Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-02 / 180. szám
-----‘ “ ----------------- Kántól* Sándor Ami nem sikerűit az ördögnek... műhelyében Föld, víz, tűz és emberi ész, ügyesség, alkotó gondolat, teremtő akarat: mindez együtt előfeltétele annak, hogy az agyagból kézbevehető, használható, gyönyörködtető tárgyak készüljenek. Mestere ' válogatja mifélék lesznek a cserepek: bumfordiak, kecsesek, „ügyetlenek” vagy kézbesimulók, díszesek, csinosak, büszkék vagy egyszerűek, fénytelenek, szerények. Egy legenda szerint eleinte az ördög is hiába próbálkozott az agyag formázásával. A karcagi Kántor Sándor — Kossuth-díjas, a népművészet mestere — fazekas kezeinek, akaratának immáron több mint hetven esztendeje engedelmeskednek az „őselemek”, a föld, a víz, a tűz. Munkáit szemlélve, őt magát korongozás, mintázás közben látva azt hihetnénk: varázsló. Pedig nem, csupán mestersége — hivatása tölti be életét. Most is, 87' éves korában, díjakkal, kitüntetésekkel, nagy sikerű kiállításokkal, a brüsszeli világkiállítás Grand Prix-jével a háta mögött. Iskolát, önálló fazekasközpontot teremtett, elfeledett motívumkincseket élesztett újjá, fazekasok nemzedékei járták ki nála a mesterség elemi iskoláját, egészen az egyetemig”, A műhelyéből kikerült füredi, pásztói, mezőcsáti díszítésű, figurális. emberalakos, madaras cserepek, tálak, tányérok, szilkék. bokályok, bütykösök, kanták, kancsók sok százezer emberhez jutottak el megajándékozva őket egy-egy — jóllehet a „nagy" időben csak villanásnyi, de annál maradandóbb — szép, kellemes érzéssel. T. Katona László képriportja
