Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-06 / 104. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP . 1981. MÁJUS 6. Van munkánk VALLJUK be őszintén: ál­talában tökéletes közönnyel nézzük a tévé képernyőjén a munkanélküliek tiltakozó akcióit, s unottan lapozzuk tovább az újságot hasonló témájú tudósítások, cikkék láttán. Munkanélküliség ? Vannak fogalmak, amik számunkra — legalábbis a negyvenes és a fiatalabb korosztályok szá­mára — egyszerűen fölfog- hatat liánok. Munkanélküliség Francia- országban, Angliában, meg­annyi fejlett ipari államban ? E tv-híradások és újságelem­zések elérhetetlen messzeség­be távolítják ezeket a na­gyon is közeli országokat; valahogy rogy vagyunk vele, mintha nem is evilági gon­dokról hallanánk. S valóban: hogy felfogjuk, miről van szó, alhhoz a „munkanélküliséget” lát­ni kell. Ha úgy tetszik, testközelből. Egyhamar nem felejtem el a párizsi metró alagútjaiban látott sajátos testtartásban kuporgó, arcu­kat összefont karjaik közé rejtő alakokat. Nem voltak koldusok, mégis koldultak, pontosabban: kértek. Krétá­val rajzolták az aszfaltpad- lóra: „aiidez-moi” „Segítsetek rajtam! Nincs munkám, se­gélyt nem kapok, két gyere­ket nevelek, a feleségem is munkanélküli”. Látható volt: szégyenük, hogy kérniük kell. Hiszen nemrégiben nem is rosszul fizetett munkások, alkalmazottak voltak Szé­gyenük, hogy a metró alag- útjaiba kerültek. Szánakoz­va néztem őket, de voltak közöttük olyanom is, akiktől féltem, ók, a két állomás között robogó metrókocsiban kérték, hogy „aidez-moi!”. Először csendesen, szintén csak szégyenkezve. Majd látva a közönyös arcokat, egyre hangosabban, és fe­nyegetőzve. Sgyikük a mel­lettem ülő arcába ordította: „Segíts! Holnap te is ide jut­hatsz !” A munkanélküliséget látni kell. S akkor talán érthetőb­bék, felfoghatóbbak és el- gondolkoztatóbbak a mun­kanélküliség rohamos növe­kedését jelző statisztikai adatok, s n számok mögé pillantó újságelemzések. Ak­kor talán el kezdünk gondol­kodni azon is, hogy miként állunk itt Magyarországon 1981-ben a mégélhetésünket biztosító munkával, a mun­kaviszonnyal? Akkor talán eltűnődünk az egyre szür­kébb közíhely — a „teljes foglalkoztatás” — valóságos jelentéstartalmáról, megha­tározó szerepéről. S felis­merjük, hogy ez politikai kategória, mi több társad a- lompoütikai vívmány, ered­mény, a létbiztonság alap­köve. A munkanélküliséget Látni kell, s akkor talán — félve írom le, de azért megkoc­káztatom —, kissé szégyen­keznénk is. Mart esetleg be­látnánk, hogy az ami a pá­rizsi metróban 'gubbasztó embernek a legtöbb, a leg­fontosabb, mert az élet, an­nak rangja és becsülete mi­felénk ugyancsak kérdéses. Olyannyira az, hogy már jó ideje hallani azt is, hogy „egy kis munkanélküliség kellene, s rögvest megszilár­dulna a munkafegyelem, s jóval kevesebb gondunk len­ne a munkamorállal, a telje­sítményekkel, a munka és a munkahely megbecsülésé- ' vei”. Am gyanítom, akik ezt mondják, nem látták, vagy nem akarták látni a munka­nélküliséget. És azt is gya­nítom: nem akarják vagy nem képesek végiggondolni véleményük abszurditását. Feltehetően azért sem, mert egyoldalúan — következés­képpen eltorzítva — értel­mezik a teljes foglalkoztatás követelményét, hiszen ez a legegyszerűbb. Mindenkit al­kalmazni, mindenkinek mun­kát adni (s ez igazán nem nehéz, még némileg leféke­zett gazdasági növekedés időszakában sem); és mind­egy, hogy kinek milyen mun­kát adni. Valamit, valahol, még akkor is, ha az értel­metlen, céltalan, gazdaságta­lan; s még akkor is, ha jól tudjuk, hogy a teljes foglal­koztatás ikerjelszava a haté­kony, a racionális foglalkoz­tatás. Csakhogy éz már sokkal nehezebb. Ennék megvaló­sítása már valóban sok gon­dolkodást, egészen másfajta munkaerő-gazdálkodást, ipar- fejlesztést, végsősoron pedig a mainál messzebb látó gaz­daságpolitikát feltételezne. Nem mellőzhető és sokáig nem halogatható tennivalók. Mert a munka, és a munka­hely becsülete, illetve meg­becsülése mindenekelőtt a végzett munka értelmének és hasznának felismerésétől függ. A „haszon”, ez esetbén nem közgazdasági kategória. TÖRVÉNYES munkavi­szonyban is érezheti az em­ber, hogy felesleges, tevé­kenységének nincs értelme, haszna. És alighanem ez sem kisebb gond, mint ami a „legfejlettebbekre” jellemző, az egyre nyomasztóbb mun­kanélküliség. Viszont: egé­szen másfajta gond. Enyhít­hető, sőt megoldható. Átgon­dolt, felelősségteljes, szak­szerű és legfőképpen kö­vetkezetes gazdaságirányítás­sal és gazdaságpolitikával. V. Cs. Az Autóközlekedési Tanintézet szolnoki iskolájában évente háromezerötszáz tanuló tesz sikeres vizsgát, és szerez gép- járművezetői engedélyt. Az alapvető, ismereteken túl nagy gondot fordítanak a helyes közlekedési morál és a takarékos vezetéstechnika oktatására Igaz, ORWO-kisfilm után eléggé gyakran érdeklődnek, de végül js megveszik he­lyette a hazai gyártmányút, amiből viszont bőséges a készlet. Ugyanez vonatkozik a nagy- és a színesfilmekre is, valamint a fotópapírokra, amelyekből minden méret kapható, beleértve még' az ötvenszer-hatvanast; sőt a te­kercspapírt is, amelyet — megrendelésre — két héten belül meghozatnak bármi­kor. Nem hagy kívánnivalót maga után a vegyszerellátás sem. Leszámítva néhány spe­ciális kívánságot, minden igényt kielégítő a fényképe­zőgépek választéka is. A kirándulásra induló diák már 330 forintért vehet egy jó kis Szmenát. De van még ennél is olcsóbb gép: a nyolc­tízéves gyerekek által is re­mekül kezelhető Etűd pél­dául, amit 99 forint helyett Mindez egyértelműén bizo­nyítja, hogy a fotózás újra népszerű hobbi. Űjra, hiszen a tavalyi áremelések soka­kat elriasztottak ettől a tö­mérdek ismeretet és renge­teg élményt nyújtó kedvte­léstől, s őket most az árak mérséklésével, valamint a különböző szolgáltatásokkal igyekeznek „visszacsalogat­ni” az OFOTÉRT dolgozói. Huszonnégy órán belül vál­lalják például a fekete-fehér filmek előhívását is nagyí­tását. És nem csupán gyor­sak — olcsók is: a 36 kockás kisfilmet 6 forintért, a 1? kockás nagyfilmet pedig 4,70- ért hívják elő. Egy sötét­kamrás filmbetöltés díja 2 forint. S ami főként megnyugta­tó: e szolgáltatások díjsza­bását nem kívánja emelni mostanában az OFOTÉRT. — káposztás — Hárommillió forint értékű bútor A gondos piackutatás, a bútorgyárakkal kialakult jó kapcsolat eredménye, hogy az Egyesült Jászsági Áfész jászárokszállási bútorüzlete árukészletével az idén ed­dig, a korábbiaknál jobban tudott igazodni a vásárlók igényeihez. A bolt árbevétele az év el­ső négy hónapjában megha­ladta a hárommillió forintot Gazdag választékot kínált a keresett szekrénysorokból^ a kárpitozott ülőgarnitúrákból, a komplett szoba- és szóló- bútorokból. Jó volt, és a következő hó­napokban is jónak ígérkezik az ellátás az új lakások mé­reteihez igazodó olcsó kony­habútorokból. Újdonság, hogy a vevők a legtöbb bú­tort a helyszínen megkap­ják, vagyis már nem kell elő jegyeztetni ük. Minden szombat szabad Turizmus, hosszú hétvégeken Fokozatosan általánossá válik az ötnapos munkahét, minden szombat szabad lesz. A statisztika nyelvén ez annyit jelent, hogy a jelenlegi 105 helyett évente 130 sza­badnapja lesz mindenkinek. Itt is igaz azonban, hogy a mennyiség minőségbe csap át — vagyis a legtöbb dolgo­zó ember szeretne jobban élni a rendszeres kétnapos hét­vége lehetőségeivel. Mi több: egyszerre egyéni és népgazdasági érdek, hogy a lehető legjobban, leggaz­daságosabban és legpihente- tőbben töltse el ki-ki a hosz- szú hétvégeket. A heti programba jobban be lehet iktatni egy-egy uta­zást. Természetesen két nap alatt csak rövid távra —- vagyis fel kell lendülnie a belföldi turizmusnak. Az Or­szágos Idegenforgalmi Hiva­tal már hónapokkal ezelőtt készített ezzel kapcsolatban előterjesztést. Ebben többek között megállapította, hogy „a lakosság magánszervezésű turizmusa... nem marad el az európai átlagtól, és ez a tendencia az ötnapos mun­kahét bevezetésével erősöd­ni fog”. Más szavakkal: szeretünk utazni, kirándulni, egy-egy hétvégét lakóhelyünkön kívül tölteni (különösen, ha ez a lakóhely valamelyik nehéz levegőjű, szűk város) — de hogyan tegyük? Az Utazás ’81 című kiállí­tásra megjelent „Utazás az utazás körül” című program­füzet tanúsága szerint a ki­sebb utazási irodák már gon­doltak a hosszú- hétvégekre, s számos szombat-vasárnapi túrát ajánlanak. A Pécsi Nyári Színház műsoraihoz éppúgy indítanak túrát, mint a hortobágyi lovasnapokhoz vagy az egri várjátékokhoz — szombat-vasárnap. . Országjá­ró utak lesznek ugyancsak a hétvégeken különböző tá­jakra az utazási irodák szer­vezésében. Szépek ezek a kezdemé­nyezések, csak kevésnek lát­szanak. Az OIH említett ta­nulmánya szerint „az idegen- forgalmi hivatalok tesznek legtöbbet a belföldi turizmus fejlesztéséért, és jelentős fel­adatokat oldanak meg a le­bonyolítással is”. így példá­ul igyekeznek egyes helyeken munkászállásokkal, kollégi­umokkal növelni a szállás­helyek befogadóképesség'ét. Természetesen minderre csak bizonyos időszakokban és meghatározott mértékben van lehetőség. Van ugyan hely sok szállodában is (a becslések szerint a szállodai kapacitásnak a legtöbb he­lyen — Budapest és a Ba­laton kivételével — kéthar­madát hivatalos kiküldöttek töltik ki) —, ám a szállodai szobaárak nagyon magasak. Céloz az OIH arra is, hogy gondolkozni kellene — éppen a belföldi turizmus, a kétnapos hétvégek kihasz­nálása érdekében — a szál­lodák kettős árrendszerének kidolgozásán. Mindjárt te­gyük hozzá: nem kell ezt megelőzően többéves kutató­munkát folytatni, még csak külföldi tanulmányutakra sincs szükség. Hazánkon kí­vül szinte minden szocialis­ta országban —■ és egyes tő­kés országokban > is — régi gyakorlat, hogy a saját ál­lamában utazgató turista ol­csóbban kap szállást, mint a külföldi. Egy ilyen intézke­déssel — ami csak elhatáro­záson múlik — nagyot le­hetne lendíteni a belföldi tu­rizmuson. Legalább ennyire fontos, hogy az egyes városoknak, idegenforgalomba bevont he­lyeknek megfelelő propagan­dájuk legyen. Természetesen olyan, amely a valóságos, meglevő nevezetességeket is­merteti, ■ s hozzá a szállási, étkezési lehetőségeket is. Óriási lehetőségek rejle­nek még a közlekedési — nem is olyan rejtett — tar­talékok kihasználásában. A már többször idézett élőter­jesztés arról is szól, hogy a hétvégeken kihasználatlan mintegy 3000 közületi autó­busz, továbbá éves átlagban csak 47 százalékosan hasz­náljuk ki a vasúthálózatot. Hétvégi kedvezmények adá­sával — és azok széles körű ismertetésével — sok utast lehetne mindezekre toboroz­ni. Nem utolsósorban azok közül, akik eddig saját autó­jukkal járták az országot, de a drága benzin visszatartja őket ettől. Voltaképpen kellemes gond a kétnapos hétvégek tartalmassá tételének gond­ja. Addig eljutottunk, hogy a belföldi turizmus nemcsak a résztvevők számára jó, ha­nem az ország, a népgazda­ság számára is hasznos. Meg kellene tenni a következő lé­pést is: nagyobb távlatokban gondolkozni, a mereven al­kalmazott. nagy haszonra tö­rekvés helyett áttérni a sok kicsi sokra megy elvre. Mert a megnövekedett sza­bad időben a hazai turista szívesen megy országjárásra. Csak előbb tudnia kell, hogy hová, miért és mennyiért ér­demes ellátogatnia. V. E. RITKÁN MONDANAK NEMET A tavasz jelenlétét s a nyár közeledését ki-ki máson mé­ri : némelyek a lombosodó fákon, mások a köztéri pa­dok benépesülésén, s akad­nak olyanok is, akik az üz­leti forgalom alakulásán. — S hogy ez utóbbi milyen pon­tos mérce lehet, arra jó pél­da a szolnoki fotószakbolt, amelynek forgalma — a nyár felé haladva — egyenletesen növekszik: januárban 600 ezer, februárban 800 -ezer, márciusban pedig 900 ezer forintot hagytak pénztáránál a vevők. A bevételek grafi­konja áprilisban még mere- dekebb ívelésű: az elmúlt hét első napján 26 ezer, a má­sodikon 41 ezer, a harmadi­kon pedig 70 ezer forint folyt be a kasszába. Mindez, természetesen, nem csupán az érdeklődés erősö­désére — az áruellátás ’mi­nőségére is vet némi fényt. Igazolni látszik tehát az üz­let vezetőjének, Gyöngyösi Csabánénak a kijelentését: mostanában viszonylag rit­kán kell nemet mondaniuk a pult mögött állóknak. „Viszonylag ritkán...” — ez azt jelenti, hogy ORWO- kisfilmet, szett-táskát vágy porecsetet például hiába kér­ne bárki. S ugyanakkor azt is jelenti ,hogy a felsorolt cikkeket viszonylag ritkán keresik. most — a húsvétot megelőző, 40 százalékos árleszállítás keretében — 59 forintért áru­sítanak. A felnőttek körében ked­velt Zenit ugyan néhány hó­nap óta hiánycikk, ám több hasonló árú és hasonló „tu­dású” gép sorakozik a pol­cokon: 3200 forintért Ma- miya vagy 1500 forintért Chinon — mindkettő beépí­tett vakuval, s nagyfokú automatizáltsággal: a meg­felelő blendenyílást és zár­sebességet maguk választják ki. Jónéhány típus között válogathatnak az igényesebb amatőrök és a hivatásos fényképészek is: á Practica, a Yasika, a Pentacon Six különböző változatai mellett hamarosan megtalálják a Minoltákat is, amelyek leg­ügyesebb típusai több mint 12 ezer forintba kerülnek — ennek ellenére nem porosod­nak meg a polcokon! Parkoló Fotó: H. L. Négy hónap m érlege Gyorsfénykép a szolnoki fotószaküzletről

Next

/
Oldalképek
Tartalom