Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-04 / 155. szám
1981. július 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Naponta ezer darabot gyártanak a tetszetős kivitelű tejeskannákból a budapesti Alu- míniumárugyár tiszafüredi gyáregységében. Szabadság miatt zárva! Júliusban kitehetik a táblát a szolnoki Vörös Csillag Ruházati Szövetkezet kunszentmártoni üzemének kapujára: Szabadság miatt zárva! Ugyanis 13-tól 27-ig leállnak a gépek, elnéptelenednek a műhelyek. Üdülés, utazás — Nálunk ez mindig így van — mondja Zsoldos Béla telepvezető — mert igazodunk a nyugatnémet partnerhez. Az üzemben bérmunkában férfinadrágokat varrunk a Brühl cégnek, és amikor ott szabadságra mennek, az idő alatt mi is pihenünk, mind a száztizenhe- ten. A nyári szünetről nl_§g az év elején értesülnek a dolgozók. így mindenki megtervezheti a nyarat. — Üdülés, pihenés, utazás. Ezekhez milyen lehetőséget nyújt a szövetkezet? — Nem panaszkodhatunk, kapunk elegendő beutalót. Az idén például Visegrádon, Hévízen, Hajdúszoboszlón, a Szabadság-hegyen, Bala- tonfüreden és Noszvajon üdülhetnek egy vagy két hetet a dolgozók. A beutalóknak körülbelül harminc százaléka általában mindig megmarad ... Hiába, Kunszent- márton még nem város. Sokan tartanak állatot, telkük van, rengeteg ház épül... A beutalókon túl az üzemben többször szervezünk külföldi utakat, az idén például a Szovjetunióba. — Ennyi lehetőség közül a telepvezető melyiket választja? — Az idén sátorozunk a feleségemmel, aki szintén az üzemben dolgozik. Számítások szerint 2500 kilométert autózunk. úgy terveztük, hogy a Dunántúlt „fedezzük fel”. Esküvő, rokonlátogatás Azt mondják, az előkészítő műhely egyik legfürgétíb kezű asszonya Pugner káL- mánné. — Üdülni? Eddig se mentünk, mert mindig kellett valamire a pénz. Most* sincsenek nagy terveink. Nyolc :-ve építettük a házat, ráfér festés, mázolni is kell. Van ószágom, csirkék, malacok. Ja elmegyek, ki adna enni íekik? Azért eljárunk majd lserkére fürödni. Nincs nessze. Csomós Teréznek és Méri Líviának „közös” terve van a nyári szabadság eltöltésére. Egy napon mondják ki a boldogító igent. Ma lesz a nagy nap. Százharminc, száznegyven vendéget várunk — meséli Csomós Teréz —, elég nagy lagzi lesz. A vőlegényem katona, majd csak jövő augusztusban szerel le, így csak egy hét szabadsága van. Ezt az időt itthon töltjük. Rendezgetjük a lakásunkat, eljárunk moziba, a strandra. Meglátogatjuk a rokonokat. Hamar elszalad az a néhány nap. — Elkészült a menyasszonyi ruhám — veszi át a szót Méri Lívia —, nagyon szép lett. Izgulok, mit szól hozzá a vőlegényem . •.. Nekünk szerencsénk van, mert két hétre mehetünk a Balatonhoz. Füredre utazunk nászúira. Mit csinálok? Malterotok... A Molnár házaspár több éve dolgozik az üzemben. A feleség meós, a férj segédmunkás. Ö hozza-viszi a kiszabott és már kész nadrágokat. — Mit csinálok nyáron? Malterozok — jegyzi meg Molnár Istvánná. — A háznak már a tető híja, meg a vízvezeték-szerelés. Utána kívül-belül a, festés, parkettázás — szóval, van mit csinálni. Nagy ház épül, mert a fiamékkal együtt lakunk. Sajnos most a fiam is kevesebbet tud segíteni, mert katona, a kis menyem meg a három és fél hónapos unokánkkal van elfoglalva. Hiába, ha valaki saját házat akar, az lemondással jár, A készáruraktár vezetője, Tigyi Antalné is nagyon várja már a szabadságot. — Hosszú volt az esztendő. ránk fér a pihenés. Nagy volt a hajtás, itt az üzemben is. Sikerült teljesíteni á féléves tervünket, több mint százezer nadrág készült el. Az éves tervünk 205 ezer. Ügy gondoltuk a férjemmel, hogy egy hét alatt rendbe tesszük a házat, alapos nagytakarítást rendezünk. Erre év közben nemigen jut idő. A munka után jöhet a nyaralás. Balatonszárszóra utazunk egy hétre. » * * Mindégy, mivel telik a szabadság. csak élvezzük, amit csinálunk! — summázta a beszélgetést az egyik munkásnő. Ehhez nincs mit hozzátenni. Töltsék mindannyian kellemesen a nyarat! szekeres — I Laoszi vendégek az SZMT-nél Tegnap délelőtt Szolnokra, a Szakszervezetek megyei Tanácsához érkezett a SZOT vendégeként hazánkban tartózkodó laoszi szakszervezeti delegáció, amelynek tagjai szakszervezeti tisztségviselők, régi szakszervezeti harcosok. A harminchárom laoszi vendéget Zentai József, az SZMT osztályvezetője, a társadalombiztosítási bizottság elnöke fogadta, és tájékoztatta a megye társadalmi, gazdasági, kulturális helyzetéről, a szakszervezetek tevékenységéről, a lakosság társadalombiztosítási ellátásáról, a szakszervezetek ez- irányú munkájáról. Ezután a vendégek a martfűi Tisza Cipőgyárba látogattak, ahová elkísérte őket Nyolczas Mária, az SZMT Titkára is. Az üzemben Zagyi Sándor vezérigazgató-helyettes és Szabó Attila szb-titkár tartott tájékoztatót munkájukról, majd a küldöttség megtekintett több üzemrészt, a gyár mintatermét, és megnézték az üzem óvodáját, bölcsődéjét. A gyárlátogatás végén konzultációs megbeszélést folytattak a vendégek és a vendéglátók. A laoszi delegáció az esti órákban utazott vissza Budapestre. Foszgént termel Új üzem Kazincbarcikán A gyógyszerek, a növényvédő szerek és az intermedierek — magyarán: közbenső gyártmányok, amelyekből további földolgozással válik késztermék — egyik alapanyagát, a foszgént állítja majd elő évj 10 ezer tonnányi mennyiségben a Borsodi Vegyi Kombinát leendő üzeme. Most kezdődő építésével egy új iparág, a finomkémia alapjait rakják le a kazincbarcikai gyárban. A gyógyászatban, mezőgazdaságban, vegyiparban alkalmazott szerek gyártásának hazai eljárásai ma még elmaradnak a legfejlettebb országokban alkalmazott technológiáktól. A fölzárkózás feladatait összefoglaló központi program megvalósításához az egyik lépés az új BVK-üzem létrehozása. — Lehet, hogy egy kissé kegyetlenül hangzik» de engem az aggaszt a leginkább, hogy egyszer elalszik az emberek félelme. Akkor valószínűleg csak egy tragédia döbbentené rá az itt dolgozókat: a foszfortól mindig várható veszedelem — kezdte kérdésre sem várva a beszélgetést Varga Károly, a Tiszamenti Vegyiművek foszforsav- és nátriumtripoli- foszfát üzemének vezetője. — A foszforral tilos megbarátkozni. legfeljebb azt lehet megszokni, hogy a közelében dolgozik az ember. Ötven fokon gyullad A TVM külföldöt járt szakemberei, akár szovjet, akár francia, akár NDK-beli üzemekben beszélgettek, mindenhol ugyanazt mondták nekik: balesetekből a gyár indulásakor volt több, később pedig akkor, amikor a dolgozóknak nem minden pillanatban járt a fejében, hogy a csövekben 50 C°-nál alacsonyabb hőmérsékleten gyúló anyag áramlik. Miért olyan veszélyesek a dolgozókra nézve az első hónapok? A kézikönyvekben megtalálható a foszfor minden kémiai és fizikai jellemzője, azt azonban lehetetlenség megmondani, hogy az adott technológiai rendszerben pontosan miként is viselkedik. Gál István csoportvezető így jellemezte ezt a bizonytalanságot: — Elég sokszor előfordult, hogy a vezetékből foszfor is jött, pedig csak vízre számítottunk. Tüzetes nyomozás után jöttünk rá a hiba okára: az egyik vezetékszakaszon lefagyott a gyúlékony anyag. Amikor már egy ideje csak víz áramlott a csőben, valamiért kiolvadt. Ilyen meglepetésekre fel kell készülni! — És szerencsétlen esetben egy ilyen meglepetés a szabályok pontos betartása esetén is balesetet okozhat — mondta Pálinkás Tibor készülékkezelő. a szakszervezeti bizalmi. Két éve nálunk, sajnos két súlyos baleset történt, az egyik halálos kimenetelű volt. — Az újonnan felfedezett veszélyes pontoknál azonnal értesítjük a társakat, ahol egyszer ilyen történt, ott mindenki óvatosabb. Sajnos, a következmény nélküli meglepetésekről feljegyzés sem készül, pedig az írásos rögzítés biztosabb tájékoztatás lenne, mint az elmesélés. A tapasztalat növéli a munka biztonságát azért is, mert hozzásegít az eredetinél ésszerűbb, jobb műszaki megoldások megtalálásához. A foszforsavüzem indulása óta több berendezés részegyséUj szakma, hátrányos helyzetben geit is módosították. Kiderítették azt is, hogy a víz alatt őrzött foszfor a gőzökkel együtt a levegőbe jut, ezért zárttá tették a tárolórendszert (Az átalakítás szükségességét még az NDK-ban — innen vétték a tárolás eljárását — sem vették észre.) Persze, eddig meg nem oldott műszaki probléma is van: az üzem vezetője szerint fokozná a biztonságot egy olyan — elvileg megépíthető készülék, amely jelezné, hogy a berendezésekben hol van lerakodott foszfor. Sajnos, ilyen műszert az ipar nem gyárt, kísérletképpen sem foglalkoznak elkészítésével. Persze, a biztonság és főként a biztonságérzet nemcsak a műszaki megoldásokon múlik. Rengeteget számít az ember idegállapota. Aki fáradt, jobb, ha aznap nem is vállal el veszélyesebb feladatot: a koncentrálókészség, a jó reflex legalább olyan fontos, mint a szaktudás. Pálinkás Tibor még hozzáteszi: — Nem mindegy, ki figyel rám. amíg javítok., Tudnom kell, hogy baj esetén ismeri a dolgát* és feltétlenül segít rajtam, Hogy akkor én vagyok neki a legfontosabb a világon. Gyermekcipőben — A balesetvédelmi teendőket alapos gonddal határoztuk meg — mondta el Varga Károly, — az egyéni védelem azonban sajnos még gyermekcipőben jár. A legnagyobb vállalati erőfeszítések is nehezen vezetnek eredményre. Méréseink tanulsága szerint például a mostani gázálarcbetétek 5— 10 percig képesek védeni a foszfor égésekor keletkező gőzök és gázok ellen. Ki garantálja, hogy tovább soha nem lehet szükség rájuk?!.. . A vállalat nemrégiben bízta meg a Budapesti Műszaki Egyetemet tartósabb szűrőbetétek kivitelezésével. Legalábbis hosszú hónapok eltelnek, amíg eredményt látunk. Magyarországon a TVM- ben dolgozik az egyetlen foszforüzem, a „szakma” ezért sokszorosan érzi az igen hiányos védőruhaellátás gondjait. A foszfor égető hatásának legtovább (csupán egy percet jelent ez a „legtovább”, de ennyi idő elegendő ahhoz, hogy a dolgozó az oltóvizes kádhoz jusson, mielőtt testére foszfor jutna, és ott megkezdődne felszívódni) ellenálló, a különösen veszélyes javításokkor használatos bőrruha elkészítésére a vállalatnak magának kellett gyártót találni. Végül egy ceglédi téesz melléküzemágában vállalkoztak: a tíz öltözék egyenként 15 ezer forintba került A normális esetekben (a termelés idején) megfelelő védelmet nyújtó téli öltözéket is nehezen találták meg: végül a mezőőrök sűrűn -szövött egyenruhája felelt meg a célnak. (A zsanai gázkitörésnél használt ruhákkal is próbálkoztak a TVM-ben, azok azonban csak a tűz ellen védenek, anyagukat a foszforsav gyorsan szétroncsolja. A műanyag szövetek sem érnek semmit) Nyári öltözetet máig sem találtak. Jár-e elismerés? Gondosan megtervezett technológia, tapasztalatszerzés, műszaki ésszerűsítések, bizalom — mindezek a foszforsavüzem biztonságosságát növelik. Ám tagadhatatlanul veszélyes munkahely marad ez mindig. Mint ahogy Varga Károly elmondta, veszélyességi pótlék vagy a nehézségek másfajta elismerése mégsem jár az itt dolgozóknak. Az üzemben a keresetek sem magasabbak a TVM-beli átlagnál. A „manipulálok” a legrégebbi, legképzettebb munkások a TVM-ben, legfeljebb az üzemi mozgóbérkeretből jut nekik több. Éppen ez az „el nem ismertség” . a foszforsavüzem dolgozóinak legnagyobb bánata. Ismerik más országok, például az ezen a területen élen járó Szovjetunió gyakorlatát. Ott a hasonló munkát végzők heti munkaideje 24 óra, a dolgozóknak külön főznek, grammra meghatározva, melyik élelmiszerből, vitaminból mennyi elegendő. A Vegyiművekben sem történik törvénysértés, az előírásokat pontosan betartják a vállalatnál. A „foszforipari” tevékenység ugyanis — talán éppen azért, mert hazánkban most született meg? — nem ismertetett el „veszélyes munkaként”. így aztán egy esetben lenne jogos „különleges ellátást” (pótlékot vagy munkaidőkedvezményt) várni: ha a levegő foszfortartalma meghaladná a nálunk megengedett szintet Ez pedig — a KÖJÁL mérései igazolják — nincs így. Az emberek azonban a kedvező mérési eredmények ellenére is nyugtalanok, a legtöbben azt kérdezik, mi lesz. ha évek múlva kiderül: mégiscsak károsodott szervezetük. A félévenként kötelező alapos orvosi vizsgálat miatt a dolgozók úgy érzik, megalapozottan sorolják üzemüket a „veszélyes munkahelyek” kategóriájába, ezért igénvt tartanak az ezzel a minősítéssel együttjáró kedvezményekre. V. Szász József Ez év végéig több mint százezer ATSZK típusú telefonközpontot gyártanak szovjet exportra a BHG kunhegyesi gyárában
