Szolnok Megyei Néplap, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

1981. OKTÓBER 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az új kollektív szerződések megkötésének tapasztalatai I a vállala- tok, a fo­gyasztási szövetkezetek vezetői számot adtak az előző ötéves terv­időszak kollektív szerződ év­seinek végrehajtásáról, s a dolgozókkal megvitatták az 1981—1985. évi új szerződé­sek, a szerződésmódosítások terveit is. A szakszervezeti bizottságok az igazgatói be­számolókat a kollektív szer­ződés érvényesüléséről min­denütt minősítették, vélemé­nyüket állásfoglalásban rög­zítették. Általánosítható ta­pasztalat, hogy a lejárt kol­lektív szerződések jól szol­gálták a népgazdasági és dol­gozói érdekek együttes érvé­nyesítését. Megyénkben a VI. ötéves terv időszakára nyolcvanhá­rom kollektív szerződést kö­töttek, a szerződéskötés az állami szektor ágazatain túl kiterjedt az általános fo­gyasztási szövetkezetekre, a költségvetési üzemekre. A kollektív szerződések közel 120 ezer dolgozó tevékenysé­gét szabályozzák. A jogsza­bályok szerint lehetőség volt a korrábbi kollektív szerző­dés 1981-re történő meghosz- szabbítására. Ezzel egy he­lyen, a Középtiszai Állami Gazdaságban éltek. A kollektív szerződések tervezetének többsége a megadott határidőre közért­hető fogalmazásban és jól át­tekinthető szerkezetben el­készült. A tervezetek megfe­lelő tárgyalási alapul szol­gáltak. A feladatok elvégzé­sére minden vállalatnál, üzemben, szövetkezetben szerkesztő-, szövegezőbizott­ságok alakultak, amelyben részt vettek a gazdasági, szakszervezeti, KISZ-szervek képviselői, a vállalati mun­kaügyi döntőbizottság és jog­segélyszolgálati bizottság tag­jai. A bizottságok 10—12 ta- gúak voltak, igazodtak a kol­lektív szerződés fejezetének számához. A szakszervezeti szervek a főbizalmi, bizalmi hálózaton keresztül, széles körben összegyűjtötték a kollektív szerződéssel össze­függő javaslatokat. Példa­ként említem, hogy a TVM- nél kétszázötven, a Mezőgép­nél 295 észrevétel volt, azo­kat értékelték és egyeztették a helyi gazdasági vezetés el­képzeléseivel, ütköztették az érvényes jogszabályi előírá­sokkal. A kollektív szerződések tervezetét minden vállalat­nál a szakszervezeti testü­letek elé terjesztették, a ter­vezetek kevés kivételtől el­tekintve színvonalasak, meg­alapozottak voltak; tömör­ség, konkrétság és érthetőség jellemezte őket. A bizalmi testületi ülések igen aktívak voltak, a résztvevők 5—20 százaléka felszólalt a meg­beszélésen, A dolgozói véle­mények, javaslatok főleg az alkalmazott bérrendszerekkel, azok formáival, a munkanor­mák kidolgozásának, a telje­sítményigényeknek a pontosí­tásával foglalkoztak, illetve a munkafegyelem, az anyagi felelősség, az üzemétkezte­tés, a szociális ellátás, a la­kásépítési támogatás kérdé­sei köré csoportosultak. A felszólalók közül többen hangsúlyozták, hogy nem a saját, hanem annak a cso­portnak közösen kialakított véleményét mondták el, ame­lyet képviselnek. A szerző­déstervezeteket egyetértéssel fogadták, több pontosító, mó­dosító javaslatot tettek. A bi­zalmi testületek a szerződé­sek vitájánál, jóváhagyásá­nál jól képviselték a maga­sabb érdekeket, amikor a különböző érdekek egyezte­tésére is vállalkoztak. Az irányító szakszervezeti szer­vek képviselői a kollektív szerződések tárgyalásain