedez hetünk fel a történelmi korok rasasztóam vasai között Ezek jól-rosszul ellátták i feladatukat, erről tanúskodnak a ránk maradt építészeti, iparművészeti és képző művészeti emlékek. Ezé! esetében az új, műgyantt bázisú ragasztók legfeljebt javították a kötések minőségét. jobb társításokat tettek lehetővé. A fémek ragasztásának a megoldása viszont századunk vívmánya mely a hagyományos kötő anyagok egyikével sem vol keresztülvihető. Már a bevezetőben is utaltunk rá, hogy a fémragasztás a klasszikus fémkötés eljárások mellé vonult be í technikába. Ebből követke zik, hogy nem pótolja, hanem csak kiegészíti a ha gyományos kötésmódok sorát. D. S.
