Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-09 / 186. szám
1981. AUGUSZTUS 9SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mit jelont Önnek a Tisza Hűséggel szolgált Vágó Béla születésének századik évfordulójára Napokon át faggattam a szolnokiakat. Megkérdeztem öregtől! fiataltól, „őslakótól és bevándorlótól”: mit jelent önnek a Tisza? Amatőr közvéleménykutatásom tapasztalatai nehezen summázhatók. Ahány ember, annyi vélemény, egymásnak homlok egyenest ellentmondó vélemények. Egy középkorú főkönyvelő például, aki fanatikus horgásznak vallotta magát úgy érezte, neki az életet jelenti a folyó. A nyugalmat, a békességet, ahol egyedül lehet, nem nyüzsögnek körülötte, ahol pihenhet. Ha nem menekülhetne ki hétvégi hajnalokon a vasút környéki megszökött parti zugba, már talán infarktust kapott volna. Voltak, akik úgy gondolták nekik csupán kellemes látvány a folyó és semmi más. Másoknak pusztán bármikor garantált halászlét jelent. A lóerőben versengő, márkás motorcsó'- nakokon száguldó fiatalembereknek látványos és a „világ legklasszabb” időtöltését. A lakótelepen élők közül többen úgy vélték nekik már az a tudat is elég, hogy a kockaházaktól néhány száz méterre ott van a folyó, ahová nem jutott még el a beton, amelynek partját még nem tették „kulturálttá”. Míg mások éppen ezt hiányolták, mármint a kulturáltságot, s azt bizonygatták, hogy a folyó éppen ezért a szolnokiak többségének semmit sem jelent csak ivóvizet. Na persze az is nagy dolog, hogy égy hetvenötezer lakosú városnak nincs ivóvízgondja. Amúgy ez a folyó csak van... Méltatlankodtak fiatalok, öreg halászok, megszállott horgászok, az evezőssport egykori híres nagyságai. A folyó megőszült szerelmesei nosztalgiával meséltek a Tisza szép, izgalmas múltjáról, azokról /az időkről, amikor még volt élet a folyón és a folyóban is. Hová lett hires szőkesége7 Száz évvel ezelőtt a vizek tudósai azt írták, hogy a „lomha Tisza nemcsak Magyarország, hanem Európa leghaldúsabb folyói közé tartozik”. Mára úgy tűnik, hogy megfakult a folyó szőkesége, a szőke Tisza piszkos sárga s színű lett, amit már a halak sem szeretnek, és évről évre kevesebb lesz belőlük, ha tovább mérgezhetik a folyót az üzemek. A halaknak' az már egyremegy, hogy a szennyezők büntetést fizetnek, vagy sem. A szolnoki stúdió műsorában megszólaló tiszai halászok fájlalják, hogy eltűnt a vízről a Tiszavirág is. A folyóba torkolló szennyvízcsatornákat okolták. Pedig a Tiszavirág eltűnésének másfajta hanyagság az oka — magyarázta egy bölcs öreg vízügyes; „Nincs már sárga fötenyszőnyeg, amelynek sekélyvizű iszapjába rakta le petéit a lárva. Leszakadozik a part, mert a hullámtereket senki sem tartja karban. Nem tisztítják a folyóhoz vezető csatornákat, és a kint rekedt víz nem tehet mást, a talajon keresztül igyekszik vissza a folyóba. Eláztatja a partot, az megcsúszik, beomlik”. — Tiszavirág, hagyja már! Ha arról akar írni mit jelent a Tisza, akkor ne a lárvák látványos párzását hiányolja —, torkolt le a Damjanich uszodában egy fiatalember. — Nézzen csak körbe! Vasárnap van. A Damjanich füvén meg a Tiszaligetben izzadnának egymás hegyén- hátán az emberek, taposnák egymást - a medencében, állnának sorba az üdítőnek nevezett langyos löttyért, ha volna kulturált szabadstrand a szolnoki Tisza-parton? Azt már nem is merem mondani, hogy hideg sörrel és sült keszeggel, de legalább WC-vel, ivóvízzel és néhány kabinnal. De nincs! Se strand, se hajó, se pezsgő víziélet a Tiszán. Pedig volt. Évtizedekkel ezelőtt versengtek a szolnokiak azért, hogy bekerülhessenek abba az evezős házba, ami most máló vakolatával ott csúfoskodik a parton és minden csak nem evezősház. Évek óta nem múlt el nyár, hogy ne került volna terítékre és nyilvánosságra a szolnoki szabadstrand