Szolnok Megyei Néplap, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. OKTÓBER 18 fArckégvázfotJ HÁROM FALU „GAZDÁJA” Odalett a fakilincs Régi igazság: akadnak em­berek. aikket a sors kiszá­míthatatlan csanásai mea- roDDamitamak. míg mások iellemét ugyanezek a meg- •Dróbáltaitások acélossá, ke­ménnyé ed zik. Erről a 35 esztendős Bordás Imre. a td- szaörsi Nagyközségi Tanács elnöke sokat tud mesélni. Ma is fá dalia. mennyire ke­veset eitheitte ki a világ egyik legszebb szavát, azt hoev édesanyám. Még énoen hogy nyelvéhez illeszt gette. megpróbál gáttá a csuueme- leg hangokból álló megszó­lítást. nehezen engedelmes­kedő száiial formálta a leg­első értelmes kifeiezéseket — amikor meghalt az édes­anyja. Nagyszülei féltő sze­retettel vették körül de a pótolhatatlant ők sem tud­ták téliesen oótolnd. A ma­ma kínzó hiányát hosszú esztendőkön át magával ci- oelte: leste, remélte, hátha eevszer váratlanul1 visszatér, felkiania. magához öleli. A valóság és a kéozelet határán vergődve azonhan lassan, fokozatosan ráéb­redt: neki más a sorsa, mint a többi gyereké. tetteiért ne­ki kell vállalni a felelőssé­gei a* rászakadt önállóság pirsabban érlelte felnőtté. Nélkülözni éDDenséggel nem nélkülözött, megvolt amenv- nvi érmen kellett általános iskolai, mafl gimnézimui ta­nulmányaihoz. ugyanakkor tudta, nincs mögötte anyagi erő — pártfogó, összekötte­tés — ió ismeretség. — Min­den aoró sikerért keményen meg kell küzdenie. Még se ember, se gverek, amikor az édesapját is temeti. Sze­rencsére időközben a kato­naság remek iskola volt szá­mára. Ott lett KISZ-' ":4r. nárttag. megkapta a K-.váló katona elismerést, és a is dz- gallmi sikerekre az tette fel a koronái hogy az ő s an- szervezetük kezdeményezte a Vérünket Vietnamért ak­ciót. Ebből az alkalomból a televízióban is szerepelt, és how környezete is elégedett volt tevékenységével, bizo­nyítja : szakaszvezetőként szerelt le. Oda ment vissza, ahol be­vonulása előtt is dolozott: a gyárba. Ott figyeltek fel ki­váló iellemzésére. közösségi munkáiéra, és Tiszafüredre hívták dolgozni a iérási ta­nácshoz. Foglalkozott pénz­üggyel. volt titkársági al­kalmazott. előbb Tiszaörsön. maid 1970-től Abádszalókon vb-titkár. Mindaddig, amíg két esztendeié — 33 évesen — meg nem választották a Huszonegy napi kemény munka után Ismét működik a kiskörei hajózsilip Tegnap reggel ismét meg­nyitották a víziiárművek előtt a kiskörei Tisza II. víz­lépcső hajózsilipjét. A Kö- zéptisaaividéki Vízügyi Igaz­gatóság a létesítmény első nagyrevízióia miatt szeptem­ber 25-én zárta le az átke­lő szakaszt. A karbantartók 21 nap alatt kemény mun­kát végeztek. A zsilip két végét először elzárták a víz elől. a könnyűbúvárok a mélvbe ereszkedve átvizs­gálták. ho.gv a zsilip úgyne­vezett támkapuinak mozga­tását nem akadályozzák-e a víz álltai idesodort kőda­rabok. vagv fatuskók. s a lezárás után kezdték meg a víz kiszivattvúzását a zsi­lipkamrából. A mederfené­tiszaörsi Nagyközségi Közös Tanács elnökévé. A közsé­ged: Tiszaigar. Nap vi vám. Tiszaöms. — egyszóval visz- szatért oda. ahonnan véte­tett. Miiven volt az út szü­lőfaluiétól a szülőfaluiéig? Göröngyös, és nehéz, tele tanulságokkal. Határozott­ság érvelés, meggyőzés, agi­táció. kompromisszum — m^gannvd állomás.- kifejezés, amellyel meg kellett ismer­kednie amellyel léDten-nvo- mon találkozott és amelyet alkalmaznia kellett. A hely­zete ma sem könnyű, elvég­re a három falut eevüittkell ..muzsikáltatni'a”. Már De- die a saiát bőrén tanasztal- ia az ahánv ház annvi szo­kás közmondás igazságát, miszerint ahány település, annyiféle ember, annyiféle elképzelés és érdek. Ami ió Nagvivánon. nem biztos, hogy ugyanaz Tiszaigaron. Ami viszont Tiszaigaron re­mek. nem garantált hogv Tiszaörsön is .tapsolnak ér­te Egyszóval a szervezés, a megközelítés módia. az agi­táció más és más módszert kíván. Azután bizonv fel­felbukkan a sokat emlege­tett társközségek közötti fe­szültség is. Ha például Ti­szaörsön fejlesztik a fürdőt Nagvivánon mindenképpen figyelni kell a Hortobágyi Nemzeti Parkra. Tiszaigaron pedi g az arborétumra. Ha az esvik faluban 200 méter iárda épül. a gyarapodásból ielentősan a másik kettő sem maradhat ki. Sorol iám még? Három sportkör, há­rom népfrontbizottság. há­rom Vöröskereszt-szervezet három MHSZ-vezetőség. Asztali naptára dugig fel- iegvzésekkeL időpontokkal, kínos pontossággal fel­tüntetve : melyik iskolába megy ballagásra, melyikbe a pedagógus napra, melyikbe a nvugdíias klubba, sőt az se mindegy, melyik falúban iár a labdarúgó-mérkőzések­re. Elvégre mindhárom fa­lunak van csapata, ráadásul ugyanabban az osztályban, csoportban is iátszanak. Ak­kor van baiban. ha egymás ellen mérkőznek. Noha ke­mény har"ú . szurkoló — olyankor a hallgatná aranv szabályhoz tartia magát Azért ez a sók probléma nem ielent egvandősdit hi­szen az egészséges lokálpat­riotizmusnak minden tele­pülésen tettekben is meg kell mutatkozni. Az idén példá­ul 3.7 millió forint körül alakul a falvakban az el­végzett társadalmi munka értéke, és a tanácselnök ken felhalmozódott iszapot, hordalékot úszókotróval el­távolították. a fémszerkeze­teket gondosan átvizsgálták, elvégezték a szükséges óla- iozásokat. feM irtásokat. A haiózsiliD nagyfelületű fém­részeit cinkporos festékkel vonták be. így védik a rozs- dásodástól. A hatévenként esedékes úiólaa igyekszik bebizonyí­tani: kevés pénzből is lehet ló szervezéssel sofcrnindent csinálni. Szerencsére remek segítői vannak: a helyettesei csutaszív emberek, a titká­rát is évek óta ismeri, és az 50 tanácstagot sem kell biz­tatni. ha szervezíésről. mun­káról van. szó. Hvmódon az idén is a közösség összefo­gásával Igar SDontöltözőveL úiatob nortálánított úttal gyarapodott Szerencse, ió a kapcsolata a helybeli ter­melőszövetkezettel. ahonnan sokszor segítik a községiéi - lesztési. szém'tési elképzelé­seket munkagéppel, fuvar­ral. iárművekkel. A munkán kívül arra is’ szakított időt. hogy képezze magát. Elvégezte a tanácsi- akadémiát. az Államigazga­tási Főiskolát. az esti egye­temet. és az ismereteken kí­vül önfegyelmet is tanult amire nagy szüksége volt hiszen lobbanékony termé­szetűnek tartja maaát. Bordás Imréit befogadta a három falu. Ki Imrének, ki tanácselnök elvtársnak, ki Imire fiamnak szólítia. Vi­gyáz arra. hogv mind erköl­csi. mind anvaei téren, ki­kezdhetetlen legyen, elvég­re eav apró településen enélkül lehetetlen élni. Az emberek őszintének, határo­zottnak. gvors döntésűnek ismerik. Szeretne szénen, a közösségért, a családiáért élni. 12 éves Andrea, és 7 éves Judit lánvát becsültetes emberekké nevelni. A közmondás azt vallia. senki sem lesz próféta asa- iát hazáiéban. noha ese­tünkben ez az állítás csak felerészben téves. Annyiban igen. hogy Bordás Imre sza­vára figyelnek elkénzelései- re hallgatnak. terveihez partnereket tud gvűiteni va­lamennyi korosztályból. Annyiban viszont nem. hogy a nrófétaság helvett — a há­rom falu 4 ezer 600 lakosa — tanácselnökének válasz­totta. A döntésben minden bizonnyal az is benne volt- hogv a tiszaörsiek. a naav- ivándak. a tiszai göiriak közü­lük valónak, értük élőnek vallják ma is. revízió elvégzését követően a hajózsilip mobilrésze­it száraz próbának vetették alá, s mivel a berendezések szakszerűen, zavartalanul üzemeltek, megkezdték a zsi­lipkamra újbóli feltöltését vízzel, így szombaton reggel hat órától ismét áthaladhat­nak a vízijárművék a kiskö­rei Tisza II. vízlépcsőn. Tucatnyi kutya van. Az egyik nemrégen kölykezett. Pufók kölyke megunta a szopizást. és farkcsóválva hozzánk bújik. — Ejnye — csodálkozik kollégám. — azt hittem, hogy keresztbe szalad, hi­szen hossza-vége ugyanaz. A régi cselédsor előtt ál- lünk. A hossizú eresz aiaitt ajtó. ajtó. ajtó. Egy ajtó = négy család. Gyermekkori élmények rohannak meg. Bezzeg az uraság! Ürrá lesz rajtam a reali­tás. Hagyjuk ezt. hol van már a te egész kastélyt ura­ló vénás s zón v uraságod a maga harminckét, porcelán­tányérból ebédelő kutyáiéval, hol van a te gyermekkori, kupolaszerűén égnek maga­sodó szabadkéménves né- gveskonyhád. melynek ma­gasságából trapézszerű alkot­mányokon lógtak a füstölés­re váró kolbászok, szalonnák, hol van __ É s ha nincs, ml ez a lát­vány*. hiszen nem káprázik a szemem, itt a cselédsor előttem. Ütött-kopottnak nem mondhatnám, hiszen a négyeskonyhák sora sosem volt kiglancolva, és ha ki­meszelték is a nvolé-tíz gye­rekkel megál­dott cselédasz- szonyok. akkor sem volt tartós a mész fertőt­lenítő tisztasá­ga. a sötétkék­kel ..(elhúzott” lábazat hűvös eleganciája. Mit számít az. hogv a pad­lás vége üresen ásít a puszta­ságba. és hogv rogyadoznak a falak! Ügy van. minden. mint régen. Leg­alábbis a külső szemlélő sze­rint úgy. Rit­ka. kirívóan ritka emléke a múltnak a ti- szaszentimrei termelem vet­kezet Bagi-maiori telepe. — De csak látszólag az — helyesbít a régi cselédsoron lakó Kovács Teréz. — Most már négy asszony a maga tíz- ítizenkét gyerekével nem tud­na megférni egy közös kony­hában. A négyeskonyha — ma A haidan négy család lak­ta területen csak egv él. Demién Györgvné salát la­kásán mutatja be. hogyan. A régi udvarról nyíló közös konyha most tulajdonképpen előszoba. A regi négy szoba megoszlása, szoba, konyha, kamra, fáskamra. Egy csa­ládnak meg is felelne. — ha nem döngölt föld volna a padló, ha nem ázna be a mennyezet. — És ha nem volnának patkányok — kontrázik az imént érkezett lakótárst. Ko­vács Gyula. Alig titkolható undorral kérdem: — Tényleg vannak patká­nyok? — Persze, hogy vannak! Kovács Gyula úgy vihog. hogy nem tudom komolyan beszél, vagy viccel. — Vannak, vannak, én etetem őket. — Mit csinál? — Etetem a patkányokat. Inkább enni adok nekik, mintsem, hogv leráeiák a fü­lemet alvás közben. Demiénné térfára fordítia a szót: — Hol volt ilyen sokáig. Gyuszi bácsi? Tán csak nem valamelyik falusi szépasz- szonvnál? Az öreg Kovács legyint: — Tudod, hogy legalább tíz éve nem ... Nem női fülnek való be­széd ez. gyorsan másra te­relődik a szó. Leginkább a munkára. Kovács Teréz a hízóbárányok gondozója. — Hatszáz darabbal bán­tam. E-v csomót most vit­tek el a napokban. Három- százhetven maradt. Azokat gondozza. Abrakot, vizet ad nekik, aliazza he­lyüket. Sok ez egy férfinak is. nemhogy egy nőnek. — De így legalább megke­resek négy és fél ezret. Ha ketten volnánk, feleződne a pénz. Az meg mindig kell. — Mire? — Megvan a helye. Vettem például egy házat Üiszent- gvörgyön. harmincötezerért Van benne egy szoba, egy konyha, meg egy kis nyári- konyha. Ha már. itt nem kell. ott meghúzódhat. Jövőre megy nyugdíjba. Amikor ez szóba kerül, megrebben a szeme: — Dolgozni fogok aztán is. ha lehet, ha egészséges sle­szek ... Most még az. Naponta ti­zenöt zsák abraktakarmánvt ad a hízóbárányoknak. Félig kiönti az ötvenkilós zsákot, úgy visizi. Mindenért megdolgozni — Egymás tetejére teszem a zsákokat. így aztán Olyan könnyén felveszem őket. hogy na. Ha elfáradok, le­ülök*. hiszen nem várhatok senkire. Csendes szomorúság b~rit- ja szívemet úgy hallgatom: — Három fiam volt Az egyik itt dolgozott az istál­lóban. A társa hátulról a nyakába sizúrta a vasvilMt. Meg is halt A gyilkos ült néhány évet de aztán kien­gedték. Akkor meg Pesten ölt meg egv fiatalembert. Életfogytiglanra ítélték. A lakások előtt disznóólak, sehol egv fa. vagy virág. Ilyen környezetben könnyén durvul a lélek, elveszti szépérzékét a szem. Kovács Teréz folvtatia : — Godó naevaoémék lak­tak itt a cselédsoron. Én Üi- szentgvörgvön gverekesked- tem. Mindig mondom a mai fiataloknak, van. ahogy van. mégis aranvéfet ez a régihez képest. Nekem is könnyebb hatszáz bárányt gondozni, mint régen a cséplőgép mel­lett dolgozni. Tizenkét éves voltam, amikor dereglyével' vittem a törekef. Amikor hullt a nyakamba, azt mond­tam. tán nincs isten az ég­ben. De hazavittem a fél részt. Akkor engedték meg. howv én is az asztalhoz ül­lek. mert már kereső lettem. Ismétlem, tizenkét évesen. Most meg 18—19 éves kor­ban is otthon vannak a gye­rekek. Demién Györgvné a férjé­vel együtt viseld hatszáz anvaiuh gondiát. Amellett három gyerek nevelése is rá hárul. Amikor ráiuk terelő­dik a szó. tekintete meglá- gvul: — Reggel ideiében abba kell hagyni a munkát mert két gyerek iskolába, egv ne- dig óvodába megy. Fél nyolc­kor viszi őket a busz. Amikor összekerültek, a szülői ház nem sokkal en­gedte ;el őket Ezért kezdték az életet a Bagi tanyán. Demiénné csendben, szinte magának mondja: — Ügy szereztünk min­dent. nemigen kaptunk sem­mit. Tiszaszentimrén vettek há­zat. Anyakocákat nevelnek. Hn felépül az ól. beköltöz­nek a faluba; — Mert itt. télen... Be sem felezi a mondatot, arca mindent elárul. Tóth Sándoroé a szomszé­dos állami gazdaságból jött át egy kis tercierére. Kovács Teréz rámutat: — Neki már ió. fiatal, ö már mást mesél unokáinak, mint mi. — Tényleg. — kapok a szón. — mát fog maid mesél­ni ifiú koráról az unokái­nak? A fiatalasszony először héthónapos kicsinyére pil­lant. aztán derűsen válaszol: — Biztosan panaszkodni fogok én is. mert a mostani öregek is nanaszkodnak. — Háztáii á Hatten vés ztás- sel foglalkozik? — Inkább a fériem .. . — ö csak nallérkodik — jegyzi meg Demiénné. Mint­ha egy kis irónia csengne szavaiban. Meg egv kicsit helyeslése a mai asszony­sorsnak. Mert a régi cseléd- soron nemcsak a lakáskörül­mények a régiek. Jókora gerendák tart iák felettünk a fából készült boltozatot. A legalább száz­éves — ha nem több — fa­lak összedülésre készülnek. A lakók meg legalábbis ez derült ki a beszélgetésbőL a faluba költözésre. Csak az öreg éjjeliőrnek. Kovács Gyulának szűkösek a remé­nyei. — Azt mond­ják. a tsz ösz- sze akaria dű- teni a régi cse­lédsort. ezért nem javíttatja. A iavítás an.v- nvibóláll. hogy a mesterek ki­jönnek. fel­mennek a nad- lésra. meg le­jönnek onnan, aztán kés®. Bizonyságul a mennyezetre mutat. Bizony, i ókora foltokat ■mintázott azon a beázás. — Mennék én is innen — de hová ? A négy gyerekemtől nvugodtanl el­mehetnék kántálni. Azt sem tudom, merre vannak. Már régen kértem magam a szo­ciális otthoniba. Lakásába invitál. A szobá­ban keresztbe húzott mad­zagon ruhák száradnak. — Tegnap mostam de na­gyon nehezen boldogulok vele. Vas műkariát lecsatolva mutatja sérülését: — Gránát ténie szét. Ha húsz centivel odébb talál, el­pusztulok. lev is hónapokat húztam le a kórházban. Se^-iálkozó pillantásomat kaphatia eL mert önérzete­sen megjegyzi: — Van énnekem minde­nem. Aevneműm is. Van négy lepedőm, három fehér, egv rózsaszín. Ingem meg ió- néhány. Csizmám is. két pár. Ötszázat zenére A kopár cseléds-’-t évszá­zados fák választják el a ré­gi kastélytól. Kovács Gyula odakísér. Néhány szoba ai- taia nyitva. Az egyikben te­lefon is "an. A némaság üzen raita. A kastélyban a dinnyések kaptak nvári szállást. Télen csak a kísérteties szél süvít a Gazdátlan termeken át. Ki tudia. annak ideién, amikor még tó állapotban volt a kastély, miért nem óvták. Szobái m--» íov. elhanyagol­tan is barátságosabbak a cse­lédsor odúinál. Kovács Gyulát más gon­dok foglalkoztatják. — Még bent van az egész évi szabadságom, ki kellene venni. — Aztán mit kezd vele? érdeklődik útitársam. — Üdülök, vagy piálok. Nagyon szeretem a Piát. Meg táncolni is szeretek. Meg nó- táznl. Jó hangom van. A jó múltkorában, amikor Pestről voltak itt magyamóta éne­kesek. ötszáz forintot fizet­tem csak a zenére. Azt mondták, én is szépen éne­keltem ... Simon Béla D. Szabó Miklós Felvételűnkön a zsilipkamra iszaptalanítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom