Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-22 / 274. szám
1981. NOVEMBER 22 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Földrajzóra a 8. b osztályban Tiszaburán. Az általános iskolába 350 diák jár a kisegítő osztályokkal együtt Felbomlott együttesek, szakkörök nyomában A statisztika szerint tavaly a megyében hatvanhat zenekarban, ötvenhárom énekkarban, harminckét színjátszó-, harminchét bábcsoportban, ötvennyolc néptáncegyüttesben, harminchat képzőművészeti körben, negyvenhárom film-fotó klubban, tíz hobbi jellegű csoportban s százhuszoniki- lenc művészeti tanfolyamon összesen több mint kilencezren töltötték el rendszeresen szabad idejük egy részét, művelődtek, szórakoztak. Tiszavirág-életű Big Band Több hónapig tartó szervezés, próbák után nagy sikerű műsort adott tavaly a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban az újjáalakult szolnoki Big Band. A bemutatkozás után a tizenhárom A, B, illetve C kategóriás minősítésű zenész lelkesen beszélt a tervekről, a repertoár bővítéséről, fellépésekről. Egyikből sem lett semmi ... Illetve az első koncertet még kettő követte, azóta a szaxofonosok, trombitások, oozaunosok ismét régi együtteseikben zenélnek. Így hiába hívták a szolnoki Big Bandet a debreceni jazzna- pokra, a zenekar addigra felbomlott. — Miért? — Szinte nevetséges összegen, havi 6500 forinton múlt — mondja Schaff László, a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat előadója, a zenekar egyik alapítója. — A zenészek ötszáz forint tiszteletdíjat kértek, ezért havonta egy alkalommal adtunk volna koncertet. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ adott helyiséget a próbákhoz, de a tiszteletdíjat nem tudtuk előteremteni, nem találtunk mecénást. Senki sem vállalta A jászárokszállási honismereti szakkör mesemondóit megismerhette az egész ország. A tanyai kollégium diákjai között „fedezte fel” a Kasza testvéreket Faragó Jánosné, a kollégium s a szakkör vezetője. Már középiskolás tanítványai között akadnak aranyérmes citerá- sok, néptáncosok, énekesek. A honismereti szakkörben természetesen a diákok mellett felnőttek is dolgoztak, közösen gyűjtötték szűkebb hazájuk hagyományait, szokásait. A múlt idő sajnos nem azt jelenti, hogy nincs mit gyűjteni a nagyközségben, hanem felbomlott a szakkör. — Már nem tudok annyit dolgozni, mint eddig. Ezért mondtam le a szakkör vezetéséről — magyarázza a nyugdíjas pedagógus. — Nem találtak utódot? — Sajnos nem vállalta senki. — Mit szóltak hozzá a szakkörösök? — Egyrésziik a tánccsoportba, mások a pávakörbe mentek át. Ügy tűnik, a pávakömek most máp- sikerül vezetőt találni, így folytathatják munkájukat az énekesek. — Hosszú időn keresztül vezette a honismereti szakkört. Nem kis sikerrel, eredménnyel. Bizonyára nem egykönnyen döntött a visz- szavonulás mellett. — Annál is inkább nem, mert maradtak még terveim. Szerettünk volna egy tájházat, amelyben a jellegzetes jászárokszállási foglalkozások összegyűjtött eszközeit állítottuk volna ki. Találtunk is a nagyközségben egy régi narasztházat, amelyben a szakkör tagjaival bérén-' deztük volna a csizmadia-, a kalaposműhelyt. Ám nem volt pénz a házra, azzal utasítottak el, hogy „nem alkalmas az időpont”. — Ugye, ennek is szerepe van a visszavonulásban. Hiszen továbbra is dolgozik, azt mondta: cigánymeséket gyűjt. — Ügy érzem, elfáradtam ... Veszteség a településnek is Ha az utóbbi évtized adatait összehasonlítjuk, akkor a színjátszó és a különböző érdeklődési körű, hobbi jellegű csoportokat kivéve növekedett az amatőr művészeti együttesek száma, örvendetes, hogy újak alakultak, de a régiek közül jóné- hány felbomlott. Feloszlott az igen szép eredményeket elért jászfényszarui cigányegyüttes. 1975-ben még negyvennyolc, tavaly viszont már csak 32 színjátszócsoport volt a megyében. Időről időre hullámvölgybe kerül a jászberényi Tanítóképző Főiskola irodalmi színpada is. Az egyik együttesnél anyagi gondok, a másiknál megfelelő vezető hiánya, a harmadiknál az érdektelenség okozza a felbomlást. Sok esetben azonban egy kis törődéssel, odafigyeléssel elkerülhető lenne a csoportok felbomlása. S ki vitatja, hogy megérné? Hiszen azontúl, hogy egy-egy együttes, szakkör kellemes, hasznos időtöltést, művelődési lehetőséget teremt a csoport tagjainak, munkájuk gyarapítja az adott település kulturális értékeit is. T. G. Nyitott hetek Magyar filmek külföldön A közeljövőiben több külföldi városban rendeznek filmfesztivált, amelyen magyar alkotásokat is bemutatnak. Or- léans-bam András Ferenc. A Legnagyobb sűrűség közepe című filmjét láthatja a közönség;. A rendezvény zsűrijébe meghívták Gábor Pál filmrendezőt is. Helsinkiben hét magyar alkotást vetítenek: többek között lá/tiható lesz Huszárik Zoltán Csontváry, valamint Szabó István Bizalom című filmje. Algériáiban Gaól István Cserepek, Kézdii Kovács Zsolt a Kedves szomszéd1 és Jeles Amdirás A kis Valentino című művét forgatják le. ■■ Ötezer éves leletek November 23-tól december közepéig — a korábbi évekhez hason loan — ..nvdtott hetek” tesznek a fővárosi egyetemeken;, főiskolákon. A KISZ Budapesti Bizottsága és a Fővárosi Tanács pályaválasztási intézete szervezésében -gazdag programot kínálnak a vendégeknek, a negyedikes középiskolásoknak. Ewy vaigy több napon át a 25 budapesti felsőoktatási intézményben váriók a pálya- választás éllőtt álló. iövőre érettségiző több ezer fiatalt. A „nyitott hetek” fővárosi pnogre'miót valamennyi középiskolában közzéteszik, s több ezer példányban kinyomtatták a pontos helvet és időpontot tartalmazó tájékozató füzetet. A programok természetesen fakultatívak. ősi sírmaradvényra bukkantak a napokban építkezés földmunkái közben a Szekszárdit Állami Gazdaság úi- berek-pusztaá kerületi központiénak udvarán. Klem Henrik művezető beielenité- sére Zalai Gál István, a szekszárdi múzeum régésze neolitkori. az úgynevezett lengveli kultúra ideiéből való sírt tárt fél. Az előkerült mlintegv ötezereves lelet: egy zsugorítva eltemetett ember csontváza és hat vörös festésű agyagedénv került elő. Az edények kultikus célt szolgáltak: bennük élelmiszereket helyezitek el a halott mellé. SZÓVAL, MEGGYŐZÉSSEL, NEVELÉSSEL Gondolatok a népművelők egyesületének vándorgyűlése után „Mi légyen az, hogy nép- mívelő? A népmívelő egy személy, mely ősidőktől fogva létezik. Csak amíg azelőtt varázslónak, sámánnak hívták, mostan márpedig áldozati báránynak.” — A Magyar Népművelők Egyesülete II. vándorgyűlésének, A népművelő kiskátéja, avagy mivel étessük honfitársainkat című szatirikus kiadványában találtunk rá eme meghatározásra. A szakma mibenlétének humoros, ön- ironikus megfogalmazása sokat elárul népművelőink jelenlegi helyzetéről, amelyről sok szó esett a kétnapos tanácskozáson. Ám mielőtt azt hinnénk, hogy valamiféle „önsajnálkozó”, panaszkodó fórum lett volna az idei vándorgyűlés, leszögezhetjük: a résztvevők — művelődési házakban, klubkönyvtárakban, üzemekben, termelőszövetkezetekben, a kulturális irányításban és tájékoztatásban dolgozó közművelődési szakemberek — felelősen, önkritikusan, a munkájukat meghatározó társadalmi, gazdasági tényezőket sem figyelmen kívül hagyva keresték helyüket, határozták meg feladataikat a mai magyar társadalomban, művelődéspolitikai célkitűzéseink megvalósításában. Gondolataikat az értelmiség, társadalom és közművelődés összefüggései köré csoportosították ez alkalommal. Erről a témáról tartott előadást dr. Huszár Tibor tanszékvezető egyetemi tanár, aki az értelmiség különböző történelmi korokban, különösen a felszabadulást, a konszolidációt követő években és jelenünkben betöltött helyéről, szerepéről, konfliktusairól, presztízskérdéseiről beszélt. A szekcióüléseken elsősorban előadásának az a része kavart nagy vitát — és késztette továbbgondolkodásra a szakembereket —, amely társadalmi, gazdasági életünk folyamatait, napjaink gazdasági reformjait s ezekkel összefüggésben közoktatás- és közművelődés-politikánk kérdéseit elemezte. A közművelődés nem szakmai belügy. A társadalom műveltségi struktúrájának alakítása, műveltségi szintjének emelése, a kor követelményeihez való igazítása minden társadalom alapvető érdeke. S a népművelők — noha kulcsfontosságú szerepet töltenek be művelődés- politikai célkitűzéseink megvalósításában — önmaguk nem képesek —. a kiművelt emberfőik sokaságának hazáját megteremteni. Az ország szellemi erőinek összefogása, az értelmiség egységes közművelődési szemléletének kialakítása mindenekelőtt ezért is fontos. Sokakban felmerült azonban a kérdés, hogy az egyetemeken, főiskolákon kapnak-e megfelelő népművelői indíttatást a hallgatók — mérnökök, közgazdászok, pedagógusok stb. — a szakmai képzésen túl felkészítik-e őket a társadalomban rájuk váró értelmiségi funkciók betöltésére is? Mielőtt azonban egyértelmű nemmel válaszolnánk, meg kell jegyeznünk, — ez Huszár Tibor megállapítása —, hogy már az általános és középiskolákban sem eléggé hatékony a közéletiségre, a demokratizmus gyakorlására, a társadalmi kérdések iránti fogékonyságra való nevelés. Napjaink oktatási-nevelési reformjai remélhetőleg a jövőben kedvező változást hoznak ezen a téren is. A reformok megvalósítói s az iskolai munkához — jó esetben — közvetlenül kapcsolódó közművelődési szakemberek azonban már ma sem nélkülözhetik a szélesebb látókört, a távlatokban való gondolkodás képességét. Épp ez késztette némi önvizsgálatra a jelenlevő szakembereket. Vajon megtesz- nek-e mindent azért, hogy megfeleljenek kultúraközvetítő, művelődésszervező szerepüknek? Természetesen a népművelőik sem lehetnek polihisztorok, de arra mindenképp törekedniök kell, hogy felgyorsult, információgazdag világunkban lépést tartsanak társadalmi, gazdasági életünk fejlődésével, változásaival, bizonyos szociológiai áttekintéssel bírj#* nak a jelenünket meghatározó kérdésekről. Ily módon talán kevesebbet hallanánk azt a gyakori panaszt is, hogy a népművelőket nem tekintik partnereknek a más értelmiségi csoportokhoz tartozó szakemberek, nincs kellő presztízse a szakmának. A kérdés persze ennél sokkal összetettebb. Egyrészt; egyáltalán mennyit, mit tud a közvélemény a népművelők munkájáról, feladatairól?" Annyit semmiesetre sem, mint a hagyományos értelmiségi foglalkozásokról, például az orvosok, tanárok társadalomban betöltött szerepéről. (Ámbár ugyanezt a problémát hangoztatják a műszaki pályán dolgozó értelmiségiek is.) A vándorgyűlésen is azt állapították meg, hogy az eddigieknél világosabban, hangsúlyozottabban kell tudatosítani az emberekben — nem csupán az értelmiség körében — a népművelők szerepét, funkcióit, munkájuk jelentőségét. Hisz az ügy, amit képviselnek, amiért dolgoznak, társadalmi haladásunk egyik alapköve. T. E. „Magamra maradtam, mégsem vagyok egyedül” Bemutató, ankét, referátumok Országos tanácskozás Szolnokon Az Országos Pedagógiai Intézet és a Szolnok megyei Moziüzemi Vállalat szervezésében holnap a megyeszékhelyen kétnapos országos tanácskozás kezdődik Az oktatás és a filmművészet szakembered az eszmecserék sorain megvizsgálnák éterrvi etk a Mlmoktiatás tehetőségeit. az általános ás a középiskola képzési rendszerében. A tanácskozást holnap délelőtt fél 10-kor. a Tisza mázliban Kovács András filmrendező nvitia meg. Ezt követően Film a társadalomban címmell! Gyertyán Ervin, a Magyar Televízió főosztályvezetőié tart előadást, majd Glaitz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia Törtiénetemtudománvd Intézetének osztályvezető ie a film, és történelmi ábrázolás kapcsolatát elemzi. Délután korreferátumok hangzanak el. meLvek bemutat iáik. ismertetik az eg vés iskolatípusokra iellemző tapasztalatokat. íelihíváíiák a figyelllmet a hiányosságokra, érzékeny nontokra. Egyetemi és főiskolai Oktatók számolnak be a .tanárképzés e témához kapcsolódó lehetőségeiről. A korreferátumok után Kéízdii Kovács Zsolti A cti- ménv ioga és Sára Sándor Néptanítók című alkotásait mutat iák be. melyet ankét köveit. Az első nap programiának zárásaként a filmszínház termeiben a B.aflázs Béla Filmstúdió, a Magvar Televízió Ős az Oktatástechnikai Központ pedagógiai témáiú fiímieit nézlhetik meg a résztvevők. Kedden különböző szekciókban folytatódik a találkozó. A tanácskozást összevont üléssel zár iák. T isiza várkonyon született gyerekeskedetrt. 1943-bam, amikor diplomás tanító lett, a folyó könyöke mellett húzódó faluban nem volt állás, két esztendeig a túlsó partom, a rákóczdifalvi tanyavi- látHL az iskoláiba hónuk alatt palettával érkező, emberkéit tanította a betűvetés, a számolás tudományára. Az összevont osztályban 60—70- en szorongtak, apróságoktól a süldő lányokig. A felszabadulás után szülőfalujában kétszer ennyi diák várta, de örömmel vállalta. ennél szebb, nemesebb feladatot nem. tudott elképzelni. — Nagyon jól ismertem mór akkor is azt a mondást, ho^v senki sem lehet próféta a saját hazájában — mondja Fekécslházi Szabolcs- né Székely Magdolna. — Nem próféta 'hanem néptanító akartaim lenini. Minden ki ismert, de ez legfeliebb a kezdet kezdetén okozott gondöt. Elfogadták tanítónak, bár a megszólítás sehogy sem állt a szájukra, ezért maradt a -lánykori becenevem, Duzsó. amit a gyerekek a nénivel megit,oldottak. Ha valaki szereti a munkáját a gyerekeket, tud örömet szerezni magának. Nyugdíjasként is falujáért dolgozik másoknak. Egykori tanítványaimmal mostanában is szívesein emlékszünk vissza a színjátszó csoport előadásaira. LovasikocsiLval „tájoltunk”. Tisaaienőnl. Vezse- nyen. Ha dolgozni kellett a földeiken akkor sem keseredtek el a gyerekek. Jó kedv- vei gyűjtötték a kalászit, szedték a cukorrépát. — 34 évig tanított szülőfalujában!. dolgozott vezető- beosztásban társadalmi munkában mindig az elsők között járt. Kollégái szerint 3 esztendeje — mikor nyugdíjba ment — az utolsó tanévben ás egy pályakezdő ■lelkesedésével:, úi ötletekkel készült az óráikra. — Azt hiszem, ez velem született tulajdonság. Szeretem az embereket, a várlko- nyiafcait. Belső kényszer hajt óHaifidóanj. hogy. csinálnom kell valamit, s az hasznos légy'—. — Nyugdíjban siem pihen. Egy éve a Hazafias Népfront községi titkára. Talán most tudom igazán kamatoztatni, hogy idevalósi vagyok. A régi kapcsolatok, barátságok révén szívesen segítenek az emberek, amit Szervezünk, tervezünk. a közösségért, egymásért tesz- szük. Elmondják ügyes-bajos dolgaikat, s fia ái nem is tudom megoldani, továbbítom :az illetékeseknek. Az iskolától sem szakadtaim el teljesen'. A szülői munkaközösségben dolgozom ott ebédelek, a gyerekek bemutatóira, rendezvérveire örömmel meavek el. Bár magamra maradtam sosem érzem hogy egyedül vagyok. Együtt élek a faluval, aiz emberekkel. F. S.
