Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-26 / 174. szám

6 Nemzetközi körkép 1981. JÚLIUS 26. KGST: a nyolcvanas évekbe lépve A KGST-tagállamok kormányfői, tanácsadóik és szak­értőik Szófiában azért jöttek össze a közelmúltban, hogy megtárgyalják a szocialista közösséghez tartozó orszá­gokban a hetvenes években elért gazdasági fejlődés ered­ményeit és megjelöljék a tájékozódási pontokat és fejlő­désük irányát a nyolcvanas évekre. Elég megemlítenünk, hogy a KGST-tagállamok területük együttes nagyságát tekintve a földkerekségrtek körülbelül az egyötödét fog­lalják el, lakosaik száma mindössze tizedrésze a világ la­kosságának, ipari termelésük viszont eléri a világ ipari termelésének egyharmadát. A hetvenes évek az együtt­működés további elmélyíté­sét és tökéletesítését, vala­mint a KGST-tagállamok szocialista gazdasági integrá­ciójának fejlesztését célzó komplex program megvaló­sításának első évtizedét je­lentik. Ezt a programot ak­kor fogadták él, amikor a KGST-tagállamok már több mint húszéves tapasztalattal rendelkeztek az eredményes gazdasági együttműködésben. Így például 1950 és 1970 kö­zött a szocialista közösséghez tartozó országokban az ipari termelés csaknem hétszere­sére növekedett S ez az egyes országok saját erőfe­szítései mellett a szocialista kölcsönös segítségnyújtás nak köszönhető. A komplex program ren­delkezéseinek megvalósítása lehetővé tette az együttmű­ködés pontosabb irányvéte­lét a műszaki haladásra, a gyártásszakosításra és a kooperációra. Az eredmé­nyek nem várattak magukra: a gazdasági fejlődés legtöb­bet kifejező mutatója, a meg­termelt nemzeti jövedelem volumene a KGST-tagálla­mok egészében a hetvenes években 66 százalékkal nö­vekedett. Nem árt, ha hoz­zátesszük: a szocialista kö­zösséghez tartozó országok többségében a nemzeti jöve­delemnek több mint három­negyed részét közvetlenül la­kossági fogyasztásra, lakás- és szociális-kulturális épít­kezésre használják fel. A hetvenes évek sajátos­sága volt a KGST-tagálla­mok beruházási együttműkö­désének fejlődése. Ennek ha­tékonysága jól kitűnik a Szö­vetség-gázvezeték építésének példájából. Ez a négy év alatt megépített gázvezeték —ami rendkívül rövid idő egy ilyen grandiózus építkezés számá­ra — lehetőséget nyújtott ar­ra, hogy az építkezésben részt vevő államok számára a szovjet földgáz szállí­tását 1979-hez képest már 1980-ban mintegy másfélsze­resére növeljék. A szocialista gazdasági in­tegráció fejlődésének ered­ményeként kialakult a stabil gépgyártási piac. A szocia­lista közösséghez tartozó ál­lamok gép- és berendezés szállítása 1980-ban több mint háromszorosa az 1970. évinek; a KGST keretében lebonyolított kereskedelem­ben hányaduk körülbelül 44 százalék. Ez a piac a KGST- tagállamok számára garan­tálja termékeik stabil, kölcsö­nösen előnyös eladását; a testvéri országok itt elégítik ki importszükségleteik zö­mét. A KGST résztvevőinek gazdasági kapcsolataiban a világpiaci áraknál jóval ala­csonyabb árakat állapítanak meg a tüzelőanyagokra és energiahordozókra, a nyers­anyagokra és más árukra. A gazdasági integráció enyhíti a kedvezőtlen külső ténye­zőknek a szocialista közösség fejlődésére gyakorolt ha­tását. Csehszlovák közgaz­dászok számításai szerint a a szovjet kőolajat importáló KGST-tagállamok. együttes valutamegtakarítása az 1974—1979. években legalább évi 3 milliárd dollár volt, s ez az összeg egyre növekszik. Természetesen a Szovjetunió számára is előnyös a KGST keretében lebonyolított ke­reskedelem : az előző ötéves tervciklusban a KGST-tagál- lamok szállításai biztosítot­ták a szovjet kereskedelmi flotta kiegészítését 40 száza­lékban, a vasúti személyko­csi-állomány kiegészítését 35 százalékban, az autóbusz-ál­lomány kiegészítését 12 szá­zalékban, a kiskereskedelmi árualapok ruházati cikkek­kel, cipővel, bútorral, kon- zervekkel való kiegészítését 15 százalékban. „A komplex program meg­valósításában elért eredmé­nyeket nagyra értékelve, az ülésszak -megállapította, hogy a kitűzött feladatok végre­hajtásánál nem aknázták ki az összes rendelkezésre álló lehetőségeket”. A szófiai ülésszakról kiadott közle­ménynek ezek a sorai a jö­vő felé fordulnak: a gazda-? sági munka feltételei a nyolc­vanas években lényegesen különbözni fognak a tíz év­vel korábbi feltételektől. A komplex program végrehaj­tásának időszakában az or­szágok többségében lényege­sen csökkentek az extenzív, a mennyiségi fejlődés lehető­ségei. Széles körű bevezeté­sére várnak egyes nagy tu­dományos eredmények. Meg­növekedtek a nyersanyag (elsősorban a tüzelőanyagok és energiahordozók) kiterme­lési és szállítási költségei. Egyes államokban munka­erőhiány észlelhető: aktív életkorba kerültek „a hábo­rús idők gyermekeinek gyer­mekei”. Márpedig ők az előző korosztályoknál lényegesen kevesebben vannak. A nyolcvanas évek meg­növekedett követelményeket támasztanak a gazdasági együttműködés hatékonysá­gával szemben. Vegyük mondjuk a tüzelőanyag- és energetikai szférát. Itt a nyersanyagszállítások rész­ben a partnerek, ellátását biztosító feladatnak, rész­ben pedig az exportőrök nép- gazdasági problémái haté­kony megoldásának tekint­hetők (lehetőség kínálkozik arra, hogy az exportőrök az energiahordozókért cserébe olyan szűkében levő termé­kekhez jussanak, amelyeket kisebb költségekkel állítot­tak elő, mintha azok ter­melését ők maguk szervez­ték volna meg.) Az együtt­működés hatékonyságának nyilvánvalóan minden or­szág számára tájékozódási pontiul kell szolgálnia, ami­kor megválasztja aktív rész­vételének irányát a közösség keretei között megvalósuló gyártásszakosításban és kooperációban. Ugyanis ép­pen az intenzív termelési és tudományos-műszaki koope­ráció, minőségi tényezők elő­térbe kerülése válik megha­tározóvá a KGST-tagálla­mok gazdasági fejlődésében a nyolcvanas években,. A. Drabkin A román tenger. parton Fürdőző turisták a Fekete­tenger partján, Mangalia Neptun negyedében A külföldre utazó magyar turisták egyik kedvelt úti" célja a román tengerpart A Fekete-tenger 78 kilométeres partszakaszán egyszerre 130 ezer bel- és külföldi vendég­nek tudnak szálláshelyet biztosítani Mamaia, Eforia és a többi fürdőhely szállodái, villái, kempingjei. 161 ven­déglő, 13 önkiszolgáló, 35 cukrászda, 145 eszpresszó — vagy ahogy itt nevezik nap­pali bár és 630 strándbüfé gondoskodik az üdülök ellá­tásáról. A kényelmes szállás, a vál­tozatos étkezés biztosítása mellett változatos szórakozá­si és sportolási lehetőségek állnak a vendégek rendelke­zésére. Az idén is megrende­zik a Miss Litoral és a Nap gyermeke hagyományos szép­ségversenyeket. Színházi, folklór, ifjúsági, zenei feszti­vál teszi emlékezetessé a tengerparti estéket Mamaiától Szaturnuszig valamennyi fürdőhelyen min­denki adózhat kedvenc sport­jának is: uszodák, teniszpá­lyák, lovardák, céllövöldék, tekepályák, kosár-, kézi-, és röplabdapályák, sőt fut- bailpálya is várja a turis­tákat, azokat, akik a lubic­kolás és a napfürdőzés mel­lett egyéb testedzési lehető­ségeket igényelnek. Az esti szórakozásokról — a már említetteken kívül — számos diszkóbár, zenés ven­déglő gondoskodik. De a legfontosabb: a csillogó nap­sugár, a ragyogó kék ég és a hozzá hasonló — nevét meghazudtoló tenger. flfgán gyermekek úttörőtáborban Afgán úttörők a csillebérci {nemzetközi úttörőtáborban. A képen: a magyar és afgán pajtások ismerkednek egymással A napokban tizenhét afgán úttörő indult útnak, hogy nyári vakációját az ismert szovjet úttörőtáborban, a fekete-téngeri Artekben tölt­se. A jók között is a legjob­bak, kapták meg a nemzetkö­zi gyermektáborba szóló be­utalót. De vajon hol pihen az otthonmaradó sókezer af­gán kisdiák? Afganisztánban júliusban köszönt be a nyári szünidő. A népi hatalom, a nemzetkö­zi reakció hadüzenet nélküli háborúja, s az ország bonyo­lult belső viszonyai ellenére, nagy figyelmet fordít a fel­növekvő nemzedékre. Hogy csak egy példát említsünk: Kabulban az idén nyílt meg az Úttörő Palota. A kisdiá­koknak színvonalas szórako­zási lehetőséget és elfoglalt­ságot kínáló házban egy tu­cat szakkör' működik sok száz résztvevővel. A tanulók persze nemcsak szórakoznak. Az ország helyzetéből adódó­an nem ritkán kénytelenek ellátni felnőtteknek szabott feladatokat is. Részt vesznek például a társadalmi mun­kákban, s meghatározó szere­pük van az írástudatlanság felszámolásáért indított or­szágos akcióban Az úttörő szervezet egyre elismertebb társadalmi sze­repet és megbecsülést élvez Afganisztánban, Mohammad Juszuf, az Afganisztáni De­mokratikus Ifjúsági Szerve­zet úttörőtanácsának elnöke nem kis büszkeséggel említi a legfiatalabbak szervezeté­nek gyors népszerűségét. Ta­valy még alig 9 ezer tagot számlált az úttörők szerve­zete, idén pedig már 25 ezer kispajtás visel piros nyak­kendőt. Egy évvel korábban szint csak a fővárosban is­merték a pionírokat, ma viszont az ország 29 megyé­jéből 26-ban megszervezték a kisdiákok mozgalmi életét. Tavaly ősszel az Afganisz­táni Demokratikus Ifjúsági Szervezet országos konferen­ciáján határozatot fogadtak el az úttörők szerepéről és helyzetéről, . s az ifjúsági szövetség — természetesen a párt irányításával és ellenőr­zésével — legfontosabb fel­adatai között tartja számon az úttörőmozgalom fejleszté­sét. Az afgán úttörők idei nya­ra érdekesnek ígérkezik. Ka­bulban, valamint Balh, Nan- garhar és Farah megyékben július közepén nyitották meg a nyári táborokat. Itt pihenhetik ki a tanulás fá­radalmait. Seres Attila Összeállította: Constantin Lajos Kuba nemzeti ünnepén „Számomra az év legbol­dogabb pillanata az volt, amikor harcba indultam ha­zánk történelmének egyik legkegyetlenebb, leggyűlöl­tebb diktátora, Batista ellen” — írta 1953. szilveszterén a börtönből Fidel Castro. E legboldogabb pillanat: 1953. július 26-ának hajnala volt, amikor kubai fiatalok egy elszánt csoportja a félelme­tes Moncada erőd bevételére indult Santiago de Gubában, a forradalmak szülőhelyeként emlegetett Oriente tartomány központjában. A hősies tá­madás akkor még sikertelen maradt, de elindítója lett an­nak a történelmi folyamat­nak, amely a fegyveres for­radalmi harc kibontakozásá­hoz és öt és fél év múltán a népi felkelés teljes győzel­méhez vezetett a karib-ten- geri szigetországban. A spanyol gyarmatosítók, majd az észak-amerikai tő­ke által évszázadokon át el­nyomott, kizsákmányolt ku­bai nép győzelme után fe­lelősen élt a kivívott füg­getlenséggel. A nyugati fél­tekén . elsőként választották a társadalmi fejlődés szoci­alista útját; az egész nép társadalmi, gazdasági, kul­turális felemelkedését. Nem volt könnyű a kezdet, hisz a súlyos elmaradottság, az amerikai szomszédhoz ezer­nyi szállal kötődő monokul­túrás gazdaság béklyója mellett meg kellett — és a mai napig is meg kell — küzdeniük az esetenként nemzetközi konfliktusok ve­szélyét is felidéző reakciós támadásokkal, Washington gazdasági blokádjával, a Kubára nehezedő imperialis­ta nyomás és lélektani had­viselés megnyilvánulásaival. A kubai nép azonban ezt a küzdelmet is ugyanolyan hő­siesen vállalja, mint koráb­ban a fegyveres forradalmi harcot. Elszántsága, helytál­lása példát ad a felszabadu­lásukért küzdő gyarmati né­pek egész sorának. Kuba több mint két évtize­de szocialista rendszert épít. Jelentős vívmányokat mond­hat magáénak a társadalmi fejlődés, az.ok tatás, az egész­ségvédelem területén. Nagy erőfeszítéseket tesz a kapita­lista rendszer örökségeinek felszámolására, a gazdasági élet fejlesztésére. Az ország e nehéz munkában — úgy is mint a KGST tagja — élve­zi a szocialista közösség aktív támogatását. Moncada évfordulóján, Ku­ba nemzeti ünnepén sok si­kert kívánunk Kuba népének a szocialista építés céljainak valóra váltásához. (S. A.) „Kambodzsa-értekezlet” Sikertelen próbálkozás A nyári hónapokat Délke- let-Ázsiában hagyományosain tájfunok uralják. Az idén egy politikai vihar előzte meg a természetieket, a New York-i „Kambodzsa-énte- kezlet”. Az ENSZ égiszealatt megrendezett nemzetközi ta­nácskozás valóra váltotta az indokínai szocialista államok előzetes aggodalmait: szov­jet- és Vietnam-ellenes pro­pagandafórummá vált, anél­kül, hogy jottányival köze­lebb vitt volna a Kambod­zsával kapcsolatos ellentétek megoldásához. Kínai — amerikai összjáték Óhatatlanul is az az ember benyomása, hogy az indokí­nai országok bekerítésére, s a szovjet pozíciók gyengíté­sére törekvő kínai—ameri­kai összjátéknak pontos me­netrendje van. Az esemé­nyek egyik mozgatója az amerikai politika, Reagan kormányzatának aktívabb délkelet-ázsiai diplomáciája Egyre láthatóbb a törekvés egy olyan, Washington irá­nyította tengely kialakítá­sára, amelynek egy-egy pil­lére Peking, Tokió és a Dél­kelet-Ázsiai Országok Szö­vetsége, az ASEAN lenne. A „Kambodzsa-értekezleten” például nyersen kiütközött az Egyesült Államok és Kína fellépésének összehangoltsá­ga A tanácskozáson minda­mellett az is kiderült, hogy a fontosabb résztvevők egyetlen dologban értenek egyet. Abban, hogy nyomást akarnak gyakorolni Vietnam­ra csapatainak Kambodzsá­ból való kivonása érdekében. A módszerekben, s még in­kább . Kambodzsa jövőbeni sorsának alakításában már eltérőek a nézetek Az ASEAN tagállamai a nyomás politikai-gazdásági eszközeit részesítik előnyben, míg Kínától nem idegen egy újabb fegyveres agresszió gondolata sem. Haig Peking- ben tett nagy feltűnést kel­tő kijelentései arra enged­nek következtetni, hogy az Egyesült Államok politikai­lag és anyagilag is kész támogatni egy Vietnam- ellenes indokínai akci­ót, jóllehet maga kö­vetlenül nem kapcsolódna be abba. Hozzátehetjük azt is, hogy az ASEAN-on belüli törésvonalak jól érezhetők voltak a New York-i konfe­rencián, Thaiföld Kína, a Fülöp-szigetek Washington felfogásához áll közel, míg a szervezet legtekintélyesebb állama, Indonézia árnyaltabb, a Vietnam és Kína közötti lavírozásnák nagyobb teret engedő álláspontot képvisel. A sarokba szorított ASEAN Nemcsak az eszközök, a cé­lok is jócskán különböznek. Nyilvánvaló, hogy mind Kína, mind az ASEAN ma­gáénak akarja tudni Kam­bodzsa ellenőrzését. Nem vé­letlen, hogy Peking maka­csul ragaszkodott a tömeg­gyilkos Pol Pot-adminisztrá- ció hatalmának csorbítatlan helyreállításához, míg az ASEAN olyasfajta koalíció­ban látja a kiutat, amelyben a vezérszerep a hagyományos khmer jobboldalé, de mellet­te — egymást közömbösítő ellensúlyként — megtalálha­tók lennének a Pol Pot-cso- port, illetve Kambodzsa tör­vényes kormányának képvi­selői. S végül van még egy nagyon fontos eltérés Kína és az ASEAN hosszútávú el­képzeléseiben. Kína fő célja Vietnam meggyengítése, az Indokína fölötti ellenőrzés megszerzése. Ehhez pedig a feszü’tség állandósításán ke­resztül vezet az út. Az ASE­AN azonban, noha minden korábbinál közelebb sodró­dott a pekingi törekvések tá­mogatásához, ezt már nem látná szívesen. A Kambodzsával foglalko­zó konferenciának az indo­kínai feszültség enyhítése szempontjából tehát semmi gyakorlati haszna nem volt. Bár Vietnam jóval a tanács­kozás előtt többször készsé­gét nyilvánította csapatai ki­vonására Kambodzsából, ha a külső erők is elfogadják a kialakult realitásokat, azt a kormányzatot, amely — Pol Pot-éval ellentétben — politikája alapjaként hirdeti az együttműködést, a regio­nális nyugalmat, a felhívá­sok nem találtak kellő vissz­hangra. Pedig a New York-i értekezlet kimenetele is jel­zi : a térség problémáinak megoldását az érintett orszá­gokban csak a Hanoi által javasolt módon, két- vagy többoldalú megbeszélések ré­vén lehet elkénzelni. Győri Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom