Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
1981. július 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ Új ösvényeken- biztató eredmények Tanév végén Az iskolák oktatónevelő munkájáról tünk számvetést, hajlamosak vagyunk arra, hogy a művészeti élet megközelítéséből vizsgálódjunk. Ez persze torzításhoz vezethet. A megyei intézményben jelenleg 16 műkedvelő művészeti csoport dolgozik, töb- bé-kevésbé eredményesen. Az előző évek gyakorlatához kénest a minőségi változás lényeges, ám — érthetően — még elmarad az optimálistól. Nemcsak az érdekesség kedvéért jegyezzük fel, hogy az elmúlt két évben 226 műsoros estet tartottak az intézményben nyolcvanezer nézőnek, hallgatónak, s 220 egyéb rendezvényt — filmve" títés, tánc, gyermekszórakoztatás stb. — félszázezer látogató számára. S ha már — igaz, csupán tőmondatokban — a Megvei Művelődési és Ifjúsági Központ művészeti nevelő munkájáról igyekszünk beszámolni, meg kell említenünk a balettoktatás magas színvonalát — mindamellett tömegméretű — országos sikereit. Azonos hullámhosszon A város kulturális életében jelentős változást hozott a megyei művelődési központ. Ez tény, a mindennapok igazolják. De nincs minden rendben a városi rendezvények összehangoltságát illetően. Periodikusan visz- szatérő jelenség: hol sok. máskor meg kevés a rendezvény a városban. A fokozottabb egyeztetés most már kikerülhetetlenné vált, s ebben a „városi központ” programjához célszerű a különböző rendező szerveknek — más művelődési otthonoknak — igazodniuk. Bármilyen meghökkentő is, az új intézmény máris helyiséggondokkal küzd. A különböző szervek által fenntartott. ám kihasználatlan helyiségek tervszerű bevonása a város közművelődési életébe, olyan szükségszerűség. amelynek semmiféle periférikus érdekek nem állhatnak útjába. Nem a megyei művelődési központ „terjeszkedési” szándékát kívánjuk támogatni, hanec; a művelődési feltételek további jobbítását. Tiszai Lajos Az iskolai év végi ünnepségek, a bizonyítványosztás után a napokban megtartott megyei értekezlettel — amelyen pedagógusok, közművelődési szakemberek vettek részt — hivatalosan is befejeződött az 1980—81-es tanév. Elkezdődött a vakáció, a megérdemelt pihenés a nevelők számára is; hiszen eredményekben gazdag, de sok erőfeszítést, energiát igénylő tanévet zártak. Igen szép eredményt értek el, „bronz” érmet vehettek át úttörőink a napokban véget ért úttörőolimpián, középiskolásaink pedig még soha sem hoztak el ennyi előkelő helyezést az országos tanulmányi versenyekről, mint az idén. Tizenegyen végeztek az első tíz között. De említhetnénk zeneiskoláink sikereit is, az egyes szakokon — mint például a hegedű, a gordonka, a fuvola, a zongora, a kürt — tanuló diákok aránya meghaladja az országos átlagot. S igen jelentős művelődéspolitikai eredményként könyvelhető el, hogy a növendékek 52,6 százaléka — ugyancsak kedvezőbb az országos átlagnál — fizikai dolgozók gyermeke. Kedvező munkafeltételek Az elmúlt tanév eredményeiben fontos szerepet játszott közoktatásunk személyi feltételeinek további javulása. Az általános iskolákban 1,8 százalékra csökkent a képesítés nélküliek aránya. A középiskolák meghirdetett álláshelyeit 41,3 százalékban — a korábbi tanévben 26,9 százalék volt az az arány — sikerült pályázat útján betölteni. A szakmunkásképző intézetekben pedig javult a pedagógiai képesítéssel rendelkezők aránya. A tárgyi feltételek fejlesztésére is gondot fordítottak. Az ötödik ötéves tervben 890 millió forintot költöttek a megyében oktatásügyi beruházásokra. A következő tanévre többek között újabb kétszáz napközis óvodai, ötven általános iskolai tanuló- csoport, s ugyanennyi napközis csoport, három szakközépiskolai csoport, s százötvennyolc diák számára tanműhelyfejlesztés valósul meg központi támogatásból. A demográfiai hullám második nagy létszámú évfolyamának beiskolázása várhatóan nem jelent majd gondokat miként az elmúlt tanévben sem okozott nagyobb zökkenőket a megnövekedett létszámú kisdiákok iskoláztatása. Az új dokumentumok tapasztalatai Mindezzel együtt nem volt könnyű — s az elkövetkezendő években sem lesz könnyebb — a pedagógusok munkája. A fokozott társadalmi elvárásoknak úgy kell eleget tenni, hogy növekszik a tanulók létszáma, s tovább folytatódik az iskolai nevelés-oktatás korszerűsítése, az új dokumentumok bevezetése. Az elmúlt tanévben bevezetett új nevelési-oktatási tervek általában kedvező folytatásra találtak a megye pedagógusainak körében. Noha nehezítette munkájukat, hogy a tankönyvek, segédanyagok egy része csak késve érkezett meg az iskolákba. Az alsófokú oktatási intézményekben a „kezdő szakaszban” az 1—3. osztályig már minden tantárgyból az új dokumentumok alapján dolgoztak, s a felsőbb osztályokban is jó néhány tárgyból új tankönyvekből tanultak a diákok. S a viták ellenére a gimnáziumokban is általában sikeresen birkóznak meg az új oktatási-nevelési tervekből adódó feladatokkal. A szakmunkásképző intézetekben pedig — valamennyi évfolyam, valameny- nyi tantárgyából bevezették már az új dokumentumokat — igen kedvező tapasztalatokat hoztak a közelmúltban végzett vizsgálatok. E szerint tudatosabb és tervszerűbb lett a szakmunkás- képzők nevelő jellegének kibontakozása. Az új tananyag jobban igazodik a korszerű szakemberképzés követelményeihez, s a tanulók életkori sajátosságaihoz, mint a régi tantervek. Ugyancsak kedvező tapasztalat, hogy a nevelők többsége nagyobb gondot fordít a tananyag nyújtotta komplex nevelési lehetőségek kiaknázására, amelynek köEy szűkszavú megyei tanácsi határozat tudatja, hogy 1978. július 1-én létrejött a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ. Ebből a Plegie -'’mazásból nemcsak azt értjük, hogy egy új intézmény született, hanem a jegyzetíró szerint — azt is, hogy a megyének eddig még nem volt hasonló jellegű és rendeltetésű funkciórendszere. Papíron ugyan igen, de a valóságban — egy-eev részterületet kivéve — csak szerény feladatokat tudott magára vállalni — anélkül, hogy valakit is elmarasztalni akarnánk — a jogelőd. Az új intézmény főbb feladatai : részt venni Szolnok közművelődési alapellátásában; a járás művelődési otthon jellegű intézményeinek, és közvetve az egész megyei hálózat módszertani központja. Az előzőeket azért tartottuk fontosnak hangsúlyozni, hogy bizonyítsuk: az 1979. június 2-án rendeltetésének átadott kultúrközpont nem kitaposott ösvényen indult el feladata végzésében. Szellemi „közös fenntartást" A megye nagyközségei, falvai többségében már csaknem megvalósult a művelődési otthonok közös fenntartására. Vagyis: az állam anyagi támogatásához többkevesebb pénzzel — vagy egyéb segítséggel — társulnak a közigazgatási egység gazdaságai is, az üzem, a tsz, a vállalat, kisipari termelő- szövetkezetek stb. Az intézmények szellemi közös fenntartásával sajnos még nem állunk ilyen jól. Mire is gondol e sorok írója? Arra a sajnálatos tényre, hogy jó néhány helyen még Hzony majdhogy a v-k vezet világtalant szomorú elv érvényesül. Kétségtelen, hogy a megyei központ már eddig is nagyon sokat tett — és igen eredményesen — a főhivatású és tiszteletdíjas népművelők képzéséért, de a jelenlegi lehetőségek gátolják a még hatékonyabb munkát, ugyanis a különböző nűvelődési otthon jellegű intézményeket fenntartó szervek — testületek — olykor presztízskérdést fabrikálnak ebben a kérdésben — az „én házam, én váram” alapon. A községek szakigazgatási szerveinek álláspontja sem mindig célszerű ebben a kérdésben. Nem vonjuk kétségbe a különböző szervezetek önállóságát, azt sem, hogy a művelődési otthonok köz- igazgatási irányítása megfelelő — de úgy hisszük, a szakmai, módszertani irányításban azok akaratának kell érvényesülni, akik szakmai hozzáértésükért kapják a fizetésüket. Nem titkoljuk, a közművelődés leggyengébb láncszemének a falusi művelődési otthonok egységes szakmai irányítását tartjuk. A jóakaratot senki részéről nem vonjuk kétségbe, ám az — már annyiszor bebizonyosodott — még kevés. Kétségtelen — ismételten hangsúlyozzuk —, hogy a megyei központ szakmai továbbképzéseinek eredménye már jól mutatkozik — azokon a helyeken, ahová egyáltalán lehetőségük van eljutniuk. Sajnos, még nem mindenhol látják tisztán a korszerű közművelődési szemlélet hasznát, a szellemi közös fenntartás szükségességét. Pedig a közművelődés hatékonysága erősödéséhez e célszerű feltételrendszer alapvetően fontos, áhogy a pedagógusok továbbképzését a Pedagógus rovábbképző Intézet végzi — s ezzel egy szemernyit sem sérti a tanácsok önállóságát — úgy a népművelők szakmai színvonaláért elsősorban a megyei központ hivatott dolgozni. Ezt értően meg is teszi, az eredmények tükrében állíthatjuk, ám a munkájuk lehetőségeit tovább kell javítani. Milyen a „szolnoki ház" ? A fogalmon a megyei központ városi programját értjük — szaknyelven: a székhelyi munkát. Megállapítható, hogy az általános és szakmai műveltség emelése, a korszerű életmód kialakítása érdekében széles körű és nagyon hasznos tevékenységet fejtettek ki az intézmény szakemberei. Országosan is kiemelkedő a „ház” ismeretterjesztő tevékenysége. Nem kis dolog, hogy amikor a klasszikusan vett ismeretterjesztés feje fölött egyes helyeken bizony „meghúzzák a vészharangot”, a megyei központban ismeretterjesztő előadássorozatokra bérletes közönséget sikerült toborozni. Az intézmény vezetői nagyon helyesen s időben ismerték fel a mindennapi kultúra fogalomkörébe tartozó lehetőségeiket nagy népszerűségnek örvendő közhasznú tanfolyamokat, előadásokat, kiállításokat, bemutatókat szerveztek. Annak ellenére, hogy a művelődési központnak — sajnos — még mindig nincs nyelvi laboratóriuma, mégis eredményesen dolgoznak a különböző idegen nyelvű társalgási klubok. Az előzőekhez néhány számszerű adat: a művelődési központ 95 kiállítását — 1979-ben és 1980-ban — csaknem kétszázezren látták, a közel hatszáz ismeretterjesztő előadást huszonhétezren hallgatták meg. Amikor egy-egy település kulturális életéről készíA Nógrád megyei Salgóbányán amatőr popzenészek részére kéthetes tábor nyílt. A több mint száz fiatal zenész ideális körülmények között sajátíthatja el a popzene alapelemeit. Közösek a tartalmi célok is vetkeztében amellett, hogy biztosabb lett a tanulók tudása, ismerete, emelkedett neveltségi szintjük. Többségük élethivatásának tekinti a munkát, a választott pályát, s fontosnak érzi az ismeretek rendszeres bővítését, kulturált életmódra törekszik. Noha az általános és a középiskolákban még nem fejeződött be az új dokumentumok bevezetése, az eddigi tapasztalatok alapján gazdagodott a nevelők módszertani kultúrája, előtérbe került a tanulók sokoldalú személyiségfejlesztése, erősödött önálló megismerő tevékenységük, s mindez oldottabb légkörű tanítási órákon valósul tneg. Nem csekély eredmény ez, hiszen az első nagyoEE tépést jelenti a korszerű, a nevelő iskola megvalósulásának útján. Ugyanakkor noha igen fontos szerepet szánnak az új dokumentumok az iskolán • kívüli nevelésnek, még nem eléggé nyitották ki kapuikat az oktatási intézmények a külvilágra, a társadalmi hatásokra. A művelődési házakkal, könyvtárakkal általában jó együttműködés alakult ki, a társadalmi változásokat, tendenciákat viszont többnyire csak lépéshátrányban követik az iskolák. Az oktatásügy évről évre visszatérő kiemelt feladata a tankötelezettségi törvény teljesítése. Az elmúlt tanév első osztályosainak iskolaelőkészítésében némi visszaesés tapasztalható. Az óvodáztatásban részesültek aránya 87,4 százalék — 0,3 százalékkal kevesebb az előző tanévinél — iskolaelőkészítőn pedig az elsősök 8,6 százaléka vett részt. Csaknem a duplájára emelkedett az előző tanévihez képest az iskolaelőkészítésben nem részesült kisdiákok aránya. Figyelmeztető ez, hiszen a tapasztalatok azt bizonyítják, hogv az első évben sikertelenül szereplő tanulók többsége azok közül kerül ki, akik sem óvodába, sem iskolaelőkészítőre nem jártak, s rendszerint kedvezőtlen indíttatású családi környezetben élnek. A statisztika szerint 67,5 százalékuk bukott meg osztályismétlésre. Kallódó diákok Mindez az iskoláskorúak kallódásának következménye, az oktatásügy“ irányítóinak, a különböző mozgalmak, szervezetek aktivistáinak a jövőben több segítséget kell adniuk ebben az oktatási intézményeknek, hiszen az első kudarcok, a késői iskolakezdés az egyik oka annak, hogy tanulóinknak csak 84,1 százaléka — alacsonyabb az országos átlagnál — végzi el nyolc év alatt az általános iskolát. A másik ok abból adódik, hogy az új nevelésioktatási tervek — noha számos területen eredményt hoztak — még nem váltak eléggé a tankötelezettség teljesítésének eszközévé. Noha az új tananyag elrendezése minden eddiginél nagyobb lehetőséget kínál a differenciált képességfejlesztésre. Az elkövetkező tanévekben éppen a tankötelezettség, s az általános iskola alapozó jellege miatt változatlanul ez az .oktatási intézménytípus szerepel a figyelem középpontjában. s fejlesztése kiemelt országos program. S ez elsősorban — gazdasági helyzetünkből adódóan — tartalmi fejlesztést jelent, hiszen jórészt az általános iskoláztatás eredményességétől függ az egyén további boldogulása, s ez nem közömbös társadalmi-gazdasági életünk fejlődése szempontjából sem. Tál Gizella