Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-01 / 152. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. július 1 200 éves a pesti Rókus Kórház A régi Rókus 1867-ből és a mai kórház A XVIII. századi Európa egészségügyi viszonyai elképesztően rosszak voltak. Nem volt kivétel Pest városa sem. Egyetlen kórházzal rendelkezett, amelyet Stadt Spi- talnak neveztek a Hatvani (ma Kossuth Lajos) és az Újvilág (Semmelweis) utca sarkán. Mai értelemben véve nem is kórház, hanem szegényház, a mindenkitől elhagyatott nyomorgók men- helye, ahol azonban gyógyítottak is. Zsúfoltság, szenny, mindén elkülönítés hiánya, és ennek következtében feltűnően magas halálozási arányszám jellemezte. Ez az intézmény sem tudott minden rászorulót befogadni, a nyomorultak közül sokan az utcán haltak meg. Ezért Pest tanácsa egy új szegényház építését tervezte. Kapóra jött Tauch Mihálynénak, egy gazdag özvegyasszonynak a szegények javára tett 25 000 forintos alapítványa. Ennek felhasználásával terveztettek új épületet Jung József építészszel 80 ápolt elhelyezésére. Helyét a város lakott részén kívül, a mai Nagykörút vonalában húzódó, Rákosároknak nevezett, elmocsaraso- dott egykori Duna-ág mellett választották ki, a Kerepesi (ma Rákóczi) útra merőleges Gyöngytyúk (Gyulai Pál) utcában. Itt már állt az 1711- es pestisjárvány idején egy barakk járványkórház, itt emelték a járvány megszűnése emlékére a Szent Ró- kusról elnevezett* máig fennálló fogadalmi kápolnát. Az alapkövet 200 évvel ezelőtt, 1781. május 3-án rakták le, 'de az építkezést hamar abbahagyták, és csak 14 esztendővel később folytatták. Közbelépett a helytartó- tanács, kifogásolta, hogy nem adott építési engedélyt, részletes terveket kért, kimutatást arról, hogy milyen pénzből akarnak építkezni. Közben Haffner Mihály városi főorvos memorandumában rámutatott a tarthatatlan egészségügyi viszonyokra, és javasolta, hogy ne csak szegényházat építsenek, hanem nagy kórházat is. Javaslatát elfogadták. Az építési engedély évekig késett. A helytartótanács az előirányzott 55 072 Ft összeget leszállította 49 213 Ft-ra (ebből az építkezésre 39 213 Ft, a berendezésre 9 590 Ft jutott), és felszólította a lakosságot, hogy a leendő kórházat ingyenmunkával, adományokkal támogassa. 1796- ban Kardetter Tamás ácsmester vezetésével újra megindult a munka, és két évvel később tető alá került a kétemeletes Szent Rókus Polgári Közkórház. Az építkezés során a fogadalmi kápolna kis tornyot kapott, és a kórházhoz csatolták. A megnyitásra 1798. május 20-án került sor. Ekkor 14 közös szobában 151 ágy állt a betegek rendelkezésére. Emellett berendeztek néhány különszobát, két szobát beteg katonák és egyet gyermekágyasok részére. A szegényházi rész külön szárnyban kapott helyet; az udvaron önálló épületben a hullakamrák, a boncterem és a börtönszerű, sötét ketrecekkel ellátott elmeosztály. Műtőt elfelejtettek berendezni. A nincsteleneket ingyen ápolták, mások 15 krajcárt fizettek, az egyszemélyes külön szobások 1 Ft-ot, a két- és háromszemélyes szobák betegei 30 krajcárt. (1 Ft- ban 60 krajcár volt.) A betegeket kizárólag aszerint különítették el, hogy külső vagy belső bajban szenvedtek. így együvé kerültek a sebészeti betegek a bőrbajosokkal és himlősökkel; az epilepsziások, szív- és tüdőbetegek a hagymázasokkal. A gyógyítás — a kor orvosi tudásának megfelelően — főleg a tünetek csökkentésére és megszüntetésére irányult. Sűrűn alkalmazták az érvágást, vérlecsapolást, hogy a betegeket megszabadítsák „ártalmas nedveik”-től. Évi átlagban eleinte 1600 ingyenes és 1050 fizető beteget vettek fel. Ilyen körülmények között szinte csodálatos, hogy négyötödük félig vagy egészen meggyógyult. Az új intézmény mindenkori igazgatója a városi főorvos lett, először Haffner Mihály. Munkáját egy sebészorvos, két segédorvos, bába, 4 férfi és 4 nőápoló, egy-egy gondnok, írnok és kapus, valamint 2 szolga segítette. A sebészorvos egyúttal szülész, boncnok és halottkém is* volt. A személyzethez tartozott még egy lelkiatya. A Rókus Kórház a gyors iramban növekvő £est számára hamarosan szűknek bizonyult, különösen mikor vérhas, malária, himlő, influenza, tífusz és kolera pusztította a lakosságot. Járványok idején magánházakban fiókkórházakat is berendeztek, az 1831-es kolerajárványkor egyszerre hármat Több fiókkórház működött, és később önálló intézmény lett., Ilyen például az Üllői úton létesített barakk járványkórház, ebből fejlődött ki a Szent László Kórház. Az anyakórházat is többször bővítették. 1839—41-ben épült fel Pollack Mihály tervei szerint a Rákóczi úti szárny, 1860—62-ben a Flór (Márkus Emília) utcai és 1870-ben a Stáhly utcai rész. így jött létre a hatalmas, négy utcára néző, egyszerű stílusú épülettömb. A homlokzatokat egyhangú síkok alkotják. A vakolatot a felszabadulás után leverték a kórházról, s így a felszínre került vegyes falazás kissé élénkíti a külsejét. Az évek múltával egyre nagyobb mértékben valósult meg a különböző betegségben szenvedők elkülönítése. Az első külön osztály a szülészet, amelyet 1852-től 1855- ig. egyetemi tanári kinevezéséig Semmelweis Ignác vezetett. 1861-ben nyílt meg a bőr- és nemibeteg, 1862-ben a szemészeti és 1866-ban az orr- és gégeosztály. Közel száz év óta újból és újból felmerült a terv, hogy a Rókus Kórház helyett építsenek új, nagyobb, modernebb kórházat, olyat, amely méltó a magyar fővároshoz. A szükséges pénz azonban mindig hiányzott, s így a régi épületet nem lehetett lebontani. De ha külseje nem is változott, berendezését, felszerelését, a gyógyászati eljárásokat állandóan korszerűsítették, s így betegeit már régóta megfelelő színvonalon tudja gyógyítani. Az utóbbi években folyik a kórház külső-belső renoválása is. A Rókus Kórház 1952. július 1-től* már nem a fővárosé. hanem Pest megye kórháza. 1955-ben neve is megváltozott, egykori kiváló orvosának az emlékére Semmelweis Kórház lett, bár mindenki ma is Rókus néven emlegeti. Vértesy Miklós foglalkozás Légikisasszonyok ök azt mondják egymásra: „stuvik”. A kívülállók úgy ismerik őket, hogy stewardessek. A hivatalos elnevezés szerint légi utaskísérők. Azt hiszem sok fiatal, csinos, idegen nyelvet beszélő lány álma, hogy légi kisasszony legyen. A repülés, az utazás izgalma, a külföld varázsa, és ki tudja mi minden teszi vonzóvá ezt a pályát — kívülről. Szeretném azonban rögtön az elején eloszlatni azt a tévesen elterjedt elképzelést, hogy ez női, szakma. Már régen nem az. A körülbelül kétszáz „stuvinak” közel egyharmadát férfiak teszik ki. s ahogy az illetékesek mondják: „nem ártana, ha még több lenne, ugyanis gyakran nagy szükség van a repülőgépen az erős kézre. — Hogy mikor? Ha például a kedves vendég (utas) többet szeretne inni. mint ami jár neki”. Kezdjük azzal, hogyan is lehet valakiből Magyarországon légi utaskísérő? Időnként a MALÉV meghirdeti Munka közben a lapokban, de többnyire házon belül terjed el a hír. hogy van félvétel. A jelentkezési feltételek a következők: érettségi, az alsó korhatár húsz év, a felső harminc. egy középfokú nyelvvizsga és természetesen meg kell felelni a szigorú orvosi illetve alkalmassági követelményeknek is. Ezen kívül állandó vagy ideiglenesen bejelentett budapesti lakosnak kell lenni. (És nem akarok gonoszkodni, de nem árt a jó külső, sőt a jó modor sem...) Aki megfelel és túljut a felvételi vizsgán, azt a MALÉV (feltételezve, hogy a hallgató el is végzi a tanfolyamot). státuszba veszi. A háromhónapos tanulási idő alatt 2400,—■ Ft-os fizetést kannak. Az iskolások, vagyis a leendő utaskísérők különleges osztályban tanulnak: mintha csak repülőgépen lennének. Az oktatóteremben1 a gépen található imitált fedélzeti és biztonsági berendezéseken elsajátíthatják a hallgatók a gyakorlati ismereteket. A repülőgépek belső terével azonos helyszín két részből áll: az előkészítő. vagy konyhai részből. de megtaláljuk mindhárom utasgép típusunk (TU 134. TU 154 és TU 154 B) valamennyi kapcsolóberendezését is. Ez a modellváltozat tartalmazza a fedélzeti biztonsági berendezéseket, tájékoztató, valamint hívórendszereket. s itt az első osztályú fedélzet utaskiszolgálását is lehet gyakorolni. Az utasüléssor pedig az utasok között a repülés közbeni mozgás elsajátítását segíti elő. Jelenleg 20 hallgatója van a MALÉV tanfolyamának. Többségük lány. de 3—4 leendő stewardot is lehet látni közöttük. Lelkesek, telve várakozással, reménnyel. És bár buzgón jegyzetelik a meteorológia óra anyagát, a szünetben mégis csak a repülés a téma. Néhányan már régi MALÉV-esek (diszpécserek. jegykezelők voltak, vagy információban dolgoztak). A többség azonban más munkaterületről jött. Nagy Edit adminisztrátor volt azelőtt: — Eldöntöttem, ha nem sikerül az egyetem ide jövök. Nem sikerült. A francia nyelvtudásomat viszont nem hagyom kárba veszni, ezen a pályán hasznosíthatom. — Arabul is tud — kottyantják közbe a többiek. (úgy látszik ez itt is kuriózumnak számít). Szalóky Zsuzsa üzletvezető-helyettes volt. Az udvarias gyors utaskiszolgálás neki már nem lesz újdonság. — „A mozgalmasság, a változatosság miatt hagytam ott eredeti szakmámat” — mondja. Grabovszky Tibor eddig diszpécserként dolgozott a MALÉV-nél, ő a német nyelvet beszéli. — Stewardként szabadabb, kötetlenebb lesz a munkám — válaszol a kérdésre. A vélemények megegyeznek kint is. bent is; aki itt van. a kiválasztottak közé tartozik. Reméljük, mindannyian sikeresen leteszik majd a záróvizsgát. A nyári csúcsidőben talán már találkozhatunk is velük a MALÉV járatain. Oravecz Éva Kitől tanuljunk lakberendezést? Ügy indultam vásárolni, mint bárki más. Volt valamilyen elképzelésem arról, mit szeretnék, milyet szeretnék. Történetesen konyhai textíliát akartam venni, olyan anyagot, amelyből asztalterítő, kis függöny egyaránt lehet, sőt a két konyhai szék párnájára is telik belőle. A milyenre már kevésbé tudtam válaszolni, hiszen a lehetőségek meghatározzák a vásárlást — a pénz a lehetőségeimet éppúgy korlátozza, mint a kínálat. A textilüzlet eladójának elmondtam a kívánságot, s ő rögtön kihajtogatott előttem egy anyagot: ovális, valóságos biedermeier formájú keretben csücsörí ajkú, félmeztelen néger nő bájolgott, majdnem teljes életnagyságban. Lelki szemeim előtt megjelent konyhám, amelyben „az én babám egy fekete nő”, legalább tíz példányban, de nem ettől rémültem el. Hanem az idős eladó békebeli rábeszélőkészségétől, amely- lyel bizonyosan nemcsak rám próbálta tukmálni a szörnyűséges ízlésficamról árulkodó textilt. Mert hévvel és hittel agitált, igazi eladóhoz méltán, érveinek csak az volt a szépséghibája — a rossz ügy szolgálatán kívül, — hogy azért vegyem meg, mert mindenki ezt viszi. Tudom: a lakberendezési tanácsadás, különösen, ha üzletekben zajlik, akár texti: lekre, szőnyegre, bútorra, is vonatkozzék, nem ajánlhat mást, természetesen, mint ami az üzletben yan. Az újság, a folyóirat lak- berendezési javaslatai pedig még akkor is általánosak, ha a kérdés konkrét. Vegyünk egy példát: Négytagú család új háromszobás lakáshoz kér berendezési tanácsot a folyóirattól Válasz: „A nappaliba elemes ülőgarnitúra kerüljön ... asztalelemekkel. Az ajtó melletti falra könyvespolc, a társalgósarokkal szemben pedig alacsony szekrénysor álljon, rajta a tévével”. Ha hasonló tanácsot kért volna a család, mondjuk a szomszédasszonytól, akkor lehetséges ugyan, hogy kevésbé árnyaltan, de hasonló választ kapott volna: kell fotel és asztal, könyvespolc és kis szekrény a tévének ... És egyik válaszból sem derül ki, milyen legyen a szoba berendezése. Nem is derülhet ki igazán. A család meghitt barátjának, jó ismerőjének talán megfogadhatok a tanácsai, de az igazi lakberendező mindig a lakó lehet. Nemcsak azt tudja ugyanis. hogy a leüléshez szék, a lefekvéshez ágy, a tároláshoz szekrény, s az evéshez asztal kell. Tudja és kifejezésre juttatja ízlését, kultúráját. Szükségletei, a bútorok funkciója mellé színérzékét állítja, a berendezésben arányérzékét érvényesíti. Nem véletlen, hogy a szociológusok mellet még a a művészétté] foglalkozók is pontos képet tudnák alkotni maguknak az emberről, a lakás berendezésének kapcsán. A század egyik legnagyobb művészettörténészből cse Lyka Károly állította: a lakásberendezés műalkotás. Ám a fentiek — a lakberendezés gyakorlatát illetően — legalább annyira általánosságként hangzanak, mint az hogy a hálószoba berendezéséhez ágy szükségeltetik. Hogyan közeledjék tehát a lakó a lakásának berendezéséhez? Minden lakás rendelkezik valamiféle környezettel. A falusi utcasor, a nagyvárosi lakótelep jellegzetes szélsőségek, köztük a városi kör- folyosós bérház, a gazdag családi ház, a hajdani kastély szobája, a kis szövetkezeti lakás és a többiek — változatos lakásformációk. A két szélsőséget az különbözteti meg legészrevehetőbben egymástól, hogy az egyikben hagyományokra épül a berendezkedés, a másikban nem. A régi 'településszerkezet nemcsak az utcaképben határozott meg kimondatlan szabályokat, de a környezet íratlan törvényei vonatkoznak a belső berendezésre is. Lehet ugyan elemes ülőgarnitúrát elhelyezni az elemes szekrénysorral szemben a falusi házban is. Csak a modern bútorsor riasztó monstrumnak tűnik majd a két ablakszemmel utcára néző hajdani tisztaszobában. A hagyományok tisztelete itt a hajdani berendezés utóéletét igényli. És ezért nem kell szúette régi padot beállítani de az új arányait azokhoz a régiekhez igazítva kell megteremteni a szoba hangulatát. És az elemes ülőpadsor jól fogja érezni magát a paneles lakótelepi lakásban — meg a lakók is —' és ott, ezzel máris teremtődik a jövő hagyománya Arányérzékkel minden ember rendelkezik. Mindenki meg tudja mondani, hogy szobája magas-e vagy alacsony. Tágas vagy szűk. Az ember ösztönösen saját teste arányaihoz mér. A lakás,* a lakószoba tere már önkéntelenül diktálja a terjedelméhez szükséges arányokat: magas, tágas szobába nagy, robusztus, kis, alacsony helyiségbe filigrán, áttört, például nem teljesen kárpitozott, karfával rendelkező fotel, könyvállvány, stb. bútorok illenek. A színek kiválasztása ugyancsak az egyéni ízlés függvénye. És jól meggondolandó feladat! Nem biztos, hogy akiinek a kék a kedvenc színe, talpig kékben kell tartania a szobáját. Ha még bizonytalanok vagyunk a berendezés színének, mintáinak kiválasztásában, a legfontosabb a mérséklet, azaz egyszínű, sima, minden további színhez alkalmazkodó kárpitozás, bú- torszin kiválasztása. A fehér, a fekete — nem nagy tömegben ! —a drapp, a világosbarna — sokkal finomabb minthogyha egy meggondo lat lan narancssárga keserít, meg a bútorral való együttlakás hosszú éveit. Mert a berendezést legalább évtizedre veszi meg az ember — ha nem egy életre. És hogy a felelőtlen bevásárlástól megmenekedjék, mindenkinek a legjobb lá- k ás berendezőre van szüksége: meggondolt saját magara! Torday Aliz Téma: a Balaton védelme jf Straub F. Bruno akadémikus elnökletével tegnap ülést tartott az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács. A testület foglalkozott az emberi környezet védelméről szóló törvény végrehajtásának helyzetével, és megtárgyalta a Balaton környezetvédelmének időszerű gondjait, tennivalóit. Megállapították: a Balaton vízminőségének javítása érdekében az alapvető feladat az eutrofizációs (tápanyagé sítási, elnövényesedési, alg sodási) folyamat lassítás majd teljes megállítása. Éz elsősorban a Balatonba jutó foszfor mennyiségének csökkentésével érhető el, ezért korlátozni kell a szennyezőforrásokat. A felszíni vizek bői eredő szennyezések eile ni védekezésben a Kis-Bala- tonon megépülő komplex víztisztítórendszer nyújt majd segítséget.
