Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-19 / 168. szám

Nemzetközi körkép 1981. JÚLIUS 19 Nicaragua A délután és az este a barátkozásé, a szerelemé. A hanoi Lenln-park a fiatalok birodalma ... Carrington meddő missziója z afganisztáni po­litikai rendezés kérdéseiről mos­tanában ismét sok szó esik Nyuga­ton. Ám ezek sajnos termé­ketlen szavak. Amikor lord Carrington brit külügymi­niszter, az EGK miniszteri tanácsának soros elnöke Moszkvába utazott a tíz kö­zös piaci ország javaslatával, már a hivatalos tárgyalások megkezdése előtt nyilvánva­lónak látszott az eredmény, illetve az eredménytelenség. Miben különböznek az ál­láspontok? A Tízek június végén lu­xemburgi találkozójukon kétszakaszos konferencia összehívását javasolták Af­ganisztán ügyében. Az októ­beri első szakasz résztvevői — az ENSZ Biztonsági Taná­csának öt állandó tagja (az Egyesült' Államok, Kína. Franciaország, Nagy-Britan- nia, a Szovjetunió), továbbá Pakisztán, India és Irán — az indítvány szerint kidol­goznának bizonyos nemzet­közi intézkedéseket, amelyek az Afganisztánban állomáso­zó szovjet csapatok kivoná­sának módját határoznák „meg, valamint azt, hogy a nyugati államok milyen biz­tosítékokat nyújtsanak to­vábbi beavatkozásuk meg- szjüntetésére. Az indítvány szerint a második szakasz­ban fogadnák el az első sza­kaszban kidolgozott intézke­dések szavatolásáról szóló megállapodást, ami érintené „mindazon egyéb kérdéseket, amelyek Afganisztán függet­len és el nem kötelezett ál­lamként való létének bizto­sításával kapcsolatosak”. Ennek a látszólag tetsze­tős javaslatnak két olyan „szépséghibája” van, amely teljességgel ellentétes a probléma moszkvai, illetve kabuli megközelítésével. Elő­ször is: a közös piaci orszá­gok indítványa szerint a ren­dezés első szakaszában nem venne részt az afgán kor­mány. Igaz, a második sza­kaszban már meghívnák, de csupán — mint ezt Carring­ton a moszkvai tárgyalások után mondta — az afgán „el­lenállási mozgalmak” (értsd: az ellenforradalmi bandák) képviselői mellett. A közös piaci javaslat másik fogya­tékossága a rendezés menet­rendje. Ha ugyanis a kül­földről jövő agresszió körül­ményei között Afganisztánt megfosztanák a szovjet csa­patok jelenlététől, a Szovjet­unió segítségétől, ez az ag­resszió bátorítását jelentené, vagyis a visszatérést ahhoz az állapothoz, amelyben nemcsak az 1978 áprilisi for­radalom vívmányai kerülné­nek veszélybe, hanem Afga­nisztán szuverén állami léte is. Leonyid Brezsnyev kilenc hónappal ezelőtti a Babrak Karmai tiszteletére rendezett moszkvai fogadáson okkal hangsúlyozta: „Az Afganisz­tánnak nyújtott szovjet se­gítség csupán egyetlen célt szolgál, azt, hogy véget ér­jen az afgán forradalom el­leni katonai intervenció, hogy megszűnjék ad afgán belügyekbe való imperialis­ta beavatkozás.” Nyilvánva­ló, hogy ha ezek a feltételek teljesülnek, megszűnik a se­gítségnyújtás oka. A rende­zési sorrend ezért így kép­zelhető el: 1. véget kell vet­ni annak, hogy a szomszé­dos országok területéről im­perialista és reakciós • erők fegyveres zsoldosai hatolja­nak be Afganisztán területé­re; 2. megbízhatóan szava­tolni kell, hogy ezt a felfor­gató tevékenységet nem újít- * ják fel; 3. ezek után kerül­het sor a szovjet csapatok kivonására. A közös piaci országoknak egyébként nem a Carrington által tolmácsoltak az első „rendezési”, javaslatai. Ta­valy februárban Rómában a külügyminiszterek „semleges státuszt” sürgettek Afganisz­tán számára és követelték a szovjet csapatok távozását. Erre jelentett azután választ a kabuli nyilatkozat, amely feje tetejére állítottnak mi­nősítette a nyugati javasla­tot, mondván :■ nem Afganisz­tán semlegesítésére, hanem az agressziós veszély felszá­molására van szükség. Nem sokkal később, (tavaly má­jusban, a kabuli kormány pontos formában rögzítette elképzeléseit. Ezek szerint kész arra, hogy kétoldalú tárgyalásokat kezdjen Pa­kisztánnal és Iránnal a kap­csolatok normalizálásáról, az agresszió eltiltásáról. Ameny- nyiben a Szovjetunió és az Egyesült Államok garantál­ja ezeket az egyezményeket — folytatódott a kabuli fel­hívás —, akkor e rendezés kapcsán határozhatnak a szovjet kontingens kivonásá­ról is. A Szovjetunió egyet­értett ezzel a megoldással* amit azonban Washington mereven elutasított. z előzményeknek A az ismeretében jo­gos a kérdés: ha _______ a nyugat-európai o rszágok jó előre tudták (már pedig tudták), hogy a lényeges pontokat megkerülő kezdeményezésük hiábavaló, mi szükség volt lord Carrington meddő moszkvai missziójára? A fe­leletet — ha finom formában is — Colombo olasz külügy­miniszter így fogalmazta meg: „A fő cél az volt, hogy ébren tartsuk, a nemzetközi közvélemény figyelmét ezzel az üggyel kapcsolatban.” Ke­vésbé finoman mondva: a cél az volt, hogy újabb pro­pagandakampányt kezdjenek a Szovjetunió ellen, és az önálló kezdeményező, a bé­keteremtő szerepében tetsze­legjenek. Erre utalnak egyébként azok a londoni vélemények, amelyek kilá­tásba helyezik, hogy. a közös piaci tervet még az ENSZ keretein belül is felmelegí­tik. Halász György Kikötők, vasutak A kereskedelmi flotta bővítése A Német Demokratikus Köz­társaság kereskedelmi flottája 200 hajóból állt eddig. A közel­múltban a flotta újabb kilenc, egyenként 7—13 ezer tonnás te- herhajóval gyarapodott. A flot­ta ma már konténer-, hűtő- és tankhajókat is rendszeresen üzemeltet. Az NDK kereskedelmi flottája évente 12 millió tonna árut szállít. A wismari kikötő rekonstrukciója Wismar az NDK legnagyobb ömlesztett-áru átrakó kikötője. A Rostock megyei kikötőben tavaly például 1.6 millió tonna kálisót raktak át tehervagonok­ból hajókba. A kikötőt most fel­újítják. A teljes rekonstrukció során korszerű rakodó berende­zéseket helyeznek üzembe. Olyan nagy teljesítményű szállítószala­got állítanak munkába, amely óránként 600 tonna árut továbbít, s így az átrakás ideje a felére csökken. Vasút-villamosítás A vasút villamosításában az NDK jelentős eredményeket ért el: eddig a 14 ezer kilométer hosszú vasúti pálya 12 százalé­kát villamonístották. jelenleg az észak-déli fővonalakon végzik a szereléseket. Az újjászülető Laosz legnagyobb gondja az ipar fejlesztése, s ez elsősorban energia kérdés. Figyelmüket most tehát az elektromos erőművekre össz­pontosítják. Nam Ngumban a vízierőművet 1977 óta kétszer bővítették. Most háromszor annyi áramot ad. mint négy évvel ezelőtt Vietnam A súlyos évtizedek után... A második év ... d amikor leszáll az este, a szabadtéri színpadon, akár­csak nálunk, peng a gitár, szól a popzene Managua-a fantomváros. Ez a lehangoló jelző kíván­kozott ki belőlem, amikor először végigsétáltam a ni- caraguai főváros utcáin. Le­döntött házfalak, föltépett vízvezeték, embermagassá­gú gaz. — Mindez a város egykori kereskedelmi köz­pontjában. Az egy . évtizede volt földrengés, s a két éve végétért véres polgárháború sebeit csak itt-ott sikerült, begyógyítani. Az előbbi, az 1972-es elemi pusztítás utáni újjáépítés Somoza diktátor feladata lett volna, ám az országot családi birtokká változtató elnök nem áldo­zott a város újjáépítésére, még a külföldi segélyadomá­nyokat is bezsebelte. Ily mó­don. az 1979. július 19-én Somozát elűző Sandinista Front — a társadalmi és gaz­dasági gondok garmada mel­lett — egyszerre került szembe a földrengés, s a polgárháború okozta károk helyreállításának feladatá­val. ötímilliárd dollár, kellett volna ahhoz, hogy a romo­kat eltakarítsák, s a terme­lőüzemeket újra beindítsák. Az elmúlt két év alatt ugyan honnan teremthetett volna elő ekkora összeget a rend­kívül szegény, alig 2,4 mil­liós lélekszámú ország? A kávéból és jórészt délig.yü- mölcs-exportból csordogáló bevétel egésze i.s kevés lett volna erre. Az Egyesült Ál­lamok nyílt katonai fenye­getése. az egykori somozista bandák fegyveres interven­ciói azonban arra kénysze­rítették a fiatal sandinista rendszert. hogy . sürgősen megszervezze és felszerelje reguláris hadseregét. Az újjászervezett hadsereg jobbára a sandinista mozga­lom gerilláira épült. Azokra, akik fegyvert fogtak a des - pota Somoza ellen. Azokra a diákokra, munkásokra, pa­rasztokra. értelmiségiekre, városi polgárokra, akik az emberibb létért, a demokra­tikus szabadságjogokért tö­A cukor Nicaragua legfőbb exportbevételi forrása. Képün­kön: cukornádaratás egy Leon környéki állami gazdaságban mörültek a Sandinista Nem­zeti Felszabadítási Front pi­ros-fekete zászlói alá. A sandinisták harcoltak és politizáltak. Azt, hogy ügyesen forgatták a fegyvert, mi sem bizonyítja jobban',’ mint hogy győzedelmesked­tek az amerikaiak által tá­mogatott, korszerű fegyve­rekkel állig fölfegyverzett Nemzeti Gárda felett. Ami viszont a politika szféráját illeti, még a gerillaháború­nál is bonyolultabb felada­tokkal kerültek szembe. El­kerülhetetlen volt ugyanis, hogy a Somoza ellen széles nemzeti egységfrontba tömö­rülő pártok és különböző vi­lágnézetű. politikai platfor­mokon áldó Szervezetek ne polarizálódjanak a.győzelem után. A sandinista vezetés ugyan változatlan egységet hirdetett a gazdasági újjá­építés, időszakára is. a bur- zsoá pártok azonban elérke­zettnek látták az időt a sza­kításra. Alfonso Roberto nagyiparos. majd Violeta Chamorro — a Somoza ál­tal meseyilkoltatott laptulaj­donos özvegye — is kilépett a kormányzó tanácsból. A jórészt fiatalpkból álló san­dinista vezetés erre bölcsen ismét polgári politikusokat hívott meg a helyükre. Nicaragua az eltelt két év során jelentős változásokon ment át. Külpolitikája teljes mértékben a sandinisták el­képzelései szerint alakul szoros baráti kapcsolat a Szovjetunióval és a szocia­lista országokkal, szívélyes kölcsönösen előnyös együtt­működés a kontinens első szocialista országával. Kubá­val. Az el nem kötelezettség képezi a kormány külpoliti­kai irányvonalának alapjait, ezzel is példát mutatva a kontinens más országainak és népeinek. Bizonyos, hogy a belső po­litikai viharok elcsitulása még hosszabb időt vesz igénybe Nicaraguában. Az Egyesült Államok árnyéká­ban a mind következeteseb­ben balra tartó ország még sok belső ellentéttel, politi­kai feszültséggel számolhat. Egy azonban biztos: a san­dinisták győzelme újabb erőt ad Közép-Amerika más or­szágaiban is a diktatúraelle­nes harchoz. ______________Seres Attila ö sszeállította: Majnár József A fiatalok mindenütt a vi lágan fiatalok: életkedv, tett vágy, vidámság tölti el őke A vietnami fiúk és lányol akik az életből évtizedeki szinte semmi mást nem is mertek, mint az egyenruhá és a fegyvert, most telje szívvel fordulnak a műnk. és a szórakozás felé. A Központi Fennsík egyetemén 800 diák ta­nul, köztük sok nemze­tiségi fiú és leány. Ké­pünkön: a fiúk gödörásó kerti kisgépet próbálnak ki

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom