Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
1981. JÚLIUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Gyógyító szóval..7 A 75 éves Buga Lászlóról „Leülök az írógépem mellé. úgy, ahogyan ötven esztendővel ezelőtt az orgona mellé ültem. Ujjaim a billentyűkön, a c-moll lágy akkordjainak betűit keresik, hogy az or- vos-író írógép-orgonáján felcsendüljön az egészség csodálatos muzsikája .. (Idézet dr. Buga László naplójából) A nem sok reménnyel kecsegtető telefonhívás váratlan sikert hozott. Két-három csengetés után a milliók által ismert hang jelentkezett. És közölte, hogy ráér. Buga doktor ráér, és szívesen fogad. Elképesztő, hogy mi mindenre képes magának időt „teremteni!” Egy egész országot lát el orvosi tanácsokkal az éter hullámain, és a nyomtatott betűn keresztül, Nem mond le arról sem, hogy személyesen találkozzon az okos, jó szót igénylő hallgatósággal. Tavaly például — az év háromszázhatvan-egyné- hány napjából — 207 alkalommal, az ország legkülön- zözőbb helyein tartott előadást, leggyakrabban falun. — Elmegyek én a pokol fenekére is, ha hívnak! Nem a honoráriumért, hanem azért, mert ott jobban rászorulnak! — mondja. íme, Buga doktor ezért elsősorban a falu orvosa! — Elárulná a titkot: hogyan ejti rabul hallgatóságát? — Az ember ne csak szellemileg készüljön fel az előadásra, hanem külső megjelenésében is. Nos hát, én is előszedtem a régi falusi csizmámat, a csizmanadrágot és rövid kabátot. Aztán elmentem a kocsisok kultúr- házába. Oda, ahol már három alkalommal maradt el a TIT-előadás, mert nem ment be senki. Régen volt, de jól emlékszem: roppant elegáns, bundás hölgy állt a kapuban. Próbálta becsalogatni az embereket. De bizony azok akkor sem mentek Én meg bementem. Az istállóba. Elkezdtem beszélgetni a kocsisokkal, akik akkor szerelték le a lovakat. Kérdezem: gyerekek, mi lesz itt a kultúrházban? — Valami pasas jön, aztán az alkoholról fog beszélni. Hát arról nem beszélni kell, azt meg kell inni! Mondom: ez igaz, de azért vigyázni kell, hogy mennyit iszunk! Mert a magyar ember könnyelmű. — Mi az, hogy könnyelmű? — kérdezik. — Mert olyanért fizet, ami kijön belőle. Hát ez kár! — Az istenit magának, igaza van! — mondja a kocsis. Meg aztán másért is kell vigyázni! Mert az alkohol elkapja ám az embernek a gyomrát, a veséjét, a szívét. A máját is tönkre teszi. — Maga honnan tudja? — kérdik; többen. — Hát az ember olvas egyet s mást. — Aztán hallja, nem tudja, ki ez, aki az előadást tartja? — Orvos — mondom, — aki ismeri a módját. — Aztán vajon mit mond? — Azt, hogy nem mondta senki, hogy ne igyanak. Csak mindig any- nyit. hogy az ember legyen az úr, ne a szesz. — Hallja, miért nem maga tartja az előadást? — mondják. — Hát én tartom! — Mi, hát maga az az orvos?? — Én! — Aztán maga ide bejön? — Be hát! — Aztán itt lekezelt?! — Miért maguk más emberek, mint én? — Akkor mondja már, lehet, hogy a Lajos bácsinak tényleg az alkoholtól van májzsugora? — És záporoztak a kérdések. Mire azt mondtam: jól van, emberek, de ne itt a ló faránál intézzük ezt el. Inkább jöjjenek be. — Hát magával bemegyünk,! — Lényeg az, hogy a „közös nyelvet” megtaláljuk. Ennek érdekében, én például az Alföldön — Kecskeméttől lefelé — szegedi dialektusban beszélek. Ott mögrágom a beszédöt. és úgy mondom ki a szót, — ha lelem az ottanit, — ahogyan azok az embörök mondják. így aztán azok az emberek jobban megértik és meg is becsülik az én szavam. írói stílusáról is sokat beszélnek- Ezúttal Lőrincze Lajost idézzük, aki az „Orvosnaplóm” megjelenése kapcsán írta a szerzőnek: „Nagy élvezettel olvasom szellemes, bölcs, humánus, cikkeidet. írásaid stílusát tanítani kellene. Hogyan lehet egyszerűen, világosan és vonzóan, szellemesen ismereteket terjeszteni. Nyelvi megjegyzéseid is igen találók. Kijegyezgettem és majd alkalomadtán fel is használom őket”. — Gondolom, Buga doktornál a művészi hajlam, kifejezésvágy, és az orvosi hivatástudat szerencsés találkozásáról van szó ... — Talán! Előadásaim so- jnán Valóban nagy hasznát érzem annak, hogy a színészi pályába is belekóstoltam. Ez még gimnazista koromban történt, Komáromban. Az irodalom szeretete — és az írás kényszere — pedig végigkíséri egész életem. Még nem voltam érettségis ember, amikor 1924-ben egy tanítóval közös első könyvem megjelent. Aztán sok verset, és egy színdarabot is írtam. — „Buga doktort”, „Laci bácsit”, a „főorvos urat” az egész ország ismeri. Milliók hallgatják a rádióban, havonta levelek százaival keresik fel. Vgy tudom, mégis sok gáncs érte __ — A támadásokkal kapcsolatban „Orvosnaplóm” című könyvéből idéz: „Higy- gyék el a kutatók és gyógyítók, a kicsik és a nagyok, hogy az egészség szószólói ugyanazt a szekeret tolják, amit ők, és nem csökkentér- tékűségük; hanem rátermettségük vitte őket erre a ma még kissé hínáros talajra”. Nos, előadásaim alkalmával is mindig hangsúlyozom: kérem, én nem vagyok kutató, én nem vagyok tudós! Nekem az a mesterségem, hogy amit ellesek a nagyoktól, azt az igazságot el tudjam mondani magyarán. Ügy, hogy mindenki megértse! E „mesterség” gyakorlásában kívánunk még nagyon sok sikert a 75 éves néptanító „faluorvosnak”. És kívánjuk, hogy bőségében legyen, amire mindnyájunkat tanít: az egészségnek! Albrecht Gyula Érdekességek júliusról Ahogy a régiek nevezték Ötvennégy perccel rövidül a nappal Hogyha szépen fénylik Vince... Július hava nem valami római istenség nevét viseli, de nem is egy sorszámot, mint a régi tízhónapos római naptárban elfoglalt hetedik—tizedik helyük után szeptembernek, októbernek, novembernek, decembernek, vagyis hetediknek, nyolcadiknak, kilencediknek, tizediknek nevezett őszi-téli hónapok. Július egy földi halandónak, Julius Caesarnak a nevét kapta: g híres római politikus és nagy hadvezér ebben a hónapban született, ezért nevezték el róla — halála évében — i. e. 44-ben a júliust. A hónap régi magyar nevei: nyárhó. oroszlán hava. A nyárhó elnevezés azért illette meg mert mint a legmelegebb évszakban a középső hónap, egyben rendszerint az év legmelegebb hónapja. Az oroszlán hava elnevezés onnan ered. hogy a Nap e hó 23. napjától az Oroszlán csillagkép jegyében áll. A hónap kezdetén a napkelt« eeiüagásaatl Idő szerint 3 óra 51 percre, a napnyugta 19.45-re esik. (Ne feledjük: óránk most a nyári időszámítás miatt reggel is. este is egy órával többet mutat). 31-én pedig a napkelte már 4 óra 20 perckor van, s a napnyugta 19.20- kor — ha az említett egyórás eltolódást nem adjuk a csillagászati időhöz. Tehát a hónap folyamán 54 perccel lesz rövidebb a nappal időtartama. Július a nyaralás, az üdülés l'";dénye: erre meteorológiai átlagaival szinte minden évben rászolgál. A havi középhőmérséklet az elmúlt években ugyan valamivel elmaradt a ..szokásos” húsz fok fölöttitől, de azért nem kelett dideregni... 1978 júliusában Budapesten 19,9, Debrecenben 18,4, Keszthelyen 18,5 Szegeden 19,4 Cel- sius-fok volt a havi középhőmérséklet. Egy évvel később a főváros közretében 19.8. Debrecenben 17,9, a Balaton délnyugati csücskén 18,3, Szegeden 18,5 fokot mértek. Tava Ív* ezek az adatok a fenti sorrendben így alakultak: 19,8, 18,5, 18,9, 19,7. Az elmúlt három év júliusában mindig 200 fölött volt a napsütéses órák száma. Budapest átlaga 244, Debrecené 229 óra volt 1978 —80 júliusában. Keszthelyen az üdülővendégek átlagosan 241 órán át napozhattak az utolsó három júliusban. Szegedre 1978-ban 310, tavaly előtt 255, 1980-ban 237 órán át sütött le a júliusi Nap. A néphit július másodikéhoz. Sarlós Boldogasszony napjához a Medárdéhoz hasonló de szerencsére ritkán beváló jóslatot fűz: ha ezen a napon esik, sokáig tart az esős idő. vagy negyven napig. Július 19-e, Vince napja — az újabb naptárszerkesztői gyakorlat szerint Emília napjának neveztetik — döntő a termékenység szempontjából: Hogyha szépen fénylik Vince, — Megtelik borral a pince. — Gabonával a pajta s csűr, — Mihály így jó, édes bort szűr. (Mihály napja szeptember 29-én, szüret idején van.) Cs. B. Lehetetlen ? Olaj a víz alatt Nappal is látszani! Nyugat-Európa útjain természetes, megszokott látvány, hogy nappal is tompított világítással közlekednek az autók, a motorok. Tavaly Magyar- országon egy hivatásos gépkocsivezető fordult felhívással kollégáihoz és a magángép jármű vezetőkhöz e hasznos újítás elfogadtatása érdekében — egyelőre kevés sikerrel. Közlekedési szakembereink évek óta hirdetik mennyivel távolabbról észlelik a vezetők egy több színűre festett kocsi közeledtét, mint az egyszínűét. Természetesen mégsem tanácsolhatjuk autóstársainknak, hogy egyéb indok híján mázoltassák rikítóra motorház- és csomagtartófedeleiket. Mindennapos tapasztalat, hogy nyáron az erős napsütésben, netán borult időben, télen a vakító hómezőben való hosszabb haladáskor mennyivei hamarább észlelhető a tompított világítással közlekedő jármű. Különösen az előzések kiszámításánál, Ne villogtassunk hát egymást figyelmeztetve, ha fényes nappal is bekapcsolt lámpával haladó autóst, motorost látunk. Sőt arra biztatunk mindenkit — ez a környezetbe hamar beilleszkedő, például szürke, fehérszínű kocsikra főleg érvényes — hogy a látás és láttatás biztonsága érdekében ne kímélje fölöslegesen járműve világítóberendezéseit. — E — Nem megbúvó olajmezőről van szó. Az írásunkban szereplő olaj lelőhelye isméit, egyszer már felszínre hozták, fűtőenergiává finomították, meg is vásárolták, csak éppen hasznosítani nem tudják, mert víz alá került. A jászberényi postával szemben, a Lehel vezér tér 1. szám alatti 48 lakásos, négyemeletes ház pincéjében áll a víz alatt a tüzelőolaj, a szén és a gyújtásnak aprított .tűzifa „társaságában”. Vagy három hete már, hogy a pincét elöntötte a víz, a lakók azóta nem férnek hozzá tüzelőjükhöz, azok se. akiknek kisgyermekük van, ahol naponta be kellene gyújtani a fürdőkályhába. Az elszántafobak eleinte mezítláb próbálkoztak, de feladták miután rájöttek, hogy a térdig felgyűrt nadrágszáruk sem ússza meg szárazon. Mások nem törődve azzal, hogy pincéjükben ott van a télire való, útra keltek a töltőállomáshoz egy kanna olajért, vagy a Tüzép- hez egy zsák szénért. A tiszaföldvári Építő- és Vasipari Szövetkezet kivitelezésében készül egy ötven személyes óvoda Cibakházán. Az előkészületekben és a munkálatokban részt vettek a Vörös Csillag Termelőszövetkezet, , a MEZŐGÉP, a KÖTIVIZIG és a Vízgazdálkodási Társaság dolgozói, kiAz épület gazdái ezalatt intézkedtek. Kétnaponként megjelentek a helyszínen, megállapították, hogy a pincét bizony elöntötte a víz, azután kihirdették, hogy a vízszint nem- emelkedik, a következő héten pedig, hogy nem apad. Megállapították azt is — nem először, mint ahogy a pince se először került víz alá —, hogy az „árvíz” egyik előidézője a pasta. Ő készítette ugyanis azt a kábelcsatornát, amelynek egyik aknája az összegyűjtött csapadékvizet egyenesen a pincébe önti. A negyedik héten — a tapasztalatokat összegezve — megjelentek a karbantartók és kiszivattyúzták a vizet. A lakók? Már lemerészkednek a pincébe, és reménykednek: nem jön közbe egy újabb kiadós eső legalább addig, míg felszárad a visszamaradt iszap. És a posta? Tesz-e valamit, hogy ne ismétlődhessék a pincei árvíz? Cibakházán szesei is. Az úgynevezett BETONYP típusú elemekből álló gyermekintézmény mielőbbi befejezése érdekében ebben a hónapban és augusztusban jelentős társadalmi munkát vállaltak a helyi gazdasági szervek dolgozói, a kisiparosok és sok más ci- bákházi lakos. — illés — BETONYP típusú elemekből Óvoda épül Tószegen A zsiráf csak éjjel pihen Az állatkertekben mindig sok bámulója akad á hosz- szú nyakát nyújtogató, egzotikus állatnak, ám ha egy zsiráf a játszótéren áll, meg is lehet „lovagolni”. A tószegi gyerekek újfajta játékokat ízlelgetnek május vége óta, hiszen társadalmi összefogásból a gyermeknapra olyan játszóteret kaptak ajándékba, aminek párját aligha találni. A zsiráf nyakáról lógó kötél kiváló lengőhinta, ügyesség- és izomfejlesztő, akárcsak a két magasles között kifeszített drótkötél, amin egy erős lendülettel végig le-' hét „gurulni”. Aztán a hosz- szúnyakúval szemben, a hatalmas száját tátó bálna ... A tajtékzó ár sodorta a Tisza hátán, a község szélénél partra vetette a2t az óriás, göcsörtös fatörzset, amit 300 lóerős traktorral húztak-von- tak be a Kossuth térre, hisz legalább hetven mázsát nyom. Alig tették le, máris rajta termett vagy harminc gyerek. Az amatőr fafaragó, Hegedűs József napközis nevelő, aki csodadolgökat lát a természetes anyagokban, bálnaféle formát vélt felfedezni a természet formálta, természetadta „ajándékban”. Szerszámaival addig farigcsált, amíg a lurkók is felismerték, belekapaszkodtak uszonyaiba, kíváncsian kukucskáltak be a nagy hal torkába. A többi anyagot — a zsiráfnak való hosszú szálfát, a sok-sok rönkfát, aminek vékonyabbjaiból épültek a mászókák, a vastagabbakat kettéhasítva a „tanár bácsi” megfaragta és 14 kényelmes ülőpad lett belőlük — az erdészet adta. És sok-sok segítséget is társadalmi munkában. Kiss Barnabás vezető erdész és társai — Káló István, Csűrik Imre, Bodor Imre, Tóth B. László, Kass Jenő és Borsos Károly — saját gyerekeikre, unokáikra gondoltak, amikor ott szorgoskodtak, s azóta is el-el- jönnek -szemrevételezni: valóban örömet szereztek. Nincs a napnak olyan órája — persze az éjszakát leszámítva — amikor néptelen az új játszótér ... Fotó: Tarpal