ügye. Nyilatkoztak, vitatkoztak az illetékesek, aztán jött az ősz, lecsillapodtak a kedélyek, s a következő nyáron minden kezdődött élőiről. Sokadszor- ra írjuk le lapunk hasábjain is, hogy a szerényebb igényűekkel egyetértve nem az összkomfortos szabadstrandot hiányoljuk, csupán egy karbantartott, homokos partszakaszt olyan helyen, ahová bárki földi halandó eljuthat menetrendszerinti buszjárattal. Kezdetnek ennyi is elég lenne. Később évről évre a városi tanács vagy uram bocsá’ a szolnoki üzemek anyagi lehetőségeihez mérten szépülhetne, fejlődhetne tovább. Várjuk a kezdetet. De évek óta hiába! Most mire számíthatunk? Az idén már semmire. Egyelőre csak elképzelések vannak. A városi tanács szakemberei úgy vélik, hogy a dobai part lenne minden tekintetben a legalkalmasabb a strandolásra. Az egykori szolnoki szabadstrandnál (a potyánál) is szebb, kellemesebb a homokpartja, amely a buszmegállótól alig kétszáz méterre van. A Tisza-imádók közül vannak, akik már fel is fedezték. Van ott is horgásztanya és néhány bódé, de ez minden. A városi tanács ebben az ötéves tervidőszakban sem gondot, sem pénzt nem fordít arra, hogy megteremtse a legelemibb egészségügyi és biztonsági feltételeket. Hajéval a folyón Tehát várni kell a tiszai strandolással, éppúgy mint a tiszai hajózással. Bár az utóbbi nem egészen reménytelen várakozás. A MAHART illetékesei ugyanis kijelentették, rajtuk nem múlik. Ha nem is egyik napról a másikra, de teljes személyzettel vízibuszt tudnak Szolnok rendelkezésére bocsátani éppúgy, mint ahogyan Szegeden is tették. Szervezés kérdése. Ha van rá igény. Ha van rá igény? Másfél hónappal ezelőtt éppen a hallatlan érdeklődés miatt lett botrányos premierje a KÖTI- VIZIG tanyahajóján szervezett vízikirándulásnak. De ezt most hagyjuk. Végtére is jó hír, hogy évek óta az idén először a városi tanács illetékesei komolyan tárgyalnak a MAHART-tal egy kirándulóhajó vízrebocsátásának feltételeiről, amelynek megteremtéséhez a városnak is hozzá kell járulnia. Vállalnia kell a kikötők -rendbeho- zását és azok rendszeres karbantartásának költségeit. Tehát az első lépés a városKovács Katalin Néhány éve, /amikor „A védő” című könyvemen dolgoztam, sok időt töltöttem együtt ennek az életraizre- génynek idős hősével, az azóta elhunyt. Kánpátukraj- nálban ólt Gábor Mózes doktorral, aki 1919-ben a tiszai frontra felvonult erők parancsnokságának politikai biztosa volt „A hadosztály régi századából egy fegyveres szakaszt kiét nehéz gépfegyverrel magamhoz vettem — mondotta Gábor Mózes —, és korán reggel betoppantam a két ezredhez Abonyba. Az egyik ezred parancsnoka Petzkay József, a régi hadsereg aktív főhadnagya volt. Vágó Béla az I. hadtest parancsnoka előre figyelmeztetett, hogy az ezredparancsnokot ne bántsam meg. rendes, tisztességes ember, és a felesége Telek Ilona orvos, nem különben. Abonyban aztán tényleg alkalmam volt meggyőződni a Petzkav házaspár emberségéről, becsületességéről”. Vágó Bélának, a Tanács- köztársaság belügyi népbiztos-helyettesének nevét, a proletárforradalom ideién végzett munkáiét, életútiát. nagyjából már korábban is ismertem. Az. amit találkozásaink során Gábor doktor elmondott róla. fölkeltette iránta érdeklődésemet: ki volt. honnan lőtt. miiven küzdelmeket folytatott ez az ember, aki a magyar munkásosztály hatalomgyakorlásának legsúlvosabb időszakában, az életre-halálra folyó ölsszecsaoások óráiban kötelességének érezte, hogy emberséges megértést, támogatást és bizalmat kérien egy olyan házaspár számara. aki a túlsó oldalról érkezett a harcolók oldalára, bizonyítékok» igazolások, dokumentumok helyett csak nyíltszí- vűségével és cselekedeteivel tudott hitet tenni egy eszme mellett, melyet nemrég ismert meg. de győzelmét odaadással és — mint később bebizonyosodott —• mindhalálig hűséggel szolgálta. Az egykori népbiztos és hadtestparancsnok. Vágó Béla születésének századik évfordulójára emlékezünk ma a i fővárosban, a róla elnevezett utca márványtábláiánáL a munkásmozgalom nagy alakjainak panteonjában, tudományos ülésszakon a nevét viselő iskolában Baján, születése helyén. KecskeméA legtapasztaltabbak már huszonkét éve élnek itt. Kereken megtiltották nekik, hogy bármit is tegyenek. Még ahhoz sem volna joguk, hogy megmentsék Budahot. Még akkor sem, ha a szemük láttára tipornák össze. — Ne beszéljen úgy velem, mint egy gyerekkel — mondta Rumata. — Maga olyan türelmetlen, mint egy gyerek — magyarázta dón Kondor. — Holott nagyon türelmesnek kell telni. Rumata búsan elmosolyodott — Amíg mi várakozunk — felelte —, készülődünk meg célozgatunk, ezek a vadállatok minden percben embereket ölnek. — Anton — mondta Kondor —, a viliágmindenségiben sok ezer bolygó van, ahová még nem jutottunk el, és ahol a történelem megy a maga útján. — De ide már eljutottunk! — Igen, eljutottunk. De azért, hogy segítsünk ennek az emberiségnek. Ha gyenge vagy, menj eL Térj haza. Rumata hallgatott Don Kondor végigsétált a^ asztal mellett, és búsan bólogatott — Mindent értek — mondta. — Hiszen mindezt átéltem. Volt idő, amikor a tehetetlenség és a tulajdon aljasságom érzése látszott számomra a liegszomyűbbnek. Egyesek, a gyengébbek, beleőrültek, óké. visszaküldték a Földre, és most gyógyítják. Tizenöt évre volt szükségem, hogy megértsem, mi a legszömyűbb. Az emberi — literi, Debrecenben és másutt ahol életében megfordult, síkraszállt a népiogokért. az elnyomottak felszabadításáért. A fővárosban érettségizett, s nyomban azután, a századfordulón, részt vállalt a szocialista fiatalok küzdelméből. Szabó Ervin tanítványa ldtt, mint egyetemista, a bölcsészkaron Babits. Kosztolányi, Juhász Gyula. Oláh Gábor baráti köréhez tartozott. De irodalmi, művészeti érdeklődésénél nagyobb mértékben szólt bele életébe a politika, az a fölismerés, hogy az elmaradott, félfeudális Magyarországon meg kell gyorsítani a társadalmi viszonyok átalakítását, az általános titkos választójogért, a munkások, parlamenti képviseletéért, a demokráciáért folytatott harcot. Szervező és fölvilágosító munkája kiváltotta az egyetem vezetőségének rosszallását, félbe kellett szakítania a tanulmányait Erűnek ellenére, a fiatal magyar marxista értelmiség egyik nagy reményekre jogosító képviselőjeként vált ismertté. Húsz évesen már a Szociáldemokrata Párt tagia és a Népszava munkatársa 1905. -c Szeptember 9-én a szocialista diákok szervezetének elnökeként lépett fél a budapesti Újvárosháza dísztermében tartott diák tanácskozáson. Néhány héttel később, egy másik gyűlésen élesen szembefordult 3. magukat hazafiaknak nevező, valóiában széthúzást. elfogultságot, nacionalista gyűlölködést szító jobboldali szervezetekkel. Hamarosan sztráifcok és tüntetések robbantak ki az ország minden részében. A munkások jogaik érvényesítéséért küzdöttek. A szociáldemokrata pártvezetőség tárgyalásokat folytatott a kormánnyal, megállapodásra törekedett. A párt balszárnva mind élesebben és következetesebben fordult szembe az engedményekkel. (Nyomon követi e küzdelem történetét Mucsi Ferenc. ~A Kristóffy—Garami paktum” című könyve, melyet 1970- ben ielentetett meg a Kossuth Könyvkiadó.) Vágó Bélának. aki a párt baloldali ellenzékéhez tartozott ki kellett válnia a Népszava szerkesztőségéből. 1906—1907-ben a szociáldemokraták debreceni, maid 1912-ben kecskeméti pártszervezetének volt egyik eredményesen dolgozó vezetője Ebben az időszakban — a század első évtizedében — küldöttként részt vett a szociáldemokraták országos kongresszusain. Fel-* szólalásaiban a következetes mumkáspolitikáért. a sze- gényoaraszitság ügyének felkarolásáért', a nagybirtokok felosztásának programiba iktatásáért. a forradalmi demokratikus erők tömörítéséért szállt síkra. 1912-ben visszatért a fővárosba, ahol az Est-lapok kiadóhivatalának vezető tisztségviselőié lett. A világháború éveiben Vágó Béla az antimilitarista küzdelem résztvevőjeként önfeláldozóan küzdött, hogy á magyar népet romlásba döntő öldöklésnek és pusztulásnak vége szakadjon. Részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakításában. a Központi Bizottság tagjává választották, a Vörös Újság vezető munkatársai közé tartozott. A Károlyi- és a Berinkev-kor- mány ideiéin a budapesti munkástanács kommunista csoportjának vezetőie lett. A letartóztatott pártvezetőkkel együtt ő is a gyűitőfogházba került. Részt vett a két munkáspárt egyesítését előkészítő tárgyalásokon, ő volt az egységről szóló határozat egyik aláírója. A Tanácsköztársaság ideién a belügyi népbiztos helyettese és a Vö- röc Hadsereg első hadtestének parancsnoka. A Tanácsköztársaság bukását követően Ausztriába emAgnált s mind ott. mind később Németországiban, folytatta forradalmi tevékenységét. Hitler hatalomra kerüléséig a német kommunisták soraiban harcolt és eleget tett a Kommunista In- temacionáló által rábízott feladatoknak. Cikkeket írt a Rote Fahne című pártlapba. Rövid ideig a fasizmus győzelme után illegalitásban Berlinben maradit, maid a Szovjetunióba ment. ahol öt évvel később tragikus haláláig — ő is a koncepciós perek áldozatává vált — feddhetetlen ibecs ületességgel tett eleget mindazon kötelezettségeinek, amelyeknek vállalása és teljesítése kora ifjúságától kezdve legfőbb célja és életének értelme volt. V. E. arculatot elveszíteni szörnyű, /Anton. Bemocskolni a lelket, elkeseredni. Mi itt istenek vagyunk, Anton, és okosabbaknak kell lennünk a legendák isteneinél, akiket az itteni nép valahogy a saját képére és hasonlatosságára alkot Én tizenölt éve vagyok itt. Én már nem is álmodom a Földről. Egyszer, az irataim között kutatva, rábukkaur tam egy nő fényképére, és sokáig nem tudtam rájönni, hogy kicsoda. Néha ijedten eszmélek rá, hogy én már régóta nem az Intézet munkatársa vagyok, hanem az Intézet múzeumának kiállítási tárgya. Hát ez a legszörnyűbb: beleélni magunkat a szerepünkbe. Mindegyikünkben a nemes söpredék küzd a kommünárral. A Föld innen ezer évre és ezer parszekre esik. Kommünárok maradunk. ö nem érti meg. De hogyan is érthetné? Szerencséje volt, ő nem tudja, mi a szürke terror, kicsoda dón Reba. Mindaz, aminek a bolygón végzett tizenöt éves munkája alatt tanúja volt, így vagy amúgy beleillik a báziselmá- letbe. S amikor én a fasizmusról, a szürke rohamoszta- gosokról beszélek neki, ő ezt érzelmi kitörésnek tekinti: „Ne tréfáljon a terminológiával, Anton! A terminológiai zűrzavar veszélyes következményekkel jár.” Sehogyan sem tudja megérteni, hogy a középkori brutalitás normális színvonala — Arkanar boldog tegnapja. Don Reba az ő számára holmi Richelieu, okos és előrelátó politikus, aki az abszolutizmust védelmezi a feudális betyársággal szemben. Az egész bolygón egyedül én látom az országra rákúszó szörnyűséges árnyat, de éppen én nem tudom megérteni, kinek az árnyéka ez, és miért... — Hogy van a tiszteletre méltó Szinda? — kérdezte. Don Kondor már nem nézett a veséjébe. — Köszönöm, jól — dörmögte. Azután így szólt: — Végtére is meg kell érteni, hogy sem te. sem én, egyikünk sem láthatja meg munkájának reálisan érzékelhető gyümölcseit. Mi nem fizikusok vagyunk, hanem történészek. Számunkra az időegység nem a másodperc, hanem az évszázad, mi csupán előkészítjük a talajt a vetéshez. Egyébként a Földről jönnek néha holmi... rajongók, hogy az ördög vinné őket... Kurta lélegzetű vágr tázók... s Rumata erőltétetten mosolygott, !és húzogatni kezdte lovaglócsizmája szárát. Vágtázók. Igen, voltak ilyenek. — 15 — (Folytatjuk)
