Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-31 / 178. szám
4 1981. JÚLIUS 31 1831-ben Az utolsó magyarországi parasztfölkelés Vácot, ezt a Pest megyei várost az ország legsértctlenebb barokk együttesének tartják. Történelmi nevezetességű főterét és egyéb barokk stílusú műemlékeit a közelmúltban restaurálták. Képünkön: a Városi Tanács és a régi kórház műemléképülete a főtéren Nincs tiszai hal Tiszafüreden Halászok is csak mutatóban Százötven éve, 1831 nyarán az északkeleti felvidék népe fellázadt és többfelé véres bosszút vett évszáza“ dós sérelmeiéirt és nyomoráért. Az akkori Zemplén, Sáros, Szepes és Gömör vármegye — zömükben szlovák nemzetiségű — parasztjai szerszámaikat fegyverré alakítva rátörtek a kastélyok, nemesi udvarházak lakóira, de még a papokra, sőt a kereskedőkre is, hogy kifosz- szák, bántalmazzák, esetenként megöljék őket, valamiféle bizonytalanul megfogalmazott egyenlősítő eszme nevében, egy jobb világ reményében. Az ösztönös, spontán lázadás alapvető oka a sovány földeken elegendő munka és élelem nélkül tengődő emberek nyomora és reménytelensége volt, közvetlenül kiváltója pedig az országos kolerajárvány és az ellene tett hatósági intézkedések. Az 1820-as években új, Európában ismeretlen, veszedelmes járványos emésztőrendszeri betegség terjedt el Indiából, a kolera. Török- és Oroszországon keresztül 1830-ra elérte a Habsburg- monarchia határait, majd az Oroszország elleni lengyel szabadságharc hatására a járvány terjedése megerősödött. A következetlenül alkalmazott határzár csődöt mondott, a „ragadványos epemirigy” 1831 májusában betört Galíciába és Magyar- ország vele határos területére, s onnan minden ellenintézkedés dacára szétterjedt az egész országban, félmillió megbetegedést és negyedmillió halálesetet okozva. Az utazásokat és minden belső forgalmat leállító zár von alak egyetlen eredménye az volt, hogy megszűnt az élelmiszerkereskedelem, sokfelé éhínség támadt, a felvidéki aratómunkások nem tudtak eljutni az Alföldre, s így elestek a következő évi táplálék megszerzésének a lehetőségétől. Az orvosságnak alkalmazott bizmutpor- ban és a fertőtlenítő klór- mészben az elkeseredett emberek mérget láttak, amivel az urak ki akarják irtani a fölösleges népességet. Július végén a sátoraljaújhelyi járásban lobbant föl a lázadás, megtagadták a robotot, elűzték a hatósági embereket, halálra keresték nemcsak a kutak vizét megrontó ,^né regétető két”, de „minőén nyírott fejűeket”. A legsúlyosabb lépésekre, az úrgyűlöletből és a feltört pincékből szerzett ital hatásából eredő kegyetlenkedésekre Terebesen, Abaúj sóskúti járásában, majd augusztus elején Sárosban, a HerSzámolnak velük, hogy az első napon késve érkeznek, mert más utcában vagy az utca másik végében kezdik a munkát. Az is előfordul, hogy nem az előfizetett lapot teszik a levélszekrénybe, mégis várják őket, a nyári hírvivőket. Azokat a fiatalokat, gimnazistákat vagy főiskolásokat, akik a szünidőben néhány hétre, egy vagy másfél hónapra, újságkihordást vállalnak. A levélszekrényekkel ellátott, többszintes épületekben eltelik néhány nap, amíg észreveszik . az érkezésüket. A kertes házakban viszont már az első napon — vagy előtte is — téma. hogy a tavalyi fiús frizurás Editke, vagy a borzas hajú. mindenről véleményt alkotó Zoli hozza az újságot. A tavalyiakat kedves ismerősként váriák, az új kihordókat... néhány nap múlva ugyancsak ismerősként fogadják. nád völgyében került sor. A „jó király”, vagy a „muszka cár” várt segítsége természetesen elmaradt, de megérkezett helyette a katonaság, amely a nemesi felkeléstől is támogatva rövidesen véget vetett a Dózsa utáni idők legnagyobb, 150 helységre és tucatnyi mezővárosra kiterjedő parasztfölkelésének. A felelősségre^ vonás most is a bosszú formáját öltötte, a 119 halálos ítélet mellett mintegy 4000 embert ítéltek börtönbüntetésre, vagy részesítettek súlyos testi fenyítésben; botozásban, megvesszőzésben. Az ország gondolkodó fői azonban a személyükben őket is fenyegető események mögött meglátták az okokat, az ország elmaradottságát, föltárult előttük az elhanyagolt, tudatlan nép és a társadalom felsőbb osztályai közötti szakadék mélysége, s mindebből levonták a tanulságot. Az! „epekórság” tárgyában kirendelt sátoraljaújhelyi bizottság tagjává választott városi ügyész Kossuth Lajos 1831. július 17- én, még a fölkelés kitörése előtt készített jelentésében figyelmeztette a megye főispánját, hogy a helytelen járványvédelmi rendelkezések és az ínség következtében „rettenetes dolgok történhetnek”. A megyei vezetőkkel ellentétben Kossuth példamutatóan helytállt mind a járvány, mind a lázadás kritikus napjaiban, a nyár eseményei pedig benne (és másokban is) világossá tették, hogy az ország modernizálására törekvő ellenzékieknek a sikerre csak akkor lehet esélyük, ha nem fenyegeti őket a „hátbatámadás” veszélye, jobbágyaik föllázadása. Wesselényi, Kossuth, Kölcsey és a többiek nemcsak a népi elégedetlenség lecsillapításának szükségességét ismerték föl, hanem azt is, hogy az elkeseredett, nyomorgó paraszti tömegeket szövetségesül kell megnyerniük, hogy a nép és a nemesség jogos elégedetlensége találkozzék, s rákényszerítse a császári hatalmat a szükséges reformok elfogadására. Ez volt az „érdekegyesítés” programja, amit a privilegizált nemességnek mindnagyobb része tett fokozatosan magáévá. Á következő évek nem lebecsülendő részeredményei után 1848-ban ez a politika vezetett el a döntő és visszafordíthatatlan változásokhoz, a jobbágyfelszabadításhoz és a politikai rendszer demokratikus irányú megváltozásához. Telek Katalin a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola hallgatója az új tanévtől már harmadéves. Az elmúlt év iskolai fáradalmait kipihenve július elsejétől munkát vállalt, a jászberényi postán újságkihordó. Reggel 7 órakor kezd. a Nádor utcában, és ha jó naoot fog ki, a déli harangszóra már üres a táskája. Az utolsó lapokkal valahol az Aprítógépgyár környékén csenget be az előfizetőkhöz. — Lapkézbesítő most vagyok először, de valamilyen nyári munkát nyolcadikos korom óta minden évben vállalok. Szüleim pedagógusok. fizetésükből nem telik évente kirándulásra, a kirakatban megcsodált magnóra, kerékpárra. Az ilyen célra megspórolt pénzt a nyári keresettel egészítem ki. Dolgoztam már a gázcseretelepen, a Hűtőgépgyárban, vagy gyümölcsöt szedtem, az idén ezzel próbálkozom, és úgy látszik beválik, szép és érdekes munka a lapkihordás. Kulturális programok augusztusban Szolnok közművelődési intézményei augusztusban több érdeklődésre számot tartó kulturális programmal várják a látogatókat. A vakáció utolsó hónapja még két gyermekműsort tartogat a kisdiákoknak. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban augusztus 5-én délelőtt 10 órától a Bohócparádé, augusztus 12-én pedig ugyancsak délelőtt 10 órától a Farkas a tilosban című műsort tekinthetik meg. A zenei rendezvények közül kiemelkedőnek ígérkeznek az országos fúvószenekari találkozó hangversenyei, amelyeket augusztus 8-án és 9-én a város különböző pontjain, utcákon, tereken adnak a találkozón résztvevő zenekarok. A Szolnoki Galériában augusztus 1-én a Missouri énekegyüttes műsorát hallgathatják meg az érdeklődők. Bizonyára sokakban ébreszt nosztalgiát, Szolnok egykori közkedvelt zenekara, az Integrál hangversenye, amelyet augusztus 16-án este 8 órától a-Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban rendeznek meg, ahol ugyancsak a könnyűzene kedvelőit várja augusztus 28-án este 7 órától a Color együttes koncertje. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ augusztus 31-én délután fél 6 órától és este fél 9 órától a Vidám ez a dal című zenés, szórakoztató műsornak ad otthont. Római kori leletek Értékes leletekre bukkantak Zalalövőn a római Sállá város maradványainak idei ásatási munkálatai során. A IV. századi fogadó, az úgynevezett „Villa Publica” feltárásakor megtalálták annak praefumiumát. Ez tulajdonképpen az épület központi fűtését szolgáló kazánház volt, ahol azonban nem vizet melegítettek, hanem levegőt, amely bámulatos ésszerűséggel és tökéllyel kialakított — jórészt szintén előkerült — csőrendszer segítségével fűtötte a fogadó helyiségeit és tágas fürdőjét A többi lelet: egy „A legjobb és leghatalmasabb Jupiternek” feliratú fogadalmi oltár maradványa. Sok-sok cserépholmi, egy nagy méretű szobor ujj- töredéke, pénzérmék és egy bronzlapra vésett obsitoslevél része. Tiszafüreden hajdanában sok száz családnak adott kenyeret, — ha szűkösen is, — szerény megélhetőséget a szőke folyó. Az egykori híres halászdinasztiák leszármazottai közé tartozik az 58 éves Nagy Imre. — Az apám, a nagyapám halászattal kereslte a krajcárokat, és tízévesen már én is a háló mellé álltam. Kisebb szünetekkel egészen 1975-ig dolgoztam így. Az is igaz — és az idősebbek még emlékeznek rá —, hogy az ötvenes évek végéig Füreden mindig lehetett vásárolni jégen tartott, nyers, friss tiszai halat. Próbáljon most venni, a községben a lábát is lejárhatja érte, úgyse kap! Ugye furcsa, hogy Füred alatt halásszák, és máshol árusítják? Csak Poroszlón lehet Mi tagadás, az. Mert akadna vevő a halra temérdek, hiszen a fürediek régen is szerették, ma is kedvelik a tiszai halat. Illetve szeretnék, ha lenne. Lassan nemcsak a füredi halnak, de a füredi halászoknak is lámpással keld keresni a nyomát, holott negyed százada még .115 tagja volt az itteni halászszövetkezetnek. Am az ’50-es évek végén megszűnt a helyi társulás, és a füredi halászoknak választaniuk kellett: Poroszlóra, illetve Mezőcsátra utaznak-e naponta dolgozni, vagy felhagynak a szakmával. Sokan az utóbbit tették, köztük Nagy Imre is. ö ma az MHD portása. A nagyközségben ma már egyetlen kéz elegendő annak megszámolá- sára, hogy hányán űzik hivatásszerűen ezt a nehéz, de férfiasán szép szakmát. Ámbár ők is hiába fogják az ízletes halakat Füred körül — eladniuk egy grammot sem lehet. Beszállítják Poroszlóra, mivel a legközelebbi halászszövetkezet ott dolgozik. A Füredtől kilenc kilométerre fekvő hangulatos település élő halat árusító üzletében Cseh Ferencné eladó sorolja. — Kecsege, harcsa, süllő, ponty, keszeg is szokott lenni a boltunkban. Akad olyan nap, amikor 24 ezer forintot árulok halból. — Fürediek vásárolnak itt? — Nem is kevesen: van vagy 30—40 autós, motoros visszatérő vendégem. Olykor a csomagtartóban háromnégy családnak is visznek halat. Mindegy, hogy mi az aznapi választék, csak az a fontos, hogy tiszai hal ' legyen. Azért felesleg is akad A halászati részleg a poroszlói Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezethez tartozik. Tóth Mihály elnököt láthatóan nem lepi meg a kérdés. — A részlegünknél jelenleg 16, zömmel idős halász dolgozik. Nem is tudom mi lesz velünk néhány év múlva, mert állandóan öregedik a szakma kevés fiatal választja ezt a pályát. Ráadásul itt, ezen a szakaszon, hálóval tilos a fogás. Csak varsát használhatunk, és a MA- HOSZ évente nekünk 8—900 mázsa tiszai hal fogását engedélyezi. A helyzetet bonyolítja. hogy a halfogás rap- szódikus, sokszor kiszámíthatatlan. Arra is akadt példa. hogy vihar vagy egy hirtelen áradás miatt még saját boltunkat, halászcsárdáinkat se tudtuk ellátni. Ilyenkor a Hortobágyi Állami Gazdaság segít ki bennünket tavi ponttyal. — MindenneK némileg ellentmond, hogy az udvaron egy kamiont is észrevettem. — Vennünk kellett, mert ha bőséges a fogás, nem tudjuk azonnal értékesíteni a halat, így a többletet itt tároljuk. Elvégre köztudott, hogy megfelelő hűtés nélkül a hal gyorsan romlik. — Füredre miért nem szállítanak? Vagy a megyehatár az akadály? — Már megbocsásson, de miért szállítanánk? Elviszik tőlünk helyből is, meg Pestre tízszer annyit is vihetnénk, mint amennyi van. — Fura dolog: Pesten kapható tiszai hal1, a szomszédos Tiszafüreden nem. — Egyszerű a magyarázat: onnan érte jönnek, Füredről nem. Jobban mondva szervezetten nem, mert azért maszek autókkal, motoron sűrűn visznek Füredre is. Nézze; nekünk teljesen mindegy, hogy hová jut a hal, csak az a fontos, hogy a mi üzleteinkben, saját halász- csárdáinkban legyen. A felesleg pedig azé, aki hamarabb kapcsol, gyorsabban jön érte. Fehéren feketén kimondom : mi szerződésileg nem vállaljuk, hogy tiszai hallal rendszeresen ellátjuk a füredieket, de ha telefonon kiszólnak, kérnek tőlünk ennyi és ennyi kilót, szívesen adunk nekik. Feltéve, ha van. Ahogy én ismerem a helyzetet, ez a van bizonyára sűrűn előfordulna. Igaz, a közelmúltban megnyílt új tiszafüredi vásárcsarnokban már rendszeresen kapható a tavi ponty, amelyet a Hortobágyi Állami Gazdaság árusít — dehát ennek is más ás íze, meg a tiszai keszegnek is. Eay kis választékbővítés semmiképpen nem ártana. Lépni Füreden kellene Nem beszélve arról, hogy a 33-as út mellett augusztus végén megnyíló áfész önki- szolgáló étterem jóféle tiszai halételekkel még jobbár odacsalogathatná a vendégeket. Persze ehhez a kereskedelem szakembereinek lépnie kellene. Bizonyos, ezt s régen várt, alkalmi választékbővítést örömmel nyugtázná a 15 ezer helybeli, és az ennél sokkal több, halételt kedvelő, turista. D. Szabó Miklós Délután a parkban • Fotó: TKL. Jeszenszky Géza Nyári hírvivők
