Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-22 / 274. szám
8 Irodalom, művészet 1981. NOVEMBER 22. Rákosi Viktor: Epizód egy tisztviselő életéből Jogászkorom óta tisztviselő vagyok és pedig nem is a legrosszabóik fajtából. Bejutni könnyen bejutottam a minisztériumiba. mert az apám kétszáz voks fölött rendelkezett abban a kerületben, mely a miniszteremet volt szíves képviselőjévé megválasztani. De már az előmenetelem naevon lassú volt Sokan voltunk tisztviselők. köztük, fáidalom. olyanok is. akiknek az apia három-négyszáz vokssai. egész kerületekkel sőt vármegyékkel rendelkezett. Mindazonáltal nem voltam elégedetlen. Elég tisztességesen meg tudtam élni a fizetésemből mert szmokingom és frakkom mindig rendben volt. s így a zsúrokon pompásan megálltam a helyemet Télien vacsora-költaéget nem ismertem. Pogácsa, szendvics. Bis- marck-kenyér volt a napi táplálékom. több csésze tea társaságában. A minisztérium ifjúsága lelkesen támogatta egymást s a szezon elején többnyire gyűlést tartottunk, melyen kiosztottuk a szerepeket. A módosabb fiúk a legszerényebb zsúrokra is eliártak s nekünk engedték át azokat a családokat, ahol sonka és hideg roszbif is került az asztalra. A kellemes éllet akkor kezdett szomorúra válni, mikor el betege- sedtem. / Különös! Sokszor voltam ideges életemben. A gyomrom is gyakran fájt. mikor jól kikoplalva huszonöt-harminc szendvicset megettem egv este. De különben egészséges voltam, mmt a makk. Egyszer azitán — s itt ion a különös — elkezdtem betegeskedni: nem volt ez idegesség, a gyomrom se fáit. mégis az orvos azt mondta, hogy ideges gvomorbaiom van. Megtettem, amit kishiva tatnak Anyaság Comeliu Baba rajzai Száz fax mjCbqjjiLr nmxellál létemre sohse mertem megpróbálni: szabadságot kértem. Kollégáim kinevettek. Csak próbáld. úgy se kapsz. Hogy éppen ideges gyomorbaj miatt kapjon valaki szabadságot, ólvan betegség alapján, melynek legnagyobb része képzelődés. De én nem riadtam vissza, hanem beadtam a kérvényt Másnap a szolga berohan hozzám: a kegyelmes úr hívat. Először ért ez a szerencse, képzelhető. hogy nagy izgatottsággal siettem a miniszterem szobájába. Kihallgatás lévén, egész csomó ember várt az előszobában. Engem mégis rögtön bebocsátottak. A kegyelmes úr fölemelte kezét melyben jövőm vdlt letéve, s megszorította a iobbomat — Maga szabadságot kér? — szólt, miután figyelmesen végignézett. — Bá torkodom... — S csakugyan az a baja. amit a kérvényben ír? — Az. kegyelmes úr. — S hogy jutott hozzá? — Sejtelmem sincs róla. kegyelmes uram. — S mik a tünetéi? — Kegyelmes úr kételkedik? — Nem én. csak érdeklődöm. — Nem tudok enni. — Én se. — Nem tudok aludni. — Én se. Folytassa. — Nem tudok dolgozni. — Én se. — Mindezek következtében roppant ideges vagyok, se éiiel se nappal nincs nyugtom. A miniszter fölkelt, néhányszor végigsétált a szobán, s aztán így szólt: — Ez az. Ez az ideges gyomorba!. Ez az én betegségem is. — Hogyan? A kegyelmes úr is? A miniszter szomorúan igent intett. — Ügy van. ifjú barátom. Már miniszter koromban kaptam. Bizonyos. hogy a magáéval ellentétes életet élek. s mégis megkaptam. S mondion le. ifiú barátom, a gyógyulásról .. — Hogyan, excellenciád nem ád szabadságot? — Dg adok. csak figyelmeztetem, hogy úgy is hiába minden egész életében hurcolni fogia az igát.. — De legalább megpróbálom ... — Azt megteheti... S míg kint emberrel telt előszoba várakozott, a kegyelmes úr olv kegyes volt. hogy elmondta betegségének összes tüneteit. S az én szívem úiiongott ezalatt. Az ideges gyomorbai az a szál. mely e.iigem a kegyelmes úrhoz fűz. Ügy beszélünk róla. minit egy kedves ismerősünkről tudakozódunk hogy lé te felőL .. Mégis a jó Isten semmit se tesz hiába, s az ő kezébe még a bajból is áldás fakad. Büszkén tértem vissza á szobámba: nekem van valamim, ami az egész minisztériumban csak a kegyelmes úrnak van: nem hiú rang. nem is hitvány földi kincs (értsd: nagy fizetés), nem népszerűség, avagy köztisztelet, hanem ideges gyqpiorbai. Másnap a kegyelmes úr újra hívatott és tudakozódott afedőL hogy minő éjszakám volt. Midőn minden hímezés. és hámozás nélkül megvallottam, hogy köszönöm, komiszul töltöttem az éjszakát, arcán gyönge derű futott át Ö nem köszönte, de szintén komiszul töltötte kegyelmes éjjelét. — Nézze. Laska, én magának •többet adok. mint szabadságot Én magának ajánlólevelet adok a margitszigeti kezelőorvosomhoz. — Ugyanahhoz, aki exceHenciá- dat nem tudta kigyógyítani? — Ugyanahhoz. Van neki most egy új gyógymódja. amellyel a gyornaridagességet orvosolja. — Exceilénoiád talán már próbálta? — Nem. édes Laska... (Édes Laska! Hihetek-e füleimnek?) — Nem. édes Laska nem próbáltam. .. még senki se próbálta... Ön lesz az első. édes Laska... ön lesz a tengeri nyúL.. bele fog kerülni az összes európai szaklapokRákosi Viktor (1860—1923). Elsősorban Sipulusz néven ■publikált humoreszkjeivel szerzett orszáaos hírnevet és népszerűséaet. Joai tanulmányait félbeszakítva úisáaíró lett a Budapesti Hírlapnál. 1894-ben meaalavította Kakas Márton című heti előlapját. s 1908-ia szerkesztette. A Kakas Márton a Füaaetlensé- ai Párt politikáját támoaatta. s rendkívül népszerűvé tette felelős szerkesztője nevét. 1901-ben orszáaovűlési képviselővé választották. Számos újsáanak és folyóiratnak volt méa a szerkesztője. Reaénveket és történelmi tárává elbeszéléseket is írt. de iaazi műfaja a humoros tárca. Eszközei a szellemes ötlet és a vidáman torzító látásmód. Számos külföldi művet is sikerrel ültetett át maavarra. ba... mini világító szövétnek fog lobogni a tudomány mezején... Citálná fogják késő századok. Én a boldogságtól megsemmis ültén álltam ott. s csak akkor tértem magamhoz, mikor a kegyelmes úr így szólt: — A pénztárnál vegyen át erre az utalványra kétszáz korona rendkívüli segélyt. Megérdemli, még sohse volt szabadságon... Boldogan ki- és eltántorogtam. Másnap már a Maréi tszágetre költözködtem, s ajánlólevelemmel azonnal jelentkeztem a kegyelmes úr kezelőorvosánál A következő reggel belefogott a kúrába. Reggel hatkor fölvertek az ágyamból s kétfokos hidegvizes lepedőbe csavartak. Ebben feküdtem két órát. Mikor megizzadtam, jeges vízzel locsolgaittak. mire visszadermedtem. Mikor már olyan állapotban voltom, mint a miskolci kocsonya, hogy mór már pislogtam, akkor száraz lepedőkkel addig dörgöltek, míg vér nem fakadt ki a bőrömből. Azután jött a gyomormasszázs. Űgv meggyom- noztak külön e célra betanított díi- bírkózók hogy két napig eláiultam. Harmadnap a kegyelmes úr is a szigetre költözködött. naponta együtt sétáltunk, s részletesen el kellett neki mondanom a kúra hatásait. Mondhatom, hogy kitűnő volt: egy hónap múlva úgy aludtam, mint a bunda, úgy ittam, mint a pinty, és úgy ettem, mint a farkas. Boldogságomat fokozta, hogy miniszteremnek legkedvesebb embere voltam, s úgy látszik ideges gyomorba jóm egész karrieremnek megvetette az alapját Mikor szabadságom lejárt. a miniszter megölelt én pedig, mint egy győztes hadvezér. meggyógyulva.. mint ő excetlenciáia barátja. tekintélyben meggyarapod- va. vonultam be a hivatalba. A továbbiak már tragikusabban hangzanak, ' A kegyelmes úr behunyt szemmel:. előresizegzett feiiel rohant bele az úi kúrába, és végigszenvedte annak minden gyötrelmeit. És nem gyógyult meg! Mogorvábban, mint valaha. DSft vissza a hivatalba, s az én létezésemről többet nem vett tudomást. Elszakadt köztünk, az egyetlen kapocs, az ideges gyomorbai. Búsan, de egészségesen ha ltom le felemet hivatali asztalomra: ha ki nem gyógyítanak azóta már osztálytanácsos lehetnék. Huh István: Csillag-csend Ragyog fölöttem csillag-csend Attila kardja csillog fent Magamra hagyni nem mernek Élni vidámzó embernek Figyelnek Judás szemekkel ölelnek bilincs kezekkel Világgá szállni nem hagynak Feszül elébem vakablak Kinyújtott kezem lemetszik A karom újra növekszik Ölmot öntenek lábomra Ébremre érző álmomra Kinőtt sorsomba nem férek Harapnak farkas testvérek Mehetnék mai szellemnek Szürke egemre fellegnek Esőcsepp széllel cicázok Akácgyökérbe szivárgók Létembe földbe időzök Jövőm ágain kinövök Szenti Ernő; Felhőkkel védte testét versem emlékeim rövidített kiadásai nyár heverészett a. vadkörtefa alatt az ég felhőkkel védte testét a túlzott felhevüléstől A felkelő nap az ájult éjszakába életet lehelt a hajnal kifogástalan a fák közérzete rehabilitálta a felkelő nap a mellőzött fényeket Vészi Endre: _Távolsági történet u rucz Lajos távolsági autóbuszon kalauz. Reggel kifutnak az Engels térről, s késő este van, mire visszatérnek. Ez a szabályos. De télen megesik, hogy a hófúvás valahol a hegyvidék egyik csigakanyarján vagy a tépett üstökű akácokkal szegett országút 'lapályán marasztalja őket. Ilyen élet! Mondhatni mindemnek, csak unalmasnak nem. Hiszen ezért is szereti Kunucz Lajos, ez a matalkó-tem- gerész. ahogy közelebbi barátai nevezik. Üdülővidékre visz az útjuk té- len-nyáron, s utasaik amolyan két hétre beutalt dolgozók, miehéztesti- ek meg szellemiek, szép vegyes- sédben. „Igényes egy vonal ez” — mondja Kurucz Lajos, s magában már sokkal egyszerűbben így fogalmaz: sokat macerái ják az embert. Sokféle-fajta utas van._ Aki először életében megy üdülésre, az csupa szorongás, merev. meg-, hatódott ünnepélyesség meg tétovasás meg támadást neszelő éberség. Vannak 'dílán gyakorlott utasok. aki'k jó munkájuk vagy ügyeskedésük folytán mór olyan otthonosan mozognak, mintha jártasságuk a beszivott anvateijei áradt volna szét bennük. De Kurucz Lajos igazán szereti az embereit. s minden útján akad két- három gyámoltalanja, akiket tanácsokkal segít, s egy-két pökhendije. akiket valami mozgásból, reflexből, fintorból ragozott jelbeszéddel int bizonyos realitások tiszteletére. Amúgy ő maga sem nagyon elveszett gyerek, életrevaló, zömök, barna akár egy jól kisütött kenyér, haja csupa válogatott erős szál. sűrű. koponyára tapadó;* gubancos szemöldöke alatt gömbölyű szem. pupillájában apró pirosas fénycikkekkel. Délelőtt tizenegy tájt érkeztek meg, szokás szerint, sötét lucfenyők közül kiemelkedve, gőzt és gázt lövellve a végállomásira!, a fennsíki faluba, ott aztán megenyhül a makacs kapaszkodóktól át- izzott motor, s lassú nem hallható döngicsélésisel 'kihűlt. A sofőr meg a kallauz pedig — nyáridő lévén — letarisiznyáznaik a rétre, amelyre lila. sárga meg kék sávokat festenek a virágok. Következik a négyórónyii várakozási idő, fele órabérrel. Fele óraibér, ez arra buzdít, hogy a másik felét, amely elmaradt, pótolni kell a természettel, vagyis megadni a szemnek a tágas látnivalót, testnek a nap melegét, gyomornak az otíthon csomagolt falatokat, ilyesmiféléket. A kocsivezető pedig megadja magárnak az alvást, amit mindennél jobban szeret; benzin - szaigosan végigterülnl az illatozó sarján, két karját széttárva, hanyatt, egy fordított .repülés ősi alakzatában, s nézni az ég változatait. a gyorsan surranó, könv- nyű felhőket, várni két felhő között a forró napot s eközben lassan elrepülni, aludni. De Kurucz Lajos túl zömök • és túl lobbanékony, s a maga huszonnégy esztendeiének törvényei szerint szabályosan izgága. Az ilyen ember másképpen hozza be az elmaradt ötven százalékot. Nem is bóklászott sokat, van az ilyen fiatalembernek iránytűnél pontosabb sokdimenziós megérzése. Így iutott el az ebéd jelszavával egv vadőr özvegyének. Pék Jánosné született Krisztián Johannának házába amely városi nyaralóknak főtt étellel, az olyan két utazás közötti fiatalembernek pedig, mint Lajos tartózkodó- hellyel szolgáit. Johanna, vagyis Hanka szőke volt. mint a pergetett méz. Tagos. telt. fehér bőrű, semmi gombóc, de csupa hajlat, mintázott gömbölyűség. Eleinte nemiigen akarta elvállalni Kurucz Lajost, minek is néki az ilyen fiatalember, ’ön-megy, csak pletyka lesz a dologbóL De Lajos mindennap jött és ment tegnap is, ma is. holnap is. s az ő állandó érkezése és búcsúzása bizony osabbá tette a létét, mint sók olyan emberét aki nem mozdul ki a kerítés mögül. Vagyis éppen ez a ritmus lett az özvegy gondolataiban mintegy az állandóság jele és biztosítéka. Elmúlt a nyár. majd legyűrték a hegyvidéki tél nehézségeit is. A szinte mindennapi viszontlátás találkozásaik rendszerévé lett Hanka ott állt a Molnár-sziklán — ott ahonnan egyszer egy szén. kövér molinórleány szerelmi végínségében a mélybe vetette magát —, s leste a MÁVAUT-kocsd szürkéssárga teknőjét. amint prüszkölve kiemelkedik az össze- boruló fák közül, s hozza r emberét. Ment akkor már c így tudott s akart rá gondolni. Lajost nem 'tartotta otíthon beteg- sé" családi ügy, mindig ott volt, oldalán a test melegségétől s a verítéktől sötétre pácolódott bőr- táskával. amely combját verd es te. s kerek koponyáján a félrezöty- tyent sapkával, amelyet viszont a ■ kemény csikóhaj akart levetni magáról. Lassan, észrevétlen már az őszről beszéltek, s az asszony érezte, ez is az állandóság finom rezdülése. így értek el újra nyár derekáig. Kurucz Lajosról társai úgy beszéltek, mint szerencse fiáról. Mert Pékné kívánatos asszony, friss szappanszag ússza körül mindig, s a ruhája olyan gyűret- len, makulátlan, mintha most került volna élő a szekrényből. Lajosnak házias szokásai támadtak, már nemcsak a szerelemről, a munkájáról is beszélt az asz- szonynak. Elmondta az utasokat, hosszan időzött egy-egy apró mozzanatnál, leírta az elfáradt, bóbiskoló embereket amint odafelé utaznak, aztán, vissza, hazafélé már pirosak, barnáik, kigpmbö- lyöditek. mintha aranyi év után a marná luknál iártak volna látogatóban. ..És szén lányok... nem utaznak azon a buszon?” — kérdezte az asszony tréfásan, de szorongva. ..Miért ne? Mindenütt utaznak szép lánvok.” Laios hangiában nemcsak hetvkesé.2 volt. de biztosíték: te csak légy nvugodt. nekem te vagv a szén lánv! Egvik nap zuhogott az eső. de Pékné ott állt a sziklán, várakozott. Kendőié szépen esztergált vállára tapadt, bő mellének kereksége átütött a meenvinkosodott blúzon, haja, ez a nehéz, sárga tömeg. a víztől sötét lett, összetapadt. Késve érkezett az autóbusz; de végre itt volt, kifejtette magát az eső bamásszürke gomolyoglából. Pékné elébe sietett Öröm cikkant át a szívén, lám, most így láthatja őt Lajos, áziottan, vizesen, esőtől fényes arccal! Hogy így is várja őt, nincs olyan vihar, ami visszatartaná! Már mindenki lehuppant a kocsiról, csak éppen a Lajost nem látta sehol. Ismerte a sofőrt, aki alvásban tartalókoljia legjobb energiáit, de az most sietősen másfelé indul ö maga csak távolról látta, hogy idegen kalauz jött a kocsival. Rös- tellt odamenni, bár tele volt rossz sejtelemmel, mi történhetett az 6 % Sakkjátékos
