Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-15 / 164. szám
1981. JÜLIUS 15SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mozgalommá vált az üzemtörténeti kutatás Folytatta munkáját a honismereti akadémia Szolnokon Tegnap az üzemtörténeti gyűjtésről, kutatásról tanácskoztak a IX. országos honismereti akadémia résztvevői. A Kereskedelmi és Vendéglátóipart Főiskola szolnoki tagozatán dr. Incze Miklós, az MTA Történelemtudományi Intézetének osztályvezetője nyitotta meg a nyilvános ülést, majd dr. Szikossy Ferenc, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum főigazgató-helyettese tartott vitaindító előadást. Szólt az üzemtörténeti kutatások kibontakozásáról, jelentőségéről, eredményeiről, s a további feladatokról: — Az 1960-as évek elején a történelmi évfordulók megünneplésével kapcsolatos társadalmi igény sok ember figyelmét irányította a történelem felé. Ez az érdeklődés, ez a társadalmi igény mutatkozott meg abban is, hogy ekkor indult virágzásnak a történeti muzeológia és kezdtek kibontakozni a technika- és termeléstörténeti múzeumok és gyűjtemények. Ekkor alakult meg a Magyar Történelmi Társult üzemtörténeti szakosztálya is. Lényegébén ezekben az években alapozták meg azokat az eredményeket, amelyeket eddig elértünk. Az üzemtörténeti kutatás elválaszthatatlan része lett a honismereti mozgalomnak, tömegmozgalommá vált, és mint ilyen a történelmi adatok és tárgyi emlékek gyűjtésével hatást gyakorol a szaktudományra, s a benne résztvevőket, a felnőtteket és a fiatalkorúakat egyaránt a történelem megismerésére, elődeink munkájának, alkotásainak megbecsülésére, a jelen feladatainak vállalására, szocialista hazafiság- ra neveli. A Történelmi Társulat üzemtörténeti szakosztályának 89 ipari nagyüzem a pártolótagja. Több tízezres nagyságrendű érdeklődő tömeg áll mögöttük, és az üzemek többségében már hagyományai vannak az üzemtörténeti kluboknak. A múzeumok . a múzeumbaráti körökön keresztül tartják a kapcsolatot a üzemekkel és a szocialista brigádokkal. A Mezőgazdasági Múzeum baráti köre harminc helyi csoporttal működik, és mintegy 3500 tagot számlál. Az utóbbi években egyre növekvő számmal érkeznek a pályázatok is az országos döntőre. Tavaly mintegy 300 pályamű érkezett be, de természetesen enné] sokkal nagyobb a megyei pályázatra készült művek száma. Végül az előadó a feladatok között elsősorban a terv- szerűségre, a komplex üzemtörténeti munkák irányításának támogatására, s a módszertani kiadványok, útmutatók megjelentetésére illetve terjesztésére hívta fel a résztvevők figyelmét. A vitaindítót követően Nagy Lajosné, az SZMT előadója a közművelődési bizottságoknak az üzemtör- ténet-kutatásban és írásban betöltött szerepérő] tartott korreferátumot, s beszámolt a megye jelentősebb eredményeiről; kiadványokról, kiállításokról, s á nemrégen a Megyd Művelődési és Ifjúsági Központtal közösen megvalósított kiállítássorozat „Bemutatkozik az üzem” kezdeményezés kedvező tapasztalatiról. Fodor István, a jászberényi járási-városi könyvtár munkatársa korreferátumában „A jászjákóhalmi mező- gazdasági termelőszövetkezet harmincéves története” című tanulmányáról szólt. Az anyaggyűjtés módszertana mellett felidézte a termelő- szövetkezet történetének jelentősebb állomásait, hatását a település lakóinak életmódjára. A korreferátumok után a vitában hárman szólaltak fel; üzemitörténeti kutatásaik tapasztalatairól adtak számot. Az akadémia résztvevői délután a Tiszazug nevezetességeivel ismerkedtek. Megnézték a martfűi cipőgyár üzemtörténeti kiállítását, a tiszaföldvári múzeumot majd a tiszakürti arborétumban ért véget a tanulmányút. Ma a honismereti mozgalom közösségeinek munkájával, eredményeivel, gondjaival foglalkozó előadásokkal folytatódik a tanácskozás, s délután 3 órakor megnyílik az „Egy földmunkás család hagyatéka” című életmód-kiállítás a Damjanich Múzeumban. Az akadémia résztvevői megtekintették a Tisza Cipőgyár üzemtörténeti kiállítását Tapasztalatokról, „feltételezésekről” Már az elsőnél bábáskodott Dr. Novák József — a NépműT velési Intézet nyugdíjas főmunkatársa — már az első ilyen akadémiai szervezésnél is bábáskodott — s azóta is, mindegyiknél. Fél éve ment nyugdíjba, „ám nem nyugalomba” — ahogy 5 mondja. A szolnoki akadémiáról így szól: — Szolnok remek gesztussal vállalta a házigazda szerepét. Nemcsak a „megajánlás” remek, de szerintem az előkészítés, az egész rendezvény szervezettsége is az. És am] ugyancsak jelentős, az slőadásokhoz korreferátumokhoz szervesen kapcsolódó eseményeket tudtunk itt biztosítani. Hogy egyebet ne mondjak, az üzemtörténeti lémákhoz pompásan kapcsolódnak az üzemlátogatások (Martfű, Járműjavító, Jász- oerény), a Járműjavító 125 éves történetét bemutató kiállítás. De a szakkörök és nás művelődési közösségek igyüttműködésének jó pél- láját látjuk majd Jászkis- ■ren. És folytathatnám. Jgyan akkor a megye és a negyeszékihely ilyesfajta be- nutatkozása — biztos va- ;yok benne — maradandó ■lmény lesz az ország távolabbi részein élők, főképp a dunántúliak számára. Egy kicsit hazajötteoi... Gecsény; Lajos, a Győr- Stopron megyei Levéltár , igazgatója: — Szerintem a levéltári munkához hozzátartozik a történelem népszerűsítése is, s ezt nem lehet elintézettnek tekinteni néhány ismeretterjesztő előadással, néhány kiadvánnyal. Megtudjuk: Győr-Sopron megyében a Hazafias Népfront megyei honismereti bizottsága minden évben továbbképzést szervez a honismereti szakkörvezetőknek — ebbe a levéltárosok is bekapcsolódnak és ezien túl is számtalan szállal kötődik a levéltár a megye honismereti mozgalmához. — A tapasztalatokról korai volna szót ejteni. Ami engem illet: egy kicsit hazajöttem Szolnokra, hiszen jó tíz éven keresztül számos Szolnok megyei történelmi, munkásmozgalmi kiadvány szerkesztésében vettem részt — nem levéltárosként, hanem mint az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének munkatársa. Egyébként nagyon jónak tartom, hogy itt rendezték meg az akadémiát, mert tapasztalatom szerint ez a megye számos tartalmas élményt, meglepetést nyújt a résztvevőknek — s ehhez a „felfedezéshez” nagyon szerencsés programot alakítottak ki. A gyakorló népművelő Fabulya Lászlóné „újonc” a honismereti akadémián;. A békéscsabai megyei művelődési központból érkezett — gyakorló népművelőként elsősorban az izgatja, hogyan lehet majd a mindennapi munkában „aprópénzre” váltani a Szolnokon szerzett ismereteket. — S főképp az, hogy a megyei művelődési központ mit tehet adott területen — honismereti mozgalom nagyobb szervezettségéért, illetve a mozgalom szélesítéséért Hogy csak egy aprónak tűnő dolgot mondjak: nagy lehetőséget látok a szakkörök és az iskolák, a 'közművelődési intézmények és az iskolák racionális együttműködésében. (Csak zárójelben jegyezzük meg: utóbbival kapcsolatban módja lesz Fabulya László- nénak tapasztalatokat szerezni Jászkiséren.) Sz. J. Fotó: N. Zs. A jövedelmezőség csak az egyik érv « Három éve a világpiacon a törökszentmiklósi ruházati szövetkezet Három évvel ezelőtt csupán hazai megrendelésre dolgozott a törökszentmiklósi Ruházati Ipari Szövetkezet, igen egyszerű termékeket, például otthonkákat készítettek dolgozói. Ma a központi telep zsúfolt és kezdetleges raktárában igényes, sajnos csak a nyugati határokon túl kapható síruhák sorakoznak a külföldi kamionra várva. Az idénre tervezett 25 millió forintos termelési értékből 9,5 millió forintot hoz az export A kapacitásnak pedig — ez a jellemzőbb adat — (mivel Tö- rökszentmiklósan bérmunkát végeznek) 60—65 százalékát kötik le a külföldi megrendelések. Nem kis áldozatot kellett a szövetkezetben dolgozóknak vállalni, hogy termékeik kikerülhessenek a világpiacra. A szabászatban és a varrógépek mellett nem voltak hozzászokva a szigorú minőségi követelményekhez, újszerű volt a szállítási határidők „kemény” számonkérése is. Kezdetben nem sikerült kellően alkalmazkodni, mára azonban megszűntek a gondok. És ehhez nemcsak az kellett, hogy a szalagok mellett dolgozó asszonyok megszokják a nagyon precíz munkát. Néhány, az orkánból és habszivacsból készülő síöltözék igényének megfelelő gépet megvásároltak az NDK- ból, illetve béreltek a nyugatnémet megrendelőtől. A korábbinál kisebb létszámú szalagokat szerveztek és átalakították a meózás rendjét: a szalagvezetők munka közben is ellenőrzik a minőséget Az is sokat számított, Síruhák pontosan határidőre Fejlesztés adózással Partnerek és arányok hogy a szövetkezet vezetői felismerték: a bonyolultabb munka elvégzésére csak képzettebb emberek alkalmasak. Ezért is foglalkoznak ma Tö- rökszentmiklóson a korábbinál erőteljesebben szakmunkásképzéssel. A megfelelő anyagi érdekeltség megteremtéséért pedig úgy döntöttek a szövetkezetnél, hogy szinte a feladatok bonyoló- dásával egyidőben — az átlagosnál nagyobb fejlesztés jelentős adóterheit is vállalva — 1979-ben 9 százalékkal emelik a béreket. Az alkalmazkodás úgy látszik sikerült Erre nem kell jobb bizonyíték annál, hogy a Ruházati Ipari Szövetkezet német partnere — az értékesítési lehetőségek szűkülése ellenére — Törökszentmik- lósról, a tavalyihoz képest az idén 2 millió forint értékűvel több árut rendelt. Elégedettek lehetnek külföldön az itt készülő sportöltözékek és szabadidő ruhák minőségével, hiszen az új piacokra törekvő tőkés vállalat a korábbinál is igényesebb, új vevőket megnyerő „minta” modellek, síoverállok gyártását kérte a szövetkezettől. A tö- rökszentmi'klósiak pedig erre vállalkoztak, mert jövőre is szeretnének megrendelést kapni. Felmerülhet a kérdés, miért ragaszkodnak a szövetkezetnél a tőkés exporthoz? Leginkább jövedelmezősége miatt: nyereséget ugyanis többet hoz, mint a hazai értékesítés. Ez pedig korántsem lényegtelen szempont, hiszen a több, zsúfolt teleoen dolgozó szövetkezetnél a közeli jövőben szeretnék megteremteni a korszerű, hatékony termelés feltételeit. A beruházásra pedig még a hiteleket számba véve is pénz kell. Más is szól a külföldi szállítások mellett. Exportját ugyanis bérmunkaként teljesíti a szövetkezet, ez pedig jótékonyan segíti a termelési és pénzügyi lehetőségek közötti ellentmondás feloldását. Ha ugyanis csak úgynevezett „saját anyagos termelést” végeznének, akkor a törökszentmiklósi kapacitást nem tudnák teljesen kihasználni, mert a szövetkezetnek nincs elegendő pénze a szövetek és kellékek készletezésére. Bérmunka esetében viszont a megrendelő adja az alapanyagot, a termelőnek nem kell forintokat befektetni, és várni míg azok visz- szatérülnek. amikor eladják a kész ruhákat Az sem lényegtelen, hogy a kivitel ellensúlyozza a belföldi termelés bizonytalanságait (például az anyagbeszerzési nehézségeket) — és fordítva; a jövedelmezőbb export hosszú távon tagadhatatlan kockázatát (a tőkés cég bármikor visszaléphet) enyhíti a hazai partnerek megtartása. Tö- rökszentmiklóson ugyanis ésszerű arányok kialakítására törekednek. VSzJ Úgy dolgoznak, mint otthon Gömörí kombajnosok aratnak a Kunságban Az abádszalóki határban teljes a nagyüzem. A Lenin Termelőszövetkezet óriási kiterjedésű búzatábláin naponta a meredező szálak százezeréi hajtanak fejet a tompán berregő kombájnok előtt. A pótkocsikon, teherautókon gyűlik az „élet”, és a szürke járművek sűrű homokfelhőket kavarva iparkodnak a magtárak felé. Igyekezni kell, mert összeérnek a rozsdásan aranyló táblák, és ilyenkor minden nap drága. Sőt a segítő kéz is elkel. Mint például azé a tizenhét emberé, akik a csehszlovákiai Gömör községből érkeztek öt kombájnnal, és ugyanannyi teherautóval. Mogyoródi István — egyik társuk — a létszámot magyarázza. — Nálunk Szlovákiában az a szokás, hogy váltva kom- bájnoznak. Néhány órát az egyik, azután pár kerülőt a másik. Így a negyvenfokos hőségben sem lankad a figyelem. — Mikor kezdték? — Kedden. Szokatlan az aszta Lsimaságú terep, nem kell annyit forogni, meg kevésbé billeg a gép, mint a gömöri hegyekben. — Az eredmény? — Megjárja: tegnap az öt masináról 23 vagonnyit eresztettünk a teherautókra. Társa, a 21 éves Susányi István helyeslőén bólogat. — Ez a fajta mag valahogy nehezebben pereg, és kevesebb a veszteség is. — A napirend? — Kiskörén lakunk, fél hatkor kelünk, azután reggeli, majd irány a határ, ameddig látunk. Az árpát már letakarítottuk, és tulajdonképpen még csak ma álltunk, át úgy istenigazából a búzára. Elég jók a táblák, egyenesek a szálak, kevés bennük a lehajtott, földön heverő kalász. Ráadásul az se mellékes, hogy eddig jelentősebb géphiba nélkül, rendben folyt a munka. — Kérés? — Azt mondják, nagyon szépek a magyar lányok, de még nem láttuk őket Ta'án erre is sor kerül majd, hiszen egy hasonló korú, nőtlen fiatalembernél nem csoda, hogy a munkán kívül esetenként a szebbik nemen is jár az esze. A kackiás, kis kalapot viselő Mészáros yiktort viszont- más foglalkoztatja, hiszen ő nős és egy kislány édesapja. — Az a lényeg, hogy mindig mozogjon, minden gép, természetesen ahogy a harmat, meg az idő engedi. Ügy igyekszünk itt dolgozni mint otthon a magunkéban. Amikor minden táblát leborotváltunk, azt se bánom, ha Laci falkányi lánynak csapja a szelet — nevet a többiekkel együtt. A vendégek korelnöke, a 47 éves Istók László, már a tizennegyedik nyarat kom- bájnozza végig. — Mivel engedte útnak az asszony? Milyen ajándékot kért? — Hogy magamat vigyem haza: épségben, egészségben. — Hajtanak? — Nem szeretnénk szégyenben maradni a helybeliek előtt. — A koszt? — Jó, magyaros. Naponta négyszer is kapunk, és nem csodálkoznék azon, hogy amikorra letelik az idő, szőkébb lesz a nadrág. Valóban, mikor is telik le az idő? Beke Imre termelőszövetkezeti elnök számolgatja. — Ha minden a tervek szerint halad, a hét végére a magtárba kerül a búzánk, őszintén bevallva, alig hiszek ebben, elvégre ilyentájt könnyen kerekedik egy- egy kiadós zápor. — A viszonzás? — Ha esetleg csúszunk is a betakarítással, az elkövetkező hétre bizonyára már kevés marad. Éppen ezért ugyanennyi géppel a hét derekán megyünk hozzájuk Gömörbe. Ott, a dombok közt az árpával kezdjük, majd a búzával folytatjuk. Nekünk is nagyon jól jött a munka dandárjában ez az öt kombájn, meg öt teherautó. Ügy gondolom, ők is így számítanak ránk. Minden bizonnyal. Elvégre a közmondás is azt tartja: kölcsönkenyér, szívesség is visszajár. Még pedig a szükségben, ahogy jószomszédokhoz illik. D. Szabó Miklós
