Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-10 / 108. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁJUS 10 lArcképvázlatl Fotó Nemes Vitáim Vezsennyel A nyolcvanas évek eleje szomorú emlékekkel teli az életében. Nyolcvan tavaszán hirtelen jött baj szakadt rá, fiatalon meghalt a felesége. Még mindig friss a fájdalom, báj- az akkor kapott Igyógy. szerhez már ritkán nyúl. Aztán jött 1981, s már_már azt hitte, megnyugszik, nem lesz újabb bánata. Nem így történt- Két hete eltemette az édesapját is. Mondja, tudja ő jól, az élet rendje, hogy az öregek, a szülők elmennek, de neki így sok a veszteség. Különben olyan, mint ezelőtt jó tíz évvel, amikor megismertem. Szürke öltöny, sötét, szépen vasalt ing, nyakkendő. A nyakában — mint mindig ha dolgozik, ott a fényképezőgép, anélkül ritkán látni- Nem gondterhelt és nincs ráírva a bánata. Aki emberek között él, dolgozik, aki emberek örömét, eseményekben téli életét akarja minduntalan megörökíteni, annak együtt kell örülni az emberekkel, annak részt kell venni a történésekben. Szoljaitok Árpinak — írtuk egyszer, nem is olyan régen róla, amikor megtudtuk: Nemes Árpád nemcsak a Hűtőgépgyár' fotósa. hanem Jászberényé is. Lehet, túlzásnak tűnik így summázni, de ez az igazsálg. Mikor ezt mondom, láthatóan nem örül neki- Mondja az üziemi újság munkatársa, ne tovább, mert Árpi megharagszik. Nem szereti a népszerűséget, nem is vágyik rá. Sokszor azért is szól, nem kell minduntalan aláírni a fotóit az újságban, ismerik tudják anélkül is, hogy az övé. Ha meg nem tudják, az se bajKözbeszólAz a helyzet, hogy ő tényleg naigyon régen fotós, őt ismerik a herényiek. Talán szeretik is egy kicsit, mert ha ő szórakozott, nem köszön előre, ráköszönnek. És neki nem kell a „reklám” ő szeret megmaradni a csendben, a szerénységben. Jól is nézne ki, ha valamennyi itthon forgalomban lévő szifon dobozán rajta lenne: Fotó Nenies- Pedig minden látható a munkája. Mi mindenen még? A hivatalos titulus szerint „műszaki fotócsoport-vezető, valóban nemcsak a Hűtőgépgyárban készít felvételeket. Az ő fő munkája, azért kapja a fizetését — és nem is vár el más fizetséget senkitől. Hanem, ha a kórházból szólnak, olyan műtét lesz, amit szeretnének megörökíteni, Árpi azt mondja, iigen és megkérdezi, pontosan mikor menjen- — Mert tudod, a fotós legyen mindig pontos, ne mondják azt soha. kezdhetünk, itt van végre a fotós is! — Persze nem a kórház az egyetlen, amelyik hívja. Szólnak a múzeumból is sokszor, aztán a tanács, a népfront, az iskolák- — Ulgyan kinek szóltak volna a héten, amikor Bartók Béla fiát várták a Gyetvai János Általános Iskolába? És én szívesen megyek is, hiszen aki híres ember Jászberényben a huszonöt év alatt megfordult, mindről van emlékem. A gyárban kéthetenként öt nagy tablón cserélik az eseményfotókat. Harmadmagával csinálja, s azt a négyet is, amelyik a városközpontban áil. Jászberényen kívül Jászárokszálláson, a klímatechnikai gyárban állandó kiállítása látható- Az idén 75 éves Lehel sportkör gazdag történetéből kiállítás készül. Árpinak könnyű is a dollga, meg nem is. Az utóbbi huszonöt évről gazdag anyaga van, csak össze kell gyűjteni gondosan. A sportot különben nagyon szereti. Nincs olyan focimeccs, amin ne lenne kinn, nyakában az elmaradhatatlan tartozékkal. És ha a fiúk lusták, nem megy nekik a játék, továbbmegy. A kézilabdás, röplab- dás lányokhoz, azokat se lehet kihagyni a fotózásból. A Hűtőgépgyárnak különben majdnem alapító munkása. Az ötvenes évek elején gondolt ejgyet, s otthagyta a gimnáziumot. Nem szeretett tanulni, inkább dóiig ózni akart, s nem máshol, mint az akkori Fétmnyo- mó- és Lemezárugyárban, a mostani nagyvállalat ősénél. Előbb kis raktárban dolgozott, majd nagyobban. Ott szóltak neki, fotószakkör alakult. ha kedve van, menjen! Soha addig nem volt fényképezőgépe, érdeklődése se. Ott, a szakkörben szerette meg a fotózást annyira, hogy tanulni se volt rest érte. Debrecenben tett fényképész szakmunkásvizslgát, még az ötvenes években. És azóta a fotózás a kenyere. — Tedd hozzá, hogy a hobbija is — nevet — mert én tényleg szerencsés ember vagyok, azt csinálom, abból élek, ami a szenvedélyem! Ha jól megnézzük, nincs is sokká] több szenvedélye. A hetvenes években a Zagyva partján övé lett a , 130 négyszögöles telek. Azóta húzott rá egy kis házat, s ha korán végez akár naponta ott van. Már van olyan gyümölcsfája ami termőre fordult. A természet szeretető különben nemcsak a saját kertjében bizonyítható. A Nádor utcában, a fiöl tizenhat hűtőlgépgyári családdal lakik egy házban, tavaszonként ásót, gereblyét, lapátot fognak valamennyien, s kis parkot, kerteket csinálnak a maguk gyönyörűségére. Arra se restek, hogy ha a tanács csak éjfélkor engedi az öntözést, kimennek páran éjfélkor virágot locsolni. Na igen. mondom, és akkor nincs fotó. Miért ne lenne, ha kész a kert, vi.rálgba borulnak a fák, a bokrok, megörökíti ő azt is. Mi a legkedvesebb témája? Minden, amit fényképezhet. Ha mégis választhat, talán a gyerekek érdeklik a legjobban. A családja, a testvérei gyerekeit mindig szívesen fotósa. Olyan kedvesek, őszinték a gyerekarcok, azokból olvasni lehet. Nemes Árpád a Hűtőgépgyár aranygyűrűs törzsigárdájának tagja Jászberény város Tanácsa tavaly negyedszer is kitüntette, a társadalmi munkások arany- jelyényével. A gyárnak háromszoros kiváló dolgozója, van egy vezérigazgatói dicsérete és néhány honvédelmi érdemérme is. Nem a saját érdemeire és kitüntetésére a legbüszkébb, — egyébként is idelgen tőle még a szó is, hogy büszkeség, — hanem nagyon elégedett a laborosok Szamuely Tibor Négyszeres Kiváló Szocialista Brigádjával, amelyiknek ő is alapítótagja. Estébe hajlik a délután, amikor búcsúzunk a gyárban. Kérdezem, mivel megy haza, van saját kocsija? Nevet. Leginkább kerékpáron jár me|g a gyárba autóbusz- szal. Amikor a fiatal fotós kattogta! ja a gépét. Nem tiltakozik. Nevetünk, most fotóst fotóznak. ő komolyan visszaszól, találhattunk volna nála érdemesebbet is. Ö csak egy a gyár sok ezer dolgozója közül. S ha jól meggondoljuk, semmi különösebb érdeme nincs, mint az, hogy szereti a munkáját, s igyekszik pontosan szépen, riapró] napra dolgozni... S. J. Döcögve halad a rázós, keskeny úton a kocsi. Ha lehunyom a szemem, majd’ negyven évvel ezelőtti zöty- kölődést érzek kísértetiesen megújhodni. Csakhogy akkor ökrös szekéren utaztam, s hallgattam, amint a halk szavú gazda irigykedik: ha vezsenyi jön a vonaton, annak hét kilométer gyalogosan vagy fogaton hazáig az út Bezzeg a szőlőbeliek, azoknak semmi az utazás. Nézem az út keskeny csíkját Ennél az a régi, maka- dárh se volt szűkebb. Ha két kocsi találkozott, egyik mindig tért, helyet adott. Hallottam azt is: a vezsenyi gazda nehezen tért. különösen ha ismerős szőlőbeli ült vele szemben a bakon. Térjen amaz, ő vezsenyi ... Az országúton se előttünk, se szembe’ egy kocsi se. Lovat ökröt dehogy is lehet látni. Azt mondják, Vezse- nyen 50, a szőlőből lett Ti- szajenőn 160 személyautó van. Hiába no! Sok víz lefolyt harmincöt—negyven év alatt a falut körbeölelő Tiszán. Jól néznénk ki, ha Ve- zsenyen is nem változtatott; fordított volna az idő. Már bent járunk, a gátőrház után a falu első házalnák Nocsak! Az orgonafák övezte kerítések nem sokat változtak, őszintén szólva a házak se. Alacsony ablakszemük kis réssel pislog a -világba. Kevés az új ház, a nagyablakos, a kényelmet sejtető. És az alacsony kerítések mögött az udvarok képe se sokkal biztatóbb. Alig látni frissen ásott, gondozott kertet Kövér tyúkok kapar- gálnak a kerítések tövén, ólajtók nyitva-tárva, s az erős orgonaillatot trógyaszag nehezíti. Rábámulok egy valamikor nagyon gondozott nagycsalád lakta szép házra Csukott ablaka, korhadó kerítése, udvarán a magasra nőtt gyom szinte hirdeti: itt nem lakik senki, itt az enyészet az úr. Megáll mellettem valaki, mondja, kihaltak a gazdái, az örökösök eladnák, de magasra tartják az öreg házat Végre! Kétszintes, magyarul emeletes, új házat látok egy kanyarnál. Örömöm azonban legott eloszlik, amint a közelébe érünk. Földszintjén valami műhelyféle lehetett. Apró ablakai mocskosak, szürkék. A ház kerítéséhez ócska, ottfelejtett autó támaszkodik az utcán. A ház is üres, benne vagy semmilyen, vagy nagyon igénytelen élet sejthető. Hajdanán úgy maradt bennem a falu képe, mint „akit” alaposan meg kellene mosdatni, tetőtől-talpig. Lehet, most se ártana? 2 Süket a csend. Az utcán sehol egy teremtett lélek. Egy helyen mégis látok életnyomot. A kapu mellett, két kerítésdeszka közé szorította a postás az újságot. A valamikori Hangya-bolt helyén ABC-áruház. Bent fehér köpenyben! az ajtóhoz közel áll a boltos. Néhány öregasszony matat az önki- szolgáló polcokon. Az előtérben Modul-tévé kínálja magát, mögötte Berva . motor, műszaki áruk. t A sarokban néhány na had a rab. Kezemben a kosár, s magamban azon mulatok, bolondnak vagy rosszabbnak, •— csavargónak néz a boltos. A kosárban semmi, csak szemem ugrál egyik polcról a másikra. Szánalmasan kevés és választékban szegényes tisztálkodási és háztartási áruk. Kevés édesség, kávé. Több ital és dohányáru. A hentesnél friss hús, meg ahogy az egyik vásárló mondja, „penészes” szalámi. A presszó zárva, a kocsmából hallatszik kevés hang. Azt mondta valaki az előbb: Vezsenyre a boltos se jönne haza szívesen Szolnokról — boltosnak! Igazat kell adni, nem látszik forgalmas; jóétvágyú községnek. Fűtünk kii a falu végére. Az út a Tisza partján ér véget. Szemben a komp, kikötötték, unalmas, szürke a délelőtt, senki nem jár erre. Hanem a komp és környéke tanulmánynak is beillő: ami szemét nem fér a házak udvarán, meglehet, mind ide- kerüL Sajnálom a Tisza partját, a régmúltból szép partra emlékszem. És a hajára! Hajnalban jött Csongrád felől, megállt a mostani kompkikötőnél, aztán körbejárta a falut, hogy fönt a templom mögötti részen is szusszantson egyet A hajóra büszke volt a vezsenyi. Hajója nem volt a szőlőbelinek, különben is, a mozgékony szőlőbeliek, hogy bírták volna a két; két és fél órás hajókázást Szolnokig Pedig de jó volt az, piacoznd! Nagyanyám a szolnoki nagypiacon rákérdezett néha: — Ehol ez> a káposzta, ez a vezsenyi ártéren termett, igaz-e? Rendszerint igaza volt, csodás, kemény fejű káposztája, hatalmas szemű gyönyörű szilvája termett a vezsenyi gazdának. 3 — Gazdagok voltak? Magamtól kérdezem, mert később — emlékszem jól, — mintha a gazdagságukat féltették volna. — A csudát voltak gazdagok — válaszolok helyettük. — Csak élhetetlenek talán. Szólásmondás járja: ha a vezsenyi parasztnak földje volt, ha csak tehette, kiadta művelésre, mondjuk szőlőbelinek. Aztán mérgelődött, mi haszna, nem neki termett az egész! A téeszből most akárhány öreggel találkoztam, mind részel. Háztáji megváltás, nyugdíj, járadék. Hónap végén kiállnak a kiskapuba, s váltják a postást, a csekkel, a pénzzel. A háború idején is kiállt fiatalja, öregje déltájt a kapuba Zöldszín tábori lapokat vártak, s ha borítékos levél jött, már sírtak. A postás is szemlesütve adta oda ... Megyünk visszafelé a faluban. Munkások dolgoznak az orvosi rendelőn. Látok néhány kisiparos cégtáblát — szabót, fodrászt, fuvarost — embert csak hármát, öregasszony, öregember egy ka- puajtóban, s félő szemmel figyelik, amint a külföldi rendszámú autóval viaskodik egy fiatal. Az autó orrát jól megnyomta valami. A vezetője arcán friss még a méreg. Ráz, zötyög a vezsenyi hét kilométeres út. Szinte fellé- legzi-k az emberi, amikor a valamivel simább tiszajenői- re ér. Rögtön szembetűnik az állomás. És más is: a sok új ház, a frissen rendbetett kertek, udvarok, a tisztaság, a rendszeretet. A tanácsházán azt mondják, Tiszajenőn már legalább háromszáz fürdőszoba van. Ha nem mondanák is, gyanítanám. Vezsenyen hiába kerestem az ABC-ben fürdő- haibot, vagy olajat. A sokkal nagyobb áruválasztékú tisza- jenőiben zö'ldalma fürdőhab is kapható, ráadásu-l gondosabban elhelyezett, kínált. Az édességpolc összehasonlíthatatlan a vezsenyivel, a tiszajenői javára. Végigautózunk a Vasút ut cán. Feltűnik a szikvízüzerr a szeszfőzde, a fodrász a kis bolt. És ember is jár az ut cán, valahogy forgalmasabb „élőbb’ az élet erre. A tanács most, a hatódd ötéves tervben szolgáltató ház-építésre szervezkedik Elkélne, mert igaz ugyan hetenként jár az áfész, mei a Gelka szerelője is, de csal kényelmesebb lenne, ha nen begyűjtők, helyben javító! lennének. És talán akkor i kisiparosok is jobban kedve kapnának, nagyon kevés a: építőmesteri a szakember pedig Tiszajenőn évenh 15—18 ház épül! Vezsenyen? Kevés, szint« megmondani is nehéz. Dehá magyarázza ezt az is, — i valamikori majdnem kétez rés lélekszámú községbei már csak kilencszázhatvai ember él. Reggelente a ve zsenyi fiatalok buszra száll nakj közel a megyeszékhely munka is jobban jut ott ne kik, meg értelmét is jobbal llátják. A gyerekek meg a: öregek maradnak otthon mert még a téeszben dolgo zók is többnyire átjárnak i közös tanácsú szomszédba — Tiszajenőn a a téesz gépüze me; más munkahelye. Kövér asszony nagy ko sárral megy az áfész-felvá sárlóhoz. Rengeteg jól toji tyúkja lehet, tengernyi tojá a kaskájában. Hamar kidé rül, szolnoki, csak itt vai nyaralójuk, — hétvégi há zuki vagy hobbijuk, ha úg tetszik. A hatvanas évekbe] parcellázták Tiszajenőn ; földeket, vagy hatvan szol noki kapott itt egy-egy da rabtoát. Hálás fold, jó szőlőt gyümölcsöt terem, érdeme vele törődni. A két szomszédos közséj képe méginkább különböze Szívem szerint Vezsenyhe: húznék, de hiába akarói mellette érvelni, inkább vitázom vele. Ez a valamik« jó hírű település rangos nagyközségnek számított Voltak, akik azt mondták gyönyörű mezőváros is lehet na. és sokáig úgy fejlődött terebélyesedett, mintha va lóban elindult volna a fej löd és útján. Ezt példázza hogy volt kétezer lakosa is — s ennek mond ellent a je len. a kilencszázhatvan Ve zsenyen élő ember. A sol öreg, akik számyszegetter magúkra maradnak. . a sol régi ház, amelyiket lassar ócskává rág az idő. 5 Pedig gyönyörű Tisza-part ja vanL Már jó ivóvize is ami valamikor nagy kinci volt, messzire járt a kútra a; asszony, a gyerek. Szép fek: vése, jó földje mind arr; ösztönözhetne, innen nerr elmenni — ide jönni kell. A közeli megyeszékhely a megélhetést adja, adná csakúgy mint a kevés most napjában utazónak. Mi lehet az oka hogy innen a fiatalok elmennek? Sűrűvérűek, mint a: öregjeik voltak? Unják a kényelmetlen! öreg falusi házakat, az igénytelen életet? Miért nem teszik rendbe, maga sít iák a falakat, húzna! föl fürdőszobát? Vezseny nem válaszö szemrehányó kérdéseimre Házai szemérmesen csukot ablakokkal nézik a világot. Végre! öregasszony bújil elő az egyik roggyant oldalt házból. Alaposan felöltözvi baktat valahová. — Ugyan, mit gondol — haragszik meg, amikor kö szónok, s megkérdezem, tál az öregek napközijébe igyek szik. — Hogy mennék má szegényházba? Van neken sajátom, senkivel nem cse rélném! S az öreg féloldalas házbe gazdája hangjára rávakkan egy magányos, torzonborz csutakos kutya... Sóskúti Júlia ' Autómosó berendezéssel gyarapodott a kisújszállási benzinkút. Az új szolgáltatást április 25-től vehetik igénybe a gépokcsi-tulajdonosok
