Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-26 / 174. szám

1981. JÚLIUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 CSALÁDI KASSZA — Mi úgy szoktuk meg. hogy mindent megbeszélünk, ami csak van az életünkben. Ezért nem kell azon csodál­kozni. hogy én. a íérfi is iól ismerem a családi költségve­tést. Meg talán azért is így van ez. mert nekem igen ko­rán meg kellett tanulnom élni. Tizennégy éves voltam, amikor meghaltak a szüleim, én azóta dolgozom, s azóta tudok ..számolni”. A nyúlánk fiatalember ügyeletes ma éjjel. Ponto­sabban készenléti szolgála­tot teljesít, a MÁV úiszászi villamos vonal főnökségén. A készenlét ilyenkor nyáron ritkábban jelent váratlan és nehéz munkát. Télen annál inkább. Bakó Jánosnak most van ideje beszélgetni. — A feleségem még nincs itthon, hiába ért véget Szol­nokon. a Ganz Vili. gyárá­ban a munkaideje. Usve. ő ott először buszon, maid vo­naton kénytelen az időt töl­teni. s ha túlóra nin«-s. öt után ér haza. egyébként csak este nyolc óra felé. Ilyenkor a k^t kisgyerek a feleségem szüleinél várja meg. hogy értük menjünk. — Augusztus eleién hogyan osztanak, szoroznak ? — Ha igaz. ez a hónán lesz a nagy dolog kezdete. Remé­lem. sikerül. Megbeszéltük, hogy úgy nyolc-tíz év múlva, mire a gyerekek is nagyob­bak lesznek, belevágnánk az építkezésbe'. Az a tervünk, hogy az első házravalót augusztusban tesszük félre. Még nem tudjuk, havi ezer. vagy ezerötszáz forint mehet erre a célra. Bakó János felsővezeték- szerelő a MÁV-nál. A fele­sége anyaggazdálkodási elő­adó a Ganz Vili. szolnoki gyárában. Nyolc éve háza­sok. Az indulásnál nagyon' sokat számított, hogy a MÁV szolgálati lakást adott. Nem is akármilyet, háromszobás lakásban él a család. A la­káshoz kaptak a férj munka­helyéhez közel pár négyszög­ölt. kertnek. Hogy mégis a magukéra. családi házra vágynak? Űjszászon ez a ter­mészetes. A vasutasfaluban igencsak a sajátjában lakik a vasutasok többsége is. Bakóék különben nemcsak a takarékoskodással kezde­nek újba az idén. Két gyere­kük közül a nagyobb, a hét­éves kislány szeptemberben iskolás lesz. — Már a legszükségeseb­beket. a köpenyt, a táskát, mást megvettem — mondja az asszony. — Eddig hatszáz* forint az iskolakezdés, de lesz az több is. Az ötéves fiú. meg a kis­lány napközije eddig havi hatszáz forintot vitt el a pénzből, amit megkeresnek. A férj számolja a többit, a rendszeres kiadást. A lakbér 304 forint, aztán az egyéb rezsi, a villany, a tévé legalább négyszáz. — Hatszáz — helyesbít a feleség. — ugyanis az újsá­gok. folyóiratok is pénzbe kerülnek. — Valami részlet? Bakó János elhárító moz­dulatot tesz: — Kifutott, minden kifu­tott. A lakás bútorzata, a háztartási gépek. minden megvan, minden ki van fi­zetve. Különben nem törhet­nénk a fejünket a hosszú ideig tartó előtakarékossá- gon. Az azonban igaz. hogy a feleségem szülei nagyon sokat segítettek a kezdetben. Különben az se mérhető, mi­be kerülne, ha ilyenkor, ami­kor a munka még este is el­foglal bennünket, hová vin­nénk a srácokat! Reggel a gyerekek gondja a feleségé, ö viszi őket az óvodába, aztán percre kiszá­molva siet a vonatjához. Es­te az apa hozza a gyereke­ket — haza. vagy ha készen- létes. a nagymamához. — Ezért nem főz minden este a feleségem, bár a hi­deg koszt talán a legdrágább. De mire a két gyerekkel ha­zavergődünk. s csak a leg­szükségesebbeket csinálja, fürdetés, másnapi ruhaelőké­szítés. egy kis mosás. — ezért inkább készet, hideget tálal vacsorára. így persze jó két­ezer forintunkba van a koszt. — Fizetéstől-fizetésig, te­hát két hétre körülbelül env- nyi. — erc$í{;j meg a felesé­ge. — Hét,.végén, vasárnap főzök, s a, bevásárlásra nem mindig elég négyünknek két­száz forint. Talán nyáron a zöldféle, a gyümölcs még meg is nö.yeli a kiadást. — Nyár, rjidülés ideje van. Erre nem .gondolhatnak? Bakó János alapszervezeti KISZ-titkár a munkahelyén. Ifjúsági szocialista brigád tagja is. rengeteg társadalmi munkát vállalnak Űisizász- ért. Csak ő készül útra. ju­talomképp két hétre a Szov­jetunióba megy. Együtt is üdültek már. — pontosabban a nagyobbik gyerekkel két évvel ezelőtt. A Jász utcai vasutasház­ban tizenöt fiatal házaspár él. Jól ismerik egymást, együtt dolgoznak, s a sza­bad idejükben is sokszor e°vütt vannak, hiszen a pin­cében társadalmi munkában olyan KISZ-klubot rendez­tek be. aminek — mások mondják, nem ők — nincs pária Űjszászon. Már csak az hiányzik, pon­tosan mennyi pénzzel gaz­dálkodik a Bakó házaspár havonta. Nos. a férj családi pótlékkal együtt 5500—5600. a feleség 3000 forintot visz haza. Eddig minden forintnak helve volt. Ezután is így lesz. bár az előtakarékosság időnként be­leszól majd a mindennapok­ba is .. — Si — a veszprémi Állami építőipari VÄLLALAT MEGKEZDTE HÁZGYÁRI PANELJEINEK FELHASZNAlASÁVAL AZ ELSŐ CSALÁDI SORHÁZAK ÉPÍTÉ­SÉT. A NYOLCVANKÉT NÉGYZETMÉ­TERES LAKÓTERÜLETHEZ NEGYVEN­KÉT NÉGYZETMÉTERES GARÄZS ÉS HOBBIHELYISÉG IS TARTOZIK. A KÉ­PEN: AZ ÉPÜLŐ SORHAZAK Foglalkozási rehabilitáció Ne a könnyebb megoldást! 1981 — a rokkantak éve. Természetes tehát, hogy a sajtó, a rádió, a televízió szinte naponta foglalkozik a megváltozott munkaképessé­gűek, a mozgássérültek, a testi fogyatékosok problémá­ival. A közlemények egy ré­sze az emberi együttérzésre hivatkozik, segítségnyújtásra mozgósít, a másik része pe­dig kisebb-nagyobb közössé­gek ilyen irányú aktivitásá­ról tudósít. „Szabad idejében motoros tolókocsit készített a gyár­egység üzemi baleset követ­keztében rokkanttá vált dol­gozójának a Jendrassik Szo­Magyarországon körülbelül 150—200 ezer azoknak a szá­ma, akik eredeti munkakö­rükben — valamilyen okból, foglalkozási ártalom, -súlyos betegség, vagy 'baleset követ­keztében — képtelenek to­vább régi teljesítményüket nyújtani, de más beosztás­ban értékes munkát végez­hetnének. Ha az így megvál­tozott munkaképességűek számálhoz hozzáadjuk a szü­letésüktől rokkantakét, olyan számot kapunk, amely önma­gában is bizonyítja a prob­léma társadalmi méretét. E százezrek emberi életkörül­ményeinek biztosítása, hely­zetük javítása pedig nem függhet csupán a munkatár­sak, a kisebb-nagyobb kol­lektívák jószándékától, kari­tatív hajlamaitól; meg kell teremtem társadalmi beil­leszkedésük. a keresőképes korúak hasznos munkájának feltételeit. A megoldás tehát: a fog­lalkozási rehabilitáció. Célja a megváltozott munkaképes­ségű dolgozók egészségi álla­potához igazodó foglalkozta­Hogy miért könnyébb meg­oldás a nyugdíjaztatás? Mert az említett rendelet szerint a munkáltató a megváltozott munkaképességű dolgozó fog­lalkoztatása érdekében köte­les gondoskodni a munka­hely, a munkakörülmények megfelelő átalakításáról, a dolgozó átképzéséről, betaní­tásáról, illetve .szakképzésé­ről. Nagyobb számú csökkent munkaképességű részére esetleg külön üzemrészt kell létrehozni. Nos, a tapasztalat szerint a munkahelyeken — tisztelet a kivételnek — ezekre kevés cialista Brigád .. . Vagy; „Soronkívül végzik el a Tra­bant Hycomat gépkocsik ja­vítási munkáit az N-i autó­szerviz dolgozói...” Aztán: „Kommunista műszakjuk munkabérét a város rokkant- jainak szociális támogatásá­ra ajánlották fel a Z-i szer­számgépgyár munkásai”. Ezekhez hasonló hírek tu­catjait gyűjthetnénk ki he­tente a hazai újságokból. Csakhogy társadalmi méretű problémát orvosolni — csu­pán tüneti kezeléssel nem le­het. Sokkal többre, átfogó in­tézkedésekre van szükség. tás biztosítása. A foglalko­zási rehabilitáció mai rend­szerét a Munkaügyi, az Egészségügyi és a Pénzügy­minisztérium 1967. XI. 22-i együttes rendelete szabályoz­ta. s azon az elven alapult, hogy a gazdasági szabályo­zók és a munkaerőhelyzet megteremtik a vállalatok ér­dekeltségét a rehabilitáció­ban. Továbbá, hogy a meg­változott munkaképességűek rehabilitációs foglalkoztatása elsősorban az eredeti mun­káltató feladata. " Sajnos, az elvet a gyakor­lat csak részben igazolta. Bár a vállalatok többségénél valóban akadnak olyan mun­kahelyek, amelyeken foglal­koztatni tudnák a..megválto­zott munkaképességű dolgo­zót, gyakran a könnyebb megoldást, a rokkant-nyug­díjazást választják. Ez a ma­gyarázata, hogy hazánkban ma indokolatlanul magas — mintegy 370 ezerre tehető — a rokkantsági nyugdíjasok száma. Ebből körülbelül ne­gyedmillió munkaképes ko­rú. gondot fordítottak. Újabban a takarékosabb létszámgaz­dálkodás is szűkítette a meg­változott munkaképességűek foglalkoztatási lehetőségeit: helyenként a létszámcsök­kentés elsősorban a rehabili­tációs üzemrészeket érintet­te, Mindez arra mutat — mondjuk ki kereken —. hogy a vállalatok nem érdekeltek a foglalkoztatási rehabilitá­cióban. Igaz.: a rendelet azt is ki­mondja. hogy az eredeti munkáltatónál nem foglal­koztatható, rehabilitációra szorulók elhelyezéséről a ta­nácsok munkaügyi és egész­ségügyi szakigazgatási szer­vei kötelesek gondoskodni. Sajnos, a vállalatok és a ta­nácsi szakigazgatási szervek között — megint csak tisz­telet a kivételnek — általá­ban nem alakult ki az e té­ren szükséges együttműkö­dés. A tanácsok ehhez nem rendelkeznek megfelelő lét­számmal. a rászorultak el­helyezéséhez pedig elegendő s zoc i áli s f oglalk o zt a tóval. Budapesten például mind­össze 14. vidéken pedig 7 szociális foglalkoztató műkö­dik, összesen mintegy 6000— 7000 dolgozóval. Ám még ezeknek is csupán 40 száza­léka megváltozott munkaké­pességű. a többség olyan, nyugdíjra nem jogosult idős személy vagy többgyermekes anya, akit nem egészségügyi okok akadályoztak a munka- vállalásban És a tanácsi célvállalatok? — kérdezhetnénk a tájéko­zottabbak. Nos. az ilyen vál­lalatoknál foglalkoztatottak száma az utóbbi években csökkent, sőt. még a célvál­lalat megszüntetésére is akad példa. Erkölcsi kötelesség Az • okok összetettek. Az egyik, hogy a dolgozó maga sem érdekelt a rehabilitáció­ban. a fárasztó tanulás, át­képzés helyett inkább rok­kantsági nyugdí jra törekszik. A másik, hogy a foglalkozá­si rehabilitáció mostani gya­korlata nincs összhangban a hatékony munkaerőgazdál­kodás követelményeivel. A harmadik, hogy mindmáig hiányos a megváltozott munkaképességű dolgozók rendszeres és folyamatos munkahelyi nyilvántartása. A negyedik, hogy hazánk­ban még nem alakult ki a foglalkozási rehabilitáció in­tézményi rendszere. Mindez arra mutat, hogy új jogszabályra van szükség, a rehabilitáció rendszerének olyan átfogó- módosítására, amely a születéstől rokkan­tak és a megváltozott mun­kaképességűek emberi mél­tóságának megóvását, a tár­sadalomba való beilleszkedé­sét, az egészségesekkel egyenlő esélyek, s a hasznos tevékenység lehetőségének biztosítását mindannyiunk erkölcsi kötelességévé teszi. Anélkül persze, hogv egy fokkal is csökkentené a munkáltatók felelősségét. Ny. É. Társadalmi méretű probléma n vállalatok nem érdekeltek Segítségben nincs hiány Jászladányban 80 millió társadalmi munkával A Lehel utcájában kaptuk lencsevégre ezt a K—406-os árokásó gépet, amely hetek óta dolgozik már a faluban egy vontatóval, egy földgyaluval, és tizenhárom kubikossal együtt. A kis csapat tagjai a Jászkisér és Vidéke Vízgazdál­kodási Társulat dolgozói, s a falu csatornarendszerét építik: 1243 méter hosszúságú csővezetéket fektetnek le. A vízgyűj­tő árkok segítségével a falu legmélyebb pontján fekvő Dó- sa-gödörbe gyűjtik majd a felesleges csapadékot azokból az utcákból, amelyekben korábban térdig ért a sár. egv-egy kiadósat) b eső után. (Fotó: K. J.) Az elmúlt félév tapaszta­latai bizonyítják, hogy ered­ményesen segíti a település fejlesztési terveinek megva­lósítását az a hasznos meg­állapodás, amely Jászla­dányban az év éleién a nagy­községi tanács és a gazdasá­gi szervek között jött létre. A tanács vezetői kiemelt feladatok között jelölték meg a művelődési ház rekonst­rukcióját, a központi óvoda bővítését, az öregek napközi otthonának felújítását. A fejlesztési tervben szerepel az állami temető kialakítá­sa, a szeméttelep végleges elhelyezése, lőtérépítés. bel­vízelvezetés, útépítés és fel­újítás. A tanácsnak a következő öt évre 9 és félmillió forint fejlesztési alapja van, a ter­vezett fejlesztések megvaló­sításához viszont ennek az összegnek a többszörösére van szükség. Kérték a gaz­dasági szerveket, hogy anya­gi hozzájárulással, a mun­kahelyi kollektívákat és a lakókat pedig, hogy társa­dalmi munkával segítsenek. Az Egyetértés Tsz, a Ve­gyesipari Szövetkezet. a Minta Női Szabószövetkezet és a Jászapáti és Vidéke Áfész felajánlották, hogy a jogos igényeket kielégítő fejlesztések megvalósításá­hoz közösen évente 250 ezer forint készpénz támogatás­sal, vagyis a tervidőszak végéig 1 millió 250 ezer fo­rinttal járulnak hozzá. Felajánlották azt is, hogy a következő öt évben is hoz­zájárulnak az ifjúsági köz- művelődési és szociális alap képzéshez. Erre öt év alatt 1 millió 800 ezer forint és eh­hez jön a tanács 350 ezer forintja. Döntés született arról, hogy a gazdasági szervek, a munkahelyi kollektívák és a to’-pülés lakói évente 16 millió' forint értékű társa­dalmi . munkát teljesítenek, öt év alatt ez 80 millió fo­rint értékű, és biztosíték ar­ra, hogy a közösen megha­tározott fejlesztési tervek megvalósuljanak. I. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom