Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-22 / 170. szám
1981. JÚLIUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Reggel hatra jön a váltás A sokezres baromfiólak, a tíz gulyára való marhát tartó tehenészeti telepek létrejöttével jó néhány több műszakos munkahely alakult ki a mezőgazdaságban. Az éjjeliőröknek, csirkenevelőknek, elletőknek nem újság már, hogy ilyen vagy amolyan váltásban estétől reggelig tart a munkaidő. Ilyenkor nyár derekán, aratásidőben azonban nemcsak az állattenyésztési pi henő helyiségei nek világít hajnalig. telepek ablaka Éjszaka is száll a por Besenyszögön, a Kossuth Tsz Kígyós-majori szérűjén ezen az éjszakán Tarjányi János az ügyeletes. A kézi nedvességmérőt tölti meg a földekről érkezett utolsó búzaszállítmányból. — Sajnos a termelőszövetkezetünkben csépelt búzát muszáj volt mind szárítóra vinni. Megdrágítja ez a gabonát, de a határból hozni kellett befelé minél szaporábban, ami megtermett. Az éjszakás gépkezelők soha nem unatkoznak a Sirokkó szárító mellett. — A héten egyszer kellett csak kiugrasztanunk az ágyból a szövetkezet villanyszerelőjét, leégett az egyik villanymotor — újságolja a fiatalabbik, Csajbók János. — Egyszerre tizennyolc duruzsol belőle, de tudják, a gyakorlott fül rögtön meghallja, ha valamelyik kihagy. — Hogy könnyebb-e az éjszakai műszak? — kérdez vissza a társa, Berényi József. — Mitől lenne az? Talán, hogy nincs nagy hőség. Csakhát a por az ugyanúgy száll ilyenkor is, mint nappal. Legfeljebb nem látszik a sötétben. Teliholdnál, a határban — A kapcsolódó munkáknál is sikerült tartanunk az ütemet — magyarázza a Pa- lotási Állami Gazdaságban éjszakai műszakban dolgozó fiatal traktoros, Hernek László. — Mire minden kombájn leállt, a gabonaföldek több mint felén túl voltunk a tarlóhántáson, a szántáson is. A három nagyteljesítményű erőgéppel éjjel-nappal dolgoznak a traktorosok. Ahol a robusztus K—701- es reflektorai pásztázzák a teliholdas éjszakát, 147 hektáros tömbben repce termett az idén. — Jövőre pedig búzát vetnek ide — magyarázza Hernek László. — Reggelre legalább tíz hektáron megforgatom a talajt, jobban haladok ilyenkor mint a nappali hőségben. Igaz, a vezetőfülkében egész éjjel működtetem a ventillátort, melegek az éjszakák. Vigyázni kell, hogy ne pilled jen el az ember. Ha éjfélig jól tartja magát, utána már észre se veszi milyen gyorsan itt a reggel. jön a váltás. Mosolyog a fiatal ember, amikor mondom: unalmas lehet éjszakán át egyedül rázatni magát a traktoron. — Három óra után pirkad akkortól már nem vagyok egyedül a határban. Jönnek a tarlóra reggelizni, békát meg egeret fogni a gólyák, és elnézem, hogy hancúroz- nak a hajnali derengésben a vadnyúlfiak. Szóba kerül: fiatal házasok Hernekék. Hogy mit szól az újdonsült asszony a férje egy héten át tartó éjszakai műszakjához? — Nem mondhatnám, hogy túlságosan lelkesedik — ismeri el a traktoros. — Csakhát nagyon kell a pénz, jól jön az a havi hat-hét- száz forint éjszakai pótlék is. Szeretnénk mielőbb sajátba költözni a gazdaságtól kapott ideiglenes lakásból. Kilenc óra körül kis időre megélénkül a főutca, az esti mozielőadásról igyekeznek haza a törökszentmiklósiak. A mezőtúri út viszont később is forgalmas, egymásután fordulnak rá a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat malomüzemébe új búzát szállító teherautók, vontatók. Elsejétől új búzát is őrölnek — A tavalyinál jó tíz nappal előbb; július másodikén kezdtük az idei kenyérnek- való felvásárlását — mondja az éjszakás átvevő, Ko- mondi András. — Azóta éjjel-nappal szállítják a szemet a gazdaságok. Pótkocsis IFA fordul be a malomudvarra. Kalocsai Tibor, a rákóczifalvi téesz fiatal gépkocsivezetője az autóreflektor fényében nézi az óráját.— — Tíz múlott, és ez a harmadik forduló ma este. Ha így halad, reggelig még megcsinálok vagy ötöt. A malomüzem laboratóriumának ablaka is világos. Bukta Sándorné egy hét óta éjszakai műszakban, este hattól reggel hatig vizsgálja a búzamintákban a víztartalmat, a fizikai tisztaságot, a hektolitersúlyt. — Nem várhat ez a munka se reggelig mert a termelők másnap már tudni akarják, hogy a minőség alapján mennyit fizet a SMV a beszállított terményért. Kell a gabonáért járó oénz a gazdaságoknak, üzemanyagra az aratást követő talajmunkákhoz, műtrágyára, hogy jövőre is jó legyen a búzatermés. — temesközy — Gyorsfényképek a megye MBH kereskedelmének és iparának Az előző részben példaként említett Kelet-magyarországi Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat adottságai persze sok tekintetben kedvezőbbek az átlagosnál. Nagykereskedelmi vállalat lévén több pénze van készletezésre: a szezon előtt hosszabb ideig raktározhatja az árut. Több megye üzleteinek ellátásával foglalkozik, így megteheti, hogy egyetlen szövetkezettől, például a szolnoki Vörös Csillagtól évente 25 ezer férfiöltönyt vegyen meg. Alapanyagot is forgalmaz, ezért a bérmunkára specializálódott üzemekkel is kapcsolatba léphet. Anyagot ad a gyártónak, a megrendelés teljesítéséhez és az még örül is, hogy dolgozóinak a nemrég „lefutott” külföldi tételen szerzett rutinját kamatoztathatja. s a gépeket nem kell átállítani. A Kelettextil természetesen a határokon túl divatos modelleket kéri. A nyaghiány—áruhiány Ezeknek az előnyöknek a jó részét a kiskereskedelem nem élvezi. Van, amelyiket más nagykereskedelmi vállalat sem. Minden erőfeszítés ellenére szinte eleve kudarcra ítéltek a hiánycikkpótlási törekvések, ha a termeltető a fölös kapacitással rendelkező vállalatnak nem tud anyagot adni: — Tagadhatatlan, hogy van olyan áru (például a zománcozott kályhacső) amire termelési lehetőségek híján képtelenség gyártót találni — elemezte nehézségeiket Kocsis Gyula, a Vidia Vas-, Műszaki Kereskedelmi Vállalat megyei kirendeltségének áruforgalmi osztályvezetője. — Ám mostanában egyre inkább a termelő kínálja nekünk az áruját. Az örvendetes fordulat előnyeit azonban nem tudjuk kihasználni. Mert nemcsak feladatot, anyagot is tőlünk kérnek. Az viszont nekünk sincs. Raktáron tartására hiányzik a pénzünk, sajnos a forintokból a termelőnek sincs. így aztán az áru marad hiánycikk. Hiába lenne, aki megcsinálja. Nem egyedi, csupán a „vasas szakmára” jellemző eset ez. A Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál például (az év eleji tanácsi felhívás hatására) nemrégiben egy szabó kisiparos jelentkezett: hajlandó lett volna a választékot bővítő férfiöltönyöket készíteni. Az üzletből azonban, a két fél kölcsönös sajnálatára — semmi nem lett. A mester ugyanis csak a drágább kiskereskedelmi áron tudott volna anyaghoz jutni, és ruháját — mivel viszonteladónak, a kiskereskedelmi vállalatnak értékesítette volna — forgalmi adó is terhelte. Igv a boltban — még a kalkulálható árrés egy részének elengedése után is — legalább ezer forinttal kellett volna a szokásosnál drágábban adni a választékbővítő ruhákat. Az pedig régi igazság, hogy hiába tetszik az áru, ha ára magas, el n$m kel. (Megjegyzendő: a kiskereskedelem a szövetről egyszer már lehúzta a hasznot!) Kinek mibe kerül Az anyagellátási gondok káros következményei — persze, csak kényszerű bele- nyug vasként — napirendre lehetne térni akkor, amikor a szükséges szövet, vaslemez vagy fűrészáru maga is hiánycikk. Csak hát nem mindig ez okozza a lakosság teljesebb ellátása érdekében igen kívánatos termeltetési szerződések megkötésének vajúdását, vagy elvetélődé- sét. Pócs Lajos, a KIOSZ megyei titkárhelyettese szerint tagjaiknak azért is nem Előregyártón garázsok Előregyártóit garázsok folyamatos termelését kezdték meg a Beton- és Vasbeton- ipari Művek hirdi telepén. Ä személyautó tulajdonosok gondjait enyhítendő az idén mintegy négyszáz, később pedig évente több mint ezer vasbeton szerkezetes ga^ rázst készítenek a mecseki üzemben. A garázsban a Trabanttól a Mercedesig bármekkora személyautó kényelmesen elfér. A BVM a pécsi tanáccsal közösen határozta el, hogy hirdi üzemben hozzáfog a garázsod sorozatgyártásához, mivel a Mecsek-aljai városban — különösen az egyre növekvő, több tízezer lakosú fiatal városrészekben — erre tömeges igény jelentkezett. A forgalmazó Tsz-Ker Vállalat felmérése szerint hasonló a helyzet Somogy, Tolna és Zala megye városaiban is, ezért mindjárt három sablont állítottak munkába, amelyekkel folyamatosan termelve az egész Dél-Dunántúl területén jelentkező garázs igények kielégítését meggyorsíthatják. Több mint hatezer sertést dolgoznak fel az idén a jászszentandrási Haladás Tsz húsüzemében. Tőkehúsból és töltelékáruból Szolnokon és a jászberényi járáson kívül Heves megye városaiba is szállítanak. elég szoros a kapcsolata a kereskedelemmel, mert nem tudnak az árban megegyezni: — A vállalatok azt mondják, ennyiért vásárolnak — többért nem. A felajánlott árért viszont nem vállalkozik a kisiparos, a tárgyalás abbamarad. Nem állítom, hogy mindig csak a kereskedők hibásak, az azonban biztos, hogy az árak nem mindig a rossz kalkuláció miatt borsosabbak az üzemieknél. A mester leggyakrabban a kiskereskedelmi forgalomból jut alapanyaghoz, így meg- véve pedig az többe kerül. Az árképzés „rugalmatlansága” szóba került a ME- SZÖV-nél is, pedig a pattnak látszó helyzet feloldására van lehetőség. Ha a termelő megfelelő kalkulációval bizonyítja^ hogy az adott terméket csak a fix, vagy (limitált ár esetében) a maximálisan megengedhetőnél drágábban képes elkészíteni, akkor az áremelést az illetékes árhatóság indokolt esetben engedélyezi. A kereskedelmi vállalatoknak mérlegelni kellene, hogy melyik káros: egy indokolt árnövekedés, vagy az, hogy az áru egyáltalán nem kapható. A kereskedelém ellátásszervező szerepének erősítésével, ésszerűbb anyagellátási rendszer kialakításával, no és — hiszen ennek a feladatnak megoldása egyáltalán nemcsak az árut a fogyasztókhoz eljuttató szférában dolgozókra vár — a költségek csökkentésével, gazdaságossá tett termelés megvalósításával számos gyártmány kerülhetne le a hiánycikkek listájáról. Ez a munka nem végezhető el hónapok, teljesen még évek alatt sem. Hát még ha figyelembe vesszük, hogy a pultokon meg nem található áruk jelentős részének elkészítésére ma még képtelenek a helyi ipari vállalatok. A mostani és a várható igényeket azonban idejekorán meg kellene ismertetni velük, így tudnák a jövőben merre haladjanak. Az ipar és a kereskedelem kapcsolatában — ezt talán a cikksorozatnak is sikerült érzékeltetnie — jelentős problémák vannak. Az egyik legfőbb éppen az. hogy a kereskedelmi és iparvállalatok együttműködése nem kellően rendszeres. Termelőknél és kereskedőknél járva nem egyszer derült ki, hogy a két fél gyakran csak akkor talál egymásra, amikor az áru végképp eltűnt a pultokról. Pedig a nem kampányszerű együttműködés, a kölcsönös érdekeket (közös vállalat, társaság szerződés, vagy a kooperáció más formájában) figyelembe vevő állandó kapcsolattartás esetén már időben kiderülhetne, hogy melyik áru termelése kezd kevésbé kifizetődővé válni, melyik elkészítésétől idegenkednek egyre inkább a gyártók. A gondok nem akkor derülnének ki, amikor a termék profiltisztítás címén kikerül az üzemből.. Több termelő és kereskedő cég társulása sok esetben lehetőséget teremtene arra. hogy az egyik üzemben nyűgnek érzett áru elkészítésére eay más adottságokkal rendelkező helyen találjanak vállalkozót. Kampányok nélkül Mindennek persze nemcsak a kereskedelem, végső soron a vásárló látná hasznát. A termelőknek is érdekében áll a szálak szorosabbra fűzése. Mostanában egyre több üzem van, amelyik vevőt keres. Kínál, de mivel nem keresett dolgot, ezért nyakán marad az áru. Egyre érdemesebbnek tűnik az iparban is megismerni a -vásárlók ígér nyelt. Mert — ahogyan a ruházati nagykereskedelmi vállalatnál fogalmaztak — „gyakran már nem az áru. hanem a vevő hiánycikk.” Legalábbis a kínálat mai öSz- szetétele mellett. A kereskedő gyártó után kutat, ha az áru eltűnt a pultokról. Érthető „szorgalma”, hiszen ő az eladások után jut jövedelemhez. Sokkal kisebb azonban a termék „felhajtására” ösztönző erő. ha az nem hiánycikk, csupán változatainak választéka kicsiny. E téren is vannak persze ió példák, ezek közé tartozik a Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnak a jászberényi Cipőipari Vállalattal, a karcagi és a mezőtúri fazekasokkal, és a törökszentmiklósi ruhaipari szövetkezettel kiépített állandó kapcsolata. E példák azonban nem általánosak. (Talán még az IKV tevékenységi körének egészére sem jellemzők.) A mostani választékbővítési lehetőségek sincsenek feltérképezve, még jobban hiányoznak azok az információk, amelyek segítségével a megye kis- és középüzemei eldönthetnék a jövőben hogyan alakítsák tevékenységüket, hogy gazdaságosan járulhassanak 'hozzá a boltok kínálatának gazdagításához. — Most — a sokszor az utolsó pillanat után indított — kampányok a jellemzők. Ezek haszna is tagadhatatlan. csakhát a termelés kereslet szerinti szervezésének van ésszerűbb módja is. Ha más nem, az üzemeinktől közvetlenül rendelő (igaz, más feltételek között dolgozó) nyugati áruházak példája bizonyítja ennek megvalósításában a kereskedelemé kell legyen a kezdeményező szerep. VÉGE V. Szász József Áruk, hiányok, kapcsolatok Nemcsak a fogyasztó bosszús
