Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-31 / 178. szám

1981. JÚLIUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Asszonyok a dinnyeföldön Márciustól szeptemberig tart a nomád élet Lóg az eső lába a Jászság fölött, már az éjjel is alapo­san fel áztatta a dűlőutakat a dózsai határban. A gépkocsi- vezetőnk először a szokásos hecoeflődésnek veszi, amikor mondjuk: maradjon csak a téesz-irodánál a vállalati La­dával, mi a főagronómus Trabantjával megyünk ki a dinnyésekhez. — Ha nincs kéznél terep­járó, — mindig az én sárga csodámra hagyatkoznak — magyarázza Árvái József, miközben igyekszik egyenes­ben tartani a Trabantot a te­herautók, zetorok összevájta úton, — Nemcsak az elsőke- rékmeghajtás teszi, hogy jobban boldogulunk vele, ha­nem, hogy mint a tenyere­met, úgy ismerem már itt a talajt, meg minden fűcsomót, ahol megkapaszkodhat a ke­rék. Mondja a főagronómus, valószínű csak az asszonyo­kat találjuk kint a dinnye­földön. — Ilyenkor, kora délután a gazdák már útban vannak a frissen szedett áruval: ki Pestre, a Bosnyák térre kí­séri a szövetkezet kocsiját, ki exportdinnyét rakodik a jászapáti vasútállomáson. Felmondott a nagylány Dányi Jözsefné: — Megta­láltuk a számításunkat, hát itt maradtunk Dányi Józsefnét is egyedül -találjuk az előző napi esőtől csatakos indák között. Sorpl- ja, hogy rajtuk kívül öt má­sik, Csányról szegődött csa­lád termel dinnyét a Tárná­mén ti Tsz 50 hektáros táblá­jában. — Alighanem mi vállal­tuk a legnagyobb területet, — mutat körbe — tizenkét hektárt. No persze nemcsak a férjem meg én bajlódunk vele, eddig minden nyáron számíthattunk a két nagy­lány segítségére. Odavannak most is az apjukkal, segíte­nek vagonba rakni az idei első, tíztonnás exportszállít­mányunkat. — Múlt időben említette a lányok segítségét. A jövő nyáron kevesebb dolgos kéz­zel számolnak? — Ha csak a dinnyéske­dést kedvelő fiatalember nem kerül valamelyikőjük- nek udvarlónak, — nevet a fiatalasszony. — Merthogy a nagyobbik lányom beadta a felmondását a családnak. Most végzett Egerben a fő­iskolán, ősztől már tanít. Aligha lesz egy év múlva ilyenkor ideje a dinnyesze­désre, kapálásra. — A főagronómustól tu­dom, sokfelé dinnyéskedett már a Dányi család. Jászdó- zsán ez a harmadik nyaruk. — Ügy gondoltuk az uram­Ot tehén szülte „ötösikrek” Magyartarka tehenek hols- teinfriz borjakat ellettek a Vasalján, a Pinkamenti Tsz- ben. Hazánkban először sike­rült ezt a biológiai „csodát” műtét nélkül egy tehenészet­ben megvalósítani. Amerikái és nyugatnémet tapasztalatok alapján a gaz­daság. egyik holsteinfriz te­henének méhéből a megter­mékenyült petesejteket — az úgynevezett zigótákat — ki­mosták a magyartarka tehe­nek méhébe ültették át, mai, megállapodunk most már itt a Tarnamentiben. Jók errefelé a földek, jó a gazda is. Most is ügyeske­dett kicsit a téesz a javunk­ra. Eddig három hektárnál többet nem vállalhattunk személyenként, de ők nem számolták bele a dinnyeterü­letbe az utakat. Jövőre már, most olvastam a Szabad Földben, módosítják a ren- 'deletet. Akinek ez a foglal­kozása, akkora táblán ter­melhet dinnyét, amekkorá­hoz ereje, egészsége van, meg segítsége. Paprikás dinnyések A szomszédos dinnyetáblá­hoz kerékpáron érkezik Nagy Menyhértné. Mutatja a rára­kódott sártól alaposan meg­hízott kerekeket. — De keserves ilyenkor kijutni. Nem tudom, melyi­künk hozta többet a másikat,, én a biciklit vagy az engem? A faluból járunk ki, itt tele­pedtünk le tavaly Jászdózsán. Az uram csányi, de ideköltö­zött a kedvemért, merthogy én hazavágytam a szüleim közelébe. — A szomszédban ' papri­kás dinnyéseknek emleget­ték Nagyékat. — No nem azért, mintha valamelyikőnk mérgelődős fajta lenne — mosolyog Nagyné. — Az öt családból egyedül mi vállaltunk az öt hektár dinnye mellé két hek­tár paprikaföldet. így ter­meltünk tavaly, a hevesi Bú­zakalász Tsz-ben is. Kilenc­venezer forintot hozott tisz­tán a családnak a dinnye meg a paprika. Jövőre azért másként csináljuk. — Nem vállalkoznak pap­rikatermesztésre ? — Azt még nem tudom, de a dinnyében újítanunk kell. Sokkal jobban indult az idei szezon azoknak, akik síkfólia alatt nevelték a pa­lántákat. Az egy* héttel ko­rábban beérett dinnyét hu­szonöt—harminc forintért adták el a pesti piacon. Amit most szedünk, azért már jó ha megkapjuk a hat forintot. Kis teherautó fordul a tábla mellé. Jött vele Nagy Menyhért, meg a fiatalasz- szony édesapja is. Pillanatok alatt megrakják a hátulját, a dinnyésgazda elégedetten néz a sáros dűlőútnak vesel­kedő jármű után. — Maszek kereskedő volt. Elvitte kilónként hat ötven- ért. Nagy Menyhértné: — Jövő­re mi is síkfóliázunk, hogy korábban piacozhassunk Inkább a Bosnyák tér Kicsinylem a görögdinnyé­ket, amiket Barna Ferencné ötrétegű hullámpapírból készül a nyíregyházi Papír­gyár újdonsága, a „Pille- pack” márkanevű konténer. A csaknem féltonna teherbí­rású konténerek első darab­jai, a Szegedi Kender-Juta- gyárban kitűnőre vizsgáztak. Jó szolgálatot tesz a Pille- pack a könyv- és vetőmag- szállításban is. A nyíregyhá­Barna Ferencné: — Nem megmondtam? Amelyiket én érettnek nézem, abban nem is lehet hiba! hordott jókora kupacokba a tábla szélére. — Korai exportra nem le­het nagyobbakat szállítani, csak a két és négy kiló kö­zötti dinnyéket veszi át a Hungarofruct. Igaz, az ára se nagy. Kilónként csak egy forint kilencvenet fizetnek a külföldre szánt termésért, dehát a szövetkezetnek telje­sítenie kell az exportszerző­dését is. Figyelem, hogy csak úgy szemre válogatja ki Barnáné az érett dinnyéket. Mondom is: — Másutt láttam, hogy ütögetik tenyérrel vagy a kés fokával. — Most hiába ütögetném. Meleg nyári estéken, meg hajnalokon úgy szól az érett­je, mint az üres csizmaszár, de ebben a szeptemberre se kívánt időben becsapja a hangja a dinnyést. Dehát nem tévesztem én így szem­re se, hogy melyik mehet a piacra. Várjanak, ezt meglé­kelem. No ugye milyen szép ikrás, meg fekete a magja? Kóstolják csak bátran! Érdeklődünk a házigazda után. Megtudjuk, hogy a Bosnyák térre vittek egy nagy teherautónyi dinnyét. — Lehet, hogy estefelé már itthon lesznek, attól., függ, jó árat ajánlanak-e' meg a kereskedők. Ha nem kapják meg kilójáért a hat forint ötvenet, megvárják a hajnali piackezdést. Akkorra mindig várható egy, másfél forint áremelkedés. Még így éjszakázva is érdemesebb Pestre vinni, mert a Zöldért csak négy forintért veszi, és eleve levon tizenöt százalé­kot kálónak. — Mondják, hogy maguk itt a legrégibb dinnyések. — Valóban, én dinnyés­kunyhóban születtem. Vala­hol Gyálpuszta környékén voltak akkor dinnyések a szüleim. -Mi is becsavarog­tuk már a párommal a diny- nyetermő országrészeket, be­le is fáradtunk. Jövőre nyug­díjba megyek. Csak nevet ezen a főagro­nómus. Mondja is visszaút- ban, a sárga csodát zaboláz­va a tengelyig érő sárban: — Már vagy négy eszten­deje így köszönnek el Bar- náék a szezon végén. Sárika néni azért tegnap is meg­kérdezte: mit gondolok, ugye jó dinnye teremne jövőre abban a vasút melletti táb­lában? Szóval számítunk rá­juk ezután is. T. F. ziak találmányának nemzet­közi elismerését a brnói cso­magolástechnikai seregszem­lén szerzett aranyoklevél bi­zonyítja. A gyárban a tervek szerint még az idén 8—10 ezer dara­bot készítenek a papírkonté­nerből, jövőre pedig — ha lesz rá megrendelés — akár ennek kétszeresét is. Konténer papírból Uj gépek, régi technológia Katamarán bányássza a kavicsot Az Óbudai Tsz gondozásá­ban levő, mintegy hatvan hektárnyi területű bányata­vakból évente csaknem más­fél millió köbméter kavicsot hoznak a felszínre. A kiter­melést hagyományos mód­szerekkel, a part szélére te­lepített vonóvedres eljárás­sal végzik. Ennek nagy hát­ránya, hogy csupán négy-öt méter mélységbe tud lenyúl­ni a víz színe alá, pedig a tavak mélyén helyenként ki- lenc-tíz méteres vastagságú kavicsrétegek találhatók, ki­aknázásukra azonban ily módon nincs lehetőség. Az építőipar növekvő nyersanyagszükségletének el­látása végett mái* hosszabb ideje keresték a megoldást a mély rétegű kavicsbányá­szatra. Az Óbuda Tsz Omsz­ki parki bányatavában né­hány hónappal ezelőtt érde­kes kísérlethez kezdtek, amelynek eredményessége már kezd kibontakozni. A szövetkezet, a Hídépítő Vállalat, az Interag és a Pest megyei Műanyagipari Vállalat szakembereinek együttműködésével katama­rán elrendezésű, harminc tonna teherbírású pontont telepített az Omszki parki bányatóra. A pontonra öt vil­lamos csőrlővel felszerelt ja­pán gyártmányú kavicsszi­vattyút helyeztek el. Az új­szerű berendezéssel most már lehetőség nyílik, hogy a parttól bármilyen távol­ságban, a szivattyúk segít­ségével az eddiginél lénye­gesen nagyobb mélységből hozzák felszínre az értékes bányakavicsot. A sikeres kísérlet után most tervezik, hogy a tsz más bányatavaira is a jelen­leginél nagyobb kapacitású szivattyúval, kiterjesztik az új technológiát. Népfront- folyóiratok szélesebb körben Júliustól már az utcai el­árusítóhelyeken is kapható a népfront Honismeret című folyóirata, s döntés született arról, hogy a mozgalom má­sik kiadványát, az Olvasó Nép folyóiratot a jövő év január 1-től az eddiginél szélesebb körben terjesztik. A megjelenésének 10. év­fordulóját 1982-ben ünneplő folyóirat folyamatosan tájé­koztat a honismereti és hely- történeti mozgalom esemé­nyeiről. Hasonlóképpen hathatós segítséget ad könyvtárosok­nak, szakkörvezetőknek, klu­boknak az Olvasó Nép fo­lyóirat, amelynek témái az olvasótáborokat a rendha­gyó irodalomórákat a kiadói munkát, a műveltség, a kö­zönség, az életmód legkülön­bözőbb kérdéseit is felölelik. A szerszámgépekkel ke­reskedő TECHNOIMPEX egyik vezetőjétől hallottam, hogy a legkorszerűbb be­rendezésekkel Magyarorszá­gon kívül csak Japán képes betömd egyes nyugat-euró­pai piacokra. Mielőtt jogos büszkeséggel lelkendezhet­tem volna, gyorsan hozzá­tette: itthon viszont fél év­százados technológiai szintet konzerválunk. Nem túlzás azt állítani, hogy a magyar szerszámgép­ipar korszerű. A teljes szer­számgéptermelésben a szám­jegy- illetve mikroszámítcr gépvezérlésű berendezésék aránya ma több mint 40 szá­zalék, de öt év múlva eléri a 70 százalékot, örvendetes, hogy szerszómgépkivitelünk az utóbbi évtizedben meg­sokszorozódott, s ma a ter­melés 80 százaléka kerül külföldre. Ennek örülhetünk, ám annak már kevésbé, hogy a hazai felhasználósra kevés jut. Ráadásul az idén mintha megnőtt volna az igény az elavult technológiát képvise­lő gépek iránt. A külkeres­kedelem félszáz olyan be­rendezést importál, amelyek gyártását 15—20 éve mi ma­gunk szüntettük meg. — Bi­zonyára a kisebb szövetke­zetek melléküzemágába vagy esetleg kisipari munka­helyekre kerülnek ezek a gépek — okoskodom, de vá­laszként máris sorolják a nagyvállalatokat, mint meg­rendelőket. A külkereskede­lem nem szabályoz, hanem jutalékot kap az üzletköté­sek után, és még ilyen im- portügyletek lebonyolításá­hoz is érdeke fűződik. A technológia ily módon váló konzerválása, esetleg visszafejlesztése viszont egyáltalán nem érdeke a népgazdaságnak. Vajon, miért nem haszná­lunk korszerűbb, termeléke­nyebb és megbízhatóbb gé­peket, amikor ilyen techni­ka előállításában a magyar ipar a nemzetközi élvonalba tartozik? A legtöbben arra hivatkoz­nak, hogy korábban ezek az NC-gépek meglehetősen sok­ba kerültek a kialakúit ha­zai bér- és árviszonyok mel­let pedig csak gazdaságtala­nul tudták volna felhasznál­ni őket. Amióta az elektro­nika betört a szerszámgép- gyártásba, tovább nőtt a gé­pek teljesítménye, és a gé­pek átlagos árszínvonala je­lentősen csökkent. Mind­ezzel a hazai szerszámgép­gyártó ipar lépést tudott tartani, a felhasználó ágaza­tok azonban nem. Bármire is hivatkoznak, — szűkebb anyagi lehetőségeikre vagy szakemberhiányra — úgy tű­nik, sokkal konzervatívab­bak vagyunk, mint mások. Pedig az ipari gyártmányok iránti igényesség napról napra nő, és a hazai ipar versenyképes akar lenni, akkor a szükséges gyártó- eszközökkel rendelkeznie kell. Míg korábban csak a legigényesebb gyártmányo­kat készítették ilyen korsze­rű technológiákkal, addig ma már mindenféle meg­munkálás, gépgyártás alapja az NC—CNC technika alkal­mazása. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a szerszám­gépipar is csak úgy tud to­vábbfejlődni, ha a maga gyártotta korszerű berende­zéseket üzemeiben munkába állítja, a részegységek, az alkatrészek készítését az automatikára bízza. A magyar ipar összesen legfeljebb, 400 korszerű szer­számgépet használ. Csak összehasonlításul: az NDK- ban, Csehszlovákiában éven­te állítanak munkába ugyan­ennyit A románok és a bol­gárok számos licencvásár­lással fejlesztik a gyártást, de az így készülő gépeket jórészt maguk használják fel. A szovjet üzemekben évente több ezer ilyen be­rendezést szerelnek fel. Ná­lunk a megfelelően korsze­rű géppark hiányából adó­dik, hogy az iparban foglal­koztatott munkaerő terme­lékenysége még a közepesen fejlett ipari országokéval összevetve is alacsony. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint Ausztri­ában 60 százalékkal, Cseh­szlovákiában 87, az NDK- ban 100 és Franciaországban 140 százalékkal kedvezőbb az ipar termelékenysége. Az alacsony hazai ter­melékenységi mutató javítá­sához ma már nem elég, ha a munkapadoknál ügyes, ta­pasztalt munkások dolgoz­nak. Olyan géppark is szük­séges, amely a megnöveke­dett mennyiségi és minőségi követelményeknek is eleget tesz. A gépesítettség felemás helyzetén " sürgősen segíteni kellene, elsősorban megfele­lően ösztönzött, szervezett, megfontolt termelőeszköz­kereskedelemmel. Mert a többi feltétel adott. Gépipa­runk képes a legmodernebb termdljési eszközök gazda­ságos sorozatgyártására, ki­váltképp, ha figyelembe vesszük a KGST-országök kialakulóban levő munlte- megosztását és a világ leg­nagyobb szerszámgépgyártó, ival — például a Gildemeis- ter cégekkel — fennálló termelési és piaci együttmű­ködéseket. E korszerű gépek előnyeit a hagyományos szerszámgé­pekkel szemben senki nem vonhatja kétségbe. A gaz­daságos felhasználás sem vitatható többé. Ha van pénz az elavult gépek tu­catjainak importjára, talán lesz vagy marad pénz a ha­zai gyártmányú korszerű gé­pek megvételére is. Nézzünk jobban körül saját házunk táján! Sz. L. Tíz éve van iparitanuló-képzés a Fékon Ruházati Vállalat kisújszállási üzemében. Három osztályban jelenleg hetvenen tanulnak. A ta nulólányok létszáma az utóbbi időben egyre növekszik

Next

/
Oldalképek
Tartalom