Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-18 / 141. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JÚNIUS 18. Az öregedés az emberiség kínzó élménye, ezt bizo­nyítja gazdag iro­dalma is. Az élet titkait kutató em­ber az ókortól kezdve igyekszik megfejteni, mi .okozza az örege­dést, de a ma is­mert több ezer tu­dományos feltéte­lezésből még egyik sem vitathatatlan. A legelfogadot­tabb vélemény, hogy az öregedést a sejtekben vég­bemenő molekulá­ris változás, vala­mint az életfolya­matok idegi és belső elválasztási! mirigyektől függő szabályozás befo­lyásolja. A tudó­sok szerint az em­ber akár 115 évet is elélhet. Az élet múlan­dóságába beletö­rődni nem akaró ember mindig foglalkozott az élet meghosszabbításával, a test megfiatalításával, de nem találta meg az örök életet nyújtó, a megfiatalí­tó „élet vizét”. A geronto­lógusok, akik arra töreked­nek, hogy az ember hosszú, egészséges, munkaképes éle­tet éljen, azt vallják, hogy az aktív életkor — melyben az egyén megőrzi szellemi és testi képességeit — meg­hosszabbításának egyetlen járható útja: megelőzni és elkerülni minden káros ha­tást, amely sietteti a szerve­zet elöregedését. A legfontosabb feladat a betegségek . megelőzése, gyógykezelése. Az élet során elszenvedett, nem kezelt be­tegségek siettetik az örege­dést, az idős szervezet pedig fogékonyabb a különböző be­tegségek iránt Az élet kü­lönböző eseményei nyomot hagynak a szervezetben, siet­tetik vagy késleltetik az öregedést. Az évek előreha­ladtával csökken az ideg- rendszer ellenálló képessége, az ember lelkileg is sérülé­kenyebbé válik, amihez még hozzájárulhat az öregedéstől való félelem. Az öregedés folyamatában fontos szerepet játszik a megelőző életmód. A tudósok szerint már 35 éves korban kezdünk öregedni, de a bio­lógiai „elkopás” ütemét be­folyásolja a gyermekkor 'is. Grúz matuzsálemeken vég­zett vizsgálatok igazolják, hogy hosszú életükhöz az öröklődés mellett hozzájárult a tiszta levegőjű környezet, a nyugodt, kilengésektől men­tes életmód, a mértékletes Türelem, tudás és kézügyesség A nagy könyvtárak féltve őrzött kincsei a nagy értékű, több száz éves kódexek, a valamivel fiatalabb, mégis régi könyvritkaságok, perga­menre. papírra írott kézira­tok. levelek, ősnyomtatvá­nyok stb. Ezek anyagai azon­ban rendkívül sérülékenyek, még kézbevétel nélkül, állás közben is rongálódnak, sza­kadnak. Megőrzésükre, javí­tásukra az utóbbi 15—20 év­ben külön szakma alakult ki, amely a könyvkötészet legfiatalabb ága. Hihetetlen türelmet, kézügyességet, anyagismeretet igényel mű­velőitől. A restaurálóműhelyben a védendő kódexről, ősnyom­tatványról dokumentációs fényképfelvételeket készíte­nek, majd szellőztetik, kon­dicionálják a ritkaságot köz­ben elvégzik a színtartóssági próbát, kiválasztják a leg­célszerűbb restaurálási eljá­rást. Először fertőtlenítik, majd különféle oldatokkal tisztítják, lágyítják a lapo­kat illetve sebészkéssel óva­tosan szétválasztják azokat A zsugorodott, deformálódott pergameneket üveglapon szá­rítják, gumihengerrel, pa­raffinpapírral sajtolják, majd szárítják. A restaurátorműhelyben állandóan új anyagokkal, el­járásokkal kísérleteznek, hogy a régi. már-már ol­vashatatlan betűkiesések okozta károsodást szenvedett pergameneket kódexeket és könyveket megmentsék az utókor számára. A papír kéziratokat ecsettel kézi por­szívóval portalanítják, elekt­romos radírozógéppel mente­sítik a rárakódott piszoktól, vagy ha penészfoltosak, ak­kor tiszta vízben, vegyszeres oldatban enyhe fehérítőszer­rel kezelik. A papír megerő­sítésére, fehérítésére külön­féle zsírtartalmú, alkoholos oldatokat használnak, fixál­ják víztaszító vegyszerrel itatják át, vagy olyan össze­függő filmréteggel vonják be. amely a továbbiakban a kéziratot, könyvet megvédi a külső hatásoktól, hőtől, pá­rától, fénytől. A modern kémia nagyot segített a restaurátorok munkáján, mégis egy-egymű restaurálása 3—4 hónapig is eltart. Általános szabály, hogy még nem eléggé ismert, kockázattal járó módszert nem használhatnak fel a ré­giségek restaurálásánál, másrészt feljegyzik az alkal­mazott anyagokat, vegysze­reket és ez hasznos informá­ciót nyújt a jövő restaurá­torainak. Életkor és életmód Családi ház Wright, Le Corbusier és Aalto építészek, akiknek ne­véhez grandiózus tervek kö­tődnek. szívesen terveztek kis családi házakat, amelye­ket olcsón lehetett kivitelez­ni. A nagy tervezők tehát figyelembe vették adott tár­sadalmi rétegek szociális kö­rülményeit és nemcsak mo­numentális álmaikat rajzol­ták papírra. Franciaországban a házak 60 százaléka családi ház Finnországban ez az arány 78 százalék. Dániában és az Egyesült Államokban pedig 73 százalék. Szociológusok egyes nyugati országokban azt vallják, hogy a családi házak arányalehetne na­gyobb is. A franciaországi családi házakra is vonatkozik sajnos egy általános európai meg­figyelés. A házat sok eset­ben fantáziaszegény terv alapján építik fel. majd meg­toldják, hatósági engedély nélkül. Sok esetben előfor­dul. hogy kisméretű, nad- rágszíjtelekre építenek és a ház nem is illeszkedik meg­felelően a környezetbe. Franciaországban 1978-ban 250 000 családi ház épült fel. Európai viszonylatban egyéb­ként Írországban a legmaga­sabb a családi házak ará­nya: 98 százalék. A képünkön látható „öko­lógiai ház”-at egy párizsi ki­állításon mutatták be. Házi­lag összeszerelhető. Az épí­tésénél felhasznált fontosabb anyagok a fa és az üveg. Fűthető, tehát nemcsak hét­végi háznak használható. Ki. válóan illeszthető az ember környezetébe. .táplálkozás — és a fizikai munkával töltött évek. Képünkön: A legidősebb lappföldi aranyásó; hosszú élete nagy részét fizikai mun­kával, tiszta, nyugodt környe­zetben töltötte. Szépen helyreállított darabok a bolgár Nemzeti Könyvtárban Sebességhajhászás a vízen Az újságok annak idején hírt adtak róla, hogy az USA-ban. Nevada államban tragikusan végződött Lee Taylor, az egyik legismer­tebb motorcsónak-versenyző világrekord-kisérlete. Jármű­ve már mintegy 420 kilomé­teres óránkénti sebességgel száguldott a víz hátán, ami­kor felborult és darabokra tört. A sportoló 75 méternyi repülés után vágódott a víz felületére, s a bukás azon­nali halálát jelentette. Na­gyon készült erre a rekord­döntési kísérletre, az auszt­rál Ken Warbytól akarta visszahódítani a világelsősé­get, aki 1978-ban előzte meg őt, átlépvén az 500 km/óra álomhatárt. Itt említjük meg. hogy az első hivatalos mo­torcsónakrekordot 1928-ban egy amerikai versenyző állí­totta fel: csónakja óránkénti 149,3 kilométeres átlagsebes­séget ért el. A 200 km/óra sebességhatár átlépésére 1937-ben, a 300 km/óra túl- haladására 1952-ben, a 400 km/óra fölötti első világcsúcs elérésére pedig 1955-ben ke­rült sor (Donald Campbell, 418 km/óra.) Amikor Camp­bell 1964-ben 444 kilométer­re javította a motorcsónak­versenyzés világcsúcsát, elér­te — autóversenyző is lé­vén — hogy egyszerre ő volt a leggyorsabb ember a vízen és a földön. Campbelltől a most szerencsétlenül járt Lee Taylor 1967-ben vette át a vízi stafétabotot, 458 km/ óra sebességre tornászva föl magát. A tragikusan végző­dött csúcsdöntési kísérlethez egyébként egy speciális új járművet készített Taylor. A versenyző egy 16 ezer kilo- wattos. hidrogénperoxiddal hajtott rakétamotort épített be csónakjába, s úgy tervez­te, hogy a jármű hét má­sodperc alatt gyorsul majd fel 850 km/óra sebességre. Több száz kilométeres sebes­ségnél azonban már a leg­kisebb hullám, szélfuvallat elég, hogy kibillentse a ha­jót egyensúlyi helyzetéből, s innen már nincs visszatérés. Képünkön egy angol gyárt­mányú, tíz méter hosszú ver­senycsónakot láthatunk, amelynek két. egyenként 6000 köbcentiméteres, turbó- feltöltéses robbanómotor az erőforrása. A maga kategó­riájában ez a jármű is fé-. lelmetes sebesség elérésére képes. (KS) Majmok —két lábon Az amerikai Harvard Egyetem kutatói egy csim- pánzot és egy csuklyás majmot megtanítottak ar­ra, hogy a hátsó lábaikon járjanak. Ezután ezeket az állatokat négy lábon járó társaikkal együtt olyan berendezésben he­lyezték el, ahol különbö­ző, de egy-egy kísérlet­ben valamennyiüknek azonos sebességgel járni­uk, illetve futniuk kel­lett. . Az állatok fejére légző-maszkot erősítettek, s annak segítségével fo­lyamatosan mérték oxi­génfogyasztásukat. Az el­fogyasztott oxigén meny- nyiségéből azután kiszá­mították, hogy hány ka­lória volt szükséges a mozgás elvégzéséhez. Mind a csimpánzok, mind a csuklyás majmok ese­tében azt találták, hogy bármilyen sebességgel jártak, illetőleg futottak, ugyanannyi oxigént fo­gyasztottak, akár két lá­bon, akár négy lábon ha­ladtak. A kísérletek tapaszta­latai hosszú ideje folyó tudományos vita végére tettek pontot. Egyes ku­tatók ugyanis azt állítot­ták, hogy a négy lábon való futáskor sokkal ke­vesebb energia szükséges, mint a két lábon valóhoz, mert négy láb használa­takor a test egyenleteseb­ben mozog. Mások viszont úgy vélték, hogy a két lábon való járás kíván kevesebb energiát, s ősünk egykori hosszabb vándor­lásait ez az új „vívmány” tette lehetővé. Minden­esetre bebizonyosodott, hogy a két lábon való já­rás kialakulása az ember őse számára — az ener­giafogyasztás szempont­jából — nem járt hát­ránnyal, ugyanakkor le­hetővé tette számára, hogy szabaddá vált ke­zeinek az ügyességét fej­lessze. IA tudomány világa I

Next

/
Oldalképek
Tartalom