Szolnok Megyei Néplap, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-07 / 235. szám

4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. OKTÓBER 7 — Te, Anikó, most utoljára jöttem el hozzád, s kérlek, járj iskolába. Alig kezdődött meg a tanév, s minden nap írom az igazolatlan hiányzást! A végén anyád is megunja, s bemegy a tanácshoz. Akkor pedig baj lesz, értsd már meg) — Mondhatja maga ezeknek, olyan buták, mint a sötét éjszaka! Meg­látszik rajtuk, hogy iskolakerülők voltak. Vihognak, trágárkodnak. Kár nekik a jó szó! — Hogy mehetnék én iskolába, mit képzelnek maguk? Üljek be a padba, a kis taknyosok közé, én, akinek már ura van? — Dehát élettárs csak, és katona! Te meg nem is dolgozol, s tizenöt éves vagy, hát nem gondolkozol? Miből élsz? — Abba meg ne üsse az orrát senki! Én az ura édesegy ikertestvére idefogadtam, jut neki egy tányér leves, ahol annyinak főznek. Családlátogatás Még a nyár eleién történt. A szolnoki Városi Tanács ülésén interoetllác i óra szót kapott a kisegítő isköLa egyik tanácstag-tanítónőié. Bujdosó Jáhiosné. ö mondta el a tisztelt tanácsnak, hoev rengeteg nevelői munkával, .törődéssel is sok nehézségük van tanulóikkal. A gyerekek többsége túlkoros. Sok a hiányzás, sokan különféle családi okok miatt nem vég­zik elll aiz iskola nyolc osz­tályát. A családi okok kö­zött vezet a korai házasság vagy élettáraválaszitás. s az­A nevelők azonban ennél többet szánté általánosítha­tó ielenségieket is tudnak. A nagycsaládos szülőknél Pél­dául természetes: ha az anya megbetegszik vagy kórháziba kényszerül, a leg­nagyobb lány oítthon marad, éüátiai a beteget meg az egész családot. Sokszor meg­történik az is: a szülő gon­dosan elereszti reggel isko­lás lányát fiát aztán este haitósági ember kíséretében érkezik haza a gverek. Tár­saival még az iskola környé­két is elkerülte aznap. s többedmagáJval kis édessé­geit. ezit-azt emelt el vala­melyik áruházban. Mondják, mindennek elle­nére a kisegítő iskola sok olyan, emberit adott mér a városnak, aki szorgosan dol­gozik. példás életeit éli. Csakhogy énben ez a bökke­nő ! A munka! Ez volt a nváredeii inter- Dellácáó egyik oka is. A ta- nácsitag-ítanítónő taroaSztala- taiit idézte. Ha a város üze­mei. vállalatai közül bár­melyiket megkérik, enged­Aki ezek után azt hiszi, hogy a kisegítő iskola tan­testülete csak eme vár. s més sandia. már a tanév első hónapjában semmi, bi­zony téved. A föliehb idé­zett beszélgetés énben a md- nab zajlott le a Verseghy úti barakkvilágban. Két tai- nítónő indult családlátoga­tásra. Két céllal: a 15 éves Anikót jobb belátásra s va­lamiféle döntésre bírni — s fölkeresni azt a súlvos be­teg. többgyermekes asszonyt aki béltíélsan szervezte meg nagvüánva iskolába iárását s otthoni helytállását is. Anikóval nem a legmeg­nyugtatóbb körülmények kö­zött tárgyaltak. A lakásba — a katonának bevonult élettára testvérének ottho­nába. ahová őt befogadták senki nlem hívta a tanító­nőket. Ahogy múltak a be­szélgetés bércéi a kerítés nélküli ház ellőtt úgy gyűl­tek az otthömtevő. ráérő nők. Többségük fiatal, egy­két gyerekes, vagv harma­dikkal. negyedikkel váran­dós asszony. Mind iól ismer­te a tanítónőket. Nem vélet­lenül ! — Látja-e — kérdezte egyikük — tanító néni. azt jósolta nekem, nehéz lesz az életem. Nem mondom, hogy dúskálok az életben, mdólta az iskolát otthagytam, azért az első emberért