Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-30 / 177. szám

1981. JÚLIUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mozgalmi centrumok Pártszervezetek a lakóterületen Hoerzekelok, infralámpák Beköltözés után a bánhalmi sertéstelepen II szocialista Felveszem a fehér köpenyt, a cipőimet ikalucsniba bújta­tom, aztán indulok, hogy szemügyre vegyem, milyen is egy szakosított sertéste­lep? A tanyasi disznóólak lát­ványához szokott szemem vályút keres. Nincs. Se mos- lékos vödör, se alom, se pe­dig kampóra akasztott vi­harlámpa. Hát kanász? A kérdés mosolyt — kis­sé fölényes mosolyt — csal kísérőim arcára. Megtudom, hogy a Középtiszai Állami Gazdaság néhány héttel ez­előtt átadott sertéstelepén jelenleg 25 ember dolgozik. Van közöttük állatgondozó, tenyésztésvezető, állatorvos, állatorvosi szaktechnikus, in- szeminátor, állatgészségőr, takarítónő, trágyatelep-veze- tő, adminisztrátor és éjjeliőr — de kanász nincsen. Elletés, ambulancia­kocsival azt a területet melegítik, ahová a fényük esik. Az elletést külön brigád végzi: ambulancia-kocsin tolják be a műszereket, szak­szerűen levezetik a „szü­lést”, a kismalacokat pedig átadják a gondozóknak. Mindez persze tudományo­san megtervezett a legap­róbb részletekre is kiterje­dő forgatókönyv szerint. A fö feladat: figyelni Megszólítom az egyik ál­latgondozót, név szerint Apostol Imrét: — Otthon tart disznót? — Egy anyát meg a tizen-' egy malacát etetem minden nap. — Mennyi időt vesz ez igénybe? — Reggel is egy fél órát este is egy fél órát. — Itt — úgy tudom, — kétszázötven állat van jelen­leg a gondjaira -bfízva. Meny­nyi időbe kerül az etetés? A telepvezetői irodában bevallom, hogy a látottak vonzanak is, de taszítanak is. Tetszik, hogy mindenütt a rend és a tisztaság uralko­dik, hogy az állatgondozók szinte percek alatt végeznek a sokszáz állat etetésével, de ugyanakkor sajnálom a jó­szágokat, amelyeknek egy- egy négyzetméternyi terület jut az istállóban is, meg a kifutóban is, és amelyek az ellető kutricában nemhogy megfordulni — mozdulni is alig tudnak. A telepvezető megértőén bólogat, meg tudja érteni te­hát, hogy aki először Iát ilyet, az furcsának, netán ri­asztónak találja. De ... Költ­ségszámítás is van, világpiac is van. Ezek pedig egyértel­műen azt követelik, hogy a régi, hagyományos hizlaldák „tempójáról”, a ,.ha most nem, hát majd később” — komótos szemléletéről át kell állni a technika, a technoló­gia által diktálta, feszesebb ritmusra. Évente 20 ezer sertés — A telep munkáját szá­mítógép szervezi, irányítja — érvel tovább Dávid Imre. — Az mondja meg, hogy ha ezen a napon ennyi meg ennyi kész hízósertést aka­runk leadni, akkor előtte ennyi meg ennyi nappal hány malacunknak kell lennie. A kettőszázhuszonnegyedik napon azután, a 105 kilós súlyt elérve, a gyártási fo­lyamat befejeződik és a kész hízót vihetik a vágóhídra. Évente 20 ezer darabot — mert a tervek szerint ennyit bocsát útjára évente a Kö­zéptiszai Állami Gazdaság bánhalmai sertéstelepe már a jövő esztendőtől kezdő­dően. — káposztás — társadalom építésének fon­tos jellemzője és egyben je­lentős forrása is a közösség érdekében végzett önzetlen munka. Pártunk XII. kong­resszusa ilyen összefüggés­ben is méltatta a lakóterüle­ti pártszervezeteket és az ott dolgozó kommunisták helyt­állását, széles körű öntevé­keny munkáját. E pártszer­vezetek taglétszáma a társa­dalmi folyamatok hatására fokozatosan növekszik, nap­jainkban közel kilencven­ezer párttagot tömörítenék soraikban. Ennek a jelentős számú párttagságnak mint­egy 82 százaléka a nyugdíja­sokból tevődik össze. A lakóhelyeken lévő párt- szervezeteink, a község- a vá­rospolitikában,, a tanácsvá­lasztások alkalmával, a lakó­hely szépítésében, a lakos­ságnak ügyes-bajos dolgai­nak intézésében az elmúlt években nagy tekintélyt és elismerést vívtak ki maguk­nak. Bizonyították, hogy nincs tétlenségre utalva, — vagy áhogy némelyek mondják — „politikailag is leértékelődve” az, aki a több évtizedes fáradságos munka után elérkezik a nyugdíja­záshoz, és aki természetesen továbbra is akar valamit tenni a köz érdekében. Ma is akadnak a pártnak olyan nyugdíjba kerülő tagjai, akik bizonytalansággal, tartózko­dással, nem kevés fenntar­tással lépik át a lakóterületi alapszervezetek küszöbét. Mint később ez bebizonyoso­dik, ezek; a fenntartások in­dokolatlanok. Alapszerveze­teink nyitott ajtóval, és nyi­tott szívvel, bizalommal, közvetlen elvtársi légkörben várják az érkezőket és a leg­több helyen minden segítsé­get megadnak ahhoz, hogy az új kollektívába, a koráb­bitól eltérő munkakörülmé­nyekbe a beilleszkedés mi­nél gyorsabb legyen. Joggal mondhatnánk, hogy a kommunisták számára a párt ügyeiben, a társadalom érdekében végzett munka bármilyen körülmények kö­zött a szervezeti szabályzat-’ ból eredő ^alapvető köteles­ség. A nyugdíjba kerülő párttagok helyzetét azonban nem lehet csak a kötelessé­gekre leegyszerűsíteni. Aki igazán szerette munkáját, becsülte hivatását, tisztele­tet adott és kapott munka­társaitól, harminc, negyven éves aktív tevékenységét nem tudja egyszerűen úgy abbahagyni, hogy ma leteszi a szerszámot és holnap már csak a nyugdíjas évek kö­vetkeznek. A régebben nyug­díjba menők ma már sok­szor mosolyogva emlékez­nek, a fiatalabb generáció viszont talán nem is gondol arra, hogy milyen mély ér­zelmi hatásokat kell maguk­ban leküzdeni azoknak, akik életvitelük új szakaszához érkeznek. Ez alól a kommu­nisták sem kivételek. Nagy­fokú megértést, mind a mun­kahelyi, mind a lakóterületi pártszervek részéről figyel­mes munkát igényel, hogy az aktív munkában eltöltött hosszú évek után a régi, megszokott munkahelyi, elv­társi közösségekben átsegít­sék őket arra a területre, ahol gazdag politikai tapasz­talataikat, közéleti jártassá­gukat a jövőben is hasznosí­tani tudják. Pártszervezete­ink széles körűen keresik azokat a lehetőségeket, ame­lyek az átvezető utat lerövi­dítik, illetőleg amelyek fel­oldják az új környezet adta szorongás, bizonytalanság ér­zését. Már eddig is bizonyított, hogy e tekintetben az egyik legalapvetőbb dolog olyan munkalehetőségek biztosítá­sa, melyek során meggyőződ vé válik, hogy van értelmes célja és hasznossága annak a viszonylag aprónak tűnő, de a párt, a társadalom szem­pontjából mégis igen magas értékű tevékenységnek, me­lyet a lakóterületen lehet és kell kifejteni. Ezt pedig más­ként nem lehet megvalósíta­ni, csak úgy, hogyha minden itt dolgozó párttag a koráb­bi közéleti munkáját, felké­szültségét. egészségi körül­ményeit következetesen fi­gyelembevevő pártmegbíza­tást kap. Hiszen ma már egyre nagyobb számban ke­rülnek a lakóterületi párt- szervekhez felsőfokú állami és politikai iskolát végzett párttagok, volt párt-, állami és gazdasági vezetők. . A lakóterületi pártszerve­zeteink az irányító pártszer­vekkel karöltve napjainkban is azon fáradoznak, hogy mind gazdagabb tartalommal töltsék meg munkájukat. Törekvésük két irányú. Egy­részt szélesítik és gazdagít­ják azoknak a munkafor­máknak, a körét és tartalmát, melyek a község- és város- politikai tevékenység ered­ményes végzésére irányul­nak. Másrészt szervezetileg is rendezik soraikat, javítják a belső pórtélét színvonalát. Cél a mai társadalmi körül­ményekhez és igényekhez igazodó politikai fórumok ki­alakítása. Több helyen már rendsze­resítették a fórum jellegű pártnapokat. Másutt megho­nosodtak a politikai vitakö­rök. Irányító pártszerveink egyre magasabb száma is­meri fel azt a lehetőséget, hogy a területén lévő lakóte­rületi alapszervezetek tagsá­ga mintegy állandó társadal­mi aktíva gárdaként mozgat­ható. Lehetne sorolni tovább azon alkalmas és célratörő kezdeményezéseket, melyek lakóterületi pártszervezete­ink és tagjaik sajátos hely­zetének legjobban megfelel­nek, hiszen ahány terület, annyi lehetőség. Azonban minden erőszakolt munka­forma vagy olyan feladatkö­rök ellátására való törekvés, melyhez nincs meg a párt- szervezetekben a feltétel, nem vonz, hanem inkább ta­szít. B lakétefSleti alapszervezetekbe érkező és az ott dolgozó párttagok jó politikai közérzetének lénye­ges kérdése az értelmes, cél­tudatos munka mellett az egymás iránt érzett felelős­ség, a kollektíva segítő kész­ségének kibontakoztatása. Szerencsére túl vagyunk már azon, amikor e pártszervek fórumain gyakran a szemé­lyeskedés, egymás érdemei­nek vitatása kötötte le az időt és a figyelmet. A beteg­látogató csoportok munkája, a szociális bizottságok, a tagság életkörülményeivel foglalkozó taggyűlési napi­rendek mind bizonyítékai a közösségi együvé tartozás, az egymással törődés megvaló­sulásának. Fontos szerepet tölthetnek be ebben a von­zóvá tett párthelyiségek is. A cél az, hogy lakóterületi pártszervezeteink helyiségei ne valamiféle „hivatalos iro­dák” legyenek, hanem meleg elvtársi közösség, klubszerű élet kialakításával váljanak mozgalmi centrumokká. L. J. Van viszont egy sereg mű­szer; páratartalom-mérő, hő­érzékelő, hőszabályozó, ter- moventillátor... — A hőközponttól érkező meleg levegő áramlását sza­bályozzák — magyarázza Dá­vid Imre, a telepvezető. — Ide, a fiaztatóba például húsz Celsius-fok van előír­va. Ha kicsit több vagy ke­vesebb, azt érzékelik a mű­szerek, és automatikusan be­kapcsolják a termoventillá- tort, ami aztán addig nyom­ja befelé a hideg vagy a meleg levegőt, amíg be nem áll a kívánt szint. A, kisma­lacok hőigénye természete­sen jóval nagyobb, mint a kocáké — ezért vannak a kutricák fölé szerelt, ernyő­vel ellátott és mozgatható infralámpák, amelyek csak — Harminc-négyven perc alatt végzünk. Gombnyomás­ra folyik a táp, automatiku­san keveredik és szinte hoz­zá sem érek, HMy kerül a disznók elé. 3T:' — Mivel telik el a nyolc óra? — Az etetéssel, az istál­lók és kifutók tisztántartásá­val gyorsan végzünk — a munkaidő fele bőven ele­gendő rá. A másik felében pedig járjuk a területet és figyelünk, nincs-e valami rendellenesség. Például, hogy nem húzódik-e félre az ete­tőtől valamelyik jószág. Az ilyet aztán szemmel tartjuk, s ha indokolt, elkülönítjük. — Sokkal van probléma? — Sajnos. Fáj a lábuk. Betonpadlón állnak kint is, bent is, nem csoda, Szakértő szerszámkészítők Példás brigádmunka Ahhoz, hogy a szövetke­zetben folyamatos legyen a műszergyártás, hogy a szi­gorú technológiai előírások szerint és idejében készülje­nek el a bonyolult mérőmű­szerek, a parányi alkatré­szekből álló relék, vagy a legrejtettebb hibákat is fel­kutató kábelvédelmi beren­dezések, megbízható, jó szer­számokra van szükség. Fon­tos az is, hogy ezek a szer­számok a munkájukat értő és szerető, az anyagok tu­lajdonságait jól ismerő szer­számkészítőik kezéből kerül­jenek a termelő üzemekbe. Úgy mint a jászberényi Műszeripari- Szövetkezetben, ahol a Szerszámkészítő Szo­cialista Brigád tagjai bizton­sággal tudják, milyen ke­ménységű és élességű eszter­gakésnek, fúrónak vagy présnek engedelmeskedik a vas, a réz, az alumínium vagy a bakelit. Sisa Balázs brigádvezető mondja el, hogy milyen sze­repe van a szövetkezet gaz­dálkodásában, a hazai és a •külföldi megrendelők igénye­ihez igazodó termelésben a szerszámkészítésnek. — „Csapatunk” 1968-ban alakult húsz taggal — any- nyian vagyunk most is — szerszámkészítők, esztergá­lyosok, marósok és köszörű­sök. Mindenki rendelkezik azzal a szakmai gyakorlattal, amely a szerszámkészítésnél nélkülözhetetlen. Természe­tesen a szükséges ismeretek megszerzését nem bízzuk csak 'az időre, tanulunk és az alapot a továbbtanulás­hoz úgy teremtettük meg, hogy , megalakulásunk óta brigádunk tizennégy tagja leérettségizett. Szükség van rá, hogy mindig többet tud­junk. Szövetkezetünk a ré­gi termékek mellett egyre több újfajta műszerrel, elek­tronikus berendezéssel je­lentkezik a hazai és a kül­földi piacokon. Ezek előál­lításához megint csak szer­számukra van szükség, és felismerésre, hogy mikor kell váltani a szerszámkészí­tőnek, másfajta anyagot használni, új hőkezelési el­járást . alkalmazni, vagy tű­rési határt- szabni. Mindezt idejében, mert akkor, ami­kor már áttértünk egy-egy új termék gyártására, késő tanulni. A brigádnaplóban be­jegyzések bizonyítják, hogy a szerszámkészítők valóban idejében és a legjobban hajt­ják végre mindazt, amit rá­juk bíznak. Megalakulása óta a brigád ötször kapta meg az aranykoszorús jel­vényt, tavaly a Szövetkezet Kiváló Brigádja címet, az idén pedig az eddigi legran­gosabb elismerést, a Magyar Népköztársaság Kiváló Bri­gádja kitüntetést. Ennyi elismerésért sok mindent kellett tenni, sokszor kellett bizonyítani a brigád­nak. Azért mindig, szakítot­tak időt arra a társadalmi munkára, amivel közvetlenül munkahelyük szépítését, a város fejlesztését segítik. Patronálják a Petőfi úti óvo­dát, segítenék a berendezé­sek, a játékszerek javításá­val, felújításával. . Tavaly társadalmi munkában 150 mutatós gyerekágyat készí­tettek a város óvodái részére. — illés — A szigetcsépi Lenin Tsz gumiüzemében mező gazdasági és ipari ékszíjak, valamint gumi­lemezek előállításával foglalkoznak. Ebben az évben mintegy 6—800 ezer, különböző mé- I retű ékszíjat készítenek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom