Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
1981. JÚLIUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 „Legénylakás” a tisztaszobában Egy nap a tanítók szociográfiai táborában Festészeti triennálé A közművelődési, mecénási szándék I M |y elismerésre méltó OZ.U|ÍIUl\OÍI Egy kis pihenő a paradicsomföldön Könyörtelenül perzsel a Nap. A jászszentandrási határban sehol egy árnyat adó fa: amerre a szem ellát paradicsom piroslik. A lelkes kis csapat hősiesen dacol a hőséggel, no meg a nagy tábla paradicsommal, telnek a vödrök, a ládák. — Mintha lemaradt volna Tanár úr! — évődünk Pető Lászlóval, a jászberényi Tanítóképző Főiskola adjunktusával. — Kicsit elhúztak mellettem a fiatalok, de a mérce azért mégis csak az, hogy ki hány láda paradicsomot szedett. Persze ma nem igen dicsekedhetünk, eddig átlagban 29 forintot kerestünk. — Ilyen olcsó a paradicsom? — öt forint egy ládával. Bizony nem igen tudnánk eltartani magunkat a keresetünkből. Alighanem rossz a „technológiánk”, mert a helybeliek naponta 300—500 forintot is megkeresnek paradicsomszedéssel. — S, hogy halad a munka a táborban? — Tartsanak velünk délután! A fiatal tanítók, s a hallgatóik nem szabványos építőtáborba jöttek Jászszent- andrásra. Sőt a munka, a paradicsomszedés csalt „kiegészítés” a Népművelési Intézet adta költségvetéshez. Az ifjú pedagógusok, s jelöltek öt csoportban a településen élők életmódját vizsgálják. Feldolgozzák a termelőszövetkezeti parasztság, a nők, az iparba eljáróik, az értelmiség és az idősek helyzetét. Hogy hű képet kaphassanak a falusi életformáról, elszegődtek dolgozni a téeszbe, délutánonként családoknál „vendégesHolnaptól a szolnoki antikváriumban • Holnap reggel a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatát szolnoki antikváriumában nagyszabású könyvvásár kezdődik. A készlet, amelyet 1978-ban és előtte megjelent könyvek alkotnak — közel 300 ezer forint értékű. Többségében szépirodalom, de szép számmal kaphatók szak- és ismeret- terjesztő művek, képzőművészeti albumok is. Az árleszállítás — minden korábbinál kedvezőbb. A könyveket ár szerint csoportosították : 5—10—20—30 forintos kategóriákba, míg az eredetileg 120 forintnál drágább könyvek féláron kaphatók. Néhány példa: 5—10 forintot kell fizetni a kitűnő Lyra Mundi sorozat, a Körösi Csorna Kiskönyvtár, köteteiért. Tolsztoj, Thackeray, Balzac, Mikszáth, Eötkednek”, s szállást is tőlük kaptak. A házba, ahová bekopogtatunk nemrég költözött be a család a tanyáról. A „tisztaszoba” most amolyan „legénylakás”, a táborvezetők otthona. A nagy méretű szekrények, ágyak, régimódi tükrök zsúfolásig megtöltik a helyiséget, a sok párna, dunna csaknem a plafonig ér. Az ágy fölött — egy Csontváry poszter bekeretezve. Sokféle ízlés keveredik a szoba féltve őrzött „kincseiben”, s valamennyi beszédes jel a háziak életéről. A környezet tanulmányozása a kutatók munkájának csak egyik része, akit lehet szóra bírnak, interjúkat készítenek. A tanyaközpontban — ahova kerékpárral érkezik a „stáb” — először a könyvtárba megyünk be. Ahogy elfogynak a lakók úgy csökken az olvasók száma. Á száznál jóval több kötetből már csak harminc—negyvenen kölcsönöznek. — Aki teheti bemegy a faluba, vagy a városba — mondja „vendéglátónk”. — Mennék én is a fiamékhoz, de kinek kell már az öreg? Ök se nagyon jönnek. Az unokám meg azt mondja nem érzi itt jól magát, a sok idős ember között; nincsenek játszópajtásai. így aztán csak magamban vagyok. Peregnek a kérdések, a válaszok, s lassan kikerekedik a kép hogyan telnek a napok a tanyaközpontban. A fiatalok jegyzetelnek, kattog a fényképezőgép. , — Anyaggyűjtés a diplomamunkához? — Azon már túl vagyok — mondja Sz. Kovács József, — az idén végeztem. A tudovös életmű sorozatai — együtt, vagy kötetenként — ugyancsak jelentős kedvezménnyel vásárolhatók, csakúgy mint néhány különleges szépségű képzőművészeti album. Vargyas Lajos: ' A magyar népballada és Európa című „alapkönyve”. Scheiber Sándor Folklór és tárgytörténet című munkája, mányos diákköri pályázatra készülök. S természetesen a tanításhoz is sok segítséget ad a tábor, hiszen tankönyvekből nem lehet megtanulni mindazt, amit itt láttunk. — Hova pályázott? — Cegléden fogok tanítani. —• Szerintem a városban egész másfajta munka vár a pedagógusra, mint a falvakban — vélekedik a másodéves Fejes Róbert. — A falusi tanító népművelő is, s példa is a lakosság előtt, vagy legalábbis annak kell lennie. Azért választottam a főiskolán a népművelés szákkollégiumot, hogy legyen alkalmam megismerkedni ezzel a területtel is, hiszen nem tudom, hogy a végzés után majd hol helyezkedem el. — A tábor ezek szerint a tanulás, a hivatásra való készülés folytatása, — fordulunk Pető Lászlóhoz. — Tulajdonképpen ezért indítottuk a tíznapos tábort, amelynek keretében a szociográfiai kör hallgatói megismerkedhetnek egy közösség életével, de tapasztalatainkról készítünk egy tanulmányt házigazdáinknak, Jászszentandrás vezetőinek is. Ezzel köszönjük meg a szíves vendéglátást, s reméljük jól hasznosíthatják majd munkájukban a kívülállók véleményét. Tegyük hozzá értő véleményét, hiszen a fiatalok, s főként lelkes adjunktusuk tollából már eddig is értékes tanulmányok, diploma- dolgozatok születtek, s az eltelt pár nap alatt máris sok anyagot, tapasztalatot gyűjtöttek össze a jászszentand- rásiak életéről. Firdauszi Királyok könyve, a Tevan Amatőr Könyvek kötetei 50 százalékos kedvezménnyel kaphatók — hogy csak néhányat soroljunk fel a polcokra kerülő alkotásokból. Mindehhez tegyük hozzá; a könyvvásár készlete nem használt, hibátlan, lényegében új könyvekből áll.A harmadik Szolnoki Festészeti Triennálét elismerésre méltó közművelődési és mecénási szándék ' hívta életre, de hogy ez a mostani eltér-e, és mennyiben a szokványostól? — arra nem lehet egyértelmű igennel felelni. Véleményünk szerint a hagyományos nyári tárlatokra emlékeztet a bemutató, s az eltérés csupán annyi, hogy a színhely ezúttal a szolnoki és a közép-magyarországi festők találkozását szolgálja; továbbá, hogy bővült a szervezeten kívüli, meghívott művészek köre. A változás tehát meny- nyiségi és“ nem minőségi. Olyan szabályos, festészetre korlátozott kiállítás ez, ahol csak az „ember és környezete” igen tág tematika a követelmény, s amelynek általában mindenki megfelelt. De még így sem lelkesítő, hogy ebben a tárgykörbe minden véglet belefért: eszmei tisztaság és zűrzavar, humánus értékek igenlése és tagadása, eredetiség és utánérzések, érett és tapogatódzó stílus, koloritdús és színszegény paletta stb. — és Számos közöttes tulajdonság. . Képtelen és szakszerűtlen dolog lenne a tárlat anyagától valamiféle egységes stílust számon kérni. Formai egység csak egy személy, egy adott művész életművében kereshető, de ott se mindig, hisz még a klasszikus korok mestereinek is voltak egymásból továbbépülő stíluskorszakai. Arról nem is szólva, hogy még egy kis országon belül is mások a helyi tradíciók, hogy a lokális jelleg, az etnikai rétegződés is meghatározza egy-egy földrajzi terület festői arculatát. Ha az iméntit nem is, azt már joggal számon kérhetjük a kiállítóktól, hogy „a szocializmus talajáról keressenek művészi magyarázatot korunkra” — mint azt a katalógus előszavában olvashatjuk. Sajnálatos, hogy e követelmény csak részben olvasható le a festményekről. és szápios esetben írott malaszt az is. hogy a kvalitás mellett jelen legyen a „szocialista humanizmus elvi igénye”, akár konkrét, asszociatív vagy szimbolikus tartalmi jelenléttel. Az alapos elemzés lehetőségének híján csak egy—két negatívummal példálózhatunk: Elsőként: vajon milyen eszmeiséget rejt ama produktum, amelyre a ..minden ami ökör különbözik attól ami nem ökör” — szellemesnek aligha mondható — aforizmaszérű szöveg van pin- gálva? Itt persze a képi látvány is riasztó és csak az nyugtathatja meg a művészetfilozófiában jártas nézőt, hogy: elvégre a rút is'esztétikai kategória. Az ilyen eredetieskedés morbid tehetségtékozlás. Csak sajnálhi lehet, hogy monumentális festészetünk egyik reprezentánsa, Szabó Zoltán is modorosnak hat szinte túlérett stílusával, pedig ő az a Galéria földszinti során, aki egyértelműen pozitív és lé- nyegretörő jelentéstartalommal tölti meg Anya gyerekkel című pasztellképét. Talán elég is a két végleges példából, és elégedjünk meg annyival, hogy a többi kompozíció eszmei vetülete valaKét hétig muzsikáltak Tegnap hazautaztak a Somogy megyei Barcson megrendezett nemzetközi rézfúvós kamarazenei tábor tagjai. A másfélszáz résztvevő huszonkét együttes képviseletében érkezett ide nemcsak a hazai, hanem csehszlovákiai, NDK-beli és belgiumi zeneművészeti főiskolákról, illetve szakközépiskolákból. A varsói, berlini, a prágai zene- akadémiák művésztanáraf, valamint Magyarország zeneoktatásának kiválóságai két héten át képezték a fiatalokat, akik számos hangversennyel, együttes muzsikálással örvendeztették meg a Dráva menti rendezvény- sorozat idelátogató vendégeit. hol a kettő között helyezkedik el. Miként a tartalmi szféra vonatkozásában, úgy a stilá- ris eszközökben is széles a skála. A földszinti falaikon megtalálható szinte minden: kubizmus, expresszionizmus, szürrealizmus, konstruktivizmus, az op-artos törekvések egészen a nonfiguratív absztrakcióig. Hogy aztán a tételes vagy megszelídítve alkalmazott stíluskategóriákon belül mennyi az eredeti kézjegy, az már megint más kérdés. Persze, a tanítómesterek vagy más példaképek hatásai döntőek lehetnek; azzal is számolunk, hogy a reminiszcenciáktól nem köny- nyű megszabadulni, de azért az már egyenesen bosszantó, amikor a kellő nézőtávolságból — például — egy Kokas Ignác képet vélünk felfedezni, a képcédula elolvasásakor viszont kiderül, hogy az nem is prominens festőnk alkotása. Kokas ugyan nem szerepel a kiállításon, de aligha örül utánzói lelkes csapatának. Hogy a látogató megszabaduljon vegyes érzéseinek, vagy a számára megfejthetetlen individualista produkciók nyomasztó súlya alól, ahhoz fel kell mennie a Galéria emeletére. Ennek falain egy egész más világ, az egészséges lelkülettel megegyező művészi értékek tárulnak elé. Igaz, a színvonal itt sem egyenletes, néhány kép leíró naturalizmusának felszínes látványa éppen úgy alkalmatlan a katartikus élmény kiváltására, mint a lent modernkedő pályatársaké. Ettől eltekintve az igaz értelemben vett piktúráért érdemes ide feljönni, ahol szolnoki és alföldi festők művei sorakoznak. Rangsorolás és elemzés nélkül: Bárányé Sándor, Berényi Ferenc, Fazekas Magdolna és Megy- gyes László a művésztelepi közösség hagyományosan egészséges természeti-társadalmi kapcsolatát teszi elevenné, esztétikailag átélhe- tővé — méghozzá vérbő, abszolút festői eszközökkel. De nem marad mögöttük az ar- tisztikum dolgában a kitűnő Koszta Rozália sem, továbbá Erdős Péter, Fodor József, akik a vásárhelyiek konstruktívabban összefogott vonalvezetését és dekoratív színfoltjait viszik tovább pozitív életérzésekkel. A jászsági Vuics István szinte tor- nyaias mélységeket keres, míg a hajdúságiak — Maghy A földtudományok egyik legnagyobb magyar alakja, Lóczy Lajos életművét bemutató kiállítás nyílt tegnap a keszthelyi Helikon Kastélymúzeumban. Az őslénytan, a térképészet és a leíróföldrajz terén egyaránt nagyot alkotott tudós geológus műveit s munkásságának egyéb tárgyi emlékeit szeptember végéig láthatja az érdeklődő közönség. Zoltán és kiváltképp Éger- házy Imre — a naiv festők gyermeki ihletettségével komponálnak. Az alföldiek útját két fővárosi művész — íresik József és Ugocsai Antal — is járja, éspedig meggyőző erővel. És hogy nem kizárólag a realista alkotómódszereknek köteleztük el magunkat, hanem a konkrét, racionális és szellemes modern formamegoldást is becsüljük, annak bizonyítására Buna Konstantin és Hézső Ferenc dekoratív-lku- bista-konstruktivista kompozíciói emelhetők ki. Befejezésül hangsúlyozni kívánjuk, hogy az elhangzottakkal nem az optikai látvány hűségét kértük számon a kiállítástól. Ez a művészethez vonzódó, ám az esztétikai fogalmakkal nem rendelkező laikus közönség kívánsága, mely úgyszólván teljesíthetetlen. Tudjuk, hogy a közízlés ma is a tárgyas szemléletet, a • természeti formákhoz való tapadást tartja fontosnak. Sokan nem tudják, de nem is érzik, hogy a realitás és a művészi valóság két különböző, egymással össze nem egyeztethető fogalom. A művészi valóság sohasem tűrte a külvilág realitásának versenyét, s mint ahogy a régi korok művészete, úgy a mai ábrázolóművészet sem teljesítheti a lényegével ellentétel kívánságokat. Az eredeti látvány nem cél, hanem eszköz, a művész számára, aki azt nem lemásolja, hanem mondanivalójától determinálva szabadon alakítja. A művészi valósághoz tehát nem a tárgyias formák lerögzítésével, hanem a mély élmények újjáteremtése, a vizuális képzelőerő foka, a tartalom koncentrált szintje és mindezek szuggeszfív ereje által jut el a művész. Melléjük társul még a'művészi forma rendje, a racionális képi felépítés és az alkotó egyéniségével adekvát stílus. — Ügy véljük, az iménti esztétikai törvényszerűségeknek nem, vagy csak részben tett eleget a triennálé számos résztvevője. Elmaradt az előrelépést mutató, azonos szintű minőség, így az új értékek nyújtotta ünnepi esemény helyett egy — az alkotóműhelyek vívódásait, több-kevesebb eredményét őszintén feltáró — átlagos számvetésnek lehettünk a tanúja és krónikása. A világhírű kutató legkiemelkedőbb munkája a Balatonhoz kapcsolódik. Kora más tudósaival együtt megteremtette a magyar és egyben az európai tudományosság egyik legkorábbi komplex tájmonográfiai sorozatát. Ez a Balaton földtörténeti őskorától a természeti jelenségek leírásán keresztül a tó környékének régészeti, néprajzi és műemléki dokumentumait foglalja magába. T. G. Nagy kedvezménnyel —jó könyvek Ecsery Elemér Kiállítás Lóczy Lajos munkásságáról Vuics István: Zsákolok \
