Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-25 / 147. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. június 25. Immunológia ma és holnap IA tudomány világa ) Június 16-tól 19-ig Szolnokon tartotta 10. jubileumi vádorgyűlését a Magyar Immunológiai Társaság. A négy­napos kongresszus egyik legfontosabb, központi témája az immunológia jövője volt. A referátumokat követően 52 előadás hangzott el a témával, az immunológiai kuta­tásokkal kapcsolatban. Az immunológiáról, erről a meg­lehetősen fiatal tudományról — fejlődéséről, eredmé­nyeiről, jövőjéről — és az immunológiai társaság mun­kájáról beszélgettünk az ülésszak alatt dr. Tigyi József akadémikussal, a Magyar Tudományos Akadémia bio­lógiai osztályának elnökével, dr. Gergely János egyetemi tanárral, az ELTE immunológiai tanszékének vezetőjé­vel, a társaság elnökével és dr. Petrányi Győző egyetemi tanárral, az Országos Haematológiad Intézet osztályveze­tőjével, a társaság főtitkárával. — Professzor úr! ön az Immunológiai Társaságok Európai Szövetségének elnö­ke, és mint ilyen, tagja a nemzetközi unió vezetőségé­nek. A magyar immunológia milyen helyen áll világvi­szonylatban? Dr. Gergely János: — Elöl­járóban el kell mondanom, hogy az immunológiának Ma­gyarországon jelentős hagyo- nyányai vannak. Már a ko­rai kutatási időszakban is — ez a századforduló utáni né­hány évtized —, nagyon je­lentős eredményeket értünk el Magyarországon. A mo­dem immunológiai kutatások világszerte az ötvenes évek végén, a hatvanas évek ele­jén indultak meg. Magyaror­szág viszonylag hamar be­kapcsolódott ezekbe, mert a hatvanas évek végén, a het­venes évek elején nálunk is megjelentek olyan nemzetkö­zileg is jegyzett vagy elis­mert közlemények, amelyek már a modern immunológiai kutatásokkal voltak össze­függésben. Vannak olyan te­rületei az immunológiának, amelyeket Magyarországon európai, de világszínvonalon is művelünk. Eredményeket értünk el, amelyet nemzet­közileg is jegyeznek az ellen­anyag-szerkezet vizsgálata terén, az immunogenetika egyes területein, éppen Pet­rányi Győző munkássága nyomán. Nagyon fontos ága az immunológiai, egyáltalán a biológiai kutatásoknak azoknak a sejtfelszíni, jel­fogó receptor struktúráknak a vizsgálata, amelyek lehető­vé teszik a sejtek közötti kommunikációt. Ezeknek a jelfogóknak a szerkezeti és működési vizsgálata terén alapkutatási szinten ugyan­csak jelentős eredményeket értünk el. Természetesen a biológia területén az alap­kutatások és a gyakorlati al­kalmazás között általában mindig elég nagy a rés, kö­vetkezésképpen az immuno­lógiában is az alapkutatások bizonyos mértékben előtte járnak a gyakorlati alkalma­zás lehetőségeinek. Ugyan­akkor hazánkban is kialakul­tak olyan klinikai immuno­lógiai kutató központok, ahol nagyon magas színvona­lú diagnosztikai gyógyító és gondozó tevékenység folyik, így Budapesten, a II. szt Bel­gyógyászati Klinikán, az or­szágos rheumatológiai inté­zetben, a debreceni és a sze­gedi klinikákon. Külön ki kell emelni az Országos Hae- matoJtógiai Intézet tevékeny­ségét, amely világviszonylat­ban a vérátömlesztések, a szocialista országokban a szervátültetések megindítása tekintetében nagyon jelentős, csaknem úttörő tevékenysé­get fejtett ki. Útmutatás két irányban — Adódik a kérdés: hol tart ma az immunológia tu­dománya hazánkban? Dr. Tigyi József: — Az immunológia mint gyakorla­ti orvostudomány vetődött fel és alkalmaztuk nagy ered­ménnyel anélkül, hogy is­mertük volna az alapvető mechanizmusait. Hiszen vé­gül is a fekete himlőt, a tbc-t, a gyermekparalízist immun módszerekkel irtot­tuk ki. A tudomány elsősor­ban a biológiai forradalom révén, az egzakt alapok, a biofizika, a biokémia, a ge­netika, de a fizikai kémia és egyáltalán a fizika fejlődése révén jutott abba a helyzet­be, hogy most próbálja meg­érteni annak az alapjait, amit eddig már eredménye­sen alkalmaztunk az orvos- tudományban. Egy következő nagy fejlődés attól várható, ha ezeket az elvi alapokat részleteiben tisztázni fogjuk. Dr. Petrányi Győző: — A tudományos ülésszakon két irányban kaptunk útmuta­tást. Az alapkutatások terü­letén főleg azokat az irá­nyokat hangsúlyozták, ame­lyek előbb vagy utóbb a gya­korlatba visszaültethetók, de mindenképpen felhasználha­tók a tudomány továbfejlő- désére és egyben klinikai al­kalmazására. Nagyon érde­kes információt kaptunk azokról a sejtek felületén le­vő felismerő rendszerekrőL biokémiai molekulákról, amelyek elősegítik a sejtek együttműködését abban az irányban, hogy az idegen anyagot felismerjük, vagy hogy azokat kirekesszék a szervezetből. Ezeknek az úgy­nevezett receptoroknak és vérsavóban levő faktoroknak a szerkezeti kutatása, a bio­kémiai szerkezet és a funk­ció kapcsolata nagyon fontos irányzat, amiben az alapku­tatások folynak. Ezeknek a biomolekuláknak a koordi­nált együttműködése, regulá­ciója szintén nagyon lénye­ges. Az alkalmazott immu­nológiában pedig a kliniku­sok beszámoltak arról, hogy az új immunológiai felisme­rések számos belgyógyászati, bőrgyógyászati, sebészeti be­tegség kialakulásának a meg­ismerését teszik lehetővé. Dr. Tigyi József: — Itt kell megemlíteni az immunofar­makológiát. Magyarországon alapvetően fontos népgazda­sági szempontból is a gyógy­szerkutatás. A magyar gyógy­szeripar fejlesztése szem­pontjából is nagyon lényeges, hogy a kiváló magyar im­munológus gárda tudását föl lehet használni arra, hogy a szervezet immun reakcióit csökkentő avagy egyáltalán a moduláló, azaz a változ­tatni tudó gyógyszerek gyár­tásában, vagy annak irányá­ba fejlesszük a magyar gyógyszeripart. Dr. Gergely János: —Elő­adásomban, amiben saját tu­dományos eredményeinkről számoltam be, érintettem közvetve azt a kérdést, hogy a hagyományos gyógyszerku­tatásnak immunológ irány­ba való továbbfejlesztése mellett elvileg új irányt je­lent az immun farmakológiá­ban azoknak a biológiailag aktív anyagoknak az izolálá­sa, a receptorok izolálása, a sejtekből felszabaduló bio­lógiailag aktív anyagok izo­lálása, és esetleg ezek szinte­tizálása, amelyek segítségével kieső funkciót pótolni lehet. D genetika bekapcsolásával Dr. Tigyi József: — Vagy-' is van valakinek egy immun betegsége. Ezeket egy bioké­miai anyag, egy enzim, vagy egy enzimrendszer vagy egy receptorrendszer hiánya ■okozza. Ezt úgy lehet gyó­gyítani — ez a távoli pers^ pektíva —, hogy ezt a hiány­zó anyagot bejuttatjuk a szervezetbe. Dr. Petrányi Győző: — Mind az alapkutatások, mind az alkalmazott kutatások te­rületén nagyon fontos a ge­netika. bekapcsolása az im­munológia tudományába. Itt főleg arról van szó, hogy a genetika eddigi korszaka alatt kialakult módszertant alkalmazza a biológia és töb­bek . között az immunológia is. Énnek segítségével tör­vényszerűségek pontosabban megismerhetők, és így egész új felfedezésekre is sor ke­rülhet, mint például az im­munológiában ma ismertszö- vetösszeférhetőségi rendszer, vagy hisztokompaübdlitási- rendszer, amely szorosan a transzplantációhoz kapcsoló­dó alapkutatási irány, és amely azonnal átültethető volt a klinikai gyakorlatba. Vagyis a felismerések a szervátültetésekben alkal­mazhatók lettek. Dr. Gergely János: — Az immungenetika eredményei­nek alkalmazása új betegség felismerési és gondozási le­hetőségeket teremtett azál­tal, hogy összefüggéseket ta­láltak bizonyos betegségekés a hisztokompatibilitási anti­gének között. Ez lehetőséget nyújt bizonyos betegségek­nek — például a mozgásszer­vi vagy az idegrendszeri be­tegségeknek — biztosabb di­agnosztikájára. Az ilyen be­tegségre hajlamosak kiszű­résére és gondozására is egy teljesen új lehetőséget nyílt. Dr. Petrányi Győző: — Ma­gyarországon már nemzet­közi munkaértekezleteket és workshopokat szerveztünk ebben a témában. A geneti­kai módszerek alkalmazásá­hoz tartozik az egyik legiz­galmasabb kutatási irány, amely sejt szinten a gén át­ültetéssel próbálja az immu­nológiai információkat a kü­lönböző sejtekbe átvinni, ve­gyíteni, analizálni, hogy a törvényszerűségeket meg­ismerje. Nemcsak elméletben, gyakorlatban is rendkívül je­lentős ez a génátültetés. Dr. Tigyi József: — Példát erre. Az RH-összeférhetet- lenség esetében, míg sem az immunológiát, sem az im­mun terápiát nem alkalmaz­tuk ezen ff területen, körül­belül 800 családot terhelt ha­zánkban az a veszély, hogy idióta gyermeke születik vagy meghal a gyermek RH- inkompatibilitás (összeférhe­tetlenség) miatt. Ma ott tar­tunk, hogy 800 ilyen esetből csaknem minden családon le­hetett segíteni az immunoló­gia révén. Védőoltások és fejlődési rendellenességek — Mit ígér az immunoló­gia jövője? Dr. Tigyi József: — Ügy gondolom, gyakorlati szem­pontból változatlanul nagy jelentősége lesz a további védőoltások kidolgozásának. Itt van például az influenza probléma, amit ma még nem tudunk megoldaná, de min­denkit érdeket Itt van a magzat—anya kapcsolatában a fejlődési rendellenességek kiküszöbölése. Ennek nagyon sok kutatási területe van és nagy perspektívája. Az im­munológia a szervátülteté­seknél nélkülözhetetlen. És azt is meg kell mondani, hogy Magyarországon a szerv transzplantáció (átültetés) kérdéseiben jóval többet kell tennünk, hogy az összes ha­zánkban arra szoruló vese- beteget a művesekezelés le­hetőségeinek figyelembe vé­telével ily módon gyógyítani tudjuk. Egyelőre kevesebbet tnanszp lantálunk, mint amennyit kellene, illetve amennyit a hasonló tudomá­nyos fejlettségű országokban transzplan tálnak. Említhetem az autoimmun betegségeket, ezek közül a nagyközönség ismeri a szkle- rózis multiplexet, amely nem más, mint a gerincvelő­nek szigetekben történő el­halása, ebből következően komplex idegrendszeri tüne­tek ■ mint bénulások — lépnek fel, amely folyamatos rosszabbodáshoz és munka- képtelenséghez vezet. Az autoimmun (a szervezet sa­ját anyagira történő túlzott reagálása) betegsége ellen a legutóbbi tíz évig szinte sém­ii társaság Dr. Gergely János: —Tár­saságunk rajta tartja a ke­zét ennek a szakterületnek a pulzusán, ezért határoztunk úgy, hogy ez a most lezajlott ülésszak felmérő és útmuta­tó legyen. Mert nekünk is feladatunk, hogy a hazai im­munológiai kutatásokat he­lyes irápyba tereljük. — Vagyis a Magyar Im­munológiai Társaság igyek­szik sokat tenni e tudomány­ág hazai és nemzetközi fej­lődéséért. Dr. Gergely János: — Az immunológiai társaság kez­dettől fogva nagy figyelmet fordított arra, hogy a tudo­mány nemzetközi, hogy a je­les külföldi szakemberekkel való folyamatos tapasztalat- csere nagyon sokat segít, kü­lönösen a fiatal kutatóknak. Ezért nem volt olyan év, hogy ne rendeztünk volna olyan találkozót, amelyen ne vettek volna részt neves külföldi szakemberek. Ennek számos eredménye volt. Olyan kollaborációk alakul­hattak ki többek között kül­földi és magyar munkacso­portok között, amikor ma­gyar kutatóknak alkalmuk volt jelentős külföldi intéze­tekbe eljutni és ott dolgozni. mit sem tudtunk tenni. Most az autoimmun mechanizmu­sok fölismerése révén ezek­nél az autoimmun betegsé­geknél — mint például a szklerózis multiplex, a poszt- vakcinációs enkefalitis (vak- cinálás hatására fellépő szö­vődmény: agyvelő gyulla­dás), a miaszteni gravdisz (izomelfajulás) — máris eny­híteni lehet a tüneteket az immunológia segítségével, és a beteg számára elviselhető­vé lehet tenni az életet. — Korunk félelmetesen „divatos” betegsége a rák. Mit tehet az immunológia a daganatos betegségek ellen? Dr. Tigyi József: — Ketté kell választani a daganat di­agnosztikát és a daganat te­rápiát. A daganat felismeré­sében az immunológia sokat segített, de a gyógykezelés­ben az eredmény még várat magára. Dr. Petrányi Győző: — A daganat immunológiai ku­tatásban jelentős változás történt. A múltban olyan el­képzelés volt, hogy a szer­vezetben keletkező daganat­tal szemben egy igen aktív, az idegen daganatot felisme­rő immun reakció zajlik le, és ezen segíteni lehet. Ez az elképzelés megdőlt, viszont a figyelem egyre inkább azokra a természetes védeke­ző mechanizmusokra irányul, amelyek az úgynevezett .gyilkos” nyiroksejtekhez és. a falósejtekhez kötöttek, amelyeknek szerepük lehet abban, hogy a daganatok nem tudnak kialakulni a szerve­zetben. a fiatalokért Ez nélkülözhetetlen a gyors információcserében. Az im­munológiai társaság nagyon sokat tesz a fiatalokért. En­nek egyik rendszeres meg­nyilvánulása. hogy minden évben pályázatot hirdetünk, amely szintén segíti az im­munológia fejlődését. Egyébként nemzetközi el­ismerésünknek egyik jele volt, amikor 1978-ban ben­nünket kértek fel a IV. Eu­rópai Immunológiai Kong­resszus megrendezésére Ma­gyarországon. Két héttel ez­előtt pedig lezajlott egy nem­zetközi módszertani konfe­rencia, amikor 12 ország ku­tatói hazánkba jöttek tanul­mányozni az immunológiai kutatások módszertanát. Jö­vőre Isztambulban lesz az V. Európai Immunoló­giai Kongresszus. Szol­nokon döntöttünk arról, hogy újabb pályázatot hirdetünk, és felhívásunk­ban főként azokhoz a fiata­lokhoz- szólunk, akik ott sze­retnének előadók lenni: azt a tudományos munkát nyújt­sák be pályázatként, ami­vel azon a nemzetközi talál­kozón szerepelni kívánnak. Varga Viktória Csatornaépítés Kazahsztánban Kazahsztán a Szovjetunió ázsiai felének délnyugati ré­szén fekszik, 15 millió ember él itt 2717 km2 területen. Földrajzi szempontból rend­kívül változatos tájai van­nak: óriási hegyei, végtelen sztyeppéi, lapályai, tavai, fo- lyói, de vannak sivatagi és félsivatagi területei is. Ásvá­nyi kincsekben gazdag terü­let Kazahsztán. Mezőgazda­ságában gabona a főtermény, de termesztenek itt cukorré­pát, dohányt, kukoricát és a déli területeken gyapotot. A Szovjetunió sivatagi és félsivatagi területein az utób­bi harminc évben jelentős területeket hódítottak vissza a sivatagtól, és tettek termő­vé. Ez a természetformáló átalakító munka állandó eb­ben a hatalmas országban. Évenként kelnek életre a földhektárok százezrei a si­vatagokban és a félsivata­gokban. Csatornákat építe­nek, mocsarakat csapolnak le, növelik az öntözött terü­leteket, és a sivatagból hódí­tott vidékeken erdősávokkal, bokrokkal kötik meg a talajt, és védik meg az eróziótól és a sivaitag terjeszkedésétől, a szelektől. Gabonát, zöldség­féléket, gyapotot termeszte­nek azután a meghódított te­rületeken. Képünkön nagy teljesítmé­nyű talajmegmunkáló gépet látunk a Szovjetunió egyik legszárazabb köztársaságá­ban, Kazahsztánban csator­naépítés közben. Fuvarozás sok kor ókon Egy termék akkor a leggaz­daságosabb, ha készen hagy­ja el a gyárat, a helyszíni szerelés kényszermegoldás, a cél tehát elkészíteni, és el­szállítani. A tárgyak mérete és súlya azonban sokszor vá­laszút elé állítja a szakembe­reket, a gazdaságosságot pe­dig a kényszerűségek szorít­ják háttérbe. A különösen nagy méretű vagy kivétele­sen nagy súlyú tárgyaknak a fuvarozása akkor a legegy­szerűbb, ha a gyártómű és a célállomás vízi összeköttetés- bek áll egymással. Hajón jó­formán bármilyen nagy tö­megű gép, tartály, vasszer­kezet stb. elszállítható. Vas­úton mór sokkal behatárol­tabb a szállítás lehetősége, hiszen az ún. űrszelvény megadta méreteket nem lép­heti túl a fuvarozandó tár^r. A légi szállítás lehetőségeit mind a súly, mind a mére­tek erősen befolyásolják, csak kevés olyan repülőgépe van a világnak (Galaxy, AN —22), amely akár harckocsit is szállíthat a „gyomrában”. Jószerével a közúton való fuvarozás a leghozzáférhe- tőbb szállítási mód. Ma már vannak olyan különleges szállítójárművek (ún. tréle­rek) is, amelyek akár 500 tonna teherrel is megbirkóz­nak. Igaz ugyan, hogy a 25— 30 méter hosszú, 180—200 keréken gördülő jármű csu­pán óránként 4—5 kilométe­res sebességgel halad, de előbb-utóbb csak céljához ér. A nagy trélerek fékezését, kerekeinek kormányzását kü­lön személyzet végzi, akik rádiótelefon-kapcsolatban vannak a vontatógépek veze­tőivel, illetve a szállítmány parancsnokával és az útvona­lat biztosító közlekedési rendőrökkel. A képünkön látható, több mint 350 tonna súlyú turbo- generátor-állórész nemcsak hatalmas tömegével állította nehéz helyzet elé a szállít­mányozókat, hanem azzal is, hogy az északkelet-angliai gyártóműtől 5000 kilométeres utat kellett- megtennie — szárazföldön, hajón, majd ismét szárazföldön — ren­deltetési helyéig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom