Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-22 / 170. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JÚLIUS 22. Sopron ötödik üdülője Az Alpok-aljai város ötödik szakszervezeti üdülője a négyszintes pedagógus hotel, amely több mint hatvan millió forintba került. A korszerű épülei hatvannégy szobájában több mint kétszázan üdülhetnek Különös közgyűlés volt NEB-vizsgálat után a szolnoki taxiipari szövetkezetben A rendkívüli közgyűlés lezajlott. Most azt is írhatnánk, hogy a szolnoki Taxiipari Szolgáltató Szövetkezet tagjai „igazságot szolgáltattak” a szövetkezet két első számú vezetőjének: Kovács Károly elnöknek és Kartaly Béla főkönyvelőnek. Ám, ha a hétfői közgyűlésre gondolunk inkább azt mondhatjuk: szemet hunytak a nyilvánvaló szabálytalanságok; meg nem engedhető magatartás fölött, A tények azt bizonyítják. Miért? A Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz tavaly júniusban bejelentés érkezett: a taxiipari szövetkezet elnöke, főkönyvelője és más választott tisztségviselők évek óta sorozatban pénzügyi szabálytalanságokat követnek el. A Népi Ellenőrzési Bizottság a vizsgálat során többek között megállapította: a vizsgált időszakban a rezsi taxi igénybevétel terén szükséges ésszerű gazdasági intézkedések megtételének elmulasztása egyrészt a szövetkezetnek mintegy 700 ezer forint költségtöbbletet okozott, másrészt elmaradt — a gépkocsik fuvarokból való kivonása miatt — a térítéses taxizás nyomán képződő 41 ezer 200 forint körüli tiszta eredmény: olyan személynek is fizettek gépkocsiátalányt, akinek a számára vezetőségi, vagy Közgyűlési határozat ezt nem hagyta előzetesen jóvá; a taxik menetokmányainak átvizsgálásakor kiderült, hogy több a hasznos kilométer, mint az összes kilométer, szabad szombatokon és ünnepnapokon jelentős rezsi kilométer-teljesítményeket számoltak el, amelyek nem lehettek kapcsolatban munkával; javítóbázisuk kialakításánál (amelynél jelentős társadalmi munkát is végeztek a tagok) a legalapvetőbb okmányokat sem vezették; a javítóműhelyben a javításokhoz felhasznált anyag, alkatrész, energia, bér, stb. nyilvántartás, elszámolás nyomonkö vethetetlen; 1980. október 1-én hatvannyolc főnek 190 ezer 600 forint értékben „tartozott a szövetkezet munkaruhával”, 198Ö- ban több éves munkaruhaigényeket elégítettek ki visz- szamenőleg, stb. összességében azt állapíthatták meg a népi ellenőrök, hogy „a bejelentésben foglaltak nagy része megalapozott, amelyekért a szövetkezet vezetőinek felelőssége fennáll. Egyúttal javaslatokat tettek a vezetők 'felelősségre vonására, a hibák megszüntetésére. A szövetkezetben a NEB vizsgálata után megválasztották a fegyelmi bizottságot, amely ezen a rendkívüli közgyűlésen előterjesztette 'javaslatát: a szövetkezet él- hőkét és főkönyvelőjét az 1981. évi prémiumelvonás fegyelmi büntetéssel sújtsa a közgyűlés (pedig prémium csak a jó munkáért jár!), mert ez arányban áll (!j felelősségükkel, és mert ez kellően nevelő hatású lesz. A vitában sokan szólaltak fel. — méltatlan vádaskodások is elhangzottak, — de érdemben, senki nem tudta cáfolni a NEB megállapításait. Az érvek — „nagyon jó barát az elnök, jó munkatárs, 1973. óta — akkor alakult a szövetkezet — sokat fejlődtek stb.” — nem voltak meggyőzőek. Hogy mennyit fejlődhettek volna, amelyhez adottak a lehetőségeik, senki nem beszélt De a legfurcsább az volt hogy sokszori szavazás után (voltak akik semmiképpen nem akartak szavazni, még tartózkodásukat sem jelezni kézfelnyújtással) született meg a döntés: semmilyen fegyelmi büntetést ne kapjon a két vezető. Miért? Esetleg azért, mert ha ők majd okulva a történteken fegyelmet követelnek, akkor mindenkinek fegyelmezetten kell dolgozni és nem követhet el senki semmilyen szabálytalanságot? Azért, mert ha az ő felelősségüket megállapítja a közgyűlés, akkor másokat is felelősségre kell vonni a vezetőségnek? Jobb, nem bolygatni dolgokat? Vagy azért, mert a közgyűlés olyan sokat emlegetett szövetkezeti demokrácia körül nincs minden rendben ? A közgyűlésen tapasztaltak alapján megnyugtatóan nem lehet válaszolni ezekre a kérdésekre. Ügy tűnt, hogy a közgyűlés résztvevői nem akartak élni a felelősségre- vonás jogával, mely ezúttal kötelességük lett volna. A taxiipari szövetkezet tagjai most bizalmat szavaztak Kovács Károly elnöknek és Kartaly Béla főkönyvelőnek. Más szóval felelősséget vállaltak azért, hogy a két vezető záros határidőn belül kijavítja a hibákat, megfelelő fegyelmet követel majd, és a szövetkezet és a* lakosság érdekeit szem előtt tartva a jogszabályoknak megfelelően gondoskodik a gazdaságos, jó színvonalú munkáról. Ezzel a jövőben beosztásukra való alkalmasságukat bizonyíthatják, amire a történtek után feltétlenül szükség van. Varga Viktória Kézzel rajzolták tussal színezték A pénzhamisítás történetéből Nem múlik el év anélkül, hogy ne olvasnánk pénzhamisításról, arról, hogy a világ valamely részén ismét megpróbálkozott néhány optimista vakmerő a vagyongyarapításnak eme, magával a pénzzel egyidős módjával. Teszik «zt annak ellenére, hogy a .„pénzcsinálás” nagyon kockázatos vállalkozás, amely a bankjegynyomdák és a műszerek mai technikai fejlettsége mellett garantált lebukással, s hosszú évekig tartó börtönbüntetéssel jár. Mindig akadtak próbálkozók, pedig a büntetés hajdanában még drákói bb volt: Károly Róbert idejében máglyahalállal bűnhődött a királyi pénzverdével konkurráló vakmerő, s még az 1700-as években is fejét vették a hamisítóknak. A pénzhamisítás fénykora a XyiII. század második felében, a papírbankók megjelenésével érkezett el. Az első hamisítványokat még kézzel rajzolták, tussal színezték, mesteri ügyességgel. Ezzel a módszerrel azonban nem lehetett sok hamis pénzt csinálni. Az igazi nagy lehetőségek a sokszorosító technika megjelenésével virradtak fel. Réz- vagy fametszetekről készítették órási tömegben a hamis bankókat, amelyek szinte megtévesztésig hasonlítottak az eredetire, olyannyira, hogy még a tapasztalt kereskedők sem tudták mindig megkülönböztetni a hamisat az igazitól. Egy időben annyi volt a hamis bankó Magyarországon, hogy az osztrák nemzeti bank kénytelen volt külön osztályt felállítani csoportosításukra, nyilvántartásba vételükre. A korabeli krónikák több ügyes pénzcsináló nevét is feljegyezték, többek között a "nagyváradi Gyarmati Mózesét, aki olyan jól bánt a maszek bankjegy- nyomdával, hogy egy-egy országos vásárra ezer forintot is küldött hamis bankjegyekben. És mi a helyzet az immár harmincötödik születésnapját ünneplő forintunkkal? A kezdet kezdetén, még a vastag ezüst ötforintosok idején egy első világháború előtti módszert alkalmaztak a hamisítók: kettévágták az ötösöket, kikaparták belőlük az ezüstöt, s a pénzt ismét összeragasztották. Fáradságos módszer volt, még a belefektetett munka sem térült meg, Az 1950-es években egy- és kétforintosok készítésével is próbálkoztak, de már az első fizetési kísérletnél lebuktak a hamisítók. Megkíséreltek papírpénzt is hamisítani, ám a primitív, vízfestékkel készített bankón még egy petróleumvilágítású csapszékben sem sikerült túladni. Néhány ügyeskedő a közelmúltban ötszázforintosokat próbált készíteni, de nagyon gyorsan „kiszűrték” a hamis bankókat, s az igazságszolgáltatás nem fukarkodott a börtönbüntetéssel. Dávid Erzsébet A jákóhalmi Békében Üzemi konyhát építenek A szakszervezetek új folyóirata Mai Magazin A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1981 júliusától új folyóiratot indít útjára, a Mai Magazint. Az új lap a tizenkét évfolyamot megért Brigádélet utódja, annál szélesebb témakörrel. Célunk annak az érdekképviseleti, érdekvédelmi munkának a bemutatása, amelyet a magyar szakszervezetek látnak el. Ezenkívül természetesen olyan technikai-tudományos ismereteket is továbbít az olvasóknak, amelyeket mindennapi életükben hasznosíthatnak. Abban is igyekszik közreműködni. hogy kulturális-művészeti életünkben jobb eligazodásra találjon az olvasó. Az új lap új formátumban jelenik meg. terjedelme 50 százalékkal nagyobb, mint elődjéé. Ára 9 forint, éves előfizetési díja 108 forint. A Brigádéletre 1981-re korábban előfizető olvasók ebben az évben a régi. 5 forintos áron kapják az új lapot, a megnövekedett ár csak 1982. január 1-től lép életbe. A lap júliusi számának gazdag tartalmából felhívjuk a figyelmet néhány írásra. „A művezető is vezető” c. cikk a művezetői beosztás tekintélyéről, illetve a tekintélyvesztés okairól szól. A „Kiből nem lesz értelmiségi” c. írás. azt a tényt boncolgatja, hogy manapság kevés munkásgyerekbőí lesz értelmiségi foglalkozású, pedig a tehetség nem társadalmi rétegek szerint oszlik meg. Fontos, sok embert érintő kérdés a lakáshiány. S Boda András cikke a „Lakni mindenkinek kell” a lakásszerzés körüli visszásságokról a kisebb-nagyobb ,/buklikről” szól, amelyekbe sokszor más megoldás híján kényszerül a lakni vágyó. A külpolitikai rovatban az észak-ír válságról tájékoztat a „Pokoli sziget” c. anyag. Nem tarisznyából, szalonnát hagymával, mint régen, de nem esznek még mindenütt az aratók terített asztalról. Aki nem a községben, az étterem közelében dolgozik, hanem a téesz valamelyik távoli telephelyén, bizony még mindig táskából ebédel Jászjákóhalmán. ahol a gazdaságnak három olyan telephelye van, amely hatnyolc kilométerre esik a téesz központjától. Szerencsére ez lassan már a múlté lesz. Épül a Béke Tsz korszerű üzemi konyhája és rövidesen a legtávolabb dolgozók is a saját konyhájukon főtt ízletes, meleg ételt kapják majd ebédre, örülnek a hírnek a szövetkezet nyugdíjasai is. hiszen nekik is lehetőségük nyílik az olcsó és kényelmes étkezésre. Az új létesítmény két és A Traubiszódának, mondhatni történelme van már. Pontosan tíz éve, 1971-ben jelent meg hazánkban. Neve a trauben (németül szóiét) szóból ered, a licencet az osztrák Lenz Moser cégtől vásárolta meg a Badacsonyi Állami Gazdaság. Az ital, nevének idegen hangzása el“ lenére — nem kis gondot jelentett amíg megtanultuk, hogyan kell helyesen ejteni — gyorsan meghonosodott nálunk. Amíg az első évben 1,6 milliót; 1972-ben már csaknem tizenöt millió palackkal gyártottunk, 1980- ban pedig — ez volt a csúcs — 120 millió palack Traubi- szóda fogyott. E hatalmas mennyiség előállítására a badacsonyi üdítőital-üzem már nem is volt elég, ezért társult* velük a Csányi, a Debreceni és a Kunbajaiéi millió forint költséggel készül, a téesz építőrészlegének kivitelezésében. Korszerűen felszerelt, a szükséges kiszolgálóhelyiségekkel ellátott, háromszáz adagos konyhából és kényelmes bútorokkal berendezett kétszáz személyes étteremből áll. Már az építkezés megkezdése előtt a szövetkezet három telepén, az ottani létszámhoz igazodó, tálalóval ellátott étkezőhelyiség épült. Az új konyha átadása után — a tervek szerint szeptember végén — a mai követelményeknek megfelelő, kultúrált étkezési lehetőséget nyújt dolgozóinak a1 mezőgazdasági nagyüzem. A következő aratáskor már négy helyen várja a nehéz munkát végzőket is a terített asztal, addig viszont — marad a hazai a tábla szélén. Bácsszőllősi Állami Gazdaság is. Eddig a világ négy országában vásárolták meg az osztrák licencet, mi elsőként, és állítólag a magyar ital a legjobb ízű. Mi átlagosan személyenként 51 litert iszunk belőle évente, többet, mint őshazájában Ausztriában. Fogyasztják Irakban és Jugoszláviában is, és már érdeklődik iránta az NSZK és Anglia. A Traubi-ivóknak egy örömhír: még pár hét és megjelenik az üzletekben a Traubi Szörp, — fél literes palackozásban, nyolcszoros hígításban, iható továbbá az ÁSZ nevű szénsavmentes almaié—szőlőlé keverék, 7 deciliteres üvegben. Remélhetőleg ezek sem maradnak lé elődjüktől... I. A. Bambi, Cola, Traubiszóda Jön a Traubi Szörp Iskolai kirándulással kezdődött Hobbija a természetjárás Már megbocsássanak a számviteli emberek, az egy életen át íróasztalhoz „láncolt” adminisztratív dolgozók, tisztviselők, de lelki szemeim előtt sokáig csak a kopott köpenyén fekete^kilott könyökvédőt viselő, hajlott- hátú, szemüveges, gyomor- beteg Balázs bácsi jelent meg. ha róluk esett szó. Az ülőfoglalkozást űzők jellegzetes figurája — egykori munkatársaim egyike — szűkszavú is volt. Jelenlétét alig lehetett észrevenni, csak akkor tűnt fel. ha nem volt a helyén... Aztán találkoztam valakivel, a típus élő cáfolatával. Egy hí ján harminc esztendeje, hogy íróasztal mellé ültették első munkahelyén, a fodrászok szövetkezetében, ahol a főkönyvelőségig vitte. Később átment egy másik szövetkezetbe belsőelilenőr^ nek, lényegében tehát hasonló munkakörben található ma is, és előreláthatóan innen készül pár év múlva nyugdíjba. Mégse mutatkoznak rajta a jellegzetes foglalkozási ártalmak. Derűs, társaságkedvelő ember Sóra Béla, s mindezt talán annak köszönheti, hogy gyermekkorában megkedvelt) hobbija — a természet járás — annyira ellentétes a munkájával. Az iskolái kirándulásokat ma is emlegeti, amikor még jegyre adtak minden élelmiszert, s egy hétre otthon kellett bepakolni, hogy ne éhezzenek. cdnedték végig az ele- mózsiás zsákot... Többnyire gyalog, esetleg kerékpáron vándoroltak, s úgy ösz- szeszoktak a közös élmények révén, hogy az iskolá befejezése után is együtt maradt a baráti kör. Később szakszervezeti természetjáró kört alakított, rendszeresebbé váltak a túrák, majd a Bástya, a Petőfi sportkör vette át az ifjú turistákat, míg végül a Szolnoki MÁV MTE SE nyúlt a „szárnyuk alá”. Egyre szélesedett a természetjárók tábora, az ötvenes évek végefelé megalakult a Természetbarátok megyei Szövetsége és főtitkárává választották Sára Bélát — máig is az. — Meg tudná „saccolni”, hány kilométernyi gyalogtúra van a háta mögött? Nem vállalkozik rá. Viszont szívesen említ sztorikat Többek között azt az esetet, amikor sötétedés után még nem volt szállása a ti- zenötös csoportnak, s egy épülő ház egyik szobáját „bérelték ki”. A leterített szénán aludtak, s nem is álmodtak még hideg-meleg vízről... — Azóta nőttek az igények, ezt a túrák szervezésekor is figyelembe kell vennünk — •szögezd le, aztán huncutkás mosollyal megjegyzi: — Lehet, hogy a korral jár a kényelemszeretet? Mert a fiatalok ma is szívesen elfogadják az egyszerűbb szálláshelyeket ... — Mi változott még? — Ha most visszatérünk a régi túrák színhelyére, látjuk a fejlődést szerte az országban. Ahol régen „őserdőben” barangoltunk, most mind enfelé kocsi parkolók, hobbiházak épültek és láthatók a „kuiiturálódás” hátrányai is: szeméthalmok az ösvények mentén, a tisztásokon. Persze, ezek az alkalmi kirándulók nyomai, mert a szervezett természetjárók óvják, megbecsülik az érd őt- hegyet-völgyet. — Igaz, hogy a csaknem három évtizedes munkaviszonya alatt mindössze egyszer volt betegállományban? — Kificamodott a bokám, de nem kiránduláson történt a baleset, hanem a gyerekekkel focizás közben ... — Említette, hogy miután megnősült, a felesége elég sokat zsörtölődött a túrázások miatt. Nem lett volna célszerűbb a közelben egy hobbi telek? — Elég gyorsan jött a három gyerek egymás után és velük volt elfoglalva, nem tarthatott velünk a feleségem. De a nehezen már túl vagyunk... Az én hobbiföldem az egész ország. Szeretem a változatosságot. Azért nem telepedtünk meg egyhelyben. mondjuk a Holt- Tisza partián, pedig lett volna rávaló ... Máskülönben már jó ideje családostól járunk túrázni. Lassan a hároméves kdsunokám is velünk tarthat, egyelőre apja .mellett vesz edzéseket, akinek viszont a horgászás a hobbija. — rónai —
