Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-01 / 152. szám
1981. július 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I I képernyője előtt I Találkozó tanulságokkal A hét eseménye: tévéta- lólkozó Veszprémben, az elmúlt esztendő drámai termésének hagyományos mérlege, tizennyolc televíziós mű versengése nemcsak a szakmai zsűri előtt; hanem a 2-es csatornán délutánonként a nézők előtt is. Megszülettek a díjak, szombaton este egyenes adásban, helyszíni közvetítés útján ezt is tudomásul vehettük. Csendben, rendben, végbement tehát a találkozók sorában ez a mostani, a tizenegyedik. Vasárnap ugyan A Hét emlékeztetett még az eseményre, egy kurta nyilatkozattal — Cseres Tibor író, a zsűri elnöke mondott néhány szót, elismerőleg, majd hozzá egy nyúlfarknyi* idézet a Jegor Bulicsovból, — Kállai Ferencet láthattuk — de valójában már el is felejthetjük, hogy volt. Tanulságait' persze annak ellenére, hogy a találkozó különösebb érdekességgel nem szolgált, néhány gondolat erejéig még érdemes számba vennünk, felidéznünk. Mert akadnak, ha nem is merőben újak ezek sem, de mindenképpen olyanok, amelyek a televízió drámai munkájában kedvezően vagy kedvezőtlenül éreztethetik a hatásukat. A találkozó szakmai tanácskozásán némi humorral idézte az előadó Ancsel Éva professzorasszony az egyik görög klasszikust, ki szerint a múltat és a jövőt az emberek is ismerhetik, a jelent viszont csak az istenek. Nos, mi nézők — folytatván az idézettel megkezdett 'gondolatot — azt hiszem, mi leginkább erre vagyunk, jelenünkre kíváncsiak. És minden tévéjáték, tévéfilm, tévédráma csak annyiban izgalmas számunkra, amennyiben valami érdemlegeset tud mondani, kifejezni, jelenünk lényeges kérdéseiben. Ha valamit a szemle filmjei láttán jólesően nyugtázhatunk, televíziónk esetében ezzel a tulajdonsággal, ezzej a szándékkal nincs nagyobb baj. A Füst Milán IV. Henrikjéből készült tévéjáték (az egyik fődíjas) még azt is fényesen bizonyította, hogy ez a szándék történelmi tárgyú, úgynevezett kosztümös játékban is teljes erővel érvényesíthető. Az egyéniség jogait követelő ifjú királyban vajon nem korunk, napjaink emberének vágyai testesülnek-e meg, vajon a személyiség és a kor bonyolult összefüggéseinek ábrázolásában nem a mai ember konfliktusai fogalmazódtak-e meg — kivételes szuggesztivitással ? Amiből, gondolom, kiviláglik, hogy a maiság legfőbb kritériuma egyáltalán nem a téma jelenkorúsága. Egy úgynevezett mai környezetben játszódó tévéjáték egyáltalán nem biztos, hogy a pontosabb köridőt mutatja, mint a korszerű szemlélettel képernyőre vitt, időben tőlünk távol álló témájú tévédráma. I-tt-ott bizony az is tapasztalható televíziónk gyakorlatában — a szemlére válogatott mustrából ez természetesen „kimaradt”, ide már csak a termés java korült —, hogy a mai téma feldolgozásával az alkotók olykor némiképp „felmentve” érzik magukat az igazság művészi 'erejű, hatásos megfogalmazása alól. Mintha a téma önmagában is elegendő lenne — a sikerhez. Azt viszont megkockáztatom, hogy a nézők bizonyos rétegében talán épp a legszélesebb köreiben, a mai téma kellő' erejű művészi feldolgozásban segítheti a kifejezendő mai gondolat befogadását. Veszprém általános tanulsága: az alkotók órája . együtt ketyeg korunk ritmusával. S a lényegest mutatja, hol is járunk az időben, és a valóságban. A tévédrámák legmélyén, korunk, a nyolcvanas évek nyugtalanító, feszítő kérdései húzódnak, a társadalomban, a közösségben igazi helyét és szerepét fokozottan kereső és igénylő ember oldásra váró feszültségei. És csak az a mű számíthat a néző megértésére — ez is a tanulságokhoz tartozik —, amelyiknek hármily kegyetlen legyen is a tárgya, bármily hidegen szóljon is, de amelyik feltételezi az emberi melegség lehetségességét, amelyiknek mindig van valami elrendező emberi központja A legnagyobb sűrűség közepét — csak'emlékeztetőül a karrierre törő fiú céljai érdekében iszákos apját arra veszi rá, hogy saját maga oltsa ki életét, a fiú így akar végképp megszabadulni tőle — éppen azért nem érezhetjük meggyőzőnek, és hiteles korképnek, mert hiányzik belőle az emberség mélyebb igénye, a film csak az embertelenség ábrázolását vállalja. Pedig korunk alapvető parancsa: a humánum, még hogyha sokszor látszólag és valójában is emberhez nem méltó és nem illő cselekedetek keresztezik érvényesülésének útját. Ha egy művészi alkotás csak azt kívánja belénk szuggerálni, hogy az emberiesség számára nincs út, nemcsak, hogy közünk nem lehet hozzá, de alapvetően téves is, amit mutat. Veszprémben a másik kategóriában a zenés játékok vonultak fel, többnyire operettek képviselvén a műfajt. Közülük A koldusdiáknak babér js jutott, díjat nyert. Érdekes mód a találkozó hetében a televízió napi műsorában péntek este pedig egy, Zerkovitz életéről szóló játék szerepelt, mindez igazolja: van hivatalos fóruma a sokat ócsárolt műfajnak, és vannak megszállott hívei, akik szeretnék megőrizni és megőriztetni a becsületét — értékei szerint. Mégis — ez a tapasztalatom — ha a képernyőn szóhoz iut az operett, mintha afféle megtűrt idegen volna csupán. Olyan mű, amelyet napjainkban csak felére-harma- dára csökkentve, zsugorítva illik nézők elé bocsátani a televízióban, gondosan takargatva esetleges banalitásait. Pedig hát ezek a zenés játékok épp közhelyeikkel, olcsó érzelmességükkel együtt tükrözik egy adott kor, a századelő valóságát, s a számunkra mulatságos voltukban leleplező; lehetnének a valóság igazi problémái elől menekülő uralkodó osztálynak, illetve az illúziókban ringatózó kispolgároknak. Az operettek teljesebb bemutatásában épp a bennük rejlő közhelyesség maximális feltárásával jelenhetnék meg igazán adott esetben a feldolgozók, átdolgozok szemléletének korszerűsége, maisága. Lám, a péntek esti játékból is mi mindent ismerhettünk meg nemcsak Zerkovitzból, az édesbús pesti dalok hajdan népszerű szerzőjéről, hanem annak a komák az ízléséről is, amelyet hűségesen igyekezett kiszolgálni dalaiban. S végül egy megjegyzés: gyakorta beszédtéma egy- egy mű megítélésében a kritikusok és a nézők véleménykülönbsége, a találkozó során rendezett ankétokon is elő-előkerült. Az idei szemle csattanás választ adott a kibékíthetetlen ellentétet hirdetőknek. A veszprémi társadalmi zsűri ugyanis ugyanannak a tévéfilmnek — Indul a bakter- ház — ítélte oda a pálmát, mint hónapokkal ezelőtt a tévékritikusok testületé. Lám, mégiscsak van egyetértés, és bizonyára nemcsak ebben az egyetlen esetben. V. M. GYÓGYPEDAGÓGUSOK A FOGYATÉKOS GYERMEKEKÉRT Több szakemberre lenne szükség Beszélgetés Gordosné dr. Szabó Anna főiskolai főigazgatóval A Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete június 25 és 27 között Szolnokon tartotta IX. országos szakmai konferenciáját. A konferencia jelentőségéről Gordosné dr. Szabó Annát, a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola főigazgatóját kérdeztük. — Konferenciánkat idén a fogyatékosok nemzetközi éve jegyében hívtuk össze. A résztvevő csaknem nyolcszáz szakember a gyógypedagógia valamennyi szakterületét széles körűen tárgyalta, de kiemelten foglalkozott a fogyatékos gyermekek nevelésének időszerű kérdéseivel. A plenáris üléseken több előadás, referátum hangzott el a témáról, vázolva azokat a feladatokat is, amelyek a közoktatáspolitika, valamint szűkebb szakterületünk, a gyógypedagógia előtt állnak. — ön a gyógypedagógusképzés jelenlegi helyzetéről és fejlődésének tendenciáiról tartott előadást. — Időszerűvé vált a kérdés, hisz a hazai felsőoktatás, így a gyógypedagógusok képzése is jelentős reformok előtt áll. A felszabadulás után elsősorban arra törekedtünk, hogy minél több szakembert képezzünk. A jövőben az oktatás tartalmának, színvonalának fejlesztése kerül a képzés előterébe. — Tudomásunk szerint a gyógypedagógusok számának jelentős növekedése ellenére is szakemberhiánnyal küzdenek az intézmények. — A képzés valóban nem tudott lépést tartani az igényekkel, egyrészt mert nem volt képes követni a gyógypedagógiai intézményrendszer nagyarányú fejlesztését. Ezenkívül a gyógypedagógust igénylő szakterület ma Magyarországon sokkal szélesebb, mint a szoros értelemben vett gyógypedagógiai szakterület. A kórházak, egészségügyi gyermekotthonok, a felnőttvédelmi szociális gondoskodás — és még sorolhatnám — ugyanúgy igényli a gyógypedagógust, mint az oktatás-nevelés. Ebből adódik aztán az a paradox helyzet, hogy a főiskola bármilyen nagy számban képzett is az utóbbi évtizedekben gyógypedagógusokat, a gyógypedagógiai intézményrendszer szakember ellátottsága jelen pillanatban is csupán 62 százalékos. — A szakemberhiány nem függ össze a fogyatékos gyermekek számának növekedésével is? — A fogyatékos gyermekek számának növekedésére vonatkozóan felelősségteljes nyilatkozatot rlfem lehet tenni. Azt hiszem, el lehet mondani, hogy valóban növekszik a számuk, de nem olyan nagy arányban, hogy az szakemberhiányt idézne elő. A nagyfokú gyógypedagógusigény sokkal inkább diffe.. renciált, szakszerűbb, korszerűbb ellátás igényével magyarázható. — A magyar gyógypedagógiai intézményrendszer alkalmas-e a megnövekedett feladatok ellátására? — összességében igen. A kisegítő és foglalkoztató iskolák, diákotthonok többnyire modernek, jól felszereltek, rendelkeznek a korszerű nevelő munkához szükséges feltételekkel. A gondok ellenére nevelési feladataikat is egyre magasabb színvonalon látják el. Kisebb településeken viszont nem megoldott a kisegítő iskolai oktatás — nevelés helyzete. A fogyatékos gyermekek nem egy esetben összevont osztályokban, rossz körülmények között és gyógypedagógusi képzettséggel nem rendelkező nevelők irányításával tanulnak. Itt jegyezném meg, hogy a gyógypedagógiai főiskola debreceni és kaposvári kihelyezett tagozatán kétéves képzési rendszert vezettünk be, amelyen a tanári diplomával már rendelkező nevelők szerezhetnek gyógypedagógusi képesítést. fie- mélhetőleg ezzel enyhítünk valamelyest a kis -települések gondjain is. Több értelmi fogyatékos kisgyermeket fogadó, nevelő óvodára is szükség lenne, hisz a korai felismerés, a megfelelő gyógypedagógiai ellátás jótékonyan befolyásolhatja a gyermekek fejlődését, későbbi sorsát. Ugyancsak nagyobb figyelmet kellene fordítani a gyógypedagógiai intézetekből kikerülő fiatalok helyzetére, rehabilitációjára, társadalmi beilleszkedésének megkönnyítésére, az ehhez szükséges intézmények létrehozására. A konferencián mindezeket a gondokat áttekintettük, ugyanakkor örömmel állapítottuk meg, hogy a társadalom — köszönhetően talán annak is, hogy ebben az évben ráirányították az emberek figyelmét a fogyatékosok gondjaira — egyre több megértésről, segítő szándékról tesz tanúságot. — Köszönöm a beszélgetést. Török Erzsébet Egy csepp élet — A tizenkettest várja? — zökken mellém a padra a néni. — Muszáj leülni, fájnak már a lábaim. Dolgozni megy? Én most már nyugdíjban vagyok. Több mint húsz évet töltöttem a MÄV- nál. Első munkahelyem volt! Az ám! Nem úgy voltam, mint sokan, hogy ha nehéz, 5—6 hónap után odébbáll. Pedig sok mindent végigpróbáltam. Voltam fékező, kalauz, éppen csak kutyát nem sétáltattam. Aztán az információra kerültem, az utolsó tíz évre, 52 évesen eljöttem nyugdíjba, mert most már nagyok ott a követelmények. Nem volt már elég, hogy tudtam mi hova megy, meg mikor, idegen nyelveket is ismerni kellett volna. Azt még csak megértettem, hova akar eljutni, néztem a szájukat, aztán csak kibogoztam, mit is akarnak — nevet az emléken. — De már válaszolni csak ritkán sikerült. — Hát nem elég már a nyolc általános. Ezért jó a fiatalnak! Ha akar tanulhat, olyan magasra juthat, amit csak elgondol. A munkahely is olyan, hogy mi csak álmodtunk róla a vasútnál. Nem panaszként mondom, mert jó volt ott. Nekik szükségük volt rám, nekem meg rájuk, így akkor is mentem, ha nehezebb volt a munka. — Hívtak vissza, nyugdíjasként eldolgozhatnék pár órát havonta, de nem megyek. így, ha beteg vagyok, ledőlhetek otthon, nehezen bírom már a kötöttséget. Ott meg ugye nem kódoroghat el az ember az információról. Volt úgy, igaz régebben, hogy majd el tikkadtunk egy kis vízért, de nem mehettünk el munka közben. — Hát így voltam régebben. Most meg elvagyok otthon. Jár hozzám sok ember, mert tartok csirkét, azt adogatom el. — Nem jön ez a busz! Jobb lesz aranyoskám, ha elmegy taxival! No nekem már akad is, aki elvigyen — int egy fékező autó felé. — Hát a viszontlátásra. — te — TŐSERDŐ ’81 Mintegy ötezer fiatal gyűlt össze ismét szombat este a Lakitelek melletti Tőserdő szabadtéri színpadának környékén. Nemcsak a Kiskunságból, hanem Csongrádból, Szolnok megyéből, de még a Dunántúlról is érkeztek a hátizsákos, sátras érdeklődők, a zenerajongó tizenévesek, a bőmadrágos rockereik, a koncertek hangulatáért fél napot zarándokolni hajlandó fővárosi fiatalok. A két színpad fölött hatalmas feliratok köszöntötték a Holt-Tisza-parti pázsiton helyet foglaló közönséget, hirdették e nagyszabású rendezvény tartalmát; Tőserdei ifjúsági találkozó ’81 — Rock-éjszaka. Ismeretlen nevű és stílusú. majcT egyre nevesebb zenekarok váltották egymást a színpadokon, este fél nyolctól hajnali négyig. Nyilván ezt a célt is szolgálta a fesztivál; az ismeretlenek bemutatkozását. Hallottuk a „Nájlon”, a Konzum RT együtteseket, akikről így első hallásra, ha többet nem is, a biztató kezdetet már megállapíthattuk. Sötétedés után — stílusosan — Veress Pál doktor látta el (szexuális) tanácsaival a találkozó közönségét, majd a keményebb zenét játszó együttesek következtek. Tíz óra körül kezdett az idei nyár „első számú befutója”, a budapesti Rolls. — Török Ádám, Török Ádám —> éltette a közönség éjfél előtt a Mini együttes vezetőjét. A másod-, harmad-. ki. tudja hányad virágzását élő zenekar rövid, tetszetős, zeneileg igényes Micsoda - rock - éjszaka volt! Gyülekezik a közönség — Fent: Színpadon a 100 Folk Celsius együttes műsora valóban az est fénypontja volt. Hosszú szünet után — a dorogi fellépés, és az utazás fáradalmaitól meggyötörtén — hasítottak az éjszaka közepébe a P. Mobil gitárosai. — Harmincötezer rocker üdvözletét hozom' Dorogról — kiáltotta a ' mikrofonba Schuszter Lóri. Az üdvözleten túl azonban vajmi keveset — unott, kötelességsze- rűen letudott műsort — hoztak. Két „nagy buli” volt szombaton Magyarországon: az első napközben Dorogon, a második éjjel Tőserdőn. Mindkettőről hiányzott egy zenekar, a Beatrice. Egyikre sem hívták. Hogy valóban hiányzott-e? Minden bizonynyal ! Sokszínűbbé, érdekesebbé tehette volna a programokat. Érdekes módon a rendezők nem tartottak botránytól, és nem is volt botrány. Csupán egy hangulatos, kellemesen fárasztó éjszaka. A tőserdei példa feloldhatná a Szolnok megyei koncertszervezők félelmét is!