dé már a nyolcadik urammal élek! Meglátszott. És hallatszott is. Ebben a világiban olyan természetesen kimondanak mindent — talán a nők a férfiaknál is bátrabban — hogy időnként nem tudta, nyeljen-e az ember, vagy-­Érdekes módon a kislá­nya» termeuíl. annál na­zal együtt a korai gyermek­szülés is. A szülők se arra .törekednek egyértelműen, hogy a gyerek iáría végig az iskolát. Van. aki szé­gyellt hogv gyereke ebbe az iskolába jár. hogy valami­vel gyengébb kéoességű az átlagnál — ami sokszor, a szorgalom és igyekezet ered- ményekénit iára is változik — s van olyan is. aki úgy Van vele. ha őtőle elfogad­ják a munkahelyén, a bér­listán a két keresztet maid elfogadják a gyerekétől is. nék meg az iskola eav-egv osztályának látogatását a munka megismerését szíves­örömest fogadják őket. Az is megszokott, hogv a nemrég éoült körezerű iskolában je­lentkeznek szocialista brigá­dok. Mit szeretnének a diá­kok. a pedagógusok, miiben segíthetnek? Játszótér keik vagy javítani a tantermek­ben ezt-azt? Esetlég besegít­senek egy-egy osztálykirán­dulásba? Aztán, ha négy-öt az isko­lai tanulmányaikat szénen .befejező lánnyal, fiúval út­nak indulnak, hirtelen be­zárkóznak az üzemek, válla­latok. Pedig kellene a mun­káskéz. inaritanuló-fölvételt is hirdetnek. Igen ám. de amikor a bűvös szó elhang­zik — és ed kell hangoznia —. hogy a gverek kisegítő iskolában végzett egyszerre ..minden hely foglalt, betelt a létszám”. Marad a segéd­munka. Hogyan lehetne — mert kellene —ezen segíte­ni? Kérdezte a tanítónő, s nem hiszem, hogy jövőre eJ- oszlik ez a gond. gvobb és butább szájú Ani­kót mindenki védi. — Tehet ez róla. hoav él­szerette a mostóhaania? Mért nem vigyázott iobban az anvia az emberére? Ha meg az ember úgy döntött hogy inkább a lánya, mát ugrálnak? Maid hazai ön a katonaságtól, elveszi és kész! — Nem mégy haza anyád­hoz? — kérdézi csöndesen és nagy türelemmel a taní­tónő. — Ha anyádnak iön — mert papíron méa az ő neveltje vagy — a büntetés a hiányzás miatt nem fogia kifizetni, fizetett mér eleget! És az lesz a legjobb, ha be­megy a tanácshoz, beieléniti a gyámhatóságnál, hogv el­költöztél.. Csakhogy 15 éves vagv. kislányom, és hatodik osztályból maradtál ki. Mi lesz. ha állami gondozásba vesznek ? Nincs munkahe­lyed. a távollevő élettára se tarthat el. És az élettársad­nak már van egv gyereke, aki .neked féltestvéred Nem gondolod, hogy az az em­ber egyszeresek itegled ás megun, mint az édesanyá­dat? S akkor mi lesz? Anikó vonogatia a vámét ocsmény félmondatokat ereszt el a száián. amit ha­hota kísér. Jobb innen to-, vébb menni, bár egv fiatal férfi ráiuk szól: — Buták ezek. tanító né­ni. mint a sötét éjszaka! Mondhatja maga ezeknek napszámáig! Anikó anyja készséggel fo­gadja a látogatást bár ház­zal odébb. Betessékeli a vendégeket s láthatóan büszke rá. hoev bár barakk - lakás az övé is. de tiszta, gondozott iól berendezett. A csinos. fSlartalBssfeony szok­nyája mögé négy év körüli kisfiú bújik, ö az Anikó fél­testvére. az ő apja ..vette el” a lányt s hagvíta el az édesanyját aki különben négv évig volt az éllettáraa. miután hat gyerekkel korai özvegységre jutott. — Mi lesz Anikóval? — visszakérdez ő is. feleletet nem tud. — Nagy szégyen ez nekem, de megtanítottak rá. ne szólliak az életébe. (Később mondják, errefelé veréssel ..tanítanak” ...) A tavaszon se győztem fizetni a bünteitésnénzt az iskolake­rülésért. most azonban in­kább megyek a tanácshoz, elmondom, mi történt ve­gyék Ife Anikó árvaellátását, én nem felélek, nem felel­hetek érte tovább. Látszik, többszörösen ösz- szetörte a családi baj. Har­minchat éves, lányos alakú, szén. de tört arcú asszony. Lemondóan legyint s nem tiltakozik, hogy hamar bú­csúzunk. Tisztelet maguknak — Csókolom a tanítóné asszonyokat — kiált ki egy házból egy iókora. telt asz- szonvság. — No. iöfienek csak be. ugye. megtartottam a szavamat? Nézzék-e. mek­korát vágtak rajtam, tény­leg nagyon beteg voltam, de azért azt mondóm. mind­nek kell járni iskolába! A legnagyobb hazaiön délben, addig én elvágyók magam­ban. s aztán segít minden­ben ! Így az iskola is ma­rad. nekem se kell a szom­szédból kunyerálnii egv tá­nyér meleg levest! A beteg­ség sajnos nem enged dol­gozni. Olajkályha ontja a mele­get. bedig odakünn is be- fűtött az ŐS2Ü sugárzás. A beteg nem tágít a kályhától, heverőie is közel van hoz­zá. A testes asszony valló­ban gyengélkedő. A lánvok suttognak, szem- lesütve hallgatják anviuk hangos beszédét. Az asz- szonv azonban hirtelen csendesebbre vált: — Ilyen szókimondó, nagyszájú vaeyok ón min­dig. ne vegyék zokon, kérem szénen. Azért azt csak meg­mondom maguknak, hogy tisztelet becsület a munká­juknak! Maguk tanítják. Jó­ra nevelik a gyerekeimet. Remélem, még azt is elérik velük, hogy tiszteljék a szülőt s ha felnőnek, se fe­lejtsék el! Bár. ahogy én látom, alig járják ki az is­kolát már mennek is! Em­ber kell ezeknek, nem az anviuk. aoiuk. Pedig elég az ugye telkeim: nyolc gye­reket fölnevelni? Nem kívá­nom ^aguknak, nem én! Aztán nagyot nevet, s iab- ban megnéz bennünket a szoba félhomályában. — Ahogy látom, erre már nem is llesz alkalmuk! Ma­gúik se mai csirkék, én is bekötöttem a busvellárist. elég volt! * * * A családlátogatás ezzel tu­lajdonképpen véget ért. A két tanítónő elbúcsúzott, fo­gadta a házak mellől kiáltok viszontlátását s ment haza. ök tudták, mibe kezde­nek. Nekem még é if él tátit is Anikó sok szemtelen szava Jánt a feiemiben. És mintha magam előtt láttam volna a hirtelen összeszaladt me­nyecskék órust. Csakhogy a hahotájuk, vaskos tréfáik mintha variú- károgás lett volna. Kór.,. Sóskúti Júlia Segédmunka? Az anyát hibáztatják Mérlegen az Idegenforgalom Kulcskérdés a színvonalas vendéglátás Bár az idegenforgalmi sze­zon még nem zárult le, az eddigi adatok alapján is le­vonhatunk némi következte­tést az idei tendenciákról. Az esztendő első hét hónapjá­nak hivatalos adatai arról ta­núskodnak, hogy tovább nőtt hazánk népszerűsége a kül­földi turisták között Július végéig 4 millió 611 ezer ven­dég látogatott Magyarország­ra. Közülük 3 millió 952 ez­ren szocialista, 659 ezren pe­dig nem szocialista orszá­gokból érkeztek. Az idelátogató turisták a tavalyinál több időt 30 mil­lió 452 ezer éjszakát töltöt­tek hazánkban. A szocialis­ta országokból érkezett ven­dégek itt-tartózkodési ideje 26 százalékkal nőtt a többi turista azonban az elmúlt évinél 11,7 százalékkal ke­vesebb időt .töltött nálunk. Az idegenforgalomból szár­mazó devizabevételek igen kedvezően, 42 százalékkal emelkedtek. Ebből a nem szocialista forgalomból szár­mazó bevételek 54 százalék­kal A bevételek növekedé­sének jelentős része a valu­taárfolyam változásaiból, másik hányada pedig a szál­láshelyek költségeinek to­vábbi emelkedéséből fakadt Ennek ellenére megállapít­ható, hogy a turisták zöme bár kevesebb időt tölt el hazánkban, többet költ. Pon­tosabban: költ, ha van mire! Rövidebb idő alatt is igény­be veszi ugyanazokat a szol­gáltatásokat, ha felajánlják neki. Magyarországnak adottságainál fogva soha nem lesznek olyan idegenforgalmi lehetőségei, mint mondjuk a tengerrel és melegebb éghaj­lattal megáldott országok­nak. Hozzánk a nyugati tu­risták elsősorban nem azért jönnek, hogy fő szabadságu­kat itt töltsék el: általában átutazóra, hétvégekre, rövid pihenőre érkeznek. Ezt a rö­videbb időt nekünk célszerű lenne maximálisan kihasz­nálni. Kulturális programo­kat, táncesteket, hangverse­nyeket már hónapokkal az előadások előtt kellene kül­földi irodákban propagálni. Az idén szállodáink 40 mil­lió forintot fordítottak szol­gáltatásaik bővítésére; sok­helyütt épültek uszodák, szaunák, szolláriumok, te­niszpályák. A jelenleginél azonban még mindig sokkal többre lenne igény. A pél­dák sokasága közül egy: a BNV idején a vásárlátogató külföldieknek nem szervez­tek semmiféle külön progra­mot; ők hiányolták a kultu­rális, szórakoztató rendezvé­nyeket, mi pedig jelentős be­vételtől estünk el. Áraink versenyt tartanak a világpiaci változásokkal; Magyarország mór nem olcsó „pihenőhely”. A turista pén­zéért jogosain várja el meg­szokott kényelmét. Éppen ezért talán nem ártana felül­vizsgálni néhány szállodánk besorolását. Vegyük akár az elavult budapesti Palace-t, vagy az Astoria szállót, ahol túlságosan .magas tarifát szabnak szolgáltatásaikért. De nem minden külföldi vendég vágyik a Hilton ké­nyeimére. Az 1982-ben már üzemelő négy új fővárosi szállodákban összesen 2100 új szállodai ágy lesz. Az épülő új szállodák mellett azonban olcsó szálláshelyekre: mote­lekre, panziókra is szükség lenne. A jogszabályok lehe­tővé .tesaik panziók megala­kítását — néhányra már van is példa —, hirdetésük, pro­pagálásuk azonban még ne­hézkes. Pedig a magánkez­deményezések, amelyekre a jövő esztendőtől több lehető­ség nyílik^ sokat segíthetnek a kispénzű turisták szállás­gondjain. Az idegenforgalom másik kulcskérdése a vendéglátás. A turisták zöme nem a Má­tyás pincében akar jóllakni. S ha nem talál pénztárcájá­hoz jobban illő kisvendéglőt, akkor inkább a közértben veszi meg vacsoráját. Kevés az ételbár, az önkiszolgáló. Sőt, utóbbiak zöme lerom­lott többnyire csak elijeszti a vendéget Az illemhelyek állapota — hiába kifogásol­juk évek óta — nem válto­zik. Apróság, mégis a turis­ta kedvét szegheti. Akit az is bosszant, ha nem talál út­baigazító táblákat az idegen- forgalmi nevezetességekhez, ha sehol nem beszélnek vele az anyanyelvén vagy vala­melyik világnyelven. Többnyire pénzkérdés, hogy miként fogadjuk a vendége­ket A fejlesztésre jövőre sem jut több. A meglevő le­hetőségeinkkel azonban job­ban kell sáfárkodni. Világ­hírű fürdőink, gyógyvizeink több vendéget vonzanának, ha nagyobb lenne a propa­ganda, s több szolgáltatást ígérhetnénk a látogatóknak. Az idegenforgalmi idény meghosszabbítását, szállo­dáink jobb kihasználásátse­gíthetnénk elő, ha a jelenle­ginél több rendezvényt; nem­zetközi konferenciát, szak­szemináriumot szerveznénk. Ahhoz azonban, hogy a tu­risták Magyarországra láto­gassanak, főként, hogy újra visszatérjenek, még tanul­nunk kell ezt a „mestersé­get”. B. Mezei Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom