Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

1981. JÚNIUS 14­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Székül az árpa, hízik a búzakalász Aratás előtti véghajrá a gépműhelyekben Megcsappant mostanra a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok gépműhelyeiben dolgozók létszáma: a felújí­tási, javítási munkákban ed­dig segítkező traktorosoknak most már a határban ad munkát a lucerna második növedékének betakarítása, és a cukorrépa, a kukorica, a napraforgótáblák kultiváto- rozása. A véghajrában most már a szerelők, lakatosok maguk is gyorsan túl lesznek az egyik legnagyobb munká­jukon, az aratási előkészüle­teken. Jó megoldás kerestetik A sok héten át tartó nyár- eleji aszályban gyorsan színt Váltottak, egyik „napról a másikra szőkülnek az árpa­táblák a nagyrévi határban. A Tiszazug Tsz kevert-szikes földjein egyébként is koráb­ban érnek kombájn alá a kalászosok. — Nem ér bennünket vá­ratlanul, ha a szokásosnál korábban kezdhetjük az ara-' tást — állítja Tóth István, a szövetkezet főmérnöke. — Már csak három kombájn kijavítása húzódik át a jövő hét elejére. Huszonkettediké­re, a gépszemlére, csatasor­ba állítunk minden szüksé­ges munka- és erőgépet. Két nappal utána máris kezdik vágni a repcét, mind a tizen­két kombájnnal. Így mind­járt az első nekifutásra ki­ütköznek majd az esetleges hibák. A téész központi műhelyé­ből már „kipaterolták” Mu- csi László kombájnját. Az E—516-oson mégis ketten bütykölnek Fodor Lajos esz­tergályossal. — Naponta két-három órát álltam amiatt, hogy az ele­ve keskenyre gyártott tárcsá­kon megcsúsztak és tönkre­mentek az ékszíjak — sorol­ja a tavalyi aratás bosszúsá­gait a kombájnos. — Fodor Lajos kiötlötte. hogy eszter­gál ő szélesebb tárcsát ka­zánlemezből, azokat szereljük fel . éppen. Tavaly húsznál több hidraulikaszivattyút hajtó szíjat „evett” meg a gépem. Könnyű kiszámolni, hogy mit takarítunk meg a módosítással: kevés híján hétszáz forintba kerül egy- egy ilyen ékszíj. Végül is, amiért hiába vet­ték a nyakukba at országot az anyagbeszerzők, azt elké­szítették a téeszbeliek ma­guk, vagy segítséget kaptak hozzá a Mezőgép cibakházi üzemében. — Egyedül az IH nehéz­tárcsa kerékcsapágyát nem tudjuk a méretei miatt ha­Ha elkészül a „betongödör”, zavartalanul hordhatják a sze­met a szállítójárművek a kombájnoktól a legérettebb, a legnagyobb egybefüggő tábla. Így nem hosszabbítják az aratást a felesleges gépátcsoportosítá­sok. Nagyréven tehát jó megol­dás kerestetik. Cserkeszőlőn pedig kovács-utánpótlás. To- masovszki István a műhely­udvarra állt ki egy kicsit „hűsölni”. Birgés István: — Lesz dol­gunk a búzával is, de az ap­rómagvak aratása-cséplése méj nagyobb figyelmet kíván zaival, vagy más import al­katrésszel pótolni — panasz­kodik Kerekes János mű­helyvezető. — Kellene pedig nagyon ez a munkagép az aratás utáni tarlóhántáshoz, mert konzervgyári zöldbabot meg silókukoricát vetünk a búza és az árpa helyére. A mi műhelyünk felszereltsége nem elegendő a csapágyfel­újításhoz. Ha valahol a me­gyében már megtalálták a megoldást. megköszönnénk ha értesítéssel lennének. Sokat ér a jó szomszédság — Itt, ahól szorul a meleg az épületek között aligha le­het harminc foknál több. Bent a fújtató mellett pedig igencsak kiszaladna a hi­ganyszál a hőmérőből. Most panaszkodtam épp az elnök­nek, hogy nem akaródzik sen­kinek átvenni tőlem a kala­pácsot. Nyugdíjba megyek az idén, elég volt huszonnégy éven át izzítani-verni a va­sat. Gsakhát nincs utánpót­lás. Pedig az ilyen nagy munkák előtt, mint az aratás, nem nélkülözhető ez a divat­jamúlt szakma se. Nem vá­sárolhatnak mindig újat ab­ból, ami törik, szakad, gör­bül. Látja, most is idehozták javítani a szalmalehúzó bor­dázatát, meg a kombájnok vágóasztalának csúszórészeit Vizsgázik a gép és kezelője öt E—512-es kombájn ki­javítása, és két újonnan vá­sárolt E—516-os arató-csép­lőgép üzembe helyezése volt a feladatuk többiek között az aratási felkészülésben résztvevő szerelőknek a Hé- ki Állami Gazdaság kun­szentmártoni kerületében. — Egy hetet töltöttünk Mezőtúron — magyarázza Birgés István, az egyik új kombájn vezetője. — A DATE tanműhelyében elmé­letben megtanultunk min­dent, amit az E—516-osokról tudni kell. A gyakorlatban a búz^földön vizsgázunk mi is Oláh Pállal, meg a két új gép is. Annyi már biztos, na­gyobbat harapnak majd ezek a gépek: a régebbieknek na­pi négy vagon, az E—516- osoknak legalább tíz vagon lesz a teljesítménye tizenkét órás műszakban. Hogy mikorra lesz „harap- nivalójuk” a kombájnoknak? Az éppen a búzaföldekről ér­kező Tamási Imre kerületve­zető bizakodik: — Jót tett a gabonának is az a harmincegynéhány mil­liméter eső, ami az utóbbi három napban esett. Erőtel­jesen megindult a szemkép­ződés, szépen híznak a kalá­szok. Július első dekádjában megindulhatunk a kombáj­nokkal. A kerületben az idén a növénytermesztési bevéte­lek növelésére tett intézkedé­sek is szaporítják a kom- bájnosaink munkáját. Úgy­nevezett pénzes növényeket, réti komócsint, magyar rozs- nokot és fénymagot termesz­tünk azokban a táblákban, amelyekben kifagyott az át­telelő magrépánk. Ügy számítják az állami gazdaságiak Kunszentmár- tonban, hogy a hét saját és a két Nógrád megyéből érkező kombájnnal tíz-tizenkét nap alatt be kell takarítaniuk a kenyémekvalót, mert addig­ra beérnek a" maghozó nö­vények is. — Nem rajtunk múlik — mondja Birgés István — az­az, hogy nemcsak a kornbáj- nosokon. Nagyon sokat szá­mít az ilyen nagy kampány- munkáknál a szervezés. Csak úgy tudunk jól haladni a munkával, ha körültekintően választják meg a növényter­mesztők, melyik reggel hol engedjük le a vágóasztalt, hol A Magyar—Román Ba­rátság Tsz fiatal elnökét, Varga Istvánt is a gépmű­helynél találjuk. A rövid helyszíni szemle után elége­detten nyugtázza: — Túlóra nélkül elké­szülnek mindennel a mű- helybeliek a huszonötödikéi gépszemléig. A tavalyi rend­kívüli betakarításnál, a meg­lehetősen szűkös szárítókapa­citás miatt hat-hét pótkocsin rajta kellett hagynunk éj­szakára a szemet. Hiányoztak nagyon ezek a szállítóeszkö­zök másnap reggel a kom­bájnok mellől. Az idén már nem lesz ilyen gondunk, ara­tásig befejezzük a tízvagonos süllyesztett gabonatároló épí­tését is. Pozsonyi 'László műhely- vezető azt bizonygatja, hogy mit ér a jószomszédság. — Szóltak a Körösmenti­ből, hogy náluk végleg le kellett selejtezni az SZK-tí- pusú kombájnokat. Nekünk még öt üzemel ezekből a szovjet arató-cséplőkből. A teljes felújításukat meg­oldottuk a szomszédoknál el­öregedett gépekből bontott, használható alkatrészekkel. Így legalább nem kerültek az ócskavastelepre. T. F. Közösen a közösségért Összehívták: a megyei tanácsot Június 19-re összehív­ták a megyei tanácsot. A testület ülésének na­pirendjén szerepel egy jelentés a lejárt határ­idejű tanácshatározatok végrehajtásáról, továbbá a megyei tanács elnöké­nek tájékoztatója a vég­rehajtó bizottság tevé­kenységéről és a két ta­nácsülés közötti fonto­sabb eseményekről. A megyei tanács ezen az ülésen tárgyalja meg .a megye új középtávú területfejlesztési tervét. Felhívás takarékosságra A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa Elnöksége, a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Mű­szaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetsége felhívást tett közzé az anyag- és energiatakarékos­ságra, a hulladék és másod­nyersanyagok hasznosítására. Az energiagazdálkodási program célja a viszonylag olcsóbb energiahordozók hasznosítása, az energiataka­rékos technológiák alkalma­zásának elterjesztése, a ta­karékos fogyasztói magatar­tásra nevelés. A hulladékok és másodlagos nyersanyagok hasznosítását szolgáló prog­ram végrehajtásával el kell érni, hogy a hulladék-anya­gokat, mint értékes nyers­anyagforrást mindenütt megbecsüljük, megakadá­lyozzuk megsemmisülésüket, elősegítsük a termelési fo­lyamatban újrahasznosításu­kat. E két program végre­hajtásával öt év alatt mint­egy 26—28 milliárd forint többlet nemzeti jövedelem realizálható. Eredményes megvalósítása csak a társa­dalmi szervezetek összefogá­sával, aktív segítségévei és támogatásával érhető el. A felhívást közzétevő szervek hangsúlyozzák: a mozgalmi szervezetek, közös és sajátos tevékenységükkel segítsék a programok végre­hajtását. Növekvő érdeklődés Bővülnek a termelési rendszerek A VI. ötéves terv idősza­kában a kertészeti termelés­ben növekszik a szervezett együttműködés szerepe. A szőlő és a gyümölcs termelé­si rendszerek á korábbinál nagyobb területen, követik a szántóföldi növénytermesz­tésben alkalmazott módsze­reket. — Ez derült ki a MÉM elemzéséből, amely a rendszerék ötéves fejlesztési elképzeléseit összegezi, érté­keli. Kilenc bor- és szőlőterme­lési rendszer készített fej­lesztési terveket. Elképzelé­seik szerint öt év alatt 20 százalékkal növekszik a kö­zös programok alapján mű­velt terület. A rendszerköz­pontokban arra számítanak, hogy újabb gazdaságok ké­rik majd felvételüket. A termésátlagokat évente — a közös tevékenység előnyeit kihasználva — 3 százalékkal fokozzák a partnergazdasá­gok. A gyümölcstermelő rend­szerek — szám szerint ugyancsak kilencen — 1985- ben több mint 60 000 hektá­ros termőterülettel számol­nak. Az új telepítésűekkel a csonthéjas gyümölcsöket karolják fel, ez egyúttal azt is jelenti, hogy a piaci ér­tékítélet alapján jelenleg kevésbé kelendő alma rész­aránya a termelési rendsze­rekben visszaszorul. Bz emlékeimben, amikor társadalmi munká­ról van szó, — egy vörös­hajú osztálytársam képe vil­lan fel, aki gyerekfejjel, de már felnőttes tapasztalatok­kal (a háború korán öregíti az embert) romeltakarításra, újjáépítésre szervezte az osztályt. Azóta nagyot vál­tozott az életünk, de az nem, hogy a közösségért dolgozni nemes tettet jelent! Sőt, új hagyományt! Mi Szolnok megyeiek — amikor a közösségért való munkálkodásról hallunk — arra különösen büszkék le­hetünk, hogy az országban mindig az elsők között vol­tunk, amikor azt vették számba, hogy melyik megye, mennyi társadalmi munka­órával, forinttal segítette sa­ját boldogulását, ezzel nem kis értékkel gazdagítva a nemzeti vagyont. Jól pél­dázza ezt az a 2 milliárd forint új érték is amit az elmúlt tervidőszakban ön­zetlen társadalmi összefo­gással teremtettünk. És, hogy országosan is a kiemel­kedők közé soroltunk, ezt bizonyítják az idén tavasz- szal elnyert nemzetiszín zászlók, oklevelek, — a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának elismerései — a .településfejlesztésben vég­zett munkáért, amelyet a XII. pártkongresszus és ha­zánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére vé­geztünk. Reális tehát az a megyei célkitűzés, hogy az új tervidőszakban is két­milliárd forint értékkel gya- rapítsuk — vagy még ennél is többel — ilyeténképpen szűkebb pátriánkat. Tény, hogy életünkben mindig nagy jelentősége volt annak hogy az állam forintjait megtoldják saját pénzzel, munkával. Hisz ez­által hamarabb lett jó ivó­vizünk, virágos parkunk játszótér, óvoda, bölcsőde, iskola a gyerekeinknek. Most meg különösen nagy hangsúlyt kap életünkben a közös munka a közösségért. Egyszerűen azért, mert nincs annyi pénzünk amennyire szükség lenne ahhoz, hogy úgy fejlődjenek falvaink, vá­rosaink, ahogyan azt szeret­nénk és ahogyan arra szük­ség lenne. Erről ezekben a napokban különösen sok szó esik, amikor a tanácsok a VI. ötéves tervi fejlesztéseik­ről tárgyalnak, és amikor a megyei tanács arra az ülésé­re készül, amelyen napi­rendként a megye VI. ötéves területfejlesztési terve szere­pel. A tervezetek a jelentések olvasgatása közben az em­berben felötlik a gondolat: azért nem panaszkodhatunk mert a lehetőségekhez mér­ten biztosított az ország e területének fejlődése is. Jel­zik ezt a már elfogadott VI. ötéves terv megyei céljai is, a 15 ezer lakás, az új böl­csődék, óvodák, iskolai osz­tálytermek létesítésére vo­natkozó elképzelések, hogy például a tervidőszak végé­re a lakások mintegy 73 szá­zaléka már vezetékes vízzel lesz ellátva és így tovább. Csakhogy az igényeink en­nél nagyobbak, és ha az igé­nyeink mellé odatesszük a saját munkánkat, forintjain­kat is, a fejlődés lehetősé­geit kitágíthatjuk. Vegyük példának a közok­tatást. A megyében elsőbb­sége van a gyermekintézmé­nyek létesítésének, s ezen belül is elsősorbah az álta­lános iskolák bővítésének, új tantermek, iskolák építé­sének, rekonstrukciójának. A demográfiai hullám most érte el az általános iskolá­kat, újabb és újabb osztály- termekre van tehát szükség, amelyek építése bizony drá­ga: egy tanterem 2,8—-3 mil­lió forintba kerül. De a de­mográfiai helyzet ismereté­ben tudjuk, — sajnos csök­ken a gyermekek száma, ke­vesebb születik mint évek­kel ezelőtt — vannak olyan területek, ahol csak átmene­tileg van szükség több tan­teremre. Okosan, célszerűen, és főként előrelátóan kell te­hát a beruházásokat megter­vezni, és a hozzájáruló tár­sadalmi munkát. Van ahol elég a művelődési ház, a klubkönyvtár meglévő nagjt- és egyéb termét alkalmassá tenni több célú hasznosítás­ra, így oktatásra is. Másutt olyan termeket kell építeni, amelyek később nemcsak a oktatást szolgálhatják. Meg­nőtt tehát az átmeneti, gyor­san, takarékosan megvalósít­ható megoldások keresésének és alkalmazásának jelentősé­ge és ehhez nagyon sok se­gítséget nyújthatnak a társa­dalmi munkások: tervezők, kétkezi munkások, üzemek. Hasonmód a szociális intéz­ményeknek fejlesztéséhez is hozzájárulhatnak. Említhetünk mást is. Á sá­ros, kikövezetlen mellékutcá­kat, ahová nem tud bemenni az élelmiszert, vagy a tüze­lőt szállító kocsi, ahol a men­tőt is lépten nyomon az el­akadás veszélye fenyegeti. És az is bosszantó, ha valaki novembertől márciusig nem használhatja a kocsiját, mert az utca ahol lakása van sá­ros, kátyús. A megyei tanács biztosít pénzt a helyi taná­csoknak anyagvásárlásra. A többi az utcák lakóin múlik, hajlandók-e úttükröt ásni. utat kövezni. Több. száz kilo­méterrel lehetne az új terv­időszakban növelni a’telepü­lések kövesútjainak hosszát, ha az emberek több helyen szövetkeznének útépítésre, ám vannak még települése­ink, ahol a gyalogutakra is nagyobb figyelmet kell for­dítani. És tulajdonképpen a társadalmi összefogás példái a víz- és csatornamű társu­lások is, amikor pénzt, mun­kát ad a lakosság azért, hogy jó ivóvize, szennyvízelvezető csatornája legyen, ami a te­lepülést egészségesebbé, az emberek, életét kényelmeseb­bé teszi. Vannak még közsé­geink. ahol gond az ivóvíz- ellátás, városaink is, ahol probléma a csatornázatlan­ság? Igen. Következésképpen újabb társulások szervezése nélkülözhetetlen. Mint ahogy nélkülözhetet­len az is, hogy többet törőd­jünk településeink külső meg­jelenésével. rendjével, kör­nyezeti kultúrájának javításá­val. Sajnos, az igyekvők mel­lett településeink között e tekintetben még nagyok a különbségek. A jó, a szépen gondozott településekhez va­ló felzárkózáson van most a sor. Nem lehet mindegy. — sőt váljék fontossá —, hogy mennyire tiszta, virágos, gon­dozott a város, vagy a falu képe, hogy a települések ve­zetői megtalálják-e azt az ösztönző erőt, amivel környe­zet- és természetvédő, szépí­tő munkára tudják mozgósí­tani a lakosságot. Sok példát lehetne még so­rolni annak hangsúlyozására, hogy a társadalmi munkások aktív és önzetlen segítsége, tevékenysége nélkülözhetet­len, — ma is, holnap is, , hol­napután is. Értelmes és hasz­nos feladatot kell kitűzni és idősebbek, fiatalok szívesen segítenek, ha látják, hogy a megvalósítás is célszerűen szervezett. A népfrontmoz­galom a megyei küldöttérte­kezlet szellemében munkál­kodva nagyon sokat segíthet a társadalmi erők feltárásá­ban és mozgósításában. Célt meghatározni jó alkalmat kínálnak a most zajló tanácsülések, mért azt sem feledhetjük, hogy a -tár­sadalmi munkának csak egyik — óriási jelentőségű -y oldala a gazdasági segítség. A másik, hogy az emberék mind nagyobb felelősséggel akarnak részt venni lakóhe­lyük fejlesztésének közeleb­bi és távlati meghatározásá­ban és annak megvalósításá­ért szívesen adják munka­erejüket szabad idejükben is, mely hazafiságuk szép meg­nyilvánulása. Ápoljuk, gaz­dagítsuk továbbra is ezt a szép hagyományt! Varga Viktória

Next

/
Oldalképek
Tartalom