Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-02 / 205. szám
1981. SZEPTEMBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megye gazdaságaiban megkezdték a cukorrépa betakarítását. Felvételünk a kengyeli Dózsa Termelőszövetkezetben készült, ahol az 500 hektárnyi saját termés felszedése mellett arra is vállalkoztak, hogy segítenek 130 hektár répa betakarításával a törökszentmiklósi Béke Tsz-nek A nyári munka áldozatai Balesetek a mezőgazdaságban Egyetlen ember halála, is nagyon megdöbbentő, ha meggondoljuk, hogy elkerülhető lett volna. Még szomorúbb a statisztika, ha arról tanúskodik, hogy a balesetek száma növekszik. Márpedig — sajnos — most erről kell beszélnünk. Legalábbis Szolnok megyével, illetve a területén működő termelőszövetkezetekkel kapcsolatosan. Mit mutat a statisztika? A megyei tanács mezőgazdasági osztályán Hoppál Zsigmond sorolja az adatokat: tavaly csak 655, az idén pedig 847 baleset történt az év első hat hónapjában. A kieső munkanapok száma 16 ezer 639-iről 19 ezer 960-ra emelkedett ugyanezen időszak alatt. Igaz, hogy a halálos balesetek száma csökkent de a súlyos illetve a csonkulásos balesetek száma növekedett. Ami pedig a „műfaji” tagozódást illeti: első helyen áll az el- vagy leesés. A balesetek 17—18 százaléka ebből származik. Csaknem ilyen magas az aránya — 16 százalék — az állatok által okozott sérüléseknek. A sorrend — hozzávetőlegesen 8— 10 százalékos részesedéssel — munkagépek felelőtlen működtetésével, a kéziszerszámok helytelen használatával, a figyelmetlen anyag- mozgatással folytatódik. Az élen: július Nem volna tanulságok nélküli tevékenység az sem, ha összevetnénk a férfiak és a nők, a fiatalok és az idősebbek által elszenvedett baleseteket, vagy ha azt kezdenénk el vizsgálni, hogy melyik hónapban hány baleseti jegyzőkönyv készült? Az illetékes szakemberek figyelme természetesen kiterjed ezekre a szempontokra is. Az utóbbi kérdésre például „kaDásból” válaszolnák: a legveszélyesebb hónap a iú- lius és az október. Ezt igazolja Hoppál Zsigmond statisztikája is, ameny- nyiben kimutatja: ez év júliusában 143 baleset történt a Szolnok megyei termelőszövetkezetekben ami a féléves „termésnek” csaknem egynegyede. Lapozgatva a vaskos doszsziét. néhány tipikusnak tűnő esetet feljegyzők: — Az állatgondozók a karámból az istállóba terelték a teheneket, miközben valamelyik egy hajtót az ajtónak nyomott. Az illető zú- zódást szenvedett. — A "épszerelő az alkatrészraktárba igyekezett, miközben a fűvel benőtt munkaterületen egy szeges lécbe lépett. — A gépcsoport vezetője a szalmabálázók ellenőrzésére indult, de az esőzés miatt kátyússá vált úton megcsúszott motorkerékpárjával és elesett. Zúzódást szenvedett. — A takarmányos segédkezett a baromfi elszállításánál. Hogy a gépkocsira rakott ketreceket elérje, egy ládára állt. Az megbillent, Csupa véletlen eset, amelyért nehéz volna bárkit is felelősségre vonni — gondolom és mondom, jegyzetelés közben. Am Hoppál Zsigmond ellenkező véleményen van: „Vegyük a lapui az utolsóként idézett esetet. Ha külön-külön nézem, akkor sem a ragasztót kenő gépkocsivezetőt, sem pedig a hegesztőt nem terheld mulasztás: mindkettő a szokott módon végezte azt a munkát, amivel megbízták. De ki adhatott megbízást két ilyen munka egyidejű végzésére?! Hiszen a javítás irányítójának nagyon jól kellett tudBelátom, ez esetekben igaza van. De az úttesten elcsúszó motoros? A lécbe lépő gépszerelő? Csak nem akarja azt mondani Hoppál Zsigmond, hogy ezekért is valamelyik vezető a felelős? A kérdésre érkező válasz aztán meggyőz: bizony, fel kell vetni a vezetők felelősségét még az ilyen esetekben is. Sőt, elsősorban az ő felelősségüket kell felvetni! Mert igaz ugyan, hogy ha a gépcsoportvezető óvatosabban kezeli a gázt és a féket, talán nem borul fel motorjával a dűlőúton. Mint ahogy talán a gépszerelő sem lépett volna á szöges lécbe, ha jobban a lába alá néz. Ám a baleset előidézője ezen ese- tekber mégsem a figyelmetés a betonra leeső takarmányos a karját törte. — A szárítógép kezelője a berendezést leállította, s az ajtaját készült bezárni. Közben — a zárókar elfordítá- sakor — a szorítógörgő elpattant, és egy darabkája a gépkezelő szemébe vágódott. — A traktoros a magtárba érve kiszállt a gépéből, de a betonpadlón szétszólrt gabonaszemeken megcsúszott, s a térdén zúzódáso- kat szenvedett. — A tehergépkocsi vezetője a plató nyílásait ragasztotta be, hogy a gabona el- folyását megakadályozza. Am közben a jármű hátsó részén hegesztettek valamit. Egy szikrától lángra lobbant a ragasztóval lekent felület, s a gépkocsivezető — ragasztós — kezeit is megégette. nia, hogy az a ragasztó, amelyet felhasználásra kiadott: tűzveszélyes!” Hasonló következtetésre jut a többi eset elemzése során is. A traktoros aligjha csúszott volna el a gabonaszemekkel borított betonpadlón, ha a raktárt és környékét rendszeresein söprik, takarítják. Mint ahogy a szorítógörgő váratlan elrepedé- sében is közrejátszott a karbantartás elhanyagolása. Aztán: karját törte a ládáról pakoló takarmányos? De miért nem használta a hivatalosan előírt rakodóállást? Hanyagságból? Vagy mert nem is volt? lenség elsősorban, hanem az a tény, hogy rendetlen a műhely környéke, s hogy járhatatlanui elhanyagolt a dűlőút. Hogy a munkavégzés körülményei mennyire meghatározók a balesetek számának alakulásában, azt egye bek mellett az idei aratás is bizonyítja: az alapos gép- szemlékkei előkészített hatalmas feladatot úgy végezték el a megye területén, hogy sem az arató emberek egészségében, sem pedig az őket segítő gépi berendezésékben nem esett jelentősebb kár. Amiből a tanulság: minden munkát hasonló körültekintéssel és odaadással kell végezni. — káposztás — MHGYIRORSZlG fl BRNÚI VÁSÁRON Tizennyolc vállalat mutatkozik be Magyarország hagyományos vendégnek számít a Bmói Nemzetközi Gépipari Vásáron, amely ebben az évben — szeptember 9—16. között — a 23. alkalommal nyitja meg kapuit A magyar külkereskedelem megkülönböztetett figyelmet fordít erre az eseményre, ezt a kiállítók száma és a bemutatásra kerülő többszáz termék magas műszaki színvonala is jelzi. Az idén 18 vállalat mutatkozik be; a Csepel Acélöntődé és a Gamma Művek elsőízben jelentkezik a csehszlovák szakemberek előtt. A Budavox telefonközpontokat és átviteltechnikai lerendezéseket, a Chemokomp- lex vegyipari gépeket, a Csepel Acélöntöde öntvényeket állít ki. Az Elektromo- dul híradástechnikai alkatrészeket, a Gamma Művek nukleáris műszereket, azlro- dagépipari és Finommechanikai Vállalat iroda- és pénztárgépeket mutat be. A Komplex mezőgazdasági gépeket, a Lampart vegyipari gépeket, a Metrimpex különböző műszerféleségeket küld Brnóba. A Mogürt szervizberendezésekkel, a Technoim- pex szerszámgépekkel, az Egyesült Izzó fényforrásokkal, a Transelektro elektromos kapcsolókkal, motorokkal és biztosítókkal ismerteti meg az érdeklődőket. A Videoton számítástechnikai berendezéseknek ad helyet. Az Elektroimpex, a Ferunion, a Medicor, a Ni- kex információs irodával képviselteti magát. A brnói vásár igazgatósága, minden évben, egy központi gondolat alapján rendezi meg a kiállítást. Az idei, őszi eseményt, az energiatakarékosság jegyében készítik elő. Ennek figyelem- bevételével a magyar vállalatok úgy igyekeznek összeállítani a bemutatásra kerülő termékek listáját, hogy a látogatók is meggyőződhessenek a magyar szakemberek e területén elért eredményeiről. A magyar kiállításon egyébként fotók és rövid feliratok segítségével ismertetik majd a VT. ötéves terv legjelentősebb célkitűzéseit. A_ cél az, hogy az érdeklődők minél alaposabb képet kapjanak a magyar népgazdaság eddigi eredményeiről és á következő évek terveiről. Nincs véletlen”? A vezetők felelőssége PÁLYAKEZDŐK z élet természetes rendje szerint az idén is/ sok fiatal állt munkába. A megye tanintézeteiben 1981-ben 5436 általános iskolai és 1929 szakmunkástanuló végzett. Érettségit mintegy kétezerháromszázan tettek, — többségük szakközépiskolában tanult. Közülük jó néhányan nem tanulnak tovább, hanem kenyérkereset után néznek. A pályakezdők táborát növelik a főiskolákról, egyetemekről kikerült fiatalok. Oj munkahelyeiken tett első lépéseik erősíthetik hivatástudatukat, munkaszeretetüket, de ellenkező hatást is kiválthatnak, kiábrándulttá tehetik őket, esetleg pályaváltoztatásra is késztethetik az „újoncokat”. Saját vállalatuk, gazdaságuk vagy intézményük és a pályakezdők iránt is igen nagy tehát azok felelőssége, akik a fiatalokkal munkatársi kapcsolatba kerülnek. Sok mindent figyelembe kell venniök. Mindenekelőtt azt, hogy a fiatalokat a pályakezdés, a családalapítás, a lakáshiány — külön-külön is tetemes — gondja nyomja. Az előrelépés lehetőségeinek ecsetelésekor nagyon fontos az őszinte szó. Semmiféle felelőtlen ígéretnek nem lehet helye. A Tiszamenti Vegyiművek jó példát szolgáltat erre. Évi átlagban huszonöt szakközép- vagy szakmunkásképző iskolát végzett fiatalt fogadnak. Becsülettel megmondják nekik, hogy számukra a perspektíva a jól végzett munkában lelt öröm. Magasabb pozícióba kerülés csak a nyugdíjazáscár üteme szerint várható. De azt is megmondják, hogy nemcsak akkor kaphatnak magasabb fizetést, ha előrelépnek a ranglistán, hanem akkor is, ha értékesebb munkát végeznek. A „vezérkar” figyelemmel kíséri tevékenységüket. Startjuk egyébként nem rossz, hiszen havi átlagban 3,5—4,5 ezer forintot keresnek. Lakáshoz is viszonylag rövid idő alatt (általában négy éven belül) juthatnak azok, akik házasságot kötnek. Azt is meg kell érteni, hogy ez a „viszonylag rövid idő” a pályakezdők szempontjából nem tűnik rövidnek. És nem minden munkahely biztosít lakást, még ennyi idő alatt se. Mondhatnánk úgy is: nem ez a jellemző. Magától érthető, hogy a fiatalok mielőbb szeretnék látni önálló munkájuk eredményét, bizonyítani akarják rátermettségüket. Ezért kell embert próbáló feladatokkal megbízni őket. Az idősebb generációnak azonban a nagyobb élettapasztalat birtokában tudnia kell, hogy a nagy akarás kellő gyakorlat hiányában nagy kudarcokkal járhat. Ezért a nehezebb feladatok adása előtt elő kell segíteni, hogy az oktatási intézményekből kikerült fiatalok az elméleti ismeretek mellé gyakorlatiakat is szeA Kőolajkutató Vállalatnál a pályakezdő mérnököknek egy évig nem adnak önálló munkakört. Sőt! Az első néhány hónapot segédmunkásként fúróberendezésnél kell eltölteniök. A gyakorlati ismeretszerzés anyagi előnyökkel is jár ilyenkor, mert havi átlagban hatezer forintot is megkereshetnek. Félév után patronáló mérnökök mellé osztják be őket A gyakorlati munka mellett lehetőségük nyílik a vállalat egészének megismerésére. Pályakezdéskor ötezer forint segélyt kapnak a főiskolát vagy egyetemet végzettek. Egyébként nem belépésükkor kezdenek foglalkozni velük. A vállalat előzőleg maximális tanulmányi ösztöndíjat juttat nekik. Cserébe legalább négyes tanulmányi átlagot kér. Lehetne tovább sorolni a példákat arra, hogy a vállalatok mit adnak a fiataloknak, hogyan foglalkoznak velük. Ez azonban csak az érem egyik oldala. A másik a fiatalok helytállása, kötődése a munkahelyhez. És nem utolsósorban saját képzettségük, képességük reális megítélése. Elgondolkodtatott a napokban a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem oktatási rektorhelyettesének rádió- nyilatkozata. Többek között azt mondta: az üzemmérnökök egy része ma már nem akar közvetlenül a termelésben — mondjuk művezetőként — irányító poszton dolgozni. Ennél nagyobb ambíciói vannak, — a képzettségük meg hiányzik a kvalifikáltabb munkához. udom, hogy ez nem általánosítható, de azért nem árt hangsúlyozni: mindig kettőn áll a vásár. Nemcsak a vállalatoknak kell minden lehetőséget megtenniök a pályakezdőkért, hanem azoknak is képességük javát adva szolgálni a vállalati érdekeket. A beilleszkedés, a biztos jövő megalapozása csak a kölcsönös érdek tiszteletben tartásával lehetséges. Simon Béla Hetente «ás «értért vágnak, és dolgosnak fel a Mrtk- szentmiklósi Alkun! Gazdaság sorján! kerületének Ug* {lsemében S. J,
