Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-06 / 209. szám
1981. SZEPTEMBER 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Őrsön őrzik a leleményt ORSZÁGOS BÁNYÁSZNAPI ÜNNEPSÉG SZOLNOKON Hortobágy széli ember igazán tudta a múltban, hogy a szikes, mocsaras föld gyümölcséért keményen, leleménnyel kell megdolgoznia. A három község — Tiszeörs, Nagyiván és Tiszaigar — határában dolgozó Petőfi Termelőszövetkezet gazdái ma sem nélkülözhetik az őseik fennmaradását biztosító találékonyságot. A fejlett agrotechnika csak enyhíteni tudta a természet mostoha bánásmódját. Az átlagosan alig több mint nyolc aranykoronát érő határ a 13 aranykoronás szántóterület a megyében a leggyengébb minőségű, izzasztó munkával is lényegesen kevesebb jövedelmet hoz, mint a zsírosabb földek. A falu vonzásában Izzasztó munka. Veríték- cseppéket ma a feszülő izmok helyett inkább a gondolkodás. csal a homlokra. Annak kitalálása, hogy a kedvezőtlen körülmények között hogyan lehet megélni; jól megélni? Honnan lehet a sziken „meg nem termő” forintokat pótolni. Ügy látszik, a tiszaörsi Petőfi Termelőszövetkezetben három-négy évvel ezelőtt megtalálták a hiányzó forintok forrásához vezető utat Az első jó • ötletet éppen a mezőgazdaság szempontjából nézve mostoha természet adta. Talán az előző nemzedékek is eszébe jutottak a gazdaság vezetőinek, amikor a környék (sajnos?) gazdag nádasainak hasznosítását határozták el. Három-négy év alatt fokozatosan egy évente 15 millió forintot produkáló nádfeldolgozó üzem nőtt ki a semmiből mára, a nádasokban pedig intenzív termesztő munkát kezdtek. Nem természeti adottságokat aknáztak ki a szövetkezetiek a másik két mellék- tevékenység felvállalásakor. A falu társadalmának átalakulása adott módot az asztalos és fémipari üzemek létrehozására. A Hortobágy széli három község lakosságot megtartó ereje az utóbbi években erősödött. Nemhogy élvándoroltak volna az emberek, régen „hazát” cserélő emberek tértek vissza szülőföldjükre. Ragaszkodtok a faluhoz, de nem a régi módon. Nem idegenkednek a földtől, a jószágtól — sokan azonban állandó foglalkozásként inkább az üzemet választanák. Ezt a lehetőséget használták ki a Peőtfi Tsz-ben. Az eljáró asztalosoknak, lakatosoknak, forgácsolóknak lakóhelyükön teremtettek műhelyt. Megkímélve őket a napi utazás fáradalmaitól, a szövetkezet gyarapítására fordították munkájukat. A melléküzemágban — a nádszöveteket, pallókat és kévéket exportálni is képes feldolgozóban, a BUBIV-nak bútor alkatrészeket készítő asztalos- és a MEDI COR- nak dolgozó fémipari műhelyben — persze nemcsak a távoli gyárakból hazatért szakmunkásoknak jut munka. Azoknak is, akiket a földműves dolgát könnyítő mezőgazdasági gépek fölöslegessé tettek a határban, akik nemcsak a ház körül végzett igen hasznos tevékenységből akarnak megélni. hanem vállalják a nyolc órai kötött elfoglaltságot is. Alapos stratégiával Az jpari tevékenységet űző 180 ember a gazdaság tartalékserege. Óriási hiba lett volna munkát, megfelelő megélhetést nem adva nekik ' „elűzni” őket a faluból — vélekednek a tiszaörsi vezetők. Hiszen a földművesi munkáik dandárja idején ők is a határban serénykednek. Persze nem volt elég a kínálkozó lehetőségeket kihasználni, a „hazai” foglalkoztatás jelentőségét felismerve. A melléküzemágak megteremtése komoly szervezőFöldművesek műhelyekben munkát, alapos gazdasági stratégia kidolgozását követelte. Az épületek felújítására, a megfelelő korszerűségű gépek megvételére költött 15 millió forintot még úgy is csak fokozatosan lehetett előteremteni, hogy kihasználták a kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazdaságokat segítő pénzügyi kedvezményeket. Alaposan meg kellett fontolni, a forintok sorsát, hiszen a Petőfi Tsz- ben tudják, végeredményben ezután is a földből kell megélnie a három község népének. Amit ki lehet csikarni a 12 ezer hektárból, azt meg kelj szerezni. Ehhez pedig pénz kell: az utóbbi években a gazdaság harmincmillió forintét költött az alap-, tehát a mezőgazdasági tevékenység fejlesztésére. Főként gépekre és a négyezer hektárnyi legelőt ésszerűen hasznosító juhászat bővítésére, korszerűsítésére kellett a pénz, de másra is. Tisza- örsön, Nagyivánban és Ti- szaigaron ugyanis egyáltalán nemcsak a helyi ipar, jövőjéről gondolkodtak és gondolkodnak az emberek. Az alkalmas táblákat igényes növényekkel, dohánnyal, hagymával, szójával vetik be« és kihasználják a lucerna- magtermesztésre igen alkalmas klímát. A növénytermesztés fő feladata azonban az egyre többet adó állattenyésztés kiszolgálása. Az igényeikhez való felzárkózáshoz pedig fejlesztés, pénz kell. Nemcsak a természet ellen . Mint látszik, a melléküzemág a Petőfi Termelőszövetkezetben nem mellékes, de mégiscsak másodlagos dolog. Ezt fejezik ki a számok is: körülbelül 40 millió forintja a gazdaság egész termelési értékének húsz százaléka, A másodla- gosság azonban egyáltalán nem lekicsinylő minősítő. .Negyvenmillió forint nem csekély summa — az összeg nagysága mégsem érzékelteti ennek a pénznek a jelentőségét. Valódi fontosságát közgazdasági összefüggések közé helyezve érthetjük meg. A mai körülmények között melléküzemág nélkül negyvenmillió forinttal kevesebbet termelne a gazdaság. Az általános köLsége- ket tehát kisebb összegre kellene felosztani — romlana a jövedelmezőség. (Arról nem is beszélve, hogy a negyvenmillió nyolc-tizenöt százalékából nyereség lesz.) Talán még erősebb érv az, hogy az ipari tevékenységből származó bevétel évről évre pontosan kiszámítható, a föld termése viszont nagy mértékben függ az időjárás kegyétől. (Az idei aszály miatti rossz búzatermés például tízmillió forint nyereségtől ütötte el az örsi, nagyiváni és igari gazdáikat.) A melléküzemággal kiegyensúlyozottabbá vált a gazdálkodás, több tartópillérre került a szövetkezet. No és — ezt a pénzügyi berkekben kii gazodók tudják igazán értékelni — az ipari munka bevételei egész évben egyenletesen érkeznek, a növénytermesztésre és állattenyésztésre költött pénzre és hasznára viszont hónapokat kell várni: a betakarítás, a jószág felnövekedése után jut hozzá a gazdaság. A „pénz nélküli hónapokra” nem kevés kamattal terhelt úgynevezett üzemviteli hitelt kellett felvenni a tiszaörsi tsz-nek is. Régen. Most azonban az eladott nádszövet, bútoralkatrész és fémipari termék folyamatosan hoz pénzt a kasszába. Hitel nélkül fizetőképes a tsz. A Hortobágy széli embereknek régen a fukarul fizető természethez alkalmazkodva kellett azt kijátszani. Utódaik is megőrizték leleményüket, és közben a mai kor néhány problémájára is gyógyírt találtak. A melléküzemág hasznos fegyvernek bizonyult az alkalmazkodásért folytatott harcban. Ezért is határoztak úgy a Petőfi Tsz-ben, hogy ezt a tevékenységet tovább fejlesztik, őt év múlva évi ötven-hatvammillió forintos termelést várnak a műhelyekből. V. Szász József (Folytatás az 1. oldalról.) 73 millió köbméterrel több földgázt termeltek. A szén- és ércbányászat eredményeinek és feladatainak vázlatos ismertetése után Méhes Lajos így folytatta beszédét: Ezen a napon az alkotó embert ünnepeljük, aki a földtani. kutatásban, a tervezésben, a bányaépítésben, a termelésben, a dúsításban, a bányagépgyártásban vagy a szakma .sok területének bármelyikén dolgozik, hogy megszerezze számunkra a föld mélyének ásványkincseit. Legyen csillés, vájártanuló, frontmester, iparos, technikus, mérnök vagy más munkakör dolgozója, tevékenységét joggal nevezhetjük alkotásnak, hiszen a természetben rejlő holt anyagot alakítja a társadalom nékülözhetetlen elemévé. Kötelességünk, hogy az alkotó emberről, a bányászról sokoldalúan gondoskodjunk. Ezt jelzi az a kongresszusi határozat, amely tízezer bányászlakás kedvezményes felépítésére ad lehetőséget. A tervciklus során 6200 szénbányász, 900 uránbányász,' 450 aknamélyítő és 450 érc- ásványbányász részére épülhet lakás. Az alkotó ember fokozott védelme indította pártunkat és kormányunkat arra, hogy a bányászatban az elsők között térjünk rá a2 ötnapos munkahétre. Ez számos üzemben július elsejével meg is történt. Ugyancsak a mai ünneptől lép életbe a változó munkahelyen dolgozó olajbányászok hűségjutalma, amelynek felhasználásához az érdekelteknek, családjuknak sok örömet kívánok. Példaként említett intézkedések és minden más technikai és szociálpolitikai lépés azt kell szolgálja, hogy a bányászok olyan élet- és munkakörülmények között éljenek, amelyek áldozatos helytállásukért méltán megilletik őket. Befejezésül a következőket mondotta a miniszter: A mai ünnepen arról is szólnunk kell, hogy a bányászat mindenkor igényelte és a jövőben is várja kora technikájának legújabb - vívmányait. Ma már műholdakról folyik földtani kutatás, a mélyfúrási technika nagy mélységre hatolt földünk kérgébe, nagy energiarendszerek hatalmas területeket fognak egységbe, az atomtechnika fejlődése igen bőséges energiaforrásokat nyithat meg az emberiség előtt. De ezek a műszaki alkotások visszájára is fordíthatják az emberiség sorsát, ha azokat háborús célok szolgálatába állítják. Nap mint nap átéljük a fenyegető veszély- érzetet, amiken- azokat a baljós híreket halljuk, hogy az imperializmus az atomtechnikát — az emberiségnek ezt a nagy vívmányát — békés fejlődés helyett pusztításra, illetve az azzal való fenyegetésre, zsarolásra igyekszik felhasználni atombomba, neutronbomba alakjában. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a bányászatnak, ennek az ősi és szakadatlanul fejlődő hivatásnak termékei, a bányászok által nehéz munkával megszerzett ásványkincsek ne a pusztítást, hanem a fejlődést, a jólétet szolgálják. Az alkotó, dolgozó ember köszöntése párosuljon az erőszak kiküszöböléséért vívott küzdelemmel, hogy az alkotó munka távlatai a jövőben is érvényesüljenek. Méhes Lajos beszéde után Pápa Aladár felolvasta a 13 ezer tatabányai bányász nevében az ünnepség résztvevőit köszöntő levelet, melyet Gáspár Sándor sportoló futva hozott Tatabányáról. Ezt követően Méhes Lajos kitüntetéseket nyújtott át. A Bányász Szolgálati Érdemérem arany fokozatát tizenhármán, ezüst fokozatát hárman vették át. Kiváló Bányász kitüntetést kapott: Bakos József, a Nógrádi Szénbányák csapatvezető vájára; Bíró Bálint, az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat fúrómestere; Bognár Imre, a Fejér megyei Bauxitbányák vájára; Csiba Imre, a Kőolajkutató Vállalat fúrómestere; Csivre János, a Mecseki Ércbányászati Vállalat csapatvezető vájára; Dörner Konrád, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat csapatvezető vájára; Farkas Pál, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat műszakfelelőse; Fekete Zoltán, a Tatabányai Szénbányák vájára; Kis István, a Mecseki Ércbányászati Vállalat vájára; Kövér Sándor, az Országos Érc- és Ásványibányák csapatvezető vájára; Kutasi Károly, a Veszprémi Szénbányák vájára; Pa- licza György, a Nógrádi Szénbányák csapatvezető vájára. Kiváló Munkáért kitüntetésben tizenegyen részesültek. Méhes Lajos, Kapoly László és Zsengellér István megkoszorúzza a Felszabadulási emlékművet Teljes kapacitással termel a Beremendi Cementmű ú] mészműve A Beremendi Cementmű egymilliárd forint költséggel épült *Sj tnészművében évente száznegyvenezer tonna égetett mészkövet és száznyolcezer tonna mészhidrátot készítenek. Az új létesítményt ia közelmúltban adták át rendeltetésének , Az égetőüzemből naponta átlagban négy- százötven tonna égetett mészkövet szállítanak a hidrát üzembe A központi vezérlőteremből irányítják a mészmü berendezéseinek működését Az ünnepség Vándorfi Róbert, a Kőolajkutató Vállalat igazgatójának szavaival zárult. A bányásznap résztvevői ezután a Felszabadulási emlékműhöz vonultak, ahol a párt, a kormány és az Iparügyi Minisztérium nevében Méhes Lajos, a Politikai Bizottság tagja, miniszter, Kapoly László államtitkár és Zsengellér István, az OKGT vezérigazgatója; a szakszervezetek nevében Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese, Kovács László, a bányászszakszervezet főtitkára és Pálfi István, a szakszervezet trösztbizottságának titkára helyezett el koszorút. Szolnok megye és a város párt- és állami szerveinek nevében Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, Barta László, a megyei tanács elnöke és Simon József, a városi pártbizottság első titkára; az alföldi olajbányászok nevében pedig Fekete Tibor, az olajipari pártbizottság titkára, Páj>a Aladár, az NKFV vezérigazgatója és Vándorfi Róbert, a KV igazgatója helyezte el a kegyelet virágait. A délután folyamán különböző kulturális és sport- rendezvényekkel folytatódott a bányásznap rendezvénysorozata. Bányásznapi ünnepséget rendeztek tegnap Dorogon. Tatabányán, Salgótarjánban, Tapolcán, Kincsesbányán, Pécsett is. Az alkalomból új emlékműveket, művelődési házat avattak, és sok bányász kapott kitüntetést.
