Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-10 / 108. szám

1981. MÁJUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Lassan végéhee közeledik a tanév, nemsoká­ra bezárulnak az iskolák ka­pui. A fiaitalok előtt —, akik persze év közben is szívesen keresik, fel hazánk városait, tájait — kitárul a világ. A két-három szabad nyári hó­napba (amit persze csök­kenthet munkavállalások, építőtáborok, szakmai gya­korlatok, esetleges vizsgák hosszabb-rövidebb lekötött­sége) természetesen minden­ki igyekszik beiktatni pihe­nést, üdülést ország-világ já­rást A dolgozó fiatalok szá­mára is ez az évszak a sza­badságok fő szezonja, alka­lom a megszokott környezet­ből, a hétköznapok rutinte­vékenységéből való kilépés­re. Hiszen kiben nem él a vágy, hogy hátizsákot, bő­röndöt ragadjon, s útnak in­duljon új, ismeretlen vidé­kek felé? Senki előtt nem lehet vi­tás, hogy a turizmus a sza- aadidő eltöltésének egyik eghasznosabb, legtartalma­sabb, legértékesebb formája, akkor is, ha nem hosszabb üdülésekre, csak egy-egy létvégi kiruccanásokra gon­dolunk.. Az a felnőttek, de -néginkább a fiatalok számá­ra — két okból is. Egyrészt íz ifjúsági turizmus egyaránt játszik testedzési, szórakozá­si, tapasztalatszerzési és ta­nulási szerepet (gondoljunk léldául a tanulmányi kirán­dulások éli nem évülő hasz­nosságára), s mint ilyen, az fjabb korosztályoknak — ha léha rejtve, közvetve is — íevelési eszköze lehet Másrészt figyelembe kell /enndt hogy a fiatalok tekin- ;élyes része számára az ifjú­sági turizmusban való rész- /étel, legyen az csoportos vá­rosnézés!, .táborozás, kül- vagy belföldi kirándulás, sgyben egy közösségben él­vezett esemény, a'közös tár­sas élményszerzés forrása. Mihez pedig, hogy felismer­jük ennek jelentőségét, szin­tén nem kell. ifjúsági veze­tőnek, szervezeti aktivis tá­lak lenni. Érthető, hogy az ifjúsági turizmus fontosságát a KISZ cözponti .programjai is tük­rözik, s szerepe, lehetőségei­nek bővítése minden fóru- non, így az ifjúsági szövet­lég mostani, X. kongresszu- ;án is várhatóan megfelelő íangsúliyt kap. Negyedszáza­da, 1956-ban alakult meg a datálok önálló utazási irodá­ja, az Expressz. (Eredeti, ne- /e: Expressz Ifjúsági- és Szolgáltató Vállalat volt, L958 októberétől — ekkor' ke­rült az intézmény a KISZ -íözponti Bizottsága felügye- ete alá — hívják Expressz [fiúsági és Diák Utazási Iro­dának.) Az ő feladatuk az ifjúsági turizmus fejlesztése terén kitűzött célok megva­lósítása. Mai forgalmuk 25 ívvel ezelőtt valószínűleg el­képzelhetetlen lett .volna: a kezdeti néhány ezerrel szem- Den tavaly már majd hét­KISZ-KONGRESSZUS ELŐTT Milliókba kertH Míg a csupasz föld házhely lesz keltek a szennyvízhálózat ki­építésében, mennyivel tud­nak hozzájárulni a költsé­gekhez. Közmű! Közmű! Közmű! Bármelyik területről beszé­lünk, újból és újból előke­rül. E nélkül nincs város- fejlesztés, nincsenek újabb telkek. S nemcsak a város szélén, a központban is van­nak ilyen gondjaik. Még ott is, ahol több utcával hatá­rolt várostömb java részét le fogják radírozni. — A Táncsics és a Rákó­czi úttal határolt városré­szen nemcsak szanálni, köz- művesíteni is kell majdnem úgy, mintha szűzföld lenne. A szűk keresztmetszetű, el­avult vezetékek a majdani emeletes házak lakásainak kiszolgálására alkalmatlanok. Márpedig 1990-ig ott négy ütemben több mint kétszáz új lakás és egy autóbusz­pályaudvar épül. — Hány családi ház esik áldozatul, és mennyibe ke­rül ez a tanácsnak? — A végösszeget nem tu­dom. Egyelőre csak az első ütemről beszélhetek. Arról, amit az idén szanálni fo­gunk, mert szeptemberben a területet át kell adni az épí­tőknek. Áz első nekifutásra hat és fél millió forintot je­lent, a terület közművesítése és a buszpályaudvar burko­latának megépítése pedig 15 millióba kerül. — Méregdrága városre­konstrukció ez. Megkésett döntés — Igaz. Évek óta latolgat­juk, ezt a megoldást válasz- szuk-e, vagy sem. Számba vettünk a városban minden beépíthető foghíjat. Végül a Volán Vállalat beruházá­sában épülő autóbusz-pálya- udvpr lett a döntő érv. Ez tétté gazdaságossá ezt a meg­oldást, ami nemcsak új busz- pályaudvart jelent a város­nak, hanem az egész közle­kedési rendjének a korsze­rűsítését is. — Néhány hónap múlva meg kell kezdeni az építke­zést, de az előkészületeknek még a nyomát sem láttam a területen. Sőt. A lebontásra kerülő egyik családi ház fel­újítására nem olyan régen a tulajdonos százezer forint hitelt vett fel. Jóformán még meg sem száradt a házon a friss vakolat. Lakói még most is mendemondának tartják a kisajátítást. Ügy vélekednek, hogy a tanács nem adott volna felújítási engedélyt, ha valóban le akarja bontani a házat. Tel­jes joggal háborognak. — Fél évvel ezelőtt még mi sem tudtuk, hogy mi lesz. Folyt a vita, de kétségtelen felelőtlenség volt a felújí­tást engedélyezni. Túl későn, csak tavaly decemberben szü­letett meg a döntés, hogy a Rákóczi, a Táncsics út házai helyén épülnek az új laká­sok. Azonnal felkerestük az érintett családokat, próbál­tunk egyezséget kötni éppen úgy. mint ahogyah a közel­múltban, az épülő új általá­nos iskola területének sza­nálásakor tettük. Akkor nyolc családdal másfél (nő­nap alatt közös nevezőre ju­tottunk. Most pedig egyet­len eggyel sem. A lebontás­ra kerülő Táncsics Mihály úti házak tulajdonosai a szakértő által megállapított összegnek a dupláját kérik. Valószínű, hogy végül a bí­róság fog dönteni. Kovács Katalin tűk, bízunk benne, hogy más­fél év múlva megkezdődhet az építkezés. — A kertek zöme magán- tulajdon. A kisajátítás nem olcsó, nem beszélve arról, hogy nem közművesített a terület. Milliókat kell a föld alá ásni. Nem lehetett volna olcsóbban terjeszkedni ? A városban közművesített terü­leten helyet találni a laká­soknak, a családi házaknak? — Azért nem annyira szűz az a terület, mint amilyen­nek látszik — helyesbít Ke­rékgyártó Imréné, a terv­csoport vezetője. — A gáz­nak, a víznek, a szennyvíz­nek megvan már a főveze­téke, az igaz, hogy a háló­zat kiépítése sem olcsó. Ah­hoz, hogy az első ütemre tervezett lakások megépülje­nek, tizenhárom és fél mil­lió forintot kell a föld alá „beinvesztálnunk”. — És van a tanácsnak rá ennyi pénze? — Hogy kérdezhet ilyet? Ha nem volna, nem tervez­nénk. A megyei tanács elfo­gadta a hatodik ötéves tér­vet, most már biztosak le­hetünk a dolgunkban. — Azt rebesgetik a város­ban, hogy méregdrágák lesz­nek a nagyvénkerti telkek. Megfizettetik a közművesí­tést? — Igen. Az első ütemben, a szolnoki Széchenyi lakóte­lep ötszintes polygon házai­hoz hasanlót épít az OTP a Nágyvénkertben. A telek lakásonként körülbelül 45 ezer forintba kerül. — Vannak olyan városré­szek, ahol nem fizetteti meg a tanács a közművesítést? — Hogyne. Kiskulcsoson. Az egykori Oncsa-telepből kialakult kertvárosban. Ma ott vannak a legolcsóbb tel­keink. Ott a város szélén. Igaz. hogy nem versengenek értük. Nincs gáz, nincs szennyvízcsatorna. Csak a villany- és a vízhálózat meg­építését tudja magára vál­lalni a tanács. Szerény igé­nyű, kispénzű embereknek csak itt tudunk telket bizto­sítani. Az idén is két új ut­cát nyitottunk ott és har­minc, százötven-százhatvan négyszögöles telket kínálunk. Hagyományos családiház-épí- tésre, állattartásra, kertészke- késre kiválóan alkalmas a terület. nem kapós — A közeljövőben a váro­si tanács testületé elé kerül a hatodik ötéves tervjavas­lat. Hány új családi ház épí­tésével számolnak ? — Négyszázzal. Ebből száznak a tanács biztosít tel­ket, Kiskulcsoson és a Nágyvénkertben. — Ebben az ötéves ciklus­ban hány új otthonnal gya­rapodik Karcag városa? — Ha a terveink megvaló­sulnak, .panaszra nem lesz okunk. A javaslatban több mint ezer lakás építése sze­repel. A SZIM környékén ötven-hatvan lakásból álló kis gyári lakótelep fok ki­alakulni. Munkáslakások/ lesznek a kétszintes nyereg­tetős épületekben. Az első hat lakást már építik. Csak azt nem tudjuk még, hogyan lehet megoldani a szennyvíz elvezetését. Most végeztet­jük a gazdaságossági számí­tásokat. A kenyérgyártól a SZIM-ig három kilométer csatorna megépítése legkeve­sebb hét és fél millióba ke­rülne. A társulat megalakult, sok múlik azon, hogy a köz- intézmények, amelyek érde­százezer fiatal vett részt az iroda valamelyik program­ján. Tömegeket mozgatnak meg a különböző sportakciók, az Expressz ugyanis gazdája számos testedzési mozgalom­nak, így az „Edzett Ifjúság­ért” programjainak. Igen si­keres például az „Aranyjel­vényesek ötpróbája”, amely — átkeresztelve és megújít­va; de változatlan alap-célki­tűzéssel — folytatja az 1980- as, emlékezetes „Aranyjelvé­nyesek az Olimpiára” akció­sorozatot. Egyre nő a fiata­lok érdeklődése a szomszé­dos és távolabbi államok, el­sősorban a baráti szocialista országok iránt is. Tavaly több mint százezer magyar fiatal utazott az Expresszel külföldre, más országokból pedig 120 ezer hazánkba ér­kezőt fogadtak. Kétségtelenül imponáló számok. Mégis, — amint azt az ifjúsági turizmus problé­máiról nemrég rendezett ke- rekasztalmegbeszélésen Völ­gyi István^ az Expressz igaz­gatója elmondta — fel kell figyelni néhány olyan tény­re, ami a fiatalok utazási, üdülési szokásait, lehetősé­geit is érinti. Elsősorban ar­ról van szó, hogy — s ez persze nem az ifjabb nemze­dékiek. országjárásának eddig tárgyalt fontosságát kérdője­lezi meg —, hogy a megvál­tozott gazdasági helyzet az ifjúsági turizmus szférájára kedvezőtlenül hat. Még ak­kor is, ha a felnőtt turizmus­tól, eltérően a fiatalok érdek­lődését sokkal inkább a kí­nált programok befolyásol­ják, nem pedig a nyújtott szállás, vagy étkezés színvo­nala, s ez lehetőséget ad az irodának arra, hogy meg­próbálja árait mérséklete- sebben emelni, illetve kiter­jedtebben alkalmazni a kü­Épül az új tanácsháza Abádszalókon. Kivi­telező a szolnoki EPSZER Vállalat Virágba borultak a Nagy- vénkert gyümölcsfái. Éled a kert, de azt mondják, nincs már benne olyan élet, mint valaha. Napjai meg vannak számlálva. A szilva-, a kör­te-, az almafák többsége fö­lött éppúgy eljárt az idő, mint gondos gazdáikon, akik közül a kora esti órákban már csak egy idős bácsit ta­láltam a gyümölcsfái között. — Hallotta már, mi lesz a Nagy vénkert sorsa ? — Rebesgetik, hogy a ta­nács megveszi és majd háza­kat építenek itt. Én nem bánom, csak fizessenek any- nyit, hogy másik kertet tud­jak venni. — A tanácstól jött, ked­ves? Tud valamit? — kiál­tott át a szomszédos vete­ményesből elgémberedett de­rekát masszírozgatva egy fiatalasszony. — Mi csak bé­reljük a tanácstól ezt a te­nyérnyi parcellát. Már ta­valy ősszel azt mondták, nem is adják b’érbe, mert épít­keznek. Álom, terv, valóság ’ — Bár már ott tartanánk — mintegy reménytelen óhaj, úgy hangzott ez a mondat a karcagi tanács irodájában. — Nekem még mindig olyan, mint egy álom, hogy a Nagy vénkertből egyszer li­getes, parkos városrész lesz. — Szabó Miklós, a városgaz­dálkodási és -fejlesztési osz­tály csoportvezetője lepedő- nyi tervrajzokat terít szét. — Itt az álom papíron, be­ruházási tervben megfogal­mazva. Középen a városrész lelke: az. iskola, az óvoda, a bölcsőde, az üzletek és körü­löttük a lakóházak. Több mint ezernyolcszáz lakás épül fel itt,, a kórház mögötti te­rületen. ahol ma. ameddig a szem ellát, gyümölcsfák vannak. — Mikor lesznek a fák helyén házak? A város főépítésze. Szabó Istvánná tárgyszerű és óva­tos. — Egyelőre csak az első ütemről, öt év terveiről ér­demes beszélni. Ez pedig kétszáz OTP- és MESZÖV- lakást jelent (bár az utóbbit még nem vehetjük készpénz­nek), valamint kilencven kor­szerű csoportos családi há­zat. A terveket megrendel­Te le kgazdálkodás Karcagon lönEöző kedvezményeket Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy az Expressz .„hőskorának” sokszor kom­fortot is nélkülöző sátortá­borai ma már nem bizonyul­nának megfelelőnek. Márpe­dig nyilvánvaló, hogy a bel­földi turizmus alakulásának alapvető kérdése a megfelelő szálláskínálat biztosítása. A fiatalok számára valamelyest javulást hozott néhány éve az úgynevezett kollégiumi rendeltet Eszerint a nyáron üresen álló diákszállások fé­rőhelyeire az Expressznek „elővételi joga” van, bár számos helyen az érdeklődők közvetlenül is fordulhatnak a kijelölt tanintézeti szállás­helyekhez, A rendelet 8—9 ezer kollégiumi férőhelyet biztosit nyaranta. Ez min­denképpen nagy segítség, de további, eddig ki nem hasz­nált lehetőségeket —, példá­ul más oktatási szervezetek, így a KlSZ-iskolák szállás- kapacitását — is fel lehetne még tárni. I' is van to­vábbi kez­deménye­zésekre, a változó ifjúság változó — nö­vekvő — igényeihez való ál­landó alkalmazkodásra. Az útra készülő fiatalok, indul­janak egyedül vagy csopor­tosan, szervezett formában, vagy ötletszerűen, orszá­gunkkal, valóságunkkal is­merkednek. Em,berekkel ta­lálkoznak, szűkebb-tó'gabb 'környezetüket, hazánkat is­merik meg. Segítésükre, tá­mogatásukhoz minden erőfe­szítés indokolt: a ma háti­zsákot ragadó ifjak lesznek a holnap világjáró turistái, a holnap sokat látott felnőtt­jei. — Sz. G. — Szükség

Next

/
Oldalképek
Tartalom