rendszeresen részt vettek, vé­leményükkel, javaslataikkal elősegítették a helyes dön­tések meghozatalát. A Me­zőgép Vállalatnál a bizalmi testület csak a második ülé­sen fogadta el a szerződés tervezetét. Enn'ek oka, hogy a vezetés a dolgozók vélemé­nyeire a testületi ülés előtt nem adott érdemi választ. A kollektív szerződések fő jellemzői: a középtávú ter­vekkel összehangolt kollektív szerződés rendszere a gya­korlatban jól bevált, bizo­nyította életképességét. A dolgozók érdeklődése nőtt a kollektív szerződések iránt, azokat egyre inkább maguké­nak tekintik. Aktívan és fe­lelősségteljesen vesznek részt elkészítésükben, megvalósítá­sukban. A pártszervek és -szervezetek a szerződésköté­seket folyamatosan ellen­őrizték, a szükséges elvi-po­litikai segítséget és támoga­tást a gazdasági és szakszer­vezeti -szervek vezetői részé­re megadták. Az új szerződések össz­hangban vannak a VI. ötéves terv gazdaságpolitikai célki­tűzéseivel. A helyileg alko­tott szabályok jól igazodnak a megváltozott gazdasági körülményekhez. A vállala­tok vezetői és a szakszerve­zeti testületek képviselői ál­tal aláírt végső döntésekben tükröződnek a helyi adottsá­gok és lehetőségek. A szer­ződések a munkáltatók és a munkavállalók számára reá­lis előírásokat tartalmaznak. Biztosítják, védik a dolgozók jogos érdekeit. Az új megál­lapodások alapjait a régi szerződések képezték. Ebből minden olyan szabályozást átvettek, amelyek a gyakor­lat során kölcsönösen jónak bizonyultak és ott változtat­tak, ahol a szabályozás ha­tékonysága nem volt kielé­gítő. Számos új. előírás került a kollektív szerződésbe a leg­utóbbi módosítás óta kiadott jogszabályok rendelkezései­nek megfelelően. A szerződések célul tűzik Ki a meg- ---------------------lévő lét­szám eddiginél hatékonyabb foglalkoztatását, a munkaerő társadalmilag hasznos mobi­litását. Ennek megvalósítása érdekében több vállalatnál módosították a változó mun­kahelyre vonatkozó, a próba­idő kikötésével kapcsolatos szabályokat, továbbá a mun­kakörön, munkahelyen kívüli munkavégzéssel összefüggő rendelkezéseket A munka­idő jobb kihasználásával kapcsolatos célkitűzések el­érése érdekében gondosan át­tekintették a munkaidő be­osztásával. a munkaközi szü­net kiadásával kapcsolatos szabályokat. Általában a régi rendelkezés értelmében jár­nak el, de például a Kőolaj­kutató Vállalatnál, az ÁÉV- nél már figyelembe vették az ötnapos munkahét beveze­tésére vonatkozó rendelkezé­seket is. Számos helyen fe­lülvizsgálták a mértéktelen túlóráztatás rendszerét és körültekintően szabályozzák a felhasználható túlóra mér­tékét, ezzel is segítve az öt­napos munkahétre való fel­készülést. Továbbra is szigo­rú szankciókat írnak elő az igazolatlan hiányzás, a késés és egyéb mulasztások eseté­b en. A kollektív szerződés sza­bályai segítik a helyes vál­lalati bérpolitika kialakítá­sát. Meghatározzák az 1981— 85. évi jövedelemelosztási célkitűzéseket. A fizikai dol­gozókra a közelmúltban meg­jelent tarifa besorolási rend­szert alkalmazzák. Itt az új bértételek alsó határára való beállás határideje 1983. már­cius 31. Példaként említem meg, hogy a Tisza Cipőgyár­ban az eddigieknél konkré­tabban fogalmazták meg a bérfejlesztési irányelveket, külön gondot fordítva a mi­nőségi munka bérezésére, a nők és fiatalok munka sze­rinti díjazására. A közvetlen termelésirányító dolgozók ér­dekeltsége összhangban van a vállalati, az üzemi eredmé­nyekkel. Ezt az elvet érvé­nyesítik például a Nagyal­földi Kőolaj- és Földgázter­melő Vállalatnál, ahol részle­tesen határozták meg, hogy a VI. ötéves tervidőszakban a prémiumfeladatok mire irányuljanak. Rendszerezték, egységes szerkezetbe foglal­ták a dolgozókat megillető különböző bérpótlékokat, va­lamint a premizálás, jutalma­zás rendszerét. A vállalatok a kollektív szerződésekben részletesen foglalkoznak a munkanor­mák bevezetésének és meg­változtatásának szabályaival, számos vállalatnál történt helyi intézkedés a teljesít­ménybérezés korszerűsítése érdekében. A Mezőgép Vál­lalatnál, az Aprítógépgyár­ban a korábbinál részlete­sebben szabályozták a dolgo­zók teljesítménykövetelmé­nyeit. A hatékonyabb mun­ka, a kapacitások jobb ki­használása érdekében több helyen szükség van a végle­ges vágy időszakos munka­erő-átcsoportosítására. — A BVM kollektív szerződésé­ben például bevezették, hogy azon dolgozóknak, akiket ideiglenesen más üzembe he­lyeznek át, húsz százalékos bérpótlékot fizetnek. Valamennyi kollektív szer­ződés tartalmazza az éves gazdasági eredményektől függő szabályozást, ilyenek az „R”-alap nagysága és fel- használása, a bérfejlesztés mértéke, a jóléti és kulturá­lis alap nagysága stb. Az új kollektív szerződésekben több helyen megszüntették az „R”-alap felosztásának ko­rábbi hármas tagozódását. Jellemző, hogy annak na­gyobb hányadát bérarányo­sán, másik részét időarányo­san osztják fel a dolgozók között. Az Alföldi Téglaipari Vállalatnál például a gyár­egységekre való felosztást a részükre kitűzött feladatok teljesítése és az éves bér­költség alakulása szerint esz­közük. A kollektív szerződés sza­bályai elősegítik a dolgozók szociális helyzetének további javítását. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak a lakás­építés kérdésére. A vállalati támogatás összegét, annak felső határát lehetőség sze­rint emelték, kedvezőbb fel­tételeket teremtettek a vál­lalati lakásépítéshez. Tapasz­talatunk az, hogy a szociális ellátás fejlesztésének kérdé­sei nagy aktivitást, vitát' vál­tottak ki. Az üzemi étkezte­tés színvonalára, a vállalati térítés nagyságára jellemző, hogy az a korábbi évek szint­jén maradt vagy kis mérték­ben emelkedett. De olvan vállalatról is tudunk, ahol egy év alatt a felére csök­kent a vállalati térítés. A vál­lalatok felülvizsgálták és új­ra meghatározták a veszte­séges gazdálkodás esetén bércsökkentés alá tartozó munkaköröket, a felelős be­osztású, illetve vezető beosz­tású dolgozók körét. Napjaink és a jövő egyik fontos gazdaságpolitikai fel­adata a kollektív szerződés előírásainak betartása, be­tartatása. Ennek érdekében szükséges, hogy a vállalati, üzemi, szövetkezeti szakszer­vezeti szervek folyamatosan segítsék, ellenőrizzék a vég­rehajtást, mindenütt fel kell lépni a kollektív szerződést megszegő gyakorlat ellen. üzemek, szövetke­zetek gaz­dasági és társadalmi szervei­nek vezetői — az érvényben lévő jogszabályok betartásá­val — minden évben érté­keljék a kollektívi szerződé­sek végrehajtását, végezzék el a szükséges módosításokat. A szerződések értékelésénél, módosításánál a dolgozók alkotó javaslatait továbbra is hasznosítsák. A fórumokon elmondott dolgozói javasla­tokra minden esetben érde­mi választ kell adni. A kol­lektív szerződést mint rugal­mas szabályozást kezeljék, a menetközbeni változtatásokat a jogszabályi változásokkal egyidőben végezzék el. Árvái István a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára A vállalatok övidebb munkahét a papírgyárban Hogyan jutnak hatról az ötre? 1. Tájékozódás az igazgatói irodában — Hogy mit csinálok azzal a kéthetente nyert egy nap­pal? Hm... (Az ezt követő rövidke szünet alatt talán csak a kérdező vélte úgy, hogy partnere agyán átvil­lan: „Valamit mondani kel­lene a szabad idő értelmes eltöltéséről.”) Ugyanazt, mint a régi rövid hétvégeken. A kert, a jószág ugyanannyi munkát ad — most legalább lazíthatok a tempón, több idő jut a családra. Ja, és a szórakozásra is —, de ezt még nem is tudom. Mintha a Szolnoki Papír­gyár művezetője csak a neki szegezett kérdés hallatán kezdett volna igazán gondol­kodni az ötnaposra rövidült munkahét értékeiről, örül a pirosbetűsre változott szom­batoknak (az ő üzemében si­került így kialakítani a mun­karendet), arról azonban, hogy mi újat hoztak gyáron kívüli életébe, nem sokat be­szélt. Biztosan nem is beszél­hetett, mert csupán három hónapja kóstolgatja az új rendet. Az üzemen belüli változásokról azonban ő és társai is lényegesen többet mondtak. A termelés nem csökkenhet Volt ugyanis miről beszél­ni. Mert igaz, hogy Szilágyi Ottó, a gyár igazgatója az ötnapos munkahétről kez­dett beszélgetésnek rögtön a kezdetén élénken igyekezett érzékeltetni, hogy a munka­rend-változásból adódó ten­nivalók bonyolultsága eltör­pül a hatmilliárd forintos beruházásukhoz kapcsolódó feladatokétól („a rekon­strukció az igazi téma”) — azt azonban nem titkolta, hogy a munkahét rövidülése minden dolgozónak okozott és ma is okoz gondot. A gyárban nincsenek híján a tisztázatlan kérdéseknek sem. — A kormányhatározat­nak megfelelően a munka­időt úgy kellett csökkente- nünk, hogy közben a terme­lés nem mérséklődhetett. Ez természetes — mondta az igazgató —, csak nem éppen könnyű elérni. A nehézségek érzékeltetésére érdemes meg­jegyezni, hogy a fizikai dol­gozóknak több mint nyolc­van százaléka nálunk már régen teljesítménybérben dolgozik, ösztönöztük őket a nyolc óra minél hasznosabb eltöltésére, és most még töb­bet kell kémünk. Ez már maga problémákat okoz, per­sze az is igaz, hogy a több szabad idő árát meg kell kérni. Általánosságban így van ez, a megvalósítás azon­ban ellentmondásokat hoz felszínre. A munkások 42— 45 százaléka több éve rend­szeresen ellenőrzött műszaki normában dolgozik. Nem azt jelenti ez, hogy a teljesít­ménykövetelményeken már egyáltalán nem lehetett szi­gorítani, mégis tagadhatat­lan, hogy egy-két esetben, a munka műszaki és szerve­zési feltételeinek, a begya­korlottságnak a változása nélkül kellett feszíteni a normát. Ezzel kétségtelenül rontottuk a követelmények megalapozottságát, ám más választásunk nem volt, ha a munkaidőalap csökkenése miatt kieső termelés pótlá­sára akartunk ösztönözni. A Szolnoki Papírgyárban különleges időszakban, egy, a vezetők erejének zömét követelő, a termelőmunkát is ezerféleképpen befolyásoló beruházás közepette tértek át az ötnapos munkahétre. Ä" szabad idő növekedése miatt kieső órák termelésének pót­lását segítő új normarend­szer kidolgozása, az eredmé­nyekkel kecsegtető szervezé­si intézkedések kigondolása, a bérek megváltoztatása is igen komoly feladat volt, a finomítások bőven adnak munkát ma is. Talán kényel­mesebb lett volna egymás után végezni a kétféle te­endővel? Szilágyi Ottó erről így vélekedett: — Mondhatnám, hogy azért vállaltuk a feladatok párhu­zamos megoldását, mert a Papíripari Vállalat vezetősé­ge az ötnapos munkahét jú­lius 1-i bevezetését határoz­ta el. Voltak ennek a dön­tésnek számunkra előnyös következményei. Ideiglenesen enyhült például a munka­erőhiány. A rekonstrukció idejére, július 15-én leállt négyes számú papírgépen dolgozókat egyrészt más munkahelyen foglalkoztat­hatjuk, csak „az év végéig, mert akkor újra indul a megfiatalított” gép. Munkáskéz kellene A munkarend változásáról folytatott beszélgetés során minduntalan felbukkant a munkaerőhiány gondja. Szó­ba került persze az is, hogy szigorúbban számon kell kér­ni a nyolc órák hasznos el­töltését, hogy a feldolgozó üzem gépmunkásai 100 szá­zalékos bért kapnak, ha a berendezés műszaki okok miatt nem dolgozik, ezért ha saját hibájukból elmaradnak a normától, a valóságosnál hosszabb javítási időt je­gyeznek be a gépnaplóba — így „javítják” teljesítményü­ket. Ezek azonban (nem köny- nyen) a gyárkapun belül megszüntethető gondok. A munkaerőhiány enyhítésére azonban a gyár vagy a vál­lalat vezetőségének intézke­dése nem elegendő. Ember ugyanis nincs. A gyár csu­pán a folyamatos üzemben dolgozó papírgyártó üzem lét­számának feltöltéséhez (a gyakoribb szabadnapok miatt több emberre van szükség), tizennyolc új dolgozó fel­vételére kapott engedélyt. Engedélyt, de nem lehetősé­get. Mert jelentkező nincs, aki mégis megpróbálja a pa­pírgyárat, az tényleg csak betéved: egy-két hét múlva távozik. Kevés a vállalat Persze az embernek ön­kéntelenül eszébe jutnak a rejtett munkanélküliséget bizonyító tanulmányok, a konkrét példákkal érvelő új­ság- és rádióriportok. Egy kérdést tehát nem lehetett az igazgatói irodában elsza­lasztani: „A Szolnoki Papír­gyárban tehát minden posz­ton a legszükségesebb számú ember dolgozik, belső tarta­lék nincs?” A gyár vezetője (kissé pap­rikásán) így válaszolt: — Ezt én nem állítottam, de hadd érzékeltessem pél­dákkal a helyzetet! Calais- ban egy, a miénkhez hasonló teljesítménnyel és műszaki jellemzőkkel bíró erőművet tíz ember üzemeltet, nálunk ötven. Gyárunkban a ter­mék minőségét külön meó ellenőrzi, mert évtizedek alatt leszoktattuk a dolgo­zókat a fokozottabb önellen­őrzésről, és különben is, a ma követett módszer a sza­bályos. Mint ahogy azt is előírták, hogy a legkisebb értékű anyag „mozgását” is dokumentálni kell, az admi- nisztárcióban pedig emberre van szükség... Én nem vita­tom, hogy ehhez alapos,, á .magyar viszonyokat ponto­san elemző munka kell, de a munkaerővel való éssze­rűbb gazdálkodáshoz sze­rintem elengedhetetlenül szükséges a kötelező előírá­sok racionalizálása is. Ezek a módosítások pedig jócskán túllépik a vállalat illékessé- gi körét. Következik: Például a fel­dolgozó üzem V. Szász József Igen keresettek a jászárokszállási Hímző és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet termékei. Már 1982-re cseh, lengyel és' NDK-beli partnerektől kaptak megrendelést hímzett kézi­munkákra. — Képünkön térítőkét, gyermekingeket és pólyákat készítenek elő szállításra

Next

/
Oldalképek
Tartalom