Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-04 / 181. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. AUGUSZTUS 4. A fővárosban, a millenniumi ünnepségekre a Hősök terénél épült hidat az évek folyamán olyan károsodások érték, hogy szükségessé vált felújítása. Az építők a terveknek megfe­lelően haladnak a munkával, s így várhatóan augusztus végéire megindulhat a forgalom a felújított hídon Falusi ház eladó Mindennapi hazafiság Cégtáblát keresek a sa­rokházon, hiába. Pedig itt volt, évekig a kis szákvíz- gyár. A kerítés meg a ház között szerényen szinte bú­jik a kapuajtó. Nincs kulcs­ra zárva. A hosszú veranda első aj­tajánál beköszönök. Sokáig nem felel senki, aztán csak előjön özvegy Tóth József- né. — Tavaly meghalt a fér­jem, s az ősszel visszaadtam aa ipart. Nézze, nyolcvanöt évesen nem volt értelme to­vább csinálni. Fiatalabb asszony lép mö­gé. Kesernyésen mondja: — Egy napon lettünk öz­vegyek az anyámmal. Meg­jött a távirat, hogy a kór­házban meghalt az édes­apám, itt feküdt betegen a férjem, és csendesen ő is el­aludt. így maradtunk ketten, özvegyek. Hűvös, vastagfalú szobá­ban ülünk le. Vajda László- né körbemutat. — Nincs már Sok értelme, hogy itt éljünk. A testvére­im Pesten dolgoznak, élnek, ott a rokonság. Ügy gondol­tuk, eladnánk a házat, s va­lahol a fővárosi külsőségen vennénk egy másikat vagy lakást. Dehát nem is tudjuk, mit kapunk, kaphatunk ér­te. Nagy ház. igaz. de látja, elkopott, megöregedett ez is. — Nem hiányzik a kis üzem? — Tulajdonképpen addig volt értelme, amíg az édes­apám élt. Igaz. családi ala­pon dolgoztunk, egy keveset mindenki segített, amit tu­dott. A férjem is. anyám is. én is, bár régen leszázalé­koltak, időnként úgy kínoz a reuma, hogy mozdulni is nehéz. Aztán, hogy anyám­mal csináltuk, egyre keve­sebbet bírtunk. Közben Tóth Józsefhé mu­tatóba behoz egy fénylő fejű szódásüveget. Oldalán a ne­ve. Az utolsókból való. már csak emlék. — Mi soha nem szállítot­tuk a szódát. Jöttek érte. s talán az utóbbi években már csak aratás idején volt valami kis hasznunk a szik­vízen. A legtöbb vevő azért szerette a mi üzemünket, mert jól ismerték az apámat, a tisztaságszeretetéről. Lag- zikba is nálunk rendeltek, s sok olyan vevőnk volt, aki állandóan jött, cserélte az üvegeit. — Pedig tudja, milyen ré­gi üzem ez? És fiókok nyílnak, öreg dobozok mélyéről becsben tartott iratok, emlékek búj­nak világra. A szikvízgyár alapító levele 1878-ból. Zöley József, Tóthné édesapja ne­vén. Tanácsköztársasági em­lékérem, néhai Tóth József­nek, aki harcolt a bolsevikok oldalán, s a Tanácsköztársa­ság katonájaként. Egy másik fiókból Kiváló Dolgozó ok­levelek a forradalmár lánya. Vajda Lászlóné tulajdona valamennyi. Újságcikkek a közelmúltból, fénykép a nemrégi műhelyről, a tulaj­donosáról. — Tudja milyen rossz így, az emlékek között, magány­ban élni? Amíg dolgozhat­tam, én voltam a világon a legboldogabb. Engem nem érdekelt munkaidő, soha sem csak magamra gondoltam. Vízügyes voltam. Itt egy le­vél, az igazgató írta a fér­jemnek, 1970-ben a nagy ár­víz után. Megköszönték neki is. mert ahogy a kötelesség hívott, úgy dolgoztam, hete­ken át. Kár, hogy közbeszólt az orvos... Hallgatunk. A csend olyan otthonos ebben a jászkiséri öreg házban, hogy szinte megfogja, nem ereszti az em­bert. A szikvizes özvegye újabb emlékeket hoz — ké­peket a lányairól, akik ha- za-hazajönnek ha a munká­juk, az életük engedi. Akik­re büszke is az édesanya, de ezt legfeljebb a szeme árul­ja el, ki nem mondja. — Mit gondol, megveszik a házat? — kérdezik, s mu­tatják a repedéseket a falon, az ajtótokok hibáit. Nincs rajta mit szépíteni, alapos tatarozásra szorulna mielőbb. — Gondolom, lesz rá ve- ^ő. csak„t)ími Kéfl türelem­mel. Hatamfas ház, nagy családnak is elég lenne. S. J. „Gazdájukra” váró személyi számok Szolnok megyében 1979. augusztus 1-én kezdődött meg a személyi számok ki­adása. Az Állami Népesség1- nyilvántartó Hivatal az 1975- ös népességösszeírás alapján gépi nyomatú személyi nyil­vántartólapokat készített és küldött a tanácsi szakigaz­gatási szervekhez. Ezeket a személyi számok kiadása előtt egyeztették a népesség­nyilvántartó szerveknél lévő személyi nyilvántartólappal Az) ügyintézés gyorsítása miatt megyénkben a szemé­lyi számok 62,3 százalékát a munkahelyeken adták ki a lakosságnak, másokat idé­zéssel értesítettek az átvétel időpontjáról vagy személye­sen kerestek fel (pl. a bete­geket) és adták át Megyénk több mint 460 ezer 900 lakosának 2 száza­léka 1981 júliusáig még nem kapta meg az Állami Népes­ségnyilvántartó Hivataltól a személlyi számot, mert sok esetben a jelenlegi adatok eltérnek az 1975-ös összeírás adataitól. A már meglévő személyi számokat sem vette át min­denki. A helyi tanácsoknál még 2325 személyi szám vár „gazdájára”. Kiadásukat las­sítja, hogy sokan nem a be­jelentett állandó lakhelyü­kön tartózkodnak, külföldön dolgoznak, börtönbüntetésü­ket töltik stb. A lakosság egy része az diézésre sem je­leni meg a tanácsnál, és nem vette át a személyi számot. Az Állami Népességnyil­vántartó Hivatal gyorsított ütemben dolgozza fel a sze­mélyi számmal még nem rendelkezők adatait, és 1981 október végéig megyénkbe is megérkezik minden hi­ányzó személyi szám. Ezeket még az idén mindenkinek át kell vennie, mert a jövő év­től a személyi igazolvány csak személyi számmal együtt érvényes! Ötnapos tanítási hét Kísérlet az 1981-82 tanévben Az 1981—82-es tanévben 170 alsófokú és 80 középfokú oktatási intézményben kísér­letként ötnapos lesz a taní­tási hét, amelyet az azután következő tanévtől általá­nossá tesznek az ország is­koláiban.' Addigra ugyanis már országszerte megvalósul az ötnapos munkahét. A pe-- dagógusok javaslatait figye­lembe véve elkészítették az ötnapos tanítási hét tervét, s ezt alkalmazzák azokban az iskolákban, amelyek erre vállalkoztak. Kinek a feladata a haza­fias nevelés? Sokan úgy vé­lik, a néphadsereg, az MHSZ, az iskola dolga, hogy feléb­ressze a fiatalokban a haza­fias érzést. Mások még a szóval sem tudnak mit kez­deni, túl fennkölt fogalom­nak érzik ahhoz, hogy min­dennapi életükkel kapcsolat­ba tudják hozni. Holott a mindennapi haza­fiság tudata is kell ahhoz, hogy ebben az országban, itt és most becsülettel és tisztességgel éljünk, dolgoz­zunk. Mert ez a lényeg: az igazi hazafiság, a romantikus közhelyekkel ellentétben, nem abban áll, hogy tudunk-e meghalni a hazáért. Hanem, hogy tudunk-e élni érte? Nemcsak a fegyveres tes­tületek vagy az iskola dolga, hogy felébressze a fiatalok­ban egy nagyobb közösséghez való tartozás tudatát. Ehhez az szükséges, hogy az életét kezdő ember érezze, tapasz­talja, mit jelent a közösség, hogyan éljen benne. Az első közösség, amivel találkozunk, a- család. Itt tanulunk meg beszélni, s itt tanulunk meg úgy beszélni, úgy gondol­kodni, úgy érezni, ahogy azt a család légköre kialakítja. Ez a kisközösségi atmoszféra is élő történelem. A háborút át­élt idősebb generáció sebei nem hegedtek be nyomtala­nul, félelmeik nem párolog­tak véglegesen el, s hitük és az országot újjáépítő erejük sem veszett a múltba. Abban, ahogyan gondolkodunk, elej­tett szavainkban, fintoraink­ban, még vágyáink színezeté­ben is ott vannak a halottak és külföldre szakadtak, a megfakult illúziók és meg­erősödött hitek — kinek-ki- nek a nemzet sorsától füg­gően egyszemélyes történel­me szerint. De a fiatalok közül sokan mintha nem tanulták volna meg szüleiktől, hogy a tör­ténelem szüntelenül ható, lé­tező valóság, s hogy Magyar- ország nemcsak földrajzi egy­ség, hanem mindannyiunk többé-kevésbé közös szituá­ciója is. Ha a haza szót hall­ják, eszükbe jut mindaz, amit az iskolában oktattak nekik Rákócziról és Petőfiről —, de a kurucok és ezernyolcszáz­negyvennyolc, továbbá ezer- kilencszáztizenkilenc forra­dalmárai gyakran éppúgy meseszerű hősök számukra, mint Mátyás király, Köny­ves Kálmán vagy a hét hon­foglaló vezér. Közelmúltunk Cukorbeteg gyerekek szá­mára szervezett tábor nyílt tegnap Tiszakürtön. A szép természeti környezetben lévő tábor 50 lakója a Semmel­weis Orvostudományi Egye­tem I. számú Gyérmekklini-' * káján kezelt 10—14 éves fiúk pedig sokszor még ennyire sem él bennük. Barátom mondja, eladták a bizományiban a nászaján­dékba kapott ezüst kanala­kat. Dehát — sóhajtott fel az édesanyja — azok Sára nénié voltak! Na és? — kér­di a fiú. Ki az a Sára néni? Hát akit a nyilasok elvittek — feleli az asszony, és néz­nek egymásra értetlenül. A nyilasok, a Horthy-korszak, s mindaz ami előtte és utána volt, a mai fiatalokat elhal­ványuló távlatokból érinti. Sok szülő követte el azt a hibát, hogy ,nem törődött az­zal, kialakul-e, s ha igen, mi­lyen lesz gyereke történelmi tudata. Sőt, sokan úgy véle­kedtek: minek szegény kis­fiú lelkét azzal a sok rémség­gel mérgezni. Elég volt ne­kem elszenvedni, emlékeze­tembe temetnem azt az időt. Pedig nemcsak rémségek vol­tak akkor, hanem az emberi helytállás, a tisztesség, az önzetlen segítőkészség példa­tára is közelmúltunknak. S oda nyúlnak a ma gyökerei is. A család, a szülők törté­nelmének ismerete nélkül aligha, vagy csak nagyon ne­hezen teheti sajátjává, bárki is a nemzeti történelmet. Például a népművészet iránti érdekelődésünk is, azért válhatott felületessé, múló divattá, mert a családi nevelés számtalan fiatal szá­mára nem tette érzékletes valósággá a nemzeti múlttal való összetartozásit. A családnak, az iskolai osztályoknak, az ifjúsági mozgalomnak óriási a szere­pe, s a lehetősége abban, hogy kifejlessze a fiatalok önzet­lenségét, segíteni akarását, egymás iránti felelősségvál­lalását. Az ember alapvetően közösségi lény, ahogy tud menekül a magányosságtól. Ha irányításunkkal nem, megtalálja hát másképp a közösséget a diák, a gyerek; de a legkevésbé sem mind­egy, hogy galeriben vagy az iskolai önképzőkörben. An­nak, aki egy galeri agresz- szív erkölcsi normái szerint él, hiába mondjuk a hazá­ról akár a legszebb szavakat. A fiatalok még képlékeny személyiségét kell úgy alakí­tanunk, hogy jelleme a kö­zösségi értékektől formálód­va szilárduljon gerincessé. S akkor könnyen megérti, hogy a haza szó nem frázis: s hogy érte lehet és kell is élni: tisztességes, becsületes, alkotó munkával. — Szunyogh — és leányok közül kerültek ki. Húsznapos táborozásuk költ­ségeit az orvostudományi egyetem, a Művelődési Mi­nisztérium és Szolnok megye Tanácsa közösen fedezi. A gyerekekre táborozásuk ideje alatt állandóan orvosok és szakápolók vigyáznak. Tábor cukorbeteg gyerekek részére I műsorok I IMozI Szolnok Vörös Csillag: Az Ol- sen-banda boldogul (II. hely­áron), Kert: Karate (II. hely­áron), Tallinn: Bátorság, fus­sunk (14. II. helyáron), Tisza: A-terem: Puska és bilincs, B- terem: Fáraó I—II. (dupla hely- áron), C-terem: Déryné, Reptér: szünnap, Vegyiművek: A nyol­cadik utas: a halál (18, in. helyáron), Szandaszőlős Terv: Modern Robinson és családja.(II. helyáron), Abádszalók Petőfi: Az árnyékbokszoló (14), Jászbe­rény Lehel: Zugügyvéd zavar­ban (14, II. helyáron), Kert: Egy egészen kicsi kispolgár (16), Jászapáti Táncsics: Ballagás (14), Karcag Déryné: Szerelmeim (II. helyáron). Kisújszállás Ady: A királyi biztos szeretője (16, II. helyáron). Kunhegyes Szabad­ság: Fekete fehér színesben, Kunmadaras Petőfi: Ripacsok (14), Kunszentmárton Körös: Nyári rét (II. helyáron). Mező­túr Szabadság: Hét különleges megbízott, Dózsa: Lidércnyo­más (16, H. helyáron). Béke: Irány: Belgrád, Rákóczifalva Rákóczi: Orvosság a félelem el­len, Tiszafüred Tisza: Négy ban­dita, tíz áldozat (II. helyáron). Tószeg Petőfi: A svéd. akinek nyoma veszett (14), Törökszent- miklós Dózsa: Mindhalálig zene (16, III. helyáron), Hunyadi: Fuss utánam, hogy elkapjalak, Túrkeve Vörös Csillag: Kóma (16, m. helyáron). I Rádió I SZOLNOKI STÜDIÖ: 17.00: Hírek. — 17.05: Három-, negyed ütemben. Klasszikus ke- ringők. — 17.20: Döcög a sze­kér! Riporter: Balogh György. — 17.45: Részletek a békéstar- hosi zenei napok kórusverse­nyének gálakoncertjéből. —18.00: Alföldi krónika. — 18.15: A Hun­gária együttes felvételeiből. — 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. KOSSUTH: 8.25: Mexikó — a csodák orszá­ga II. rész. Ágh Attila élmény­beszámolója. — 8.55: Nótacso­kor. — 9.44: Bárdos Lajos: Ki­csinyek kórusa. — 10.05: MR 10—14. — 10.35: zenekari muzsi­ka. — 11.40: Abel a rengeteg­ben.' Tamási Áron regénye foly­tatásokban. XXI/17. rész. — 12.35: Törvénykönyv. — 12.50: Világhírű énekesek Johann Strauss-felvételeiből. — 13.17: Himnusz minden időben. Az Ifjúsági Rádió irodalmi műso­ra Nagy Lászlóról. — 14.10: Da­loló, muzsikáló tájak. Somogy. — 14.40: A bűvös síp. Mai nor­vég elbeszélők. — 15.10: Zené­lő Dominó. — 16.05: Támadás több „fronton”.. Beszélgetés Weber György professzorral, az Indiana Egyetem Kísérleti Rák­kutató Intézetének igazgatójá­val a kombinált rákterápiáról. — 16.20: Magyar előadóművé­szek. pécsi Sebestyén orgonái. — 16.39: Nóták. Németh Marika énekel, Kovács Andor gitározik. — 17.07: Mozgásterek. Főző fér­fiak Zalaszentgróton. Vereseg Ilona riportja. — 17.32: Angelo Ephrikian együttese Gesualdo- madrigálokat énekel. — 17.45: A Szabó család. — 19.15: Elisabeth Schwarzkopf. Christa Ludwig és Peter -Schreier operafelvételei­ből. — 20.03 : Tudomány és gya­korlat. Termékenység hormo­nok parancsára. — 20.33: Világ­hírű zongoraművészek. Dinu Lipatti. — 21.05: Húszas stúdió. — 22.20: A szertefoszló remé­nyek évei. Beszélgetés a fejlődő világ gondjairól — I. rész. — 22.30: Toronyzene. — 22.48: He­lyettesek. Rapcsányi László mű­sora. — 22.58: Arturo Toscanini vezényli az NBC szimfonikus zenekart. — 0.10: Mészáros Ag­nes táncdalaiból. ' PETŐFI: 8.05: A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének énekkara énekel. — 8.20: Tíz perc külpo­litika. — 8.33: Társalgó. — 10.00: Zenedélelőtt. — 12.25: Gyerme­kek könyvespolca. — 12.33: Me­lódiakoktél. — 13.32: Éneklő Ifjúság. — 14.00: Kettőtől hatig. — 18.00: Tip-top parádé. —18.33: Válogatott felvételek. — 19.23: „Az emberélet keveset ér. ..” Gelléít Endre írása. — 19.33: Csak fiataloknak! — 20.33: Ren­geteg pénz. p. G. Wodehouse regénye rádióra alkalmazva. VIII/6. rész. — 20.59: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. — 22.00: Országos amatőr pop­dzsessz-rock találkozó. — 23.15: A csárdáskirálynő. Részletek Kálmán Imre—Gábor Andor operettjéből. 3. MOSOK: 9.00: A Magyar Rádió és Te­levízió szimfonikus zenekara játszik. Vezényel: Lehel György és Breitner Tamás. — 10.31: A Beatles együttes összes felvé­telei — XXV/19. rész. — 11.05: A bagdadi borbély. Részletek Cornelius operájából. — 11.59: Hans Deinzer (klarinét) és a Collegium Aureum vonósnégyes felvételeiből. — ’13.07: Zenekari muzsika. — 14.10: A századelő irodalmának hetei. — 14.30: Enescu: Oidipusz. Négy felvoná­sos opera. Vezényel: Mihail BrediceanU. — 17.17: Labirintus. — 17.32: Harminc perc alatt a Föld körül. — 18.02: Haydn-ka- maraművek magyar előadómű­vészek tolmácsolásában. —19.05: A zeneirodalom remekműveiből. — 20.31: újdonságainkból. — Külföldi táncdalok. — 21.11: Corelli: Hat szonáta az Op. 5-ös sorozatból. — 22.10: A Magyar Rádió és Televízió énekkara Bárdos Lajos műveiből énekel. Vezényel: Sapszon Ferenc. Televízió I 15.55: Hírek. 16.00: Testünk. XXVI/9. rész: A vér (ism.) (színes). 16.30: A Magyar Televízió tánc- és popdalfesztiválja I. elő­döntő. Közvetítés a buda­pesti Nemzeti színházból. ' (ism.) (színes). 17.45: Tv-mozaik. Rövidfilmösszeállítás. 17.55: Reklám. 18.00: Sakk-matt. 18.20: Másfél millió lépés Ma­gyarországon. Végig az országos kék tú­ra útvonalán. XIV/13. rész: Sümegtől az Alpok aljáig, (színes). 19.00: Reklám. . 19.10: Tévétorna (színes). 19.15: Esti mese (színes). 19.30: TV-híradó (színes). 20.00: A ,.Fekete Macska” ban­dája. Szovjet bűnügyi filmsoro­zat V/3. rész (színes). 21.10: Panoráma. Jelenségek a világpolitiká­ban (színes). 21.40: Hazalátogatók II/l. rész. (színes). 22.20: TV-híradó 3. (színes). 2. MŰSOR: 20.01: Angol nyelvű hírek. 20.05: Kapás Dezső: Prolifilm. Tévéfilm. (Angol felira­tos!) (ism.) (színes). 20.55: TV-híradó 2. (színes). 21.15: Orosz nyelvű hírek. 21.20: Magyarország kulturális értékei. Magyar rövidfilm. (Orosz nyelvű) (színes). 21.40: A félsziget. Magyar »rövid­film (Orosz nyelvű) (sz.) 22.00: Német nyelvű hírek. 22.05: Üzenet a holnapnak — Japán rövidfilm, angol fel­iratos. (színes). BUKAREST: 16.05: Iskolatévé. 16.25: Szünidei matiné. 17.10: Román tájakon. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: TV-híradó. 19.25: Gazdasági híradó. 19.45: Az egészséges életmód. 20.05: Romániai körkép. 20.25: Egy elfelejthetetlen nyár. Román ,tv-játék. 21.45: Költészet. 22.05: TV-híradó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom