Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-18 / 141. szám

1981. JÚNIUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szabályozók hatása Tőkés export Törökszen tmikiósról. Belföldi megrendelőknek készítik a Jäger 275 típusú beton­keverőt Ma már, másfél év táv­latából látható, hogy a sokat emlegetett ’80-as szabályozó- rendszer hogyan alakította — ha át még nem is alakí­totta — a vállalatok eddigi szemléletét. Alapvető célja volt a tár­sadalmi termelés hatékony­ságának fokozása, a népgaz­dasági egyensúly javítása úgy, hogy a vállalatok, szö­vetkezetek nyereségérdekelt­ségét a világpiaci hatásokat fokozottabban közvetítő ár­rendszerrel és normatív sza­bályozókkal differenciálja. Az új rendszer egyszerre igé­nyelt stabilitást és rugalmas­ságot. Stabilitást az árkép­zés szabályaiban, a nyere­ségadózásban, az érdekelt­ségi alapképzésben é& fel- használásban. a bér- és ke­resetszabályozásban, és moz­gékonyságot az árfolyampo­litikában, a tartalékok fel­használására vonatkozó sza­bályokban. Induláskor még bizonyta­lanság volt a vállalatoknál. A nyersanyag és energiahor­dozók ára a világpiaci árak­hoz igazodott, a termékek ára szintén a világpiaci árak szerinti gazdaságosság ará­nyában változott. Példa erre a törökszentmiklósi Gép­gyártó /és Javító Szövetkezet tavalyi éve. Az építőipari gépeket — betonkeverőket acélvágókat és egyengetőket — készítő szövetkezetnek voltak tőkés partnerei Hol­landiában és Svédországban, bérmunkát végzett az NDK- ban, és hazai kooperációban háttéripar jelleggel az El- zett Műveknek szerelt hú­zózárat. Késztermékeinek ha­zai vásárlói az AGROKER, a beruházók és a kereskede­lem. Az első negyedévben a vásárlási kedv visszaesett termékkibocsátásuk mind­össze hetven százalékos volt akkor. Áraikat felülvizsgál­va jelentős módosításokat kellett végezniük a szövet­kezetieknek, volt olyan ter­mékük. amely a korábbi tíz­ezer forint helyett ötszáz fo­rint nyereséget hozott. Helyzetük elemzése után út műszakilag alátámasz­tott teljesítménynormákat vezettek be a gyártmányok­ra. Céljuk az önköltség csök­kentése volt, változatlan mi­nőség mellett. A műszaki osz­tály támogatásával jelentős újítómozgalom fejlődött ki, ennek köszönhetően kedve­zőbben alakult az úgyneve­zett dollárkitermelési muta­tó. Áprilistól az árhivatal engedélye alapján géptípus­tól függetlenül beépíthették áraikba a tőkés országokban érvényesített árat. mivel tő­kés exportjuk teljes terme­lésüknek öt százalékát meg­haladta. Gyártmányai közül ma is fontos szerepet kap az ere­detileg Svédországban ké­szülő betonacélvágó gép. amely 210 ezer forint helyett most 160 ezer forintba kerül. A tőkés áru kiváltására né­hány éve került sor, ami­kor az itthon készülő szer­kezeti részbe svéd mechani­kus elemeket építettek be. A betonacélvágó kiváló áru lett. és tavaly már a svédek is vásároltak belőle. Mindezzel együtt a szö­vetkezet tavalyi árbevétele 76 millió forint volt. ebből 6,2 millió tőkés, 6,5 millió szocialista exportból szárma­zott. A nyereség 9,1 millió forint lett ezt 4,37 millió fo­rint nyereségadó terhelte. A nagyságrendben II. kategó­riájú szövetkezet a bevétel­ből 2,2 milliós fejlesztési alapot képzett ebből forgó­alap „feltöltésre” egymillió beruházásra 1,2 millió forint került. A részesedési alap 1,4 millió forint volt, amely­nek a felét progresszív adó­ként elvonták. Tartalékkép­zésre 671 ezer forintot épí­tettek be a költségvetésbe. A városfejlesztési adó és az érdekképviseleti szerv fenn­tartásához való hozzájárulás 1,1 millió forintot jelentett Kisebb összeg bár, de a szövetkezet szempontjából jelentős az újítóknak kifi­zetett 40 ezer forint, akik tevékenysége 1,5 százalékos költségcsökkentést eredmé­nyezett A szövetkezetben dolgozó háromszázötven em­ber átlagjövedelme évi 35 ezer forint volt. Azoknál a vállalatoknál, ahol éltek a szabályozók ad­ta lehetőségekkel, belső tar­talékaikat mozgósították, ha forintértékben eltérően is, de hasonló arányokban érvé­nyesült mindaz, amit a gaz­dasági szabályozók új rend­szere jelentett. Ahogy a pél­dabeli szövetkezet főkön-n/e- lője megfogalmazta, „haté­konyabb termeléssel, tisztes­séges, de nem túlzott nye­reséget” érhettek el. Fejszéd Edit Veteránok találkozója Szolnokon Tegnap délelőtt 10 órai kezdettel Szolnokon, a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központban az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága megrendezte a Szocialista Hazáért Érdemrenddel ki­tüntetett veteránok megyei találkozóját, amelyre ötven­öt, a megyében élő, felsza­badulás előtti párttagot hív­tak meg. A találkozón részt vett Andrikó Miklós a me­gyei pártbizottság első tit­kára és Barta László, a megyei tanács elnöke. Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára üdvö­zölte a megjelenteket, akik egyperces néma felállással emlékeztek meg elhunyt harcostársaikról. Majd a Tallinn körzeti Általános Is­kola úttörői köszöntötték a meghívottakat, közöttük a születésük és párttagságuk kerek évfordulóját idén ün­neplő elvtársakat. Ezután Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára tartott tájékoztatót a megye gazdasági, politikai és kulturális életéről, az ötödik ötéves tervidőszakban elért eredményekről. A résztvevők közül többen felszólaltak, el­mondták, véleményüket a hallottakról. Délután a szolnoki Jár­műjavítóban folytatódott a program, ahová Szűcs János, a megyei pártbizottság tit­kára elkísérte a veteránokat. Ambrus János igazgató szá­molt be a vállalat múltjáról, munkájáról. Végezetül a vendégek megtekintették a Járműjavító fennállásának 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást, az okta­tótermet és a javító nagy­csarnokot. 3,3 milliárd a szeszipar fejlesztésére Nagyobb beruházásokat, rekonstrukciókat hajt végre ebben a tervidőszakban a szeszipar. A prognózisok sze­rint a termékei — a kemé­nyítő, az élesztő, a takar­mányfehérjék, az ipari szesz, az ecet, stb. — iránt olyan mértékben fokozódik az igény, hogy a tervezett be­ruházások nélkül 1985-ben e termékeknek már mintegy harmadát importálnunk kel­lene. Az összességében 3,3 mil­liárd forintos beruházási program első eredményeként hamarosan megkezdi a ter­melést az új szabadegyházi folyékony cukor- és szesz­gyár, amelyben évente 50 ezer tonna folyékony cukrot, 2 ezer vagon szeszt és 36 ezer tonna takarmányt állí­tanak elő kukoricából. Első az országban Tehenészeti telep „hígtrágya­termelés” nélkül A Palotási Állami Gazda­ságban kiválóan bevált az első olyan hazai szakosított tehenészeti telep, ahol nem keletkezik hígtrágya, ennél­fogva nem szennyezi a kör­nyezetet, s a kezelés sem okoz nagyarányú kiadást. A múlt év őszén üzembe he­lyezett. 560 tehenet befogadó épületkomplexum trágyake­zelése lengyel—svéd mód­szer szerint történik. A te­henek boxokban helyezked­nek el, az ürülékük úgyne­vezett trágyaútra kerül. In­nét nem mosással, hanem speciális tolólapos gép segít­ségével távolítják el az épü­leten kívül levő kibetonozott tárolóba. A szilárd trágyát az őszi betakarítás után szállítják ki a földekre. A jelenlegi trágyakezelési rendszer kiépítése kilenc és fél millió költséget igényelt, csupán egytizedét annak, amennyibe egy komplex híg- trágyakezelő-telep létesítése kerül. Üzemeltetése is gaz­daságos, víztakarékos és a trágya eltávolítása sem igé­nyel magas költséget, nem szólván a módszer környe­zetvédő előnyéről. Az új rendszerű szakosított tehe­nészeti telep iránt szakmai körökben nagy az érdeklő­dés. Az új kötetlen tartású te­henészeti telep egyébként jó tejelő képességű állomány­nyal kerül fokozatosan be­népesítésre. Ezt tanúsítia. hogy az elmúlt év „istálló­átlaga” felül volt az ötezer literen. A kimagasló tejter­melési produktummal a gaz­daság a második helyezést érte el a megyei termelési Gép segíti a munkát a Palotási Állami Gazdaság tehenészeti telepén versenyben. Ebben az évben már 5200 liter tehenenként! átlaghozam elérése a cél. Ehhez minden esélyük meg­van. hiszen júniusban is 15.5 —16 liter körül van a napi istállóátlag. A szakosított tehenészeti telepet a közel­múltban megtekintette a ka­nadai Holsten Friez cég pro­fesszora. elnökhelyettese Dennis V. Amstrong is. aki elismeréssel nyilatkozott a telep keresztezett állományá­ról. a tartástechnológiáról és tanácsokat adott a további munkához. Összenőve az íróasztallal? Egy igeii Industrial egyik 1978. tekintélyes, amerikai szaklap az Management évi számában megjelent egy cikk, amely felsorolta azokat a vezetői fogyatékosságokat, amelyek — a lap véleménye szerint — csökkentik a vezetői munka hatékonyságát. Ezek a következők: „Nem hozza meg kellő időben a szüksé­ges döntéseket, nem sikerül elérnie, hogy munkáját meg­értsék, értékeljék, rendelke­zéseit végrehajtsák, szétfor­gácsolja idejét, és mások he­lyett dolgozik, vezetői hely­zetével visszaélve személyes előnyöket igyekszik szerez­ni, nem mondja meg az igazságot, és nem mindig tartja be a szavát, nem mu­tat jó példát nem működik együtt az alkalmazottakkal, nem kérdezi meg az aláren­delteket véleményükről, nem fejleszti ki a felelősség ér­zését az alárendeltekben, szabályokat hangsúlyoz hoz­záértés helyett, nem él az építő bírálat módszerével, nem fordít figyelmet az al­kalmazottakra, nem érdekli, ha beosztottjai elégedetle­nek, nem tájékoztatja mun­katársait, nem embersége­sen bánik alárendeltjeivel” Mi tagadás szép kis gyűj­temény, s valószínűleg nem Amerika a világ egyeben tája, ahol érvényesnek lát­szik. Ezt az állításunkat könnyen bizonyíthatjuk, ha egy szovjet szaklap, a Szo- cialisztyicseszkij Trud egyik 1979-ben megjelent cikkéből idézünk. A cikk címe egyéb­ként : A műhelyfőnök mun­kaidőbeosztása . Íme, egy részlete: „A vizsgált műhe­lyekben a vezetők viszony­lag legtöbb idejüket értekez­letekre {körülbelül 25 száza­lék) és a műhely bejárásá­ra (23 százalék) fordítják. Egyedül ez csaknem hat órát vesz el naponta, s ezen be­lül az értekezletek, és az ezekre való felkészülés átla­gosan hetenként 19 órába, vagyis évente 105 nyolcórás munkanapba kerül egy-egy műhely főnöknek. Mérsékel- hető^e valamilyen módon ez a munkaidőveszteség az irányítás általános haté­konyságának a károsítása nélkül? Az adatok szerint teljességgel lehetséges. A megkérdezettek 22 százaléka ugyanis az értekezletek egy részét feleslegesnek tartat­ta a maga számára, holott ez az időveszteség évente körülbelül nyolc munkanap. Általában tisztán informá­ciós jellegű ssértekezletekről van szó, ahol nem hoznak semmiféle határozatot. Ezen­kívül sok esetben a műhely­főnök helyett részt vehetne a helyettese vagy valaki más, s ez, a felmérés adatai szerint évente hozzávetőleg 14 munkanapot felszabadít­hatna. Ily módon megtakarít­ható lenne a munkaidő kö­rülbelül 10 százaléka”. A lapokból származó idé­zetek is azt bizonyítják — a vezetéstudományt publikáci­ókkal együtt, — hogy a té­ma nagyon aktuális és na­gyon bonyolult kérdéskör. A vezetői munka hatékonysá­gának, erejének kérdése a tét, s a tudományos-techni­kai forradalom korában ez rendkívül lényeges tényező­je a társadalom fejlődésé­nek, jólétének. A mindennapok gyakorla­tában persze, a kérdés so­hasem ilyen nagy összefüg­gésekben fogalmazódik meg, hanem például úgy, hogy egyik-másik vezetőről azt tartják, hogy össze van nő­ve az íróasztalával, vagyis úgy találják, hpgy ritkán s nem szívesen mozdul el mellőle. A bírálat a legtöbb esetben indokolt. A szovjet lapból vett idé­zet konkrét munkakörök be­töltőire, műhelyfőnőkökre vonatkozik, tehát a terme­lést közvetlenül irányító szakemberekre. Itt nagyon is nyilvánvaló, hogy az egész műhely teljesítménye szem­pontjából döntő, lehet, hogy mennyit tartózkodik a „te­rületen” a közvetlen vezető s mennyit tölt íróasztalok mellett. De ha általában vesszük a vezető és az íróasztal „kapcsolatát”, akkor árnyal­tabban kell vizsgálódnunk, s az egyik fő szempontnak annak kell lennie, hogy mi­lyen szintű és jellegű veze­tői munkáról van szó. Egy biztos. Azok a hiányosságok, amelyeket az idézett ameri­kai cikk felsorol, szinte egy­től egyig fakadhatnak abból, a hibából, ha a vezető túl­ságosan össze, van nőve az íróasztalaival. És ezt a kifejezést nem konk­rét, ha­nem átvitt értelemben kel­lene használnunk. Hiszen nem az a kérdés, hogy--mi­kor, hol és mennyi ideig tartózkodik a vezető, hanem az hogy mennyire tájéko­zott munkaterületének em­bereiről, gondjairól, tenniva­lóiról, lehetőségierői, meny­nyi tudása és mennyi esz­köze van dolgának elvégzé­séhez. Ehhez sokszor szüksé­ges az íróasztal mellett ül­nie ez önmagában véve még nem lenne hiba. Ha viszont emiatt elveszt vagy nem tud megszerezni fontos ismerete­ket. amelyek vezetői mun­kájához .szükségesek, akkor igen. Persze, ha már a témáról beszélünk, -akkor azokra is gondoljunk akik úgy van­nak összenőve az íróasztal­lal, hogy szinte föl se mer­nek állni mellőle, elvtelenül ragaszkodnak hozzál Esetleg úgy, hogy személyes ér­dekeiket, presztízsüket stb. a közösségi érdekek és célok elé helyezik. A vezetőnek nem szabad, hogy az íróasz­tal legyen a fő ismertetőjele. Az íróasztal nem a vezetés lényege, nem a fő kifeje­zője, nem a célja és nem az oka. Csak az egyik eszköze. Ügy is kell kezelni. És csak annyira szabad összenőni vele. Cs. I. Szakmai konferencia vasutasoknak Csehszlovák, osztrák, NDK- beli és magyar vasutas szak­emberek szakmai .konferen­ciája kezdődött meg Jászkis- éren. Az eseményre abból az alkalomból került sor, hogy immár egy évtizede használnak nagy teljesítmé­nyű gépeket Magyarorszá­gon a MÁV vonalain, va­súti pályák építéséhez és fenntartásához. A kétnapos szakmai rendezvényen elő­adások hangzanak el ezek­nek a nagy teljesítményű gépeknek, gépláncoknak a műszaki jellemzőiről, mű­szaki fejlesztéséről. S szól­nak az utóbbinak várható irányairól, magáról a pálya- építési és pályafenntartási technológia eddigi tapaszta­latairól, változásairól. A konferencián egyebek kö­zött elhangzik előadás a MÁV jászkiséri Építőgépja­vító Üzemének munkájáról, fejlődéséről s a dolgozói ál­tal használt gépsorok üze­meltetési tapasztalatairól

Next

/
Oldalképek
Tartalom