Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

1981. JÚNIUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Mindennapi környezetünk A SZOLNOKI GALÉRIÁBAN Megnyílt a festészeti triennálé Jegyzetek, útközben Tiszafüred. A horgász- és sportegyesület is igyekszik rendben tartani — nem eredménytelenül — a Kis-Tisza partját, amely ma már nemcsak a fürediek közMedvelt pihenőhelye A Szolnoki Galériában teg­nap délelőtt megnyílt a III. Szolnoki Festészeti Triennálé, a megye egyetlen rendszeres időközönként jelentkező or­szágos képzőművészeti kiállí­tása. Megnyitó beszédében Bo­ros Ottóné, az MSZMP Szol­nok megyei bizottságának osztályvezetője többek között arról az örvendetes tényről szólt, hogy a szolnoki’ festé­szeti triennálék egyre rango­sabb helyet foglalnak el kép­zőművészeti életünkben. A hazánkban alkotó festőművé­szek mind nagyobb számban vesznek részt a kiállításo­kon, idén negyvenhárom al­A napokban ismét meg­nyitják kapuikat országszer­te a „csillag” színházak. El­kezdődött az évad többek között Gyulán, Kisvárdán. Egerben, s a jövő hónapban újra felharsannak a fanfá­Szolnokon nincs várszín­ház, s 1978 óta a szabadtéri színpad is zárva van. Így a Szigligeti Színház — a tár­sulat júniusban iKisvárdán lép fel Az ember tragédiá­jával és a Dumas-regény alapján készült zenés játék­kal, „A három testőr”-rel — vezetői már csak egy leve­let küldtek a városi tanács szolnoki „nyári programot koordináló” megbeszélésére, amelyben köziik: a színház­ban nyári szünet van. A megbeszélést egyébként jú­nius 9-én (!) tartatták meg közművelődési intézményve­zetők részvételével. Az idei nyárra sem vál­toztak meg a tárgyi feltéte­S milyen programok között válogathatunk? Kiállítások­ból az idén sem lesz hiány. A Galériában tegnap meg­nyílt a festészeti triennálé. júliusban a helyőrségi mű­velődési otthonban rendezik meg a hagyományos nyári tárlatot, a Damjanich mú­zeumban pedig az „Egy föld­munkáscsalád hagyatéka” cí­mű életmódkiállítást. A Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központban Eifert János fo­tóit, majd a 125 éves MÁV Járműjavító Üzemet bemu­tató kiállítást nézhetik meg az érdeklődők, a Vasutasok Szakszervezete Művelődési Központban pedig vasutasok képzőművészeti alkotásaiból nyílik kiállítás. Szolnok ad otthont július 13—17-ig a IX. Országos Honismereti Akadémiának. kotó több mint hetven fest­ményét láthatja a közönség. A kiállítás — csakúgy mint az egyéb országos tárlatok — természetesen nem adhat teljes képet kortárs képző- művészetünkről, de érzékel­teti azokat a lehetőségéket, tendenciákat, amelyekkel festőművészeink megkísérlik a kor művészi kifejezését, valóságunk művészi ábrázo­lását — mondotta egyebek mellett Boros Ottóné. A kiállítás megnyitója után Sipos Károly, Szolnok megye . Tanácsának elnökhe­lyettese adta át a szolnoki festészeti triennálé díjait. Az Ember és a munka témakör­rok a szegedi Dóm téren is. A várszínházi, szabadtéri előadások mellett zenés es­tekkel, kiállításokkal is csa­logatják a szórakozni, ki­kapcsolódni, művelődni vá­gyókat a házigazda városok­lek. A szabadtéri színpadra ezúttal sem jönnek el a mú­zsák. nem nyílik meg „a be­rendezés elégtelensége miatt” a csillagvizsgáló, s a stati­kai vizsgálatok alapján a múzeumudvarban változatla­nul nem ajánlatos zenés es­teket rendezni. S esős idő­ben a Galériában sem taná­csos. beáziik ugyanis a tete­je. A közönség mégsem ülhet esernyővel az épületben. Mivel szabadtéri előadásra vagy koncertre alkalmas te­rületet nem találtak az il­letékesek. az idén nyáron is jobbára a művelődési intéz­mények termeiben szórakoz­hatnak. művelődhetnek a szolnokiak. augusztusban a Baráti Had­seregek Spartakiádjának és kulturális bemutatójának, fúvószenekarok, jazzklubok országos találkozójának- Vendégszerepei a nyáron Szolnokon, a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ­ban egy amérikai táncegyüt­tes, s „Cigány folk” című műsorával bemutatkozik a szolnoki oigányegyüttes is. A nyár folyamán néhány könnyűzenei szórakoztató műsor várja a műfaj ked­velőit. a cirkusz barátai pe­dig olasz zsonglőröknek, ak­robatáknak. bohócoknak tap­solhatnak augusztus 6. és 10. között. A Széchenyi lakótelepen, a fiókkönyvtárban tudományos ismeretterjesztő előadásokat tartanak, s valószínűleg az ben első és harmadik díjat nem adtak ki, a második dí­jat Hézső Ferenc és Meggyes László vehette át. Az; Ember és a család témakörben első díjat nyert Szabó Zoltán, a második díjat Sugár Gyula, míg a harmadik díjat Végh András kapta meg. Az Em­ber és a környezet kapcsola­tát ábrázoló festmények al­kotói közül első díjjal, jutal­mazták Sváby Lajost, a má­sodik díjat Bartl Józsefnek, a harmadik díjat pedig Kis Tóth Ferencnek és Simsay Ildikónak ítélte a zsűri. A triennálé különdíját Bácskai Bertalan kapta meg. Fenti képünk a kiállítás megnyitóján készült. idén is lesz szabadtéri film­vetítés. S végül az idei augusztus 20-i programban többek kö­zött a Szeged Táncegyüttes vendégszereplése és országos népművészeti és iparművé­szeti vásár szerepel. Az idei nyári szolnoki program — amelyből a je­lentősebbeket emeljük ki — talán valamivel dúsabb mint a tavalyi. A gyerekeknek szóló rendezvények, foglal­kozások száma, sokszínűsége pedig mindenképpen jobb a megelőző évekénél. Szembe­tűnő viszont a programban, hogy kevés a zenei est. ren­dezvény. Most már aligha lehet együtteseket, előadókat hívni Szolnokra, hiszen va­lószínűleg már „elszegődtek” a nyárra. Néhány héttel ko­rábban viszont a megyeszék­hely kórusai, zenekarai, mű­vészeti csoportjai még ala­kíthatták volna úgy a nyári programjukat, hogy fellép­jenek a hazai közönség előtt is. A Tisza Táncegyüttes Olaszországba utazik. Vajon miért nem láthatja az eluta­zás előtt a szolnoki közön­ség a műsorát? A koordináció Tavaly augusztusban a szolnoki nyárról szóló írá­sunkban a zeneiskola igazga­tónője a következőket aján­lotta az érdekeltek figyelmé­be: „Az Országos Filharmó­niánál nincs nyári szünet, de szívesen adna műsort a Szolnoki fúvósötös, a szim­fonikusok kamaraegyüttese, s a zeneiskola tanárainak kvartettje is-” A sokat emlegetett koordi­náció. a lehetőségek kihasz­nálása, ha javult is az idén­re. még mindig nem kielé­gítő. Csak azzal vigasztalhat­ják magukat a szolnokiak, hogy nincs messze Gyula. Eger, Debrecen, Szeged, s a vendéglátó városok az idén is várják az érdeklődőket. Tál Gizella Nemcsak a szomszéd Nemrég egy kiadós horto­bágyi kirándulás után a cso­portunkat kalauzoló termé­szetvédelmi őr megállt a „Szigorúan védett terület!” feliratú tábla mellett és a szövegre mutatva így szólt: „Azért az igazi az lenne, ha minden falu, járás, megye, ország határán állna egy ilyen tábla...” A hivatásos természetvédő óhaja csöppet sem költői, a viszonylag fiatal tudomány­ág, az ökológia (környezet- tan) esztendőkkel ezelőtt föl­hívta a figyelmet mindazok­ra a veszélyekre, amelyeket a táj, á természeti táj fele­lőtlen rongálása magában hord. És — tévedés ne essék — e veszélyek nemcsak a tá­voli világtengerekre, magas­hegységi erdőségekre, sztyeppékre, pampákra, sza­vannákra és élőlényeikre, de hazai folyóinkra, vizeinkre, hegyvidéki vagy ártéri erde- inkre, nagyvárosainkra és apró falvainkra, mezeinkre is leselkednek. Furamód ide­vág — mert utal a szemlé­letre — a vicc, amelynek „hőse” mezítláb, ám kifogás­talan szmokingban, zsebében egy kékre festett teknősbé­kával, egyik cipőjét a fejére téve, másikat maga után húzva megjelenik a város el­ismert elmegyógyászánál és lefegyverző mosollyal közli vele: „A szomszédom miatt jöttem.” Mitagadás, hajlamosak va­gyunk megborzongani a ci­vilizációs környezetrombolás bármely jelensége miatt, mi­közben nem vesszük észre, hogy saját lakótelepünk, er­kélyünk, faluvégünk ugyan­csak okot adhat némi kör­nyezetalkotással, tájkultúrá­val kapcsolatos töprengésre. Kacsaúsztatós faluvégek, de... Évekkel ezelőtt a tiszafü­redi járás falvainak nagy többsége Szeméttel megrakott vályoggödrökkel, pocsolyák­kal, kacsaúsztatókkal fogadta az érkezőket. Az általános kép, noha máig nem válto­zott meg gyökeresen, mégis mást mutat. Fásítás, átgon­dolt környezetrendezés, a kulturált falukép kialakítá­sára való törekvés nyomait láthatjuk itt is, ott is a Kö- zép-Tiszavidék kis falvaiban. Megváltozott, átalakult az egy tanácsú, egy határú há­rom kis község — Tiszaörs, Tiszaigar, Nagyiván — képe is. A „székhely” Tiszaörs — fürdőhely, szépen parkosí­tott főutcával, Nagyiván nye­regtetős házainak sora méltó arra, hogy védjék eztl a fa­luképet, — Tiszaigar — a három közül a legkisebb — rendezett képet mutat ugyan­csak, amellett, ez a falu egy idegenforgalmi látványos­ság és pihenőhely, egy fa- és cserjefajokban gazdag arbo­rétum „birtokosa” is. (A va­lódi tulajdonos: a Nagykun­sági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság.) Kocsis Mihály vb-titkár a ti* települések tisztaságának és a környezet védelmének (egyszóval a három falu e- fajta kulturáltságának) hala­dását elsősorban a különböző szervek által kezdeményezett akciókban, illetve ezek terv- szerűségében látja. Abban, hogy a helybeli lakosok al­kotta környezetvédelmi bi­zottság 8—10 esetben kezde­ményez évente szabálysérté­si eljárást a környezet szeny- nyezése, rongálása miatt. — örvendetes — mondja a vb-titkár — hogy az évről, évre lebonyolításra kerülő lomtalanítási akció kereté­ben tetemes mennyiségű sze­mét is elkerül a lakóhelyek háztáji gazdaságaiból, udva­rairól, kertjeiből. Mind a há­rom faluban megoldott a szennyvízszállítás, a szemét­telepek nem rombolják a faluképet, de a tájat sem. Más kérdés, hogy, sajnos, akadnak emberek, akik nem képesek a szemetet elszállí­tani a szemétlerakóhelyekig —- lerakják ott, ahol nem látják őket. Egyszóval e te­kintetben nemcsak törvény­re, rendeletre van szükség —, de volna mit tenni az is­meretterjesztésben, felvilá­gosításban is. A környezet­szépítésnek, védelemnek van persze egyéb apró akadálya is. A méhészkedő emberek nem egyszer panaszkodtak, hogy a repülőgépes növény- védelem megkezdéséről nem kapnak értesítést. Hozzáte­szem: a tanács sem. Aztán: hiába az igyekezet a fásítá­si akciókban, ha nem ka­punk elegendő facsemetét, vagy ha igen, hát Vecsés alá kell értük menni. Közös erővel.:. A tanácstitkár sorolta a gondokat, annak ellenére is, hogy ez a három falu — mint föntebb említettük — sokat csinosodott, szépült a közelmúltban. Jórészt egy nagyon hatékony és tervsze­rű összefogás eredménye­képp: a népfront, a KISZ, a tanács, a tsz, az állami gaz­daság, az erdőgazdaság, a Hortobágy Nemzeti Park — minden szerv, szervezet, moz­galom és intézmény, amely e táj képéért felelős, a maga portáját igyekszik tisztára söpörni — átvitt és valóságos értelemben is. A járási székhely, Tisza­füred ebből a szempontból követendő jó példa lehet, s ennek nemcsak az az oka, hogy az immár tökéletesen városias külsejű és „kom­fort fokozatú” nagyközség üdülőközpont jövő- előtt áll. Füreden jó patrióták mód­jára nemcsak azt tartják számon, hogy a falu határá­ban egy hatvan hektáros terület közművesítve várja az üdülők építőit, hanem azt is, hogy az úthálózat 60 szá­zaléka kiépített, burkolt út — és ezeknek az utaknak a szé­lén, a házak előtt pázsit zöl- dell, virág nyílik és nem jel­lemző, hogy az árkok átfolyói eldugulnak a szeméttől. Fü­reden járva felidéződik egy régi történet, melynek lé­nyege. hogy kisebbfajta ..népharag” zúdult egy szép nyárfát engedély nélkül ki­vágó emberre. A nyárfa köz­területen volt. Rente Ferenc tanácselnök és Molnár József vb-titkár nem titkolt büszkeséggel szá­mol be arról, hogy az el­múlt pár évben már „jutott” a községnek három köztéri szobor is, hogy locsolókocsik járják nyáron az utcákat, hogy augusztusban átadják rendeltetésének a 3600 köb­méter napi teljesítményű szennyvízderítőt, hogy a sze­métszállítás kukarendszerrel, autókkal történik, bár az utóbbit a település lakossá­gának mindössze a harminc százaléka veszi igénybe. * Sorolhatnánk további jó példákat a Közép-Tiszavidék falvaiból, arról a területről, amelyet nem. is olyan nagyon régen még úgy jellemeztek, hogy „a Szolnok megye észa­ki részén fekvő, átlagosnál elmaradottabb vidék”. Tisza- derzsen gyönyörű rózsák nyílnak a klubkönyvtár kert­jében (bárha a klubkönyv­tár is működhetne!), Abád- szalókon évek óta megható igyekezettel próbálják elfo­gadhatóvá tenni a hajdani vályoggödrök helyén kiala­kult tocsogós, mocsaras kör­nyéket. Tiszaburán, Roffon, Gyendán elsősorban a köz­épületek környéke szépült sokat. Természetesen sorolhat­nánk — elszomorító — el­lenpéldákat is, akár a fön­tebb említett falvakból is. Nyitott, bűzlő szeméttele­pekről, elcsúfított Tisza-paft- ról, bedőlt, elgazosodott ár­kokról, szemetet, papírfecnit virágzó parkokról szólhat­nánk De hát — talán — Hal­váink hétköznapi környezet- kultúrájára mégsem ez a jellemző. Szabó János Abádszalók „kínja” a falut keresztülszelő mocsár, a „Keserű­tavak” Szolnoki nyár ’81 Sok kiállítás, kevés zenei rendezvény „Nincs tenyérnyi zöld hely?” Tallózva a kínálatokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